Másnap nagyon unatkoztam viszont éppen Bannerhöz tartottam mivel mióta történt a Hulkos dolog nem beszéltünk egymással. A saját kis orvosi egyben labor helységében bütyködött. Be nyitottam és mikor meglátott egyből a földet kezdte el bámulni.
-Ennyire csúnya vagyok?-kérdeztem szét nézve a helyiségben.
-Khm.. nem.-mondta.
-Akkor?-kaptam rá a tekintettem. Pont engem nézett.
-Tudod...
-Felejtsük el. Rendben?-szakítottam félbe.
-Rendben.
-Bruce van egy nagy problémám!-mondtam levágodva az asztalához a székre.
-Mi lenne az?-kérdezte tovább foglalkoskodva.
-Unatkozom.-mondtam majd egy tárgyat kezdtem el nézni. Tudtam mire való csak azt nem, hogy mi a neve. Meg fogtam és a nyakamba akasztottam majd Bruce egyik fehér köpenyét fel vettem.
-Hogy festek?-kérdeztem Bannertől aki rám nézett én pedig akkor fordultam lassan körbe.
-Mint egy orvosi asszisztens.-nevetett.
-Ezt ki próbálhatom?-mutattam a nyakamban lógó eszközt. Banner már válaszolt volna ha Pietro nem abban a pillanatban fut be.
-Van egy páciensed. Próbáld ki.-mondta Banner. Pietro rá ült az ágyra én pedig oda sétáltam. A fülembe tettem azt a két kis bigyuszkát. Olyan, mint egy fülhallgató.
-Szóval Dr.Banner, Dr.Parks meg méri a szívverés mérővel, Mr.Maximoff szíverését.-bohóckodtam el.
-Fonendoszkóp.-mondta Banner.
-Mi?-kérdeztem.
-Úgy hívják.-sóhajtott.
-Ohh. Értem.-mondtam majd közelebb léptem Pietrohoz. Rá néztem, de ő nem nézett rám. Rá tartottam a kis korongot a felső testéhez ahol az én véleményem szerint van a szív. Hallottam a szívverését.
-Jézusom, mint akinek ki akar jönni a helyéről!-mondtam csodálkozva majd a másik kezemet rá raktam a mellkasára. A szíverésse még az eddigieknél is gyorsabban vert a levegőt pedig kapkodta.
-Jézus Pietro! Jól vagy?-kérdeztem rá nézve. Ő a kezemet nézte mely a mellkasán pihent. Ezt észrevéve elkaptam a kezem róla. Rám nézett majd eltünt.
-Hát ez fura volt.-mondta Bruce engem nézve.
-Ahha. -mondtam teljesen lefagyva. -Nagyon gyorsan dobogót a szíve.
-Nála ez a megszokott tempó. -legyintett Banner.
-De azután pedig még jobban. -ámultam el.
-Miután?-kapta fel a Doki a fejét.
-Hát...miután...rá raktam a kezem a mellkasára. -mondtam. Banner nem reagált rá semmit egy ideig majd elnevette magát. -Most mi az?
-Férfi dolog. Ha egy nő ér a férfihoz akkor..
-Jajj ne ne! Azt hiszem értem mire gondolsz.-mondtam.
-Rendben.-nevetett majd tovább foglalkoskodott én pedig el hülyültem ott. Brucenak megtaláltam a másik szemüvegét amit fel is vettem. Rá ültem a gurulós székére és egy kicsit lökve rajta elé gurultam.
-Mit művelsz?-kérdezte szemöldökét felhúzva.
-A halál be állta dél vagyis fél tizenkettő az az tizenegy, harmic. -mondtam mély hangon és komolyan.
-Minek a halála?-kérdezte Banner.
-Az életkedvem halála.-sóhajtottam.
-Ennyire unalmas vagyok?-húzta fel sunyin a szemöldökét.
-Nem, nem dehogy. Mutathatnál egy két dolgot amúgy.
-Rendben. Gyere ide.-mondta én pedig oda sétáltam.
Oda álltam az asztalhoz Banner pedig mögöttem mutatta a dolgokat.

-Szóval ha elvágom a kék drótot akkor füstölni kezd?
-Igen.-válaszolta. -Úgy hogy semmi féleképpen ne vágd el. -mondta majd elkezdtünk nevetni.
-Hű, de vicces valami.-szólalt meg egy hang a hátunk mögül. -El hoztam azt ami kell Doki. -mondta Pietro. A Bruce át nézte a doboz tartalmát még én tovább bütyköltem a szerkezetet.
-Rendben. Mindjárt jövök.- mondta azzal ki ment a helyiségből. Csendben voltunk én a szerkezettel voltam elfoglalva Pietro pedig nem tudom mivel. Egy kis idő múlva nyílt az ajtó. Azt hittem Bruce jött vissza, de nem.
-Sziasztok. Ma este, party a nappaliban. -mondta Tony mosolyogva.
-Rendben.-nevettem.
Tony elment majd Banner jött vissza és nap többi részében, vele foglalkoskodtam.

***
A szobám ajtaja nyitva volt mivel, mintha bomba robbant volna, úgy hevertek szana szét a ruhák. Az ajtóm előtt Peter sétált el.
-Peter!-kiáltottam utána.
-Igen?-jött vissza.
-Gyere.-invitáltam be a szobába. Be jött az ajtót pedig be csukta maga után. -Fekete vagy Fehér?-kérdeztem a két ruhát tartva a kezemben.
-É.é..én... Huu.-temete arcát a kezeibe.
-Mi a baj?-kérdeztem le ülve mellé. Rám nézett és csak nézett. Már kezdet megijeszteni.
-Leila, tini vagyok rá adásul fiú.-takarta a szemét.-Nem tudok a nőkkel bánni, te pedig előttem ülsz fehérneműben. -mondta nekem pedig kikerekedett a szemem.
-Jézusom!-pattantam fel és ki vettem egy három számmal nagyobb pólót a szekrényből amit egyből fel vettem.
-Nem azért mondtam, hogy eltakard, csak a viselkedésemet akartam meg magyarázni.
-Haha vicces Parker. Ezen a folyosón három szoba van. Mindig is egyedül voltam itt, nem gondoltam, hogy a te szobád is itt lesz, ezért járkáltam fehérneműben.
-Nekem tetszett. -mosolygot.
-Azt elhiszem.-nevettem ő pedig értetlenül nézett rám. -Nézz a nadrágodra.-mondtam majd pakolni kezdtem.
-Hát ez fáj. De komolyan.
-Nem segítek rajtad!-emeltem fel védekezően a kezem.
-Leila lenne egy kérdésem.-mondta Peter zavartan.
-Mi az?
-Mindegy.-mondta és fel állt.-Amúgy a feketét ved fel. -szólt vissza az ajtóból majd távozott.