Sarada és csapata visszaérkezett Konohába, a tűzkőrejteki küldetésüket sikeresen teljesítették. A csapat vezetője felajánlotta, hogy leadja szívesen egyedül a jelentéseket a társai fáradtságára hivatkozva. Haruto azonnal élt is a lehetőséggel és hazafelé vette az irányt, viszont Hima el akarta kísérni Saradát. Az Uchiha viszont nem hagyta magát és azzal rázta le a Hyuugát, hogy utána az apjával akar ebédelni.

Rosszul érezte magát, amiért füllentett társainak, de nem akart zavaró tényezőket a jelentés utáni kérdéseihez, ugyanis minden idegszálával az apja válaszaira kell koncentrálnia.

Sarada el volt mélyedve a gondolataiban, a hazaút alatt átvette a lehetőségeit, de most mégis bizonytalannak érezte magát.

Mi van ha a szüleiről teljesen más képet a nyomozása után? Mi van ha eddigi életét egy burokban élte le, ahogy az öregasszony is állította?

Tudnia kell.

A kétely csak azért merülhetett fel szívében, mert szülei múltjáról nem kapta meg a kielégítő válaszokat. Csak ködös és rejtett utalásokat vagy épp hárítást.

Sarada határozottan nyomta le végül a kilincset, miután megkapta a szabad jelzést. Apja egyedül volt az irodában és vaskos dokumentumokat nézett át.

- Tadaima - üdvözölte jókedélyűen, ahogy tőle megszokhatta.

- Okaeri - köszöntette az apja egy arcára szökkenő lágy mosollyal az arcán.

- A küldetés sikerrel zárult. Kyoshi-sama üdvözletét küldi - adta át Sarada a jelentés papírjait.

Apja letette a dokumentumot és olvasni kezdte a lánya precízen megírt összefoglalóját. Arca elkomorodott, ahogy a különös találkozóhoz ért.

- Tér is idő technikát használ a nő. Ismersz véletlenül egy ilyet? Láthatóan ismert téged és a Mamát.

- Hófehér volt a bőre? - kérdezte Sasuke kertelés nélkül.

- Egy vénasszony sápadtságával bírt, arcát nem láttam.

Sasuke súlyos némaságba burkolózott, de nem azért mert el akarta titkolni a lánya elől az ellenség kilétét. Úgy látszik nem végeztek alapos munkát Sakurával a paloták elpusztításával.

- Papa, ha tudsz valamit akkor kérlek áruld el. Tudnom kell kivel van dolgunk!

- Erős a gyanúm, hogy egy újabb Ootsutsukival van dolgunk, viszont egyik sem tudta manipulálni az időt. Még maga Kaguya sem - Sarada a történelemkönyvekből tudta, hogy kik is az Ootsutsukik és azt is tudta, hogy apjáék legyőzték Kaguyát a háborúban.

- Ha igaz, akkor veszélyben van a béke? - kérdezte Sarada egy árnyalatnyival sötétebb hangon.

- Nem fogom hagyni, hogy egy újabb háború tragédiáját kelljen átélnie mindenkinek - szorult ökölbe a keze Sasukénak.

Nem fogja hagyni, hogy majd két évtizednyi kemény munkájukat a porba tiporják. Nem ezért hullott annyi vér, könny és verejték.
Nem ezért áldozta fel magát Naruto.

Sarada apja határozott tekintetét látva elbizonytalanodott a váddal kapcsolatban. Nem robbanthatta ki ő az előző háborút, ki ennyire szívén viseli a békét. Csak az ellenség össze akarja őt zavarni, ennyi az egész.
Nem fog nyíltan rákérdezni a dologra. Egyelőre.

...

Sayoshi útja hazáig vezetett. Tudta, hogy egyedül lesz otthon, hisz anyja ma 9 órára ment a kórházba.

Vajon anyja tudott apja döntéséről?

Valószínűleg, hisz minden döntést átbeszélnek. Reggel talán pont erre próbálta felkészíteni az anyja amikor a csapatokról beszéltek.
Talán ez is a próbájának a része. Elég érett-e rá, hogy kedvezőtlen feltételek mellett is megállja a helyét. Nem volt motivált, hogy shinobivá váljon, de a családi helyzetet tekintve nem is igazán volt más választása.

Az Uchihák mind shinobik voltak. Nem ő lesz az úttörő, aki más utat fog választani.

Sayoshi bosszankodása elpárolgott. Viselkedhet gyerekesen, de apja úgysem fogja megváltoztatni a véleményét, ehelyett vagy adaptálódik a helyzethez vagy bebizonyítja apjának, hogy tévedett vele kapcsolatban.

Ő meg fogja tenni, ami rajta múlik, de a többi pedig másik két "társától" függ. Ha megbukik, akkor az miattuk lesz.

Öntött magának a reggeli teából, amit még anyja készített neki és mikor leült az asztalhoz akkor esett be Sarada a házba.

- Nee-san! - ugrott fel Sayoshi és már szaladt is hozzá.

- Sayoshi! - Sarada meglepődött amiért itthon találta az öccsét, de aztán rájött, hogy a vizsgák miatt korábban érnek véget az akadémiai órák. Sayoshi ölelésre nyújtotta karjait - Izzadt vagyok - próbált kitérni a lány, de a fiút ezt nem tántorította el.

- Okaeri! - ölelte át szorosan a nővérét, majd Sarada szintén megenyhült és visszaölelt.

- Tadaima - borzolta meg öccse haját - Mondd mi rossz fát tettél a tűzre? - kérdezte egyből, hisz ismerte öccse minden arckifejezését.

Sayoshi nem akart nagy feneket keríteni a dolognak, de Saradát sokkolta apjuk döntése.

- Megverem őket és ígérem, hogy többet nem foglak zaklatni - kapcsolt át Sarada azonnal védelmező üzemmódba - Aztán a Papával is lerendezem a dolgot! - ropogtatta meg ijesztően az ökleit.

Ilyenkor nagyon az anyjukra hasonlított Sarada.

- Még az hiányozna - forgatta meg a szemeit Sayoshi - Zavar a dolog, de igyekszem a legjobbat kihozni a helyzetből.

Sarada megilletődve nézett öccsére, nem tízévesekre jellemző volt az érettsége. Magában azt kívánta, hogy Haruto bárcsak fele olyan érett lenne mint az öccse.
Mennyi probléma lekerülne a válláról...

- Inkább mesélj milyen volt a küldetés? És ugye hoztál nekem valamit? - csillogott fel Sayoshi gyermeki énje szemeiben.

Sarada egy elégedett mosollyal vette elő a tűzkőből készült kulcstartót, ami egy falevelet formált és adta át szeretett öccsének. Majd utána a többi szuvenírt is megmutatta neki, miközben elmesélt mindent részletesen a küldetésről.

Kivéve az öregasszonnyal való találkozást és a szüleiről kapcsolatos dolgot.

Az ügy több nyomozást kíván tőle.

- Szeretnél gyakorolni? - ajánlotta fel hirtelen Sarada a segítségét öccsének.

Sayoshi lelkesen elfogadta az ajánlatot és a lány is megkönnyebbült, hisz legalább a gondolatait el tudja terelni az Ootsutsukiról.

Sarada lefürdött és otthoni edzőruháját vette fel, hogy Sayoshival gyakorolják az alaptechnikákat. Kétségtelenül tehetséges volt az öccse, a célbadobás úgy ment mint a karikacsapás és a közelharc sem okozott problémát. Egészen biztos volt benne, hogy át fog menni a vizsgán, ha csak az a két lökött társa vissza nem húzza. Habár elég talpraesett az ő kisöccse biztosan ki fog találni valamit.

...

Sasuke Konoha Hetedik Hokagéja épp a naplementét figyelte az ablakból. Felesége a háta mögött olvasta a lányuk jelentését a különös nőről.

- Hiszen minden palotát leromboltunk - tette le gondterhelten a papírt - Ha van is túlélő az Ootsutsuki klánból miért várt egészen eddig? Mi változott meg Sasuke-kun? - kérdezte a nő miközben férje mellé sétált.

- Nem tudom... -sóhajtotta a férfi - De ha az a nő tényleg képes manipulálni az időt akkor a világunk hatalmas veszélyben van...

- Meg kell őt találnunk mielőbb! - Sakura hangja határozottan csengett, de mégis egy csepp bizonytalanság költözött belé.

Mindketten tudták, hogy a múlt nem elevenedhet meg újra.

Főleg nem a gyerekeik szeme láttára...

Azonban egyikük sem tudta miként reagálnának, ha újra láthatnák rég halott családtagjaikat és barátaikat. Közbe mernének avatkozni és elkerülni a tragédiát vagy inkább tehetetlenül elfordítanák a fejüket?

Az utóbbi lenne a helyes megoldás, de egyikük sem tudná ezt garantálni...

Hamarosan beindul a buli :D