Megborzongtam, aztán újra kilestem a fa mögül, ami mögé rejtőztem. Bár odakint tombolt a nyár, és ezerrel tűzött a Nap, az erdőben hűvös volt és félhomály uralkodott. Csak egy ártatlan sétára indultam a ház körül, ahol a nagyapámmal élek, de a kíváncsiságom bevonzott a rengetegbe, és alaposan eltévedtem. Mégis egyre beljebb mentem, mert szerettem volna valami érdekeset látni. Most azonban, mikor találtam egyet, mégsem mertem hinni a szemeinek.

Egy közeli fa ágán egy fiú ült. Még sosem láttam, ha másról nem, hát a ruhájáról biztosra meg tudta állapítani. Fekete nadrágot viselt piros nadrágtartóval és hasonló színű papuccsal, felette pedig egy fehér inget. Egy ilyen stílus biztos kitűnne a kisváros prűd életéből. Aztán észrevettem valamit, amitől elakadt a lélegzetem és bevillant, hogy ki ez az idegen.

Varratok...piros cérna volt a fiú bőrébe varrva, a nyakán és a karján. Azonnal látszott,hogy nem gyógyulási célból vannak ott, hanem mint testdíszítés.

Óvatosan arrébb mozdultam, hogy lássam a srác arcát is. Kiderült, hogy az sem maradt varratok nélkül: volt egy pár öltés az ajkaiban és a jobb szeme alatt. Még ennél is feltűnőbb volt azonban a fiú hófehér haja (melyben római tizenhármas alakban csatokat viselt) és világos bőre - albínó volt.

Egyre biztosabb voltam benne, hogy kit látok. A városban nagyjából fél éve keringett egy pletyka egy fiatal fiúról, aki egy közeli nagyvárosból szökött meg. Állítólag babakorában örökbe fogadta egy jó hírű, kedves dúsgazdag nő, és sajátjaként nevelte. Ez eddig teljesen normális, ám innen jönnek a hihetőbb és a kevésbé hihető véres részletek, melyekről nem lehetett tudni, hogy igazak-e, vagy csak a polgárok élénk fantáziájának szüleményei. Állítólag a nő rendszeresen kínozta, cirkuszi majomként kezelte, lányként öltöztette, és még kasztrálta is. Majdnem két évtized után az asszony gyanúba került, miszerint embercsempészektől szerezte be az időközben felnőtt gyereket. A rendőrség házkutatást tartott nála, és a hét lakat alatt őrzött alagsorban meg is találták a fiút - a saját vérében fekve. A hölgyet természetesen letartóztatták, a tizenkilenc éves srácot pedig elvitték egy intézetbe, hogy kivizsgálják a fizikai és mentális állapotát. A rengeteg visszamaradt hegtől - és persze a kasztrálástól - eltekintve a teste rendben volt, és az átlagnál kicsit nagyobb állóképességgel rendelkezett. Azonban hiába bizonygatta mindenki, hogy biztonságban van, senkiben nem bízott meg annyira sem, hogy a nevét elmondja. A magatartása erőszakos volt és önpusztító, amit semmi nem igazolt jobban, mint a sok törött végtagú ápoló és persze a morbid varratok fiú testén, amiket magának csinált. Aztán pár hét elteltével, mikor megszületett a diagnózis, hogy - ideiglenesen legalábbis - elmegyógyintézetbe zárják, útközben megszökött és azóta nem hallani róla.

Persze ez csak egy változat a rengeteg keringő történetből, de ez a legpontosabbnak és leghitelesebb tűnő. Egyesek szerint mondjuk szellemeket idéz és vért iszik, de ezt csak a legbabonásabbak hiszik el.

Most azonban ott ült teljes hús-vér valójában, a rendőrségi leírásnak teljesen megegyező kinézettel a faágon. A fejét hátrahajtotta, a két szeme csukva. Vajon alszik?

Már éppen közelebb óvakodtam volna, mikor a fiú megmozdult. A szájához emelte a kezét, és meghúzta az ajkában lévő varratot. Eddig abban a tudatban voltam, hogy a srác nincs ébren, és ettől úgy meglepődtem, hogy rossz helyre léptem, és a lábam alatt megzörrent egy levél.
-A francba... - mormoltam és rémülten kaptam a tekintetem az ágon ülő alak arcára.

Az idegen lassan kinyitotta a szemeit, és vörösen izzó tekintetét az enyémbe fúrta.