Csak azért mert az előző rövid volt. 😊 Meg azért mert részben kedves vagyok.😏😂 (Poén, ami nagyon rossz xd)

Bele keveredtem ebbe az egészbe. Miért? Annyira tűrhető volt az minden. Megbírkóztam vele, hogy nincs mellettem Lionel..nyugis munkahelyem volt..most pedig. Most itt vagyok a Bosszúállóknál megint, meg akarnak ölni és folyamatos konfliktusokba keveredek. Szinte senki nem volt mellettem miután Lio meghalt. Azért mert mindenkit el taszítottam magam mellől, de ha nem is taszítok el senkit, akkor is mellettem lettek volna? Nehéz kérdés mert itt vagyok és úgy érzem senki sincs mellettem. Lehet az űr miatt amit Lio hagyott maga után. Régen fel húztam egy falat. Egy falat melynek a túl oldalán voltak a fájdalmaim a másik oldalán pedig az esélyeim. Ez fal amilyen gyengén indult olyan erős lett, de úgy érzem újra el gyengült.
-Min gondolkozol?-lépett mellém a vörös hajú ügynök. Vidám volt az arc kifejezése velem ellentétben.
-Semmi érdekesen.-mosolyogtam rá hamis mosollyal.
-A nappaliban vannak a többiek. Nem akarsz ho..
-Nem.-szakítottam félbe. Tudtam, hogy azt akarja, hogy csatlakozak a társasághoz, de most nem megy. A szemeiben kicsi ijedtség látszódott a heves válaszom miatt.
-Rendben. De veled is minden rendben? -kérdezte a városra nézve.
-Nem. -gyűltek meg a szemeim könnyekkel. -Natasha..-suttogtam a nevét és néhány könnycsepp végig gördült az arcomon.
-Leila..
-A fájdalmak nap mint nap erősebbek. Kérlek ne mondj semmit. Nem sajnáltatásból mondtam. Csak közöltem.-töröltem le hevesen a könnyeim. Natasha nem szólt semmit. Megsimogatta a hátammat zavartan. Kereste a szavakat amiket végül nem talált. Rá néztem és a szemében sajnálat csillogott. Ezt nem akartam. Nem akarom, hogy sajnáljanak.
Be szálltam a liftbe majd megnyomtam a megfelelő gombot. Lift elindult a tetőről a nappaliba. Csak ott tudok fel menni a szobámba.
A lift hátulján lévő tükörbe néztem. Vissza rám pedig a bennem lévő megtört Leila. Muszáj össze szednem magam. A lift kinyílt én pedig lassan megfordultam. A nappali hangos nevetésben és beszélgetések hangjától úszót. Be mentem majd ki kerülve a többieket a konyhába sétáltam. Töltöttem magamnak egy pohár vizet és kortyolgatni kezdtem.
-Fáj. Igaz? Érzem.-jött be Wanda. Sokkal jobban néz ki mint én. Egy fekete póló van rajta és egy sötét vörös pulcsi. Egy fekete szoknyát viselt mely ha sétált követte a mozgását libenésekkel.. Hosszú szárú csizmát viselt mely a lábait nagyon kiemelte. Sűrű barna haja pedig a vállára volt omólva.
-Hogyan?-kérdeztem miután lenyeltem a folyadékot.
-Jól hallottad.
-Már meg tanultam kontrollálni.-tettem le a poharat.
-Csak ezt meséled be magadnak.-fonta össze maga előtt a karjait. El néztem róla a nappali felé. Még mindig dőltek a szavak, mindenki szájából. Kivéve Pietroéból nem. Ő csak ült és néha néha erre nézett.
-Pietro, mi?-nézett Wanda is rá.
-Tessék?
-Pietro egy hihetetlen ember. Ha nem lenne ki kéne találni. Tudod mikor a közeledben van vagy csak te vagy témában...
-Ohh, hogy megy a duma a hátam mögött ez cuki.-mosolyodtam el.
-Ne értsd úgy. Nem rossz dolgokat mondunk rólad. A lényeg, hogy megváltozik. Zavarodott lesz az elmélye. Egy kúsza gondolatok tombólnak benne.-engedet magának is egy pohár vizet.
-Ezzel most mit akarsz mondani?-kérdeztem fel húzott szemöldökkel.
-Szerintem szimpatikus vagy a számára.
-Hát persze. -mondtam szarkasztikusan.
-Egy jó tanács ha Pietro tovább is szívja a véred. Enged el a füled mellett. Ne vegyél semmit komolyan. Ja és ne higyj neki ha azt mondja részeg volt, ugyanis ő nem tud be rúgni. A képessége miatt. Tudod, hogy az anyagcseréje felgyorsult.
-Igen. Most már tudom. -mosolyogtam halványan. -Ha már itt tartunk. Tetszik neked valaki? A csapatból vagy bárhonnan. -tágra nyílt a szeme.-Igen, én ki mondtam. Szóval?
-Hát..-tűrt egy hajtincset zavarában a füle mögé. -Ami azt illeti igen. Vagyis nem tudom.
-Kifejtenéd jobban?-kérdeztem. Reménykedtem hátha megbízik bennem és elmondja.
-Találos kérdéssel?
-Rendben.
-Szóval. Hát öhm.. Jó ez nem megy inkább annyit mondok, hogy századik évében jár és pajzs van a hátán.
-Azta!-kiáltottam fel hangosan. Egy pillanatra ránk néztek majd tovább beszélgettek. -Neked a kapitány tetszik!-ezt már sokkal halkabban mondtam. Wanda arca piros lett és szemét mosolyogva lesütötte.
-Igen.-nevetett zavarában. -De én mégsem kérdeztem ki tetszik neked.-nézett rám gonosz vigyorral.
-Ha úgy nézzük senki. Csak megnézem a pasikat, de egyiket sem tervezem kapcsolatra. Úgy hogy még most akár ki is akar -ami lehetetlen- szabad vagyok. -nevettem. -Nem is vagy annyira borzasztó és para.-erre ő is elnevette magát.
-Ne a borítóról, ítélj meg egy könyvet. Szerintem ez pont ide való. -mosolygot.
-Hát ez igaz.-mosolyogtam én is.
-Leila. Hallottam, hogy sokszor Pietro megbánt a szavaival. -komolyodot el.
-Túrkáltál a fejemben?
-Nem. Engedély nélkül nem fogom meg tenni. Hanem csak hallottam. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy ne vedd komolyan. Hidd el,utána ő is megbánja. -mondta Wanda. Nem tudom honnan hallotta mert senkinek nem mondtam, még magamnak sem valóttam be, de így van.
-Értem.
-Szerintem pihenjünk. Nehéz napod volt. Nem minden napi fel borulni egy fúrgonnal.
-Mióta vagytok a csapat része?-kérdeztem.
-Nem régóta. Miért?
-Mert akkor tudnád, hogy ez itt mindennapi.-mosolyogtam rá. Rám nézett halványan elmosolyodott.
-Jó éjt Leila!
-Jó éjt Wanda!-viszonoztam. Wanda el indult a lépcsők felé. Mikor eltűnt Pietrora néztem aki szintén engem nézett kék íriszeivel. Bonyolult ez a fiú, de azért elviselhető.
Elgondolkodtam és arra jutottam, hogy mindenképpen segíteni akarok Wandának. Csak azt nem tudtam, hogy hogyan. Most mindenki itt ül a nappaliba Nat és Wan kivételével. Sima ügy lenne nem ha itt állnék akcióba? Vagy teljesen rosszul jönne ki az egész? Egy próbát megér.
Oda sétáltam hozzájuk, pontosabban Tony mellé aki rám nézett én pedig elmosolyodtam.
-Ne! -rázta a fejét én pedig tovább mosolyogtam. Most már minden szempár ránk nézett. -Ismerem ezt a mosolyt. Mit találtál ki?
Elképesztő, hogy ennyire ismer.
-Menny arrébb.-mondtam a kezemmel hesegetve. Amint arrébb csuszant leültem mellé. -Ki akar játszani?-tártam szét mosolyogva a karom.
-Attól függ milyen játék. Bár tőled elég fura játékok származnak.-mondta Banner a szemüvegét igazítva.
-Sima felelsz vagy mersz.-mosolyogtam.
-Neeeee!-mondta egyszerre Tony, Clint és Banner.
-Szóval?-mosolyogtam.
-Én elfogadom a kihívást. -nevetett a kapitány.
Ez az!!
-Jó legyen.-egyezet bele mindenki.
-Mi az a felelsz vagy mersz?-kérdezte Vízió.
-Választhatsz, hogy felelsz vagy mersz. Nem lehet mindig ugyan azt választani. Fel tesznek egy kérdést amire felelsz vagy ha mersz meg kell csinálnod azt amit mondanak neked. Ha nem csinálod zálogot kell adni.-magyaráztam már amennyire tudok magyárázni.
-Rendben. Nem teljesen dolgoztam fel, de rajta vagyok.-mondta.
-Király. PÉNTEK szólj Natashának és Wandának!
-Igenis Miss.Parks.
Nem telt bele két perc Natasha a liftből, Wanda pedig az emeletről jött lefelé. Rá mosolyogtam Natra.
-Na jó! Mit játszunk?-ült le az egyik fotelba.
-Felelsz vagy mersz.-mondta Clint.
-Izgi.-ült le a mellettem lévő fotelbe Wanda.
-Ki kezdi?-kérdeztem szét nézve.
-Én.-dőlt előre Tony. -Banner felelsz vagy mersz?
Bruce megköszürülte a torkát majd rá nézett Tonyra.
-Felelek.
-Rendben. Milyen érzés át változni?-kérdezte Tony én pedig oldalba könyököltem.
-Borzalmas.-adta meg az egy szavas választ és már tért is el a témától. -Leila.
-Uhh erre kíváncsi vagyok.-mosolyogtam.-Merek.
-Üsd meg Tonyt a vállánál.
-Örömmel.-mondtam és erő teljesen bele ütöttem a vállába.
-Áuvv!! Jó, ezt megérdemeltem.-tartotta fel a kezeit majd dörzsölni kezdte a fájjó pontot.
-Hm. Kapitány. -néztem rá. Wanda ijedten kapta rám a rekintetét.
-Merek. -válaszolta. Hát nem ezzel akartam kezdeni.
-Huu hát. Vedd le a pólód. -mondtam és mindenki rám nézett. -Mi van? Nem jutott jobb eszembe.-mondtam és elkaptam Pietro tekintetét aki mérgesen nézte a kapitányt amint le veszi a pólóját. Hátra dőltem és rá néztem Wandára aki a látványba temetkezet. -Talán meleged van?-vigyorogtam rá.
-Ezt vissza kapod ugye tudod?-mosolygot rám.
-Én csak neked csináltam jó ki látást.-vigyorogtam tovább.
Nem is figyeltem és már Natasha volt aki kérdezet.
-Wanda.
-Véged lesz. -suttogta nevetve. -Felelek. -nézett Natra.
-Hova utaznál el legszívesebben?
-Hidden Beach, azaz rejtett part, Marieta szigetén Mexikóban. Istenem olyan gyönyörű az a hely. -álmodozott Wan. -Hát, igen.-tért vissza a valóságba. -Pietro.
-Merek.
-Rendben. Leila arcára nyomj egy puszit.-mondta én pedig szúrósan néztem rá.
-Ha nem teszem meg?
-Zálog.
Pietro azzal a lendülettel rántotta le magáról a felsőjét. Istenem milyen kocka hasa van. Jaj ne már! Leila, Pietroról beszélünk!
-Ez is valami.-sugta oda Wanda nekem.
-Ha harc hát..
-Akkor legyen harc.-fejezte be helyettem és elmosolyodtunk mindketten. Az estét Wandával felpörögve tomboltuk végig, utat törve magunknak a játékban.
-Steve ne csináld már!-tártam szét a karom.-Legalább egy ölelést adj Wandának.
-Jó. -mondta és oda sétált Wandához. Miután vége az ölelésnek vissza ült a helyére.
-Jó a pirosítód.-suttogtam Wandának. Hiper gyorsan játszottunk, mint két tini megszállot. Tony idő közben zenét is kapcsolt, így a hangulat is fel rázódott. Pietro is kikapcsolt végre egy kicsit. Az idő telt és telt.
-Van egy ötletem.-szólalt meg Wanda.
-Mi lenne az? -néztem rá ijedten.
-Mindenkinek egy nagyon nagy őrültséget kell csinálnia az este folyamán reggelik. -válaszolta vidámsággal.
-Rendben. Én a tetőn alszom.-állt fel Clint.
-Én megiszom a két üveg, legerősebb alkoholomat.-felelte Tony.
-Banner te pedig tölsd az estéd Natashával.-feleltem mire furcsán néztek rám. Már szólásra nyitották a szájukat.-Nem, nem. Ez kötelező házi feladatnak ér fel.
-Te pedig akkor Pietroval.-mondta Wanda.
-De..
-Nem, nem ez kötelező házi feladat. -vigyorgot.
-Rendben. Akkor remélem élvezni fogjátok az estét a Kapitánnyal.-mondtam sunyi mosollyal. Vízió azt mondta neki nem ér fel ez a rendszerezés ezért ki hagyja. Thor pedig Tonyval lesz, hogy ne kapjon alkohol mérgezést. Viszont amire most jövök rá az az, hogy Bucky egyáltalán nincs itt.
-Gyere vagy ki zárlak. -indult el Pietro. Mire vállalkoztam, jézus.