New York egy nagy házának egyik fölső lakásában egy házaspár élt. Nem volt nagy ez a lakás, mégis sokan éltek benne. Egyetlen saját gyerekük mellett a házaspár árvákat nevelt.
A lakásban található négy pici szoba egyike egy gardróbból lett átalakítva. A lakásban minden a nappaliból nyílt. A házaspár szobája, egyetlen vérszerinti gyermekük lakrésze, valamint az árvák kicsinyke szobája. A hat különböző korú gyermek alíg fért el a szobában.
Volt köztük egy 16 éves fiú. Ő már menni készült. A pimasz fiút a nevelőszülők viaszaküldték nevelőintézetbe. De hát hogy ne lenne pimasz? Egy kamasz gyerek, ki húga születésekor elvesztette édesanyját, majd nem sokkal később apja lemondott róluk? Kistestvérét - egy 6 éves kislánykát - viszont ott marasztalták. Ezt a kislányt egyedül Maria tudta megvigasztalni.
Maria igazán nehéz sorsával küzdve is anyjaként vigyázott a 6 éves Rose nevű kislányra. Maria 10 évesen vesztette el a családját, amikor is nehéz anyagi helyzetük miatt elválasztották tőlük. Azóta nem látta őket. Három év alatt az ember azt hinné ki lehet ezt heverni. De nem.
Volt még ott egy 9 év körüli fiú. A rendőrök úgy szedték össze az utcán. Papírjai nem voltak. Csak a kersezstnevét tudta ő maga is. Billy-nek hívták. Legalábbis saját emlékei szerint anyja így szólította kiskorában. Billy mindig csak tengődött, lopdosott az utcán, sosem kötődött semmihez. Egy dolgot, illetve személyt kivéve: Samuel a látszólag flegma, 12 éves fiú volt ez a személy. Samuel viszont idegesítőnek tartotta Billy ragaszkodását.
Sam helyzete hasonló volt Maria-éhoz. Családja igen rossz körülmények között élt. Apja folyton részeges volt, anyja próbálta eltartani a 10 gyermeket. Először az idősebb testvéreitől kellett elszakadnia Samnek. Ők elmentek dolgozni, és messzire elkerülték a családot. Majd a kisebb testvéreket elvitték. Samuel évekig bújkált, pedig keresték. De aztán túlajdon anyja adta a nevelőintézetbe, ahonnan nevelőszülőtől nevelőszülőig cibálták. Sam flegmaságába burkolózott, alig beszélt, és Billy-t mint valami legyet hesegette el maga körül.
Az árvák közt a legvidámabb, egy 14-15 éves leány volt. Katy-nek hívták. Ő szinte mindig jókedvű volt, de itt ő sem volt boldog. Katy semmire sem emlékezett szüleivel kapcsolatban, mindig árvaházban élt. Engedelmes volt, kedves és figyelmes, így könnyű dolga volt. A nevelők nem szidták, bántották, a többi gyerek pedig szívesen barátkozott vele. De aztán jött a fordulópont. Az addig megszokott, kellemes környezetből kiszakították, és nevelőszülőkhöz helyezték. Megismerte Hanry-t, Rose-t, Maria-t, Billy-t és Samuelt. Megismerte nehéz sorsukat.
A hat árva mindent megtett volna egymásért. Lassan két éve éltek itt szinte mindannyian. A Scott család pedig nem bánt velük kedvesen. Egyikükkel sem. Kivéve Leont. Leon volt Scott házaspár vérszerinti gyermeke. Ő mindent megkapott szüleitől. Előszeretettel piszkálta az árvákat. És ők türtek. Már két éve csak tűrtek. De nem tehettek semmit, hiszen bármit csinálnak ők lesznek a hibásak, akkor pedig mennek vissza az intézetbe. Annál pedig nincs rosszabb. Katy-t csak azért hozták ide többszáz kilóméterről, mert az árvaház ahol élt, pénz híján bezárt. Nem tudta milyen egy New Yorki nevelőintézet, de a többiek szavaiból ítélve nem akart odamenni.

- Vacsora! - Mrs. Scott mindennap pontban hétkor hívta vacsorázni a gyerekeket.
Katy az ágyán feküdt, és lábát tornáztatta. A tegnapi balettóra után szörnyű izomláza lett. A lány egyetlen szenvedélye a tánc volt. Mindennél jobban szerette. A táncórákon más lehetett. Nem a kis árva mint "otthon" vagy az iskolában. A tánccsoportban nem tudtak róla semmit. Ott elfelejthetett mindent. Katy visszagondolt a tegnapi órára. Milyen jól sikerültek a néhéz mozdulatok!
- Katy! Gyere! - szólt csendesen valaki. Az ajtóban Rosie állt. - Mrs. Scott nagyon dühös lesz! És rakottkrumpli van vacsorára! - szólt kissé lelkesebben. A pufók kislány egyetlen öröme az evés volt. Ebben a többi árva is egyetértett. Ha Mrs. Scott valamit tudott, akkor az a főzés volt.
Katy lekászálódott az ágyról és Rosie után ment. Már mindenki az asztalnál ült. Mrs. Scott dühös pillantást vetett Katy-re, majd visszafordult a konyhába.
A lány leült társai körébe.
- Na és veled mi volt ma Kate? - törte meg a lassan kínossá váló csendet Hanry, a legidősebb gyerek.
- Megkaptam a főszerepet. Én táncolom majd a hattyút - mondta halkan a kérdezett.
- Mikot lesz a bemutató? - kérdezte Billy, aki utcagyerek létének ellentmondva különösen szerette nézni ahogy "növére" táncol.
- Még... nem tudom - válaszolt halkan Katy és beletúrt a vacsorájába. Nem szerette, ha "családja" belefolyik egyetlen magántevékenységébe. A bemutatók időpontját nem árulta el. Soha. Mikor "testvérei" előszőr és utoljára jártak egy előadásán balettiskolát váltott. A többi balettos lány mind gazdag családból származik. Ahogy az árvák egyszerű, elhanyagolt külsejükkel becsődültek a többi lány sznob szülei közé... A nevét kiabálták, szörnyen leégették. Azóta sosem szólt a bemutatókról. Most is csak azért fecsegett, mert Billy napok óta nyaggatta. Muszáj volt valamit mondani. De holnapra úgyis elfelejtik.
Másnap Katy viszont elfelejtett felkelni. Mrs. Scott rikácsoló hangjára ébredt.
- Kate Bonse! Azonnal felkelsz! - Katy kinyitotta a szemét. A falon függő karcos órára nézett. Azonnal kiment minden álom a szeméből. 7:38! A többiek már induláshoz készülődtek. Katy villámgyorsan lemászott az emeleteságy létráján, majd kirohant a fürdőbe. Utált késni. Főleg az iskolából. Azzal magáravont minden figyelmet. Inkább ült csendben. Nem szerette, ha rá figyelnek. Amikor balettozott, más lehetett.
Katy a tükör előtt állva mosta a fogát, közben Maria a haját fonta. Maria volt a legsegítőkészebb ember akit Katy ismert. Rosie-val is mindig anyjaként bánt. Pedig Mariának sem volt könnyű. Katy nagyon szeretett volna segíteni neki, de nem tudta hogyan.
A hat gyerek együtt indult az iskolába. Alig öt percnyire laktak az iskolától, és az iskolakapuban el is váltak egymástól, mert mind másik osztályba járt. Hanry az út túloldalára igyekezett, a gimnáziumba. Maria és Katy az emeleten tanultak a hetedik és nyolcadik osztályban. Samuel is velük tartott az ötödik osztály tanulója ként. Billy a harmadik osztályba járt, így el kellett szakadnia Samtől. Rosie pedig éppen csak elkezdte az első osztályt. Szegény kislány nagyon el volt veszve a társai nélkül, hiszen egy nehézsorsú, zárkózott kislány volt, ráadásul kövér is. Nehezen barátkozott, így általában ült a padjában, vagy a hintán.
Délután szintén együtt mentek haza. Kivéve Katy-t. Katy levált a csapatról. Balettórára igyekezett. Nagyon késésben volt, és a tanára nagyon szigorúan vette a pontosságot. Pont időre esett be a próbaterem ajtaján. Csak egy gyilkos pillantást kapott. Katy nagyon elfáradt a rohanásban, de ahogy táncolni kezdett, minden fáradtsága elszállt. Megszünt számára az idő. Csak táncolt és táncolt. Boldog volt. Ilyenkor elfelejthetett mindent. Hogy születése óta árva, hogy az otthonául szolgáló árvaházat bezárták, őt elválasztották a barátaitól akikkel azóta egy szót se beszélt, mivel elvesztették egymást. Azt, hogy az iskolában mennyi dolga és problémája van, hogy "testvérei" milyen idegesítőek tudnak lenni néha, hogy Leon és a szülei mennyire nem hagyják őket békében. Amkor táncolt akkor ő nem Kate Bonse volt, hanem egy tollpihe. Egy gondtalan, könnyű tollpihe.