Veszekedést hallottam meg amint a labor felé sétáltam megálltam majd hallgatózni kezdtem. Tudom nem illik, de túl kíváncsiskodó lélek vagyok.
-Miért nem mentél érte hamarabb?-mondta egy mély hang. Ha jól sejtem Tony.
-Én csak..-szólalt meg egy másik mély hang.
-Te csak? Ha? Hulk simán megis ölhette volna! Örüljünk, hogy egy enyhe agyrázkódással megúszta! Ennyire utálnád?
-Nem utálom inkább.... Nem tudom.-ebben a pillanatban ismertem fel ezt a hangot. Pietro.
-Nem tudod!?
-Nem.
-Na ide figyelj Maximoff! Mi a Bosszúállók egy csapat/család hívd úgy ahogy tetszik, de mi együtt vagyunk! Itt nincs olyan, hogy csípem vagy nem. Egymás életéért felelünk! Ebbe Leila is beletartozik.
-Szerinted bántanám!? Én még azt sem akartam, hogy agyrázkódássa legyen csak..-kelt ki magából a fiú.
-Csak?
-Hagyjuk.-mondta majd meg éreztem azt a bizonyos szellőt. Szóval el ment. Elgondolkoztam és úgy voltam vele, hogy Tonyt inkább most nem zavarom. El kezdtem sétálni majd eszembe jutott PÉNTEK. Emlékszem Tony mondta, hogy JARVIS-al történt valami ezért most PÉNTEK a mi. JARVIST jobban kedveltem, de PÉNTEK-et is szeretjük.
-Szia PÉNTEK!
-Üdvözlöm Miss Parks!
-Van egy lélek is ebben a toronyban?!
-Mr.Stark..
-Nem, nem Tony. Valaki más?
-Miss. Maximoff a szobájában van.
-Öhm... Más?
-Mr.Barton a konyhában foglalkoskodik.
-Köszi PÉNTEK!-mondtam majd elindultam a konyha felé. Oda érve Barton csupa lisztes volt meg tojásos. Megálltam és hallgatni kezdtem ahogy káromkodik.
-Huu, de csúnyán beszél valaki.-nevettem el magam. Clint ijedten fordult felém majd kikerekedett szemekkel nézett.
-Mióta állsz ott?-kérdezte egy idő után.
-Elég régóta.-nevettem.-Nem megyünk el valahova kajálni?-sétáltam oda és tanulmányoztam a főztét. -Mert ezt lehetetlen meg enni.-húztam el a szám mikor a fakanalat kiemeltem a tálból és néztem a róla le csurgó...fogalmam sincs mit.
-Rendben. De ne hidd, hogy nem tudok főzni.-húzta fel az orrát.
-Mi lett volna?-fordultam felé.
-Palacsinta.
-A palacsintát sütjük, nem főzük.-nevettem.
-Megyek inkább át öltözöm.-sétált el. Elkezdtem Clint után pakolni a hatalmas káoszt. Megint furcsa érzésem volt, mintha figyelnének, de jelen pillanatban nem foglalkoztam vele. Már csak a mosogatás maradt amiben nagyban benne voltam még valami vagy valaki meg nem zavart.
Megálltam a tevékenységbe mikor megéreztem az illető meleg leheletét a nyakamon. Parfümjének illata szédítően erős. Meg akartam fordulni, de el kapta a csípőm és gyengéden vissza fordított eddigi poziciómba, hogy véletlenül se lássam. Egyik kezét el vette és át tette a hajam a jobb vállamra. Még jobban fel volt fedve a csupasz nyakam amire gyengéd csókot nyomott. Le néztem arra a kezére ami a csípőmnél tartott. Megláttam rajta egy gyűrűt, de nem tudtam felismerni kinek van ilyen. Rá csúsztattam a kezem az ő kezére és óvatosan tartottam a gyűrűt. Mikor elhúzta a kezét a gyűrűje az én kezemben maradt. Ki tört egy ablak az emeleten amire riadtan kaptam oda a tekintetem. Elbambultam és a fejemet kezdtem el törni.
-Mehetünk?-rázott ki egy hang a gondolataimból.
-Igen.-mondtam Clintnek majd elindultunk.

***
Barton folyamatosan beszél hozzám, de szegényre nem tudok figyelni annyira el vagyok mélyülve a gondolataimban.
-Leila!-csapott az asztalra amire fel eszméltem és hát minden szempár ránk szegeződött.
-Tessék?-mosolyogtam.
-Nem is figyelsz rám.-mondta meg játszva a szomorú párát.
-Clint. Nem tudod, hogy ez kié?-vettem ki a zsebemből a gyűrűt.
-Hmm..-nyelte le az ennivalót. -Azt hiszem Pietronak van ilyen gyűrűje.-csámcsogott tovább. Pietro? Ez meg magyarázná, hogy hogyan tudott ilyen gyorsan eltünni. De akkor az ablak?
-Hogy, hogy nálad van?-kérdezte a száját törölgetve egy szalvétával.
-Találtam.-vágtam rá kicsit gyorsan is a kelleténél.

***
Este van és mindenki úgy dötött, hogy a nappaliban sziesztázunk együtt. Persze Pietro nem volt ott miért is lenne. Éppen akkor bukkant fel mikor nagyban a beszélgetés közepében voltunk.
-Mi van veled szélvész?-kérdezte Tony.
-Semmi.-vágta rá Pietro.
-El hagyta az egyik ékszerét.-vágta rá Pí után, egyből Wanda.
-Igazán?-dőltem előre. -Nem tán ezt a gyűrűt?-húztam ki a zsebemből. Két másodperc múlva már nem is volt a kezemben.
-Hol volt?-kérdezte Wan.
-Találtam a konyhában.-hangsúlyoztam ki konyha szót majd Pietro felé küldtem egy amolyan lebuktál pillantást. Pietro is egy amolyan ne mondj semmit vagy megbánod pillantással. Pislogtam egyet és már nem is a nappaliban voltam hanem a tetőn.
-Mi a..?!-álltam fel. Megéreztem valakit a hátam mögött amire egyből megfordultam.
Két gyönyörű kékszem nézzett rám amik mérgesek voltak. Uhh.
-Mit akarsz?-kérdezte Pí.
-Mi? Még én mit akarok? Te voltál a konyhában az aki... Szóval az az illető, úgy, hogy te mit akarsz?!
-Tudod ki próbáltalak volna az ágyban, de rá jöttem, hogy te biztos nem vagy jó benne. Ne fűz nagy reményeket. Főleg ne velem.-mondta bunkón majd elment.
-Uhh te kis...!!!-dobantottam a lábammal mérgesen. Nem tudom valahogy Pietro szavai legbelül azért valamennyire fájtak. Vissza mentem majd a nappalin át hasítva fel mentem a szobámba. Lefeküdtem majd gondolkodtam. Miért ilyen undok?