Egész nap Pietrot kerestem. Nem lehet, hogy lefeküdtünk. Annyira hülye vagyok! Kellett nekem ennyit inni! Már a kiborulás szélén álltam. Gyors léptekkel haladtam előre miközben a levegőt kapkodtam. A nappaliban kötöttem ki ahol Stark, Pietro és a kapitány is ott volt.
-Na végre! Pietro beszélnünk kell!-siettem oda, hozzájuk.
-Ennyire ismételni akarsz?-kérdezi gúnyos mosollyal az arcán.
Rá csaptam az asztalra amitől mindegyikük megugrott egy picit.
-Ide figyelj Maximoff! Másokkal játszadozhatól, de én nem vagyok játékszer. Szóval vagy elmondod mi történt tegnap este vagy esküszöm azt fogod kívánni, hogy bárcsak meg se születtél volna!-mondtam mérgesen.
Kapitány és Tony össze néztek majd egyszerre fel álltak és távoztak. Na ők tudják ha én mérges vagyok nem érdemes velem veszekedni. Viszont a fiúk reakciójára Pietro egy kicsit összébb húzta magát.
-Szóval?! -kérdeztem újra.
-Nem feküdtünk le.
-Akkor mit keresett nálad a ruhám?-kérdeztem.
-Csak fel vittelek este mert ahhoz képest, hogy full részeg voltál, még inni akartál. Azt mondtad meleged van, így levetted a ruhád majd át mentél a szobádba.-sorolta. Valamilyen szinten megkönnyebbültem. El vettem a kezem az asztalról közben folyamatosan tartva a szemkontaktust vele.
-Leila bevetésre kell mennünk. A kapitány, Natasha, Sam és én na meg persze te. -jött elő Stark.
-Rendben.
-Öt perc múlva indulunk. Itt a ruhád ha még kell.-dobta hozzám én pedig küldtem felé egy mosolyt. Elindultam a szobámba és gyorsan át vettem a ruhám. Egy fekete ruha melynek alsaja nadrág, felseje pedig hosszújú. Az övén leginkább kések sorakoznak, de fegyver is van rajta meg egy csomó kis gyilkoló eszköz. A ruha oldalán lila csíkok futnak fel és a bal mellkasomon egy kis szimbólumot alkott. Ez jelezte, hogy én vagyok az egyik iker, Lionelén is volt.
Rá néztem az időre majd igyekeztem a többiekhez akik már a Quinjetben ültek. Beszálltam és már indultunk is.
-Pontosabban miért is megyünk bevetésre?-szólaltam meg.
-Illegális fegyver kereskedő és drogbáró. Ennyi elég?-kérdi Nat mosolyogva.
-Fura vagy. Miért mosolyogsz rám?-szegeztem felé egy ujabb kérdést.
-Régen voltunk együtt bevetésen.-nevetti el magát.
-Hát igen. -nevettek én is.
-Gondolom érzed az adrenalint ahogy megtölti a tested.
-Nem is kicsit. -csukom be a szemem. Körülbelül egy 10 perc alatt meg is érkeztünk egy raktárhoz. Le szálltunk majd egy nem várt vendég futott be.
-Pietro mit keresel itt?-kérdezte Nat.
-Gondoltam segítek.-feleli miközben rajtam tartja a szemét.
-Menjünk. -mondja Tony. Nat, Sem ti mentek balra. Én a kapitánnyal jobbra megyek, Leila és Pietro nektek egyenesen van kiadva az utatok.-mondta Tony és mindenki elindult. Hatalmas ez a hely és poros, nyálkás és még sorolhatnám. Én is elindultam magam mögött hagyva a fiút aki hamar mellettem terem. Csendben nézünk körül, minden egyes neszre vagy nyomra figyelve.
Már régóta sétálunk és még most sem találtuk meg a helynek a végét. Mikor be fordultunk az egyik helységben kötöttünk ki. Volt egy kabinszerű hely beépítve oda aminek a falai műanyagból voltak. Megláttam valamit bent, így muszáj volt közelebbről is megnéznem.
-Maradj itt.-mondtam Pietronak aki bólintott és tovább nézelődött. Én megcéloztam a műanyag falas helyet, melynek ajtaja nyikorogva nyílt ki. Be mentem és a kis világító dolog felé mentem. Egy doboz volt az. Meg akartam fogni, de amint hozzá értem az ajtó be vágódott amit már nem lehet kinyitni, majd a padló folyamatosan telt meg vízzel.
-Francba!-káromkodtam ahogy a víz csak egyre és egyre több lett. Pietro próbálta ki törni az átlátszó műanyag falat, de hiába. Én fel másztam az egy lomra és fent megfogtam a csővet majd felhúztam magam és úgy próbáltam ki törni. Mind hiába. Mikor leugrottam a csőről a víz már a combomig ért. Pietro rám nézett és eltünt.
-Leila halj meg nyugodtan.-mondtam magamnak szarkasztikusan. Elkezdtem minden cuccot pakolni, hogy találjak valamit amivel ki tudok jutni. Találtam egy csavarhúzót amivel elkezdtem bütykölni a zárat. Viszont a víz mennyisége annyira sok lett, hogy már szinte a plafonig kellett mennem, hogy kapjak levegőt. Mikor pont levegőért mentem akkor jelent meg Natasha, Sammel és Pietroval az oldalán. Leesett a kis alkatrész majd elkezdtem rugdosni az ajtót. Mikor harmadjára rúgtam meg kinyílt én pedig köhögve kapkodtam az oxigént.
-Jól vagy?-kérdezi Nat oda szaladva mellém.
-Voltam már jobban is.-álltam fel a padlóról.
-Menjünk.-mondta Sam. Elindultunk vissza a Quinjet felé. Mikor oda értünk már a kapitány és Tony ott vártak ránk.
-Te miért vagy vizes?-kérdi Stark.
-Mert jó kis csapdát állítottak fel. -mondtam köhögve majd fel szálltam és helyet fogalaltam.
-Ujra meg kell majd keresnünk őket.-szállt fel a kapitány.
-És jobban be mérni a hol léttüket. -szállt fel Tony is.
Elkezdtem reszketni, hisz a hideg vizes ruha kezdet kellemetlenül hideg lenni. Ajkaim remegtek, fogaim kocogtak még próbáltam dörzsölni a két kezemmel a két karom.
-Fázol?-hallottam meg oldalról egy hangot.
-Hát nincs 40 fok. -mondom remegve.
Pietro elmegy majd egy pléddel tér vissza amit rám terít.
-Kösz.-mondom és be burkolózom a meleg anyagba és lecsukom a szemem.