Az Egyes csapat előtt már felsejlett Tűzkőrejtek kapujának széles bejárata. Az erdő árnyékából kijutva egy kietlen völgyön kellett átvágniuk, hogy elérjék a falut. A forró levegő vibrált előttük és Haruto szerint a sivatagban sem lehetett volna melegebb. Sarada rendületlenül futotta az utolsó mérföldeket a csapat élén, a többiek kénytelenek voltak tartani az iramot. Kétszáz méterre tőlük jobbra a Konohát és Tűzkőrejteket összekötő vasúti hálózat futott. Távolról vonat zakatolása törte meg a futó lépteik zaját és Haruto ábrándozva nézte az elhúzó szerelvényeket. 

A falu a környező hegyekben bányászható ritka ásványról kapta a nevét és a falu jelentős bevételi forrását jelentette a tűzkő kereskedelem. Sarada ritkán kapott Konohán és környékén túli küldetést, így hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a kiruccanásba. Természetesen a küldetés volt az első, de alaposan ki fogja használni az idejét, hogy megismerje a kinti világot is.

Tűzkőrejtekbe egyetlen kapun lehetett át bejutni, ugyanis oldalról olyan magas hegyek övezték, melyet még a bolondok sem kíséreltek volna megmászni. A kétszárnyas, tömör fémkapu monumentális méreteit a fiatalok csak akkor érzékelték igazán, mikor már beálltak az ellenőrző sorba a papírjaikat lepecsételni. A kapu elérte a százhúsz láb magasságot.

- Micsoda erő kell ennek a mozgatásához - ámuldozott Haruto. Ahogy haladt előttük a sor Hima úgy tudta közelebbről szemügyre venni a láncok és csörlők bonyolult hálózatát, mit a kapu mozgatásához használtak.

Egy negyed órás várakozás után az őrök alapos szemügyre vették őket, majd az egyik szemében felismerés villant fel Saradát meglátva.

- Ön a tiszteletre méltó Hokage lánya, igaz? - Sarada arcára kényszeredett mosoly ült ki. Nem szerette, ha így hivatkoztak csak rá.

- Uchiha Sarada Konohakaguréból - biccentett a fejével - A csapatommal küldetés miatt vagyunk itt.

- Áhh igen - bólogatott a másik - Szólt Kyoshi-sama az érkezésükről - A pecsét hangosan koppant a papírjaikon és szabad út állt előttük.

- Mennyi ember - hüledezett Haruto ahogy belekeveredtek a falu forgatagába. Az utcákat vörös lampionok díszítették és az emberek sorra állították fel sátraikat.

- Ma estétől indul a Tűzfesztivál. A falusiak Kagutsuchi áldását kérik a bányászok biztonságáért és a kiváló minőségű hozamért - magyarázta Hima - Lesz tánc, tűzijáték, helyi különlegességek és persze tűzkő ékszerek.

- Ugye maradunk Sa-chan? - kérdezte Haruto azonnal Saradát. A lány úgy tett mintha nagyon elgondolkodott volna a dolgon.

Az apja nem közölte, hogy mikor kell hazaérniük, így ha holnap indulnak vissza biztos nem lesz belőle gond.

- Mivel az út második felétől nem nyafogtál, így igen - köszörülte meg a torkát az Uchiha. Hima elkuncogta magát, hisz átlátott barátnőjén. Tudta, hogy ő is legbelül olyan izgatott, mint Haruto.

- EZAZ! - csapta fel magasba az öklét a fiú.

- Olyan izgatott tud lenni, mint egy tízéves - jegyezte meg halkan a Hyuuga lány.

Sarada csak lemondóan sóhajtott.

- Az öcsém sokkal érettebb ennél. Inkább olyan mint egy ötéves - pontosított barátnője megjegyzésén Sarada és még pont időben nyakon csípte Harutot mielőtt belevetette volna magát a sodródó tömegbe - Küldetésünk van! - emlékeztette rá a fiút, aki idétlenül vakargatni kezdte az arcát.

Már meg is feledkezett a titkos tekercsről.

- Miért ver engem a sors? - engedte el Sarada a fiú pólóját.

Saradáék megindultak a falu központja felé, igyekezték a falu forgatagát kikerülni, de ez lehetetlen küldetés volt számukra. Haladhattak volna a tetőn is, de nem akartak feltűnést kelteni. Sarada ment a csapat élén, és ahogy közeledtek Kyoshi palotája felé, úgy érezte, mintha valaki folyamatosan szemmel tartaná őt. Hiába nézett körül óvatosan, nem érzett ártó szándékot a közelben.

- Mi a baj, Sa-chan? - kérdezte Haruto a lány füléhez hajolva. Hangja most már komoly volt, észrevette a lány furcsa viselkedését.

- Úgy érzem mintha követnének - osztotta meg végül Sarada - Legyetek résen! A tekercset Kyoshinak kell átadnunk!

Hima rögtön aktiválta a byakugant, de ő sem látott ellenséget a környéken. A megfigyelést viszont nehezítette, hogy tucatnyi ember vette őket körül.

- Tiszta a terep - suttogta Hima, de nem engedte le a védelmét.

Sarada továbbra is a hátán érezte a gyanús szempárt, de végül folytatta tovább az útját. A palota díszesebb volt az otthoninál, a homlokzata tűzkő berakással volt díszítve, míg hófehérre mázolt falai úgy fénylettek a tűző napsütésben, hogy szinte lehetetlen volt pár pillanatnál tovább rajta tartani a szemet.

Az őrök felkísérték őket a falu vezetőjéhez, ki épp a szokásos teaszertartáshoz készülődött elő.

- Pont időben - foglalt helyet a kotatsunál az idős úr. A fiatalok illemtudóan meghajoltak, majd Kyoshi intett, hogy foglaljanak helyet az asztalnál. A friss matcha tea felszolgálása után magukra maradtak.

Haruto farkasszemet nézett a zöld szörnyeteggel. Nem kifejezetten szerette a jellegzetes ízű teát és sajnos nem tudott kibúvót találni. A lányok természetességgel itták a zöld csodát és illetlenség lenne az ő részéről ha nem kortyolna bele. Haruto uralta minden egyes arcizmát, hogy ne üljön ki az undora a matcha tea ízétől. Rezignáltan tette le a csészét és próbált nem az émelygő gyomrára gondolni.

Sarada belenyúlt a táskájába és előhúzta az aranyfonállal átkötött tekercset.

- Konoha Hetedik Hokagéja szíves üdvözletét küldi. A tekercs sok évnyi távollét után újra a jogos kezekbe került - felelte formálisan Sarada.

Kyoshi mosolyogva átvette a falu legbecsesebb értékét, mely még gyerekkorában veszett el.

- Sok-sok éve Konoha lopta el tőlünk a tekercset - tette le gyengéden a megsárgult pergamen tekercset maga elé. A fiatalok meglepve pillantottak az idős úrra - Az elődeitek veszélyként élték meg a tekercs tartalmát, viszont Uchiha Sasuke más mint a több kage. Ő tudja, hogy a tűzkőrejtekiek számára ez egy szent tekercs és emberekre ártalmatlan technikát rejt magában.

- Mégis milyen technikát? - bukott ki Haruto száján a kérdés. Sarada azonnal oldalba könyökölte társát az illetlen kérdése miatt és bevette a gyilkos pillantásai egyikét.

Kyoshi csak felnevetett a fiú kíváncsiságán.

- Egykoron én is ilyen virgonc és bajkeverő voltam, mint te - révedt el egy pillanatra - A tekercs egyébként a bányászaink megsegítésére szolgál. Mind tudjátok milyen mostoha körülmények között bányásszák ki a tűzkövet. A legértékesebb tűzkövek a hegyek legmélyebb bugyraiban fekszenek, a láva izzásában született ásványok a legszebbek. A technika ellenállóvá teszi az emberi testet a hő iránt.

- Ohh - kerekedett el Haruto szája - És régen azért lopták el a tekercset mert féltek, hogy ezt a háborúban hasznosítanátok - rakta össze a képet. Kyoshi helyeslően bólintott.

- De akkor miért nem használták a konohaiak egykor a háborúban? - tette fel a jogos kérdést most már Sarada.

Kyoshi kioldotta az aranyzsindelyt és a pergamen titka feltárult a fiatalok szemei előtt. Kikerekedett szemekkel vizsgálták, de akárhogy nézték az bizony üres volt.

- Mert a technikát csak Kagutsuchi által megáldottak képesek látni - tekerte fel közben a pergament.

- Akkor Nanadaime hogyan tudta eldönteni, hogy nem jelent veszélyt a tekercs? - csatlakozott be Hima is a beszélgetésbe.

- Az Uchiha klán Izanami és Izanagi istenek áldásában részesültek, így a különleges képességüknek hála képesek elolvasni a tekercs tartalmát. Mint tudjátok Izanami és Izanagi fia Kagutsuchi volt, ezért valamilyen szinten összeköttetésben állunk Sarada-hime - kötötte csomóra a fonalat.

- Akkor Sa-chan el tudná olvasni a tekercset a Sharingannal? - Kyoshi szeméből eltűnt a vidámság.

- Hány tomoet birtokolsz Sarada-hime? - kérdezte komolyan.

- Kettőt - felelte Sarada.  Az öreg megrázta a fejét.

- Még nem elég fejlett hozzá a Sharinganod. Mint tudjátok Kagutsuchi nem épp egy kedves isten. Mégis mi oka lett volna rá? A mitológiában Kagutsuchi születésekor saját édesanyját Izanamit halálra égette és Izanagi bánatában lefejezte a gyermeket és testét nyolc darabra vágta. A levágott testrészekből vulkánok születtek, és a legenda szerint Kagutsuchi szíve a tűzkövekben testesült meg. Ahhoz, hogy lásd a titkot több tragédiát kell megélned, mint magának Kagutsuchinak. Nem feltétlenül javaslom ennek az útnak a bejárását Sarada-hime.

A lány elgondolkozott az idős úr szavain. Tudta, hogy apjának fejlettebb a Sharinganja, de csak szóban beszéltek a Mangekyou Sharinganról.

Mily tragédiát kellett az apjának átélnie, mely fájóbb még maga Kagutsuchi sorsánál is? A kérdésre a választ még az apjától sem tudhatta meg hisz ha a múlt szóba került, az arca mindig komorrá vált és szűkszavúan válaszolt a kérdésekre.

Egy kis mitológia 😆