Éjjel-nappal kutakodtam Pietroval az oldalamon és szinte semmire nem akadtunk. Pietro egy hetet tőltött nálam úgy, hogy itt aludt. Bár nem sokat aludtunk mivel az éjjeleket is a nyomozással tőltöttük. Tony mindennap vagy két-három sms-t ír és legalább kétszer felhív. Persze nem veszem fel a telefont és az üzeneteket sem nézzem meg, Pietroval így is, úgy is üzen mikor jön hozzám. Akivel tartom a kapcsolatot az Wanda és Steve. A többiek is érdeklődnek, de velük nem beszélek és Tony miatt nem is tudnék.
-Kaja!-kiáltott Pí, ahogy belépett a bejárati ajtón. Mosolyogtam a laptop előtt ülve majd felálltam és kisétáltam a konyhába.
-Szia.-köszöntem leülve az asztal elé.
-Szia.-ült le ő is elém.  Nem volt valami vidám, sőt, mint akit hideg vízzel öntöttek volna le.
-Baj van?-kérdeztem.
-Semmi, csak Wanda elbeszélgetett velem. Tudod, ilyen tesós nap.-rántotta meg a vállát rám se nézve. Nem tudom miért, de az utolsó mondat egy csomó emléket felidézet amit Lionelel töltöttem.
-Ja.-mondtam. Leraktam az ételt a kezemből és besétáltam a szobámba. Lefeküdtem az ágyra, figyelmemet pedig az éjjeli szekrényemen lévő képre összpontosítottam. Lio és én voltam rajta. Akkor még minden jó volt.
Mellettem besüppedt az ágy majd egy fejet éreztem mely a nyakhajlatomba fúrja magát.
-Bocsánat.-mondta Pietro ő is a képet nézve. Kezét a derekamra majd a hasamhoz vezette. Néha vannak ilyen furcsa mozdulatai amikkel az őrületbe kerget, mi mégis CSAK barátok vagyunk.
-Ne kérj bocsánatot.-sóhajtottam. Egyáltalán nem történt semmi csak elakartam veszni az emlékekben. Eszembe jutott valami amin elnevettem magam.
-Min nevetsz?-kérdezte.
-Mindenki, úgy tudja, hogy Lionel az idősebb. Pedig én vagyok az, öt perccel. Viszont mindig is Lionel játszotta a nagy tesó szerepét.-nevettem.-Ha bulikról volt szó és nem engedte, hogy elmenjek, csak felhoztam az öt percet. Mindig beadta a derekát.-mosolyogtam. Lehet, így egyáltalán nem vicces, de nekem igen. Meg mosolyogtatt ez az emlék.
-Szerinted Wanda vagy én vagyok az idősebb?-tette fel azt a kérdést amire nem számítottam.
-Te. Miért?-kérdeztem, de ő csak elnevette magát.-Wanda az idősebb?
-Igen.
-Nem is tudtam.-kuncogtam.
-Igen, mert én játszom a nagytesó szerepét.-mosolygot. 
-Vigyázz rá, Pietro és magadra is.-fordultam vele szembe.-Borzalmasan nagy űr maradna az egyikőtökben, ha elveszítenétek egymást. Azt az űrt pedig nem fogja semmi és senki sem betölteni.
-Senki?
-Senki. Az nem olyan, mint a szerelem és egyéb dolgok. Nem lenne meg az egyik feletek. Viszont csak ezt akartam mondani, ne beszéljünk ilyenről.-mosolyogta rá.
-Te mindig őszinte vagy velem.-mondta.
-Igen.
-Nem kérdés volt.
Pietro nagyon furcsán kezdet viselkedni.
-Mit akarsz ezzel mondani?-húztam fel a szemöldököm.
-Semmit.-mondta és felállt majd kisétált a szobából. Nem lepődtem meg rajta, mint mondtam szokott ilyen furcsa lenni.
Másnap reggel arra keltem, hogy valaki szó szerint kilök az ágyból.
-Mi a.. Pietro!-néztem mérgesen rá.
-Gyere, találkozzunk valakivel.
-Nem!- húztam magamra a takarót ami velem együtt esett le az ágyról.
-Leila..-sóhajtott. Nem voltam hajlandó felkelni továbbra sem. Egy szellő és már a fürdőszobában voltam. -Hajrá.-mondta Pí majd kiment a fürdőből. Remek.
-Kivel találkozunk?!-kiabáltam ki a fürdőből.
-Meglepi!-kiabálta vissza. Nem is feszegetem tovább, inkább gyorsan felöltözötem és elvégeztem a reggeli teendőim. Ahogy kiléptem a fürdőből Pietrot láttam meg félmeztelenül. Éppen öltözött.
Elidőztem a látványon, nem tagadom.
-Ne bámulj.-mondta rám se nézve. Gyorsan párat pislogtam, hogy magamhoz térjek. Szólásra nyitottam a számat, de egy hang sem jött ki rajta. Pietrot ott hagyva indultam meg az elő szobába. Felöltöztem majd végre elindultunk.
Kínos csendben mentünk egymás mellett. Nagyon kínos csendben. Pí elnevette magát amire én értetlenül néztem rá.
-Min nevetsz?-kérdeztem.
-Nagyon lefagytál.-nevetett.
-Nem vagy vicces.
-Láttál már férfi felső testet?-nevetett.
-Itt hagylak, ha folytatod.-morogtam.
-Szóval nem.-nevetett tovább.
-Pietro!
-Bocsánat hercegnő.-mondta gúnyosan és gyorsított a tempóján.
-Te vagy a világon a leggyorsabb ember. Miért gyaloglunk?-kérdeztem mellé érve.
-Hogy izgalmasabb legyen.-válaszolta.
-Hát inkább unalmas.
-Igaz, de néha lassítani kell, meg amúgy is oda megyünk.-mutatott egy kávézó felé.
Mikor beléptünk Pietro egyből a pult felé vette az irányt. Mellé sétáltam ő pedig rám nézett.
-Ülj le valahova. Mindjárt megyek.-mondta én pedig úgy is tettem. Abba a boxban foglaltam helyet mely eldugott viszont jól kilehet látni az utcára. Pí helyet foglalt mellettem és letett elém egy adag kávét, ő maga pedig egy csokis fánkot evett.
-Nem szereted a kávét?-kérdeztem bele kortyolva az italomba.
-Nem arról van szó, hogy nem szeretem.
-Akkor?
-Felpörget, mint az energia ital is utána pedig alig marad erőm. Szerintem nem akarsz engem látni a városban rohangálva fel-alá.
Elmosolyogtam.
-De akarlak.
-Majd egyszer,talán.
Már húsz perce, hogy itt ülünk. Azt mondta találkozunk valakivel, de hát senki nincs itt.
-Halálra unom magam.-nyavajogtam.
-Mindjárt itt van. -mondta és ebben a pillanatban nyílt az ajtó. Egy velem egy idős, srác lépett be egy lánnyal. A lány kezében ott volt egy kisfiú. Nagyon hasonlított valakire, de nem jutott eszembe, hogy kire is.
Egyre közelebb sétáltak hozzánk végül Pietro üdvözölte őket.
-Hello! Pietro Maximoff.
-Igen. Mary Butler.-mutatkozott be a nő.
-Üdv, David Perez.-mutatkozott be a fiú. Remélem nem az akire gondolok! Mond, hogy nem az akire gondolok!
-Nekem el kell mennem, de vissza jövök majd.-mondta a lány majd át adta a kisfiút Davidnek és elment. Ők pedig helyet foglaltak.
-Leila.-nyújtottam felé a kezem.
-David.-mutatkozott be ő is mégegyszer.-Nagyon ismerős vagy nekem.
-Hogy hívják?-néztem a kicsire.
-Leon a kisöreg.-nevetett és vele együtt Leo is.
-Mi a vezetékneve?
-Leila!-szólt rám Pietro.
-Parks. Miért?-nézett rám értetlenül.
-Az nem lehet.-tettem a kezem a szám elé. Talán valahol mélyen azt reméltem, hogy az egész nem igaz, hogy csak egy félreértés, de nem. A testvérem és az az ember akiben a legjobban bíztam eltitkolták előlem.
Nagyot csalódtam bennük, de legjobban mégis Lionelben.
-David ő Leila Parks.-szólalt meg Pietro.
-Azért voltál ismerős.-mondta meglepetten.-Lionel testvére és Leo nagynénje vagy.