Benyitok, és a bent lévő ugrik egyet, amire persze én is, ezután megszólal~
- SUNOO??? - sikít fel.
- Bocsánat a zavarásért Hayoonshi...
- Mit keres itt?
- Ne magázzon, kérem...
- Te se engem! - mosolyog.
- Gyönyörű hangod van...
- K-kö-köszönöm...de ez nem válasz arra, hogy mit csinálsz itt!
- Tudod...unatkoztam. Gondoltam éneklek kicsit, hiszen be kell melegíteni a hangomat!
- Oh...értem. Jajjj...nagyon illetlen voltam, nagyon sajnálom - hajol meg.
- Ugyan, nem voltál az, Hayoon!
- Biztosan?
- Igen - mutatok felé egy like-ot.
- Akkor jó! - sóhajtott.
- Viszont...
- Hm? - fordul felém.
- Tényleg bámulatos hangod van - biccentettem.
- Fixen nem! Nagyon rossz vagyok benne, meg...
- Duózol velem egyet?
- Tessék?
- Szeretném, ha elénekelnénk közösen egy duót! - ismételem meg.
- Ko-komolyan???
- Természetesen, nem viccelek - vigyorgok.
- Lenne kedvem hozzá, nagyon is! - hajtja le a fejét.
- Ne légy zavarban, az az én szokásom - nevetgéltem.
- Ahogy akarod, Sunoo - bólint.
- Szóval...milyen zenére?
- Esetleg ismered Bang Chan-től a Connected című számot? (Írói megjegyzés: tudom, hogy ez a zene később jött ki, viszont annyira illik mindkét karakterhez!!!)
- Persze!!!
- Ha van kedved...
- Természetesen igen, az valami csodás egy zene!!
- Szerintem is - biccent.
- Továbbra is ugyanazt tudom mondani...érezd magad nyugodtan a társaságomban.
- Nem tudom úgy érezni magam, Sunoo...olyan fura még mindig!
- Akkor kezdjünk el énekelni, mit gondolsz? - nézek rá az ijedt lányra.
- Rendben! - beindítja.

Elkezdődik a dallam. Mutatja, hogy én kezdjek majd, a mikrofont a számhoz emelem.
Angolul kezdem dalolni a zenét, egészen a prechorus-ig.
Akkor átveszi Hayoon. Csodás hangja van, teljesen ámulatba ejtő. Angol kiejtése fényévekkel jobb az enyémnél. A refrént is megcsinálja. Táncikálni kezdünk a refrénnél. A magas részeket én éneklem ki, ő pedig azt az 1 mondatot ismételgeti.
A ,,rap" részt is ő csinálja, eszméletlenül menő! A prechorus most az én feladatom, a refrént is én éneklem. Megint táncolunk egy kicsit. Most övé a magas rész, enyém az az 1 mondat...egyszerre mondjuk ki azt az utolsó, gyönyörű mondatot~

- Bámulatos voltál, Hayoon...
- Tényleg így gondolod? - fordul oda hozzám aggódva.
- Ragyogtál konkrétan.
- Oh... - pirul el.
- Mintha mindig is az éneklésre születtél volna...titokban nem vagy énekes? - nevetgélek, miközben lerakom a mikrofonokat.
- Hát, ha őszinte akarok lenni, akkor de, az vagyok!
- Tessék? - ugrok egyet. - MI A MŰVÉSZNEVED?
- Biztos, nem ismersz, alig hallgatnak páran...
- Mondd el, Hayoon, légyszíves!
- TheStoryOfMe!
- NA NEEE!!! - fangörcsölök.
- Mi az?
- Te vagy a kedvencem!!! Egész úton téged hallgattalak!!! Azért volt ilyen ismerős hangod...
- Viccelsz velem? - mosolyodik el.
- Dehogyis!!!
- Mi a kedvenc számod tőlem? - vigyorog.
- Talán a...hmm...Why him? , illetve a Meaning!
- Hú, de odavagyok értük. Azokat nagyon élveztem megírni! - igazítja meg az egyik hajtincsét. Ekkor valami zajt hallunk meg.
- Bocsi a zavarásért, de ideje várost néznünk! - jelenik meg Jake.
- Üdv! - hajol meg a lány.
- Nyugodtan tegezz, a többieket is - túrt a hajába az ausztrál.
- Rendben - biccent.
- Amúgy ki mondta, hogy várost kell néznünk pont most? - kérdezem.
- Jungwon...tudod, ő és a furcsábbnál furcsább ötletei - kuncog.
- Ha gondoljátok - suttog Hayoon.
- Hm? - fordulok hozzá oda.
- Idegenvezető is vagyok...mármint nem professzionális, viszont úgy ismerem Busan-t, mint a tenyeremet! - meséli.
- Benne vagyok - vágja rá rögtön Jake.
- Én is! - bólintok.
- Mikor óhajtotok indulni? - érdeklődik.
- Szerintem olyan 15 perc múlva - válaszol az ausztrál.
- Neked akkor jó? - fordulok a lányhoz.
- Természetesen, nekem mindig megfelel! Ez a munkám!
- Szuper! Jössz, Sunoo, vagy még játszol egy kis ideig Piroskát?
- Mi van? - nézek rá.
- Hagyjuk...gyere, Paradicsom! Majd találkozunk, szia, Hayoon! - tol ki a karaoketeremből Jake.

A lifthez megyünk. A csoporttársam a telefonját nyomkodja. Ekkor hívják.
- Sziaaa!
- ...
- Miii?
- ...
- Nem hiszem el!!
- ...
- Sam...ennek elmondhatatlanul örülök.
- ...
- Melyik nap?
- ...
- Ó, szombat? Szuper!
- ...
- Alig várom!
- ...
- Hát, nem túl extrába, nem a Coachella-ra mész! - nevet Jake.
- ...
- Oksi! Légy jó, vigyázz magadra!
- ...
- Meglesz!!
- ...
- Haliii!!!

Leteszi. Az arca olyan mennyiségű pírrel lesz tele, hogy inkább hozzá se szólok. Várjunk...AZT MONDTA, HOGY SAM???

~
Visszatértünk a városnézésről. Mindenfélét megmutatott nekünk Hayoon. Jake nem tudott nyugton maradni, ugrabugrált állandóan. Furcsa volt így látni, sosem ilyen.

A szobánkba belépve észrevesszük, semmi sem változott, szerencsére. Sunghoon már ugrik is az ágyába telefonozni, Jake chatel valakivel, én pedig őket figyelem. Valahogy annyira szokatlanok, pontosítok, csak az ausztrál, a koreai mindig ilyen.
A gallériát nyitom meg, nézegetni kezdem a ma készült képeket. Meglátok egyet, melyen Hayoon-t sikerült elkapnom, bámulom.

Úgy érzem...kedvelem. Ma ismertem meg, mégis olyan hatással volt rám, mint eddig még senki. Aranyos, kedves, illedelmes, gyönyörűszép, okos, csodás hangja van...kell még valami? NEM!

*január 27.*
Az elmúlt napokat kizárólag csak Hayoon-nal, illetve a srácokkal töltöttem. Mondjuk Jake mindig írogatott valakivel, a szerelmesek kettesben maradtak, így egyedül voltam Sunghoon társaságában, aki nem igazán szeret szocializálódni, ha nem muszáj, összesítve: EGYEDÜL VOLTAM, HA NEM HAYOON-NAL!
Még jobban megkedveltem, sikerült meginvitálnom a ma esti koncertünkre.

Konkrétan már a helyszínen vagyunk. 7-kor kezdünk. Felváltva lesz Weather, meg Enhypen. Felöltözve, kisminkelve várjuk, hogy azt mondják ,,mehet", de még csak háromnegyed 7 van, így minimum 15 percet várnunk kell még.
Egyelőre így festünk:

A lányok valami elegáns ruhában. A stadionból őrjöngés hallatszik ki, mindenki ordibál...
Az idő is gyorsan halad, így arra eszmélünk fel, hogy Min kisasszony, a lányok ügyvezetője sikít nekünk, hogy ,,SZÍNPADRA".

Kilépünk. A legtöbb fan kezében mindkettő banda lightstick-je ott van. A Given-Taken első hangjai csendülnek fel, beállunk a kezdőbeállásba. Jungwon énekelni kezd. Mindenki csinálja a feladatát.
A refrénhez érünk, a rajongók kiabálva mondják a szöveget. Hayoon-t is megpillantom az első sorban, ránézek. Mosolyogva néz engem, én pedig neki éneklek. Ténylegesen megtetszett...
Befejeztük a Given-Taken-t, lerohantunk a színpadról, megjelent a 4 lány, a Memory című dalukkal.

Felváltva léptünk ki-le, a színpadról, persze volt olyan, hogy nekünk kint kellett több zenére is maradnunk, hiszen az Enhypen-nek több száma van, mint a Weather-nek.
Zárónak közösen énekeltünk egyet...a Make the change nevű dalunkat.
Nagyon jól elvoltunk, szuperül sikerült a koncert. Nagy nehezen el is búcsúztunk a rajongóktól, majd pedig elindultunk lefele a színpadról.
Megöleljük egymást. Nem sokára váratlan személyt ért hozzánk...felnézek rá, Hayoon az. Beveszem az ölelésbe, majd amikor annak vége lett, simán csak őt karolom át.
- Köszönöm - ennyit tudok kinyögni.
- Nem tudom, mit, de az ölelésed világhírű lehetne - nevetgél. Így maradunk egy ideig. Elengedjük egymást...mindketten pirosak vagyunk, akár csak a paradicsomok a pír miatt...

————————————————————————
Sziasztoook!
2 évszázad múlva sikerült is megírnom ezt a részt! Elnézést nagyon a késésért, remélem azért, hogy elnyerte a tetszéseteket! Jönni fog még BUSAN 3. is, utána pedig az utolsó előtti, majd pedig a legeslegutolsó ebben a kötetben.
Ezután tervezem majd valamelyik draftomat is kirakni...REMÉLEM, VÁRJÁTOK! ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️

Legyen csodálatos napotok/estétek! <33