•14•
Három a magyar igazság! Ahogy mondtad Unikornizs 😊😄
Kínos csend. Vagyis számomra kínos volt a csend. Pietro szobájában állni még ő telefonját nyomkodja az ágyon.
-Tudod ez nem kötelező, szóval én át megyek a saját szobámba.-mondtam zavartan.
-Ha ennyire versenyeztettek akkor most már maradj.-mondta fel sem nézve a telojáról.
-Tessék?
Rám emelte a tekintetét. Azt a gyönyörű kék szemeit.
-Látam Wandával mit csináltok. Nem örülök, hogy bele keverted ebbe és most a kapitánnyal van...
-Már ha ott van.
-Teljesen mindegy. Most már csináld végig.-mosolygot.
-Remek. Esetleg le ülhetek?
-Nem. -nyomkodta tovább a teloját.
-Egy bunkó vagy. Tudod mit? Én át megyek a saját szobámba. Inkább bűntesenek meg mint, hogy én ezt végig csináljam!-indultam az ajtó felé. Már nyitottam volna ki az, mikor karomnál fogva meg fordítot és hozzá nyomott az ajtóhoz le fogva a kezem. Nagyon közel volt az arcunk ami miatt gyorsabban vettem a levegőt. Úgy látszik a testem magától reagál. Farkasszemet néztünk egymással még el nem fordítottam a fejem.
-Nekünk őrültséget kell csinálnunk ma este. -sutogta. Simán meg rúghatnám a mogyoróit vagy csak hasba azért, hogy el ereszen. De nem akartam. Valahogy élveztem a helyzetet.
-Nem jó ötletnek tartom.-motyogtam.
-Pedig nem tíltakoztál ellene.-nézett rám keményen.
-Rendben. Őszinte leszek. -de hogy leszek az. -Gyűlölek mert egy bunkó vagy. Szóval inkább ma este meghalok, minthogy veled egy levegőt szívjak. Úgyhogy eresz. -rántottam mindkét kezemen egyet. Pietro még mindig szúrósan nézett engem majd mikor pislogtam egyet már nem is a szobájában voltunk. New York egyik utcáján találtam magunkat egy gyors étterem mellett ami egyben egy bár is volt. Ki volt világítva leginkább piros és kék színnel.
-Hol vagyunk?-néztem Pietrora.
-Nem tudsz olvasni?-mutatot fel a hely cím táblájára.
-Lodge bár és gyors étterem. -olvastam el.-Minek hoztál ide?
-Itt nem csak velem fogsz egy levegőt szívni.-mosolyodot el.
Elindult én pedig utána. A bal oldali ajtón mentünk be ahol a bár része helyezkedett el. Hangulatos volt. Tompa fények világították meg ami nagyon ment hozzá. Volt egy táncparketje amin nagyban táncoltak. Szerintem nem is bár hanem disco. Az italos pult tele még az asztalok is zsúfoltak voltak.
-Igyunk!-mondta Pietro. Nem jó ötletnek tartottam, de valahogy ki kell vele bírnom ezt az estét. Az, hogy ő nem tud berúgni oké, de én igen. Pietro el tűnt a szemem elől, viszont ezzel nem foglalkoztam. Oda mentem a pulthoz és vártam, hogy ki szolgáljanak. Még jó, hogy mindig van nálam pénz.
-Ejha! Szép estét! Mit adhatok?-kérdezte meg a kiszólgáló srác. Körülbelül velem egy idős lehet, helyes arccal és igen izmos testtel.
-Valami ütőset.-mosolyogtam rá.
-Inkább ajánlok egy Martinit. Utána talán hozzok ütőset.-mosolygot rám.
-Rendben van kiszolgáló srác, nyertél. Egy Martinit. -mosolygotam rá én is. Nem telt bele egy perc már meg is kaptam a rendelt ítalom.
-Na és mit keres erre egy ilyen gyönyörű hőlgy? -kérdezte előttem állva. Felültem az egyik bár székre és meg húztam a Martinit.
-Szerintem nem sok közöd van hozzá.-mondtam kedvesen már amennyire lehet.
-Ohh.-nevetett. -Bocsánat. Nem tudtam, hogy kellemetlenül ér ha megkérdezem.
-Nem gond. Kérnék egy Whiskeyt. -néztem az üres pohárra.
-Nem úgy volt, hogy most az ütősebbek jönnek? -vette el a poharat.
-Elég ütős az is. De amúgy nem jó ötlet lenne.-mosolyogtam.
El ment majd a kért italt le tette elém.
-Na és ha nem bánod, hogy megkérdezem, de van barátod? -kérdezte előre dőlve a pulton, bele a képembe. Őszintén, akár milyen helyes, nem az esetem.
-Igen.-karolta át valaki a derekam. Összerezentem a hirtelen érintéstől.
Amint a nyakhajlatomba temete a fejét, akkor jöttem rá ki is az.
A srác vissza állt normálisan a pult mögé majd tovább ment mást ki szólgálni. Pietro elengedte a derekam és mellém állt.
-Ezt most miért csináltad?-néztem rá. -Pedig tök helyes. -néztem a srácra aki épp valami öreg fószert szólgált ki.
-Nem úgy tűnt az arckifejezéseden.-mondta majd megitta az ítalom.
-Hé!
-Gyere táncolni.-mondta miután letette a pénzt a pultra. Én még hozzá tettem a Martini árát majd elindultam utána táncolni.
A zene ritmusa megtöltött energiával. El kezdtem a csípőmet ide-oda rázni. Hajamat dobálva kezdtem táncolni. Nem meglepő, hogy Pietro megint eltűnt előlem. Egy csávó nagyon figyelt engem még nem vette a bátorságot és oda jött hozzám. Nem szólt semmit csak táncolni próbált velem. Nekem ez, hogy próbál hozzám simulni sok volt.
Arrébb mentem, de jött utánam. Meg álltam a táncolásban és csak ott álltam és türtem, hogy lökdös az az idióta. Meguntam és elindultam vissza a pulthoz, vagyis oda.mentem volna ha a csávó nem kapja el a karom és nem húz vissza.
-Engedj el és nem fog fájni. -mondtam, de nem hallgatótt rám. Már készültem megütni mikor Pietro szólt a csávónak. Nem értem mit mond neki, de kínosan éreztem magam mikor mindketten rám néztek. Pietro elindult felém és megfogta a csípőm majd erőltette, hogy mozogjak vele szinkronban. Rá néztem a csávóra aki vetett rám még egy pillantást majd el ment.
-Talán ő is be jön?-kérdezte nevetve Pietro. El nevettem magam.
-Köszönöm. Már készültem megütni.-nevetem.
-Nem balhézunk.-nevetett majd megforgatott.
Az este további részében néhányszor együtt táncolunk meg piáltunk. Viszont éreztem a határ vonalat, hogy nem ihatok többet mert tuti, hogy állni sem tudok majd. A legrosszabb, hogy forgott velem az egész hely. El kezdtem keresni Pietrot, hogy én most lelépek. Meg is találtam. Egy szőke lánnyal csókolózott éppen. Mit ne mondja valami belül fáj. De miért?
Inkább elindultam kifelé, nem zavarva őket. Oda kint hideg volt, így párat végig simítottam a karomon. A gyorséttermi részére vezető ajtón egy fém karú férfi lépett ki. Tudtam ki az.
-Bucky!-mentem oda hozzá. Rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.
-Szia Leila. Hát te?-kérdezte.
-Öhm. Hosszú történet. Hová tartasz?
-A lakásomra.
-Van saját lakásod?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Igen. Még most vettem azért vagyok ritkán a toronyban.
-Torony! Tényleg... Bucky el tudnál vinni toronyhoz? Ha csak nem gond? Nagyon sokat ittam és amennyire forog velem most a világ szerintem reggelre sem érnék vissza.-nevettem.
-Messze van innen a torony, mi lenne ha hozzám mennénk az öt perc motorral.
-Rendben van. Persze ha nem baj.
-De hogy is.
-Köszönöm. -mosolyogtam.
Tényleg nagyon közel lakik Bucky. Amint be léptünk a lakására kellemes érzés fogott el. Leginkább a bézs szín szerepelt meg a barna párosítása. Amerikai konyha, két szoba és a fürdő. Na meg a bazi nagy nappali ami egyben edző hely is neki ahogy látom.
-Tessék.-nyomot a kezembe egy törülközőt. -Ott a fürdő.-mutatta.
-Köszi. Amúgy nagyon szép a lakásod.-mondtam majd elindultam a fürdő felé.
Ahogy a víz alatt álltam éreztem, hogy az alkohol hatása megy ki belőlem viszont egy csepp energiám se maradt. Mikor kész lettem éppen vettem vissza a ruhám mikor kopogtak.
-Tessék!-kiáltottam ki.
-Leila, gondoltam adok ruhát amiben tudnál aludni!- mondta Buck. Mosolyogtam majd ajtót nyitottam úgy, hogy azért ne lásson hisz csak félig vagyok fel öltözve.
Bucky a kezembe nyomta a ruhát én pedig meg köszöntem majd bele bújtam.
Buckytól el köszönve dőltem bele az ágyba. Alig, hogy el szundítottam csörgőt a telóm. Morogva vettem fel.
-Mondjad Natasha.
-Pietro azt mondja el vesztett téged. Hol vagy?
-Buckynál. Meg kértem, hogy a ma éjszakát had tölthessem itt. Nincs semmi bajom.
-Rendben van. Vigyázz magadra.
-Te is!
-Jó éjt!
-Jó éjt!
Letettem a telót és végre az álmok világába zuhantam.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro