Foxy szemszöge:

És... Itt az élete utolsó perce. Remélem, hogy az utolsó kívánságát elmormolta ez a semmirekellő kölyök. Mutató ujjam szorosan a ravaszra fonódik. Ilyen közelről biztosan nem fogok célt téveszteni, a falábam teszem rá. Hiába van a kölyök kezében egy ki-bebaszott penge, jelenleg annyira meglepődött, hogy szerintem azt sem tudta, fiú-e vagy lány. Érzem, ahogy vigyorom csak szélesbedik arcomon, miközben lassan meghúzom a ravaszt. Na bekaphatja, mintha elrántották volna, úgy tér ki a golyó elől, s dől el a földön. Bár... A füléből egy darabnak már annyi. Na mindegy. Egy gyors újratöltés, s újrapróbálkozás.

Mesélő szemszöge:

Mark azt sem tudja, hogy az elmúlt pár pillanatban pontosan mi is történt. Mintha nem is az ő teste mozdult volna, hanem elrántották volna az útból, mint holmi régi bábot. Döbbentségére még a fülébe nyilaló hirtelen fájdalomról is elfeledkezik, pedig jókora darab kiszakadt belőle. Valahogy, még az sem tűnik fel neki, hogy cseng az egész füle. Csak egy valamire tud koncentrálni... Egy furcsa suttogás. A hang mintha egyenesen a fejéből szólna. Kezdetben csak halk, kivehetetlen mormogást hall, mi szép lassan szavakká, majd mondatokká formálódik. Hagyd, hogy én irányítsak... Túl akarod élni, nem? Akkor majd ÉN megmentelek. A hang kissé a démonokéhoz hasonlít. Csábító, mégis tudod, hogy mégsem kéne ebbe belemenned... A barna hajú srác sajnos egy pillanatra sem gondolkozik, csupán biccent egy kisebbet, mintha csak helyeselne a hangnak, hogy az azt cselekedhet, amit csak akar. A vöröske erre csak úgy néz rá, mintha minimum most szállt volna le valami csészealjjal, egy másik bolygóról érkezve. Szép lassan zsibbadtság uralkodik el a testén, s végtagjai elkezdenek magától, akarata ellenére mozogni. Kezdetben csak felkel a földről, majd elindul a rókaszerű srác felé, aki habozás nélkül ismét elsüti fegyverét. Természetfeletti sebességgel emeli fel szabad kezét nyitott tenyérrel, majd pontosan elkapja a felé száguldó golyót. Bár ez sem valami kellemes, még mindig jobb, mintha a koponyáján ütött volna egy szép lyukat. Tenyeréből lassan elkezd folydogálni vörös vére, mely alkarján csordogál le, ahonnan a földre csöppen. Majd egy pillanat sötétség... Mikor a világ újra kitisztul Mark számára, testét ismét ő uralja. A vöröske, aki az előbb még előtte állt, most a fal mentén lecsúszva ül, eddig még használható, azaz bal kezétől is megfosztva. Tekintete zavaros kissé, s mintha kis félelem tükröződne belőle. A barna hajú válla felett pillant előre, bár ott egy lélek sincsen.

Mark szemszöge:

Te jó ég... Ez elég brutál volt. Késemet tartó kezemen valami csiklandósat érzek, ezért lepillantok megnézni, hogy mi is az. A rókaszerű alak vére csöpög a kezemre, ám nem ez az egyetlen dolog... mintha fakó, kissé átlátszó, lila ujjak fonódnának a csuklómra. Pislogok néhányat, ám amint ismét odanézek, már nem is látom. Biztosan csak a képzeletem játszik velem... El kell húznom a csíkot, amint lehet. Óvatosan átlépek a földön kuporgó fiú felett, de ahogy lépnék, beleakasztja nadrágomba a kampóját, ami miatt sikeresen elhasalok. Ha más is van ebben az épületben, az már biztosan tudja, hogy én is itt vagyok. Folyamatosan morog rám, mint valami veszett kutya, tekintete egyre csak vészjóslóbb, s gyilkos fénnyel csillogóbb lesz, miközben ajkaira elmebeteg vigyor húzódik, ahogy ezeket a szavakat lassan tagolva kiejti:

- El. Fogunk. Kapni. FELFOGTAD TAKNYOS!? MEGÖLÜNK!!!

***********************************
Nah, még egy rész mára. Remélem tetszett mindenkinek :3 Igyekszünk hamarosan hozni az új részt is ^^