-Ilyet utoljára a HYDRA alkalmazott. Johann Schmidt készített egy gépet Dr.Arnin Zolával ami energiát nyert ki a Tesseractból. Ez 1942-ben volt.-mondta a Kapitány.
-A Tesseract Asgardban van. Nem?-kérdezte Clint.
-Elvileg.-szólaltam meg.
-Gyakorlatilag, nem biztos.-mondta Nat.
-Akkoriban használt fegyverekből már nincsen. De...lehet meg próbáltak csinálni.-járkált Steve.
-Talán a kesztyű amit használtak az első sekeres fegyverük.-mondta Bruce.
-Szerezni kéne egyet és át tanulmányozni.-mondtam.
-Hogyan?-kérdezte Wanda.
-Magunkra vonjuk a figyelmet.-mosolyodtam el.

***
Rá néztem a dokira aki kapkodta a levegőt.
-Bruce.-nem figyelt rám.-Bruce. Bruce!-meg fogtam mind a két vállát.-Nem lesz gond. Messze vagyunk a várostól, éppen annyira, hogy ne legyen semmi bajuk az embereknek, de azért észre vegyenek.
-Ez nekem, nem fog menni.-rázta a fejét.
-De. Hidd el. Én bízok benned.-mondtam.-Tudod mit, inkább most beszélek Tonyval. Nyugi.
Arrébb sétáltam majd megálltam és meg bizonyosodtam róla, hogy Bruce nem hall-e.
-Ne értsetek félre csípem Brucet csak a másik zöld fickót nem. -mondtam az adóvevőbe.
-Nem tán félsz?-szólt bele Tony.
-Hát nem egy súly csoportba vagyunk.-válaszoltam.
-Ha be üt a ménykő, Pietro ki hoz. -mondta a kapitány. Magam elé meredtem.
-Meg fogok halni.-válaszoltam majd vissza mentem Brucehoz. -Hogy vagyunk?-mosolyogtam rá.
-Öszintén?!-kiabált és fel állt. Fejét fogta a levegőt kapkodta.-Rosszul! Ez nagyon nem jó!
-Bruce..
-Megint én miattam halnak meg!
-Bruce...
-Pedig most nincs is olyan nagy szükségetek rá!
Brucenal el szakadt a cérna és a ruha szó szerint. Bőre zöldülni kezdet a teste pedig rohamosan növekedett és izmosodott.
-Francba! -káromkodtam el magam.-Srácok zöld kód!
-Ne! Még ne!-mondta Tony.
-Nem tud már vissza változni.
Amint ezt ki mondtam Hulk nézett rám. Még jó, hogy egy szellem városban vagyunk. Vártam hátha megjelenik Pietro, de hiába.
-Baszki!-kezdtem el futni. Kocsi romokon, ház romokon keresztül. Szaladtam ahogy csak bírtam. Hulk fel ugrott az egyik épületre aminek az így is roncsolódott oldala még jobban tönkre ment. Fel néztem majd egyből arrébb ugrottam. Kikerekedett szemekkel nézzek a beton tömbre ami majdnem meg ölt.
-Nem akarok senkit se sietetni, de az előbb majdnem meghaltam!-mondtam már kiabálva a végét az adóvevőbe. Hulk abban a pillanatban ugrott elém, mikor fel álltam. Farkas szemet néztünk majd ordított egy hatalmasat és a nagy kezével felkapott. Még egy ordítást adott ki magából majd eldobott engem. Az egyik roncs ház üveg falán vágodtam be. Hát, ne tudjátok meg milyen érzés. A fejemben az éktelen fájdalom nem akart megszünni se a belőle kiszivárgó vér. Ki néztem az üveg falon és láttam ahogy Hulk arra készül, hogy ide ugorjon és szét verje az épületet. Már nem bírtam volna futni, mindenből kettőt látam időnként és forgott velem a világ. Hulk fel mászott a szemben lévő épületre és onnan rugaszkodott el. Mielőtt ide ért volna megéreztem egy szelőtt majd már azt vettem észre, hogy egy Quinjet mellett állok egy réten.
-Mi bajod?-hallottam meg a flegma kérdést. Pietrora néztem és sokáig kellett tanulmányoznom, hogy egyet lássak belőle. Borzasztóan hányingerem lett és ha ez nem lett volna elég a füllem is csenget. Fel néztem az égre és láttam a helikoptert ami Hulkot és Tonyt kamerázza biztosan. Szóval sikerült.
-Hisztis csaj?- kérdezet Pietro miközben az arcom fürkészte. Abban a pillanatban olyan fáradtság tört rám, mintha már egy hete nem aludtam volna.
-Én..-ennyit tudtam mondani mert le ragadtak a szemeim. Eldöltem, de nem a kemény talajra érkeztem hanem valaki kezei közé.
Pietro.

***
Mikor magamhoz tértem egy kórházi kór teremhez hasonló, helységben ébredtem. A fejem borzalmasan fájt, de ami a legjobb be volt kötve. Fel kelltem, ki szedtem magamból a zsinorokat majd fel vettem a ruhám ami az egyik széken volt. Ki mentem a helyiségből és egyből tudtam, hogy a toronyban vagyok. Mondjuk eddig is sejtettem. A lifthez mentem majd a szokásos helyre vezető gombot nyomtam meg. Lent a nappaliban mindenki ott volt szinte egy-két ember hiányban. Be sétáltam a konyhába, nem érdekelve mit mondanak. Nem is értem a szavaikat, annyira sajog a fejem. A hütőből ki vettem egy fagyasztott borsót majd a fejemhez nyomtam. Egy picivel jobb.
-Hogy vagy?-jött be a konyhába Tony.
-Pocsékul.
-Nem szabadott volna még fel kelned.
-Mi történt?-kérdeztem a lényegre törve.
-Enyhe agyrázkódásod volt. De..
-A lényeget.-sóhajtottam.
-Úgy látom semmi bajod. Igaza volt a kapitánynak. Tegnap sikeresen magunkhoz vettünk egy olyan fegyvert és kesztyűt melyet a "meg akarunk titeket ölni" csapat használ. Mindkettő a tesseract-ból kinyert, energia forrástól müködik. Kicsit fejletlenebbek, de ez nem jelenti azt, hogy gyengébbek, mint mi.
-Értem. Akkor most mit csinálunk?-kérdeztem.
-Várunk.-sétált felénk a kapitány.-Ha megütnek minket vissza ütünk.
-Hm..és ha meghalunk?-kérdeztem vigyorogva.
-Ki heverjük.-válaszolta én pedig el nevettem magam pedig kicsit sem vicces, de hát fogjuk fel pozitívan nem?