A lampionok fénye bevilágította Tűzkőrejtek széles utcáit. Egy darabig az Egyes csapat együtt haladt a forgataggal, majd elszakadtak egymástól. Mindenki a maga érdeklődésének megfelelő standhoz vette az irányt. Haruto lecövekelt az első gyorskajás standnál, míg Hima megbabonázva figyelte a fiatal lányok táncát a tűz körül. Sarada nem igazán tudta átélni a fesztivál légkörét, hisz még mindig magán érezte a méregető szempárt, mi délelőtt is megzavarta érzékeit. Ráadásul Kyoshi-sama szavai is szöget ütöttek a fejébe. Több tragédiát megélni, mint magának Kagutsuchinak, kinek több szenvedés jutott egész éltében, mint öröm.

Sarada és társai szándékosan döntöttek a szétszóródás mellett. Barátai nem hagyták figyelmen kívül a lány különös megérzését, épp ezért úgy gondolták, ha bárki is szemmel tartja Saradát, akkor most fog tud lépni. Ki akarták csalogatni a láthatatlan idegent a búvóhelyéről. Sarada a megérzéseire hagyatkozva lépdelt előre és már csak annyit vett észre, hogy körülötte megfogyatkozott a tömeg. A fesztivál a központi téren hágott a tetőfokára, míg ő már a peremváros szélén járt.
A szeme sarkából egy árnyat látott elsuhanni két ház között és ő gondolkodás nélkül követni kezdte. Eleinte csak sétált, hogy ne keltsen a lézengő fesztiválozók körében feltűnést. A következő sarkon szintén látta ugyanazt az árnyat elsuhanni, és a macska-egér játék jó negyed óráig tartott. A lány elég lepukkant részéhez jutott a városnak, egy lampion fénye sem világította meg a sikátorok utcáit, se nem a romos épületeket.

- Hát eljöttél - szólalt meg közvetlenül Sarada háta mögül egy vénséges női hang.

Sarada ijedtében aktiválta a Sharingant, ahogy hátrakapta a tekintetét. Ösztönösen nyúlt a fegyvertartójához és egy kunait rántott ki.

Nem állt mögötte senki.

- Itt vagyok, aranyom - nevetett fel a nő újra Sarada háta mögül.

Sarada nem értette az egészet. Egyáltalán nem érzékelte az idegen jelenlétét még a képességével sem. Genjutsunak vélte a dolgot, de a kioldó jel formálása után a helyzet változatlan maradt.

Csak a hangot hallotta, de a hanghoz nem tartozott sem arc, sem illat.

Gúnyt űzött belőle a hang.

- Befejeznéd végre? - kérdezte unottan a lány - Nem érek rá egész nap.

- Tán félsz? - kérdezte a hang.

- Nem - felelte nyugodtan Sarada.

- Pedig jobban tennéd - jelent meg hirtelen a lány előtt egy hajlott hátú öregasszony.

Fekete kámzsát viselt, és csontos kezeivel egy vaskos botot markolászott.

- Ki vagy te? - kérdezte Sarada habozás nélkül - És mit akarsz tőlem?

- A kilétem lényegtelen. Itt inkább az a lényeg, hogy te tudod-e ki vagy - nézett rá üveges tekintettel a vén nő. Nyakában egy sötétlilán világító kristály volt medálba foglalva.

A lány felszisszent.

- Én pontosan tudom ki vagyok - felelte határozottan. - Mégis mit akarsz tőlem? - kérdezte újra most már arrogánsabban Sarada.

- Pont olyan arrogáns, mint az apja - forgatta meg elégedetlenül a mélyen ülő szemeit az öregasszony.

Megkérdezhette volna, hogy honnan ismeri az apját, de felesleges lett volna. Uchiha Sasuke nevét mindenki ismerte, mint háborús hős vagy mint a világ megmentője.

- Más vagyok mint ő - nyugtázta le ennyivel a dolgot.

- Valóban - húzódtak csúfos vigyorra ajkai - Egy édes burokban élsz egy tökéletesnek beállított szülőkkel. Fogalmad sincs a szüleid valódi kilétéről...

- HAZUGSÁG! - kiáltotta hevesen Sarada.

Egy légből kapott öregasszony ne merje rágalmazni a szüleit! Nem tud semmit az előtte álló nőről épp ezért nem fog megrendülni a bizalma a szüleiben.
Még akkor sem, ha a múltról szűkszavúan meséltek neki.

- Nem érdekel, hogy az apád miként robbantotta ki a háborút? Nem érdekel, hogy az anyád miért ölte meg a fiamat, az Ötödik Raikagét? Nem érdekel a tragédia, melynek árnyéka a te születésedet is körülöleli? - csepegtette mézes mázos hangon a kérdéseit.

Sarada értetlenül bámult a nőre, lefagyott a kérdések hallatán. Az apja lenne felelős a háború kirobbantásáért, míg anyja az előző Raikage haláláért?

Ha igaz is, biztos kell lennie valami észszerű magyarázatnak, mert az ő csupa szív szüleiről nem tudta az előbbi vádakat elfogadni. Valóban egy burokban élt volna idáig?

Az asszony vigyora a füléig ért, amiért sikerült elültetnie a kétely magját a lány szívében.

- Ha érdekelnek a válaszok egy hónap múlva találkozunk Villámrejtek nagy kikötőjénél.

Az öregasszony a mondandója végével köddé is vált. Sarada szemében kihunyt a Sharingan vörös fénye, majd zavartan pillantott körbe. Határozottan emlékezett a környékre, ahova baljós árnyék vezette. A romos épületek eltűntek, helyettük takaros polgári házak ölelték körül a lányt. Sarada visszaindult a forgatag felé és emlékeiből táplálkozva újra végigjárta az utat, amikor az árnyat követte. Pontosan emlékezett rá, viszont ahol találkozott az idegennel, ott újra a polgári házak fogadták.

Az ő klánjának képessége a genjutsukban rejlik. Tán ez is hazugság lenne?

Fel kellett volna tudnia oldani, ha valóban genjutsu lett volna. Azonban semmi sem volt valóságos a találkozó emlékeiből. Mégis hogy volt képes így megzavarni az érzékeit?

Sarada kapkodni kezdte a levegőt. Nem tudott racionális magyarázatot adni az előbb átéltekre és ez felettébb frusztrálta őt. Valójában csak képzelte az egészet, vagy az idegen behatolt az elméjébe és még ott van?

- Sarada-chan! - kiáltotta egy ismerős hang.

A lány feleszmélt és hatalmas megkönnyebbülés gördült le a szívéről. Még soha nem örült ennyire a fiú jelenlétének.

- Haruto! - fordult a hang felé lelkesen, majd hirtelen eszébe jutott egy fontos kérdés - Mennyi az idő?

Haruto lefékezett Sarada előtt, kis híján felborítva a lányt.

- Az idő? Körülbelül tíz perce váltunk el egymástól, de a jelenlétedet követtem végig.

Sarada lassan kezdte összerakni a kirakós darabkáit. Nagyjából tíz perc telt el, Haruto leválása és az árny megjelenése között. Az átélt eseményeket nagyjából húsz percnyire saccolta. A tény, hogy nem fél óra telt el, hanem tíz perc, az megerősítette gyanúját.

A nő tudja a teret és az időt is manipulálni.

Más logikus magyarázat nincs.

Az viszont számára is talány, hogy Haruto miképp is érezhette a jelenlétét. Ha másik térben lett volna, akkor logikusan el kellett volna tűnnie a chakrájának ebből a valóságból.

- Rájöttél valamire? - kérdezte a fiú, hisz ismerte a lánynak az efféle tekintetét.

Sarada feltekintett és látta Himát is közeledni, így megvárta míg barátnője is felzárkózik hozzájuk.

- Egy elég bosszantó ellenféllel van dolgunk - közölte rezzenéstelenül, majd elmesélt mindent az öregasszonyról és a találkozóról.

Kivéve a szüleivel kapcsolatos dolgokat, hisz annak maga akart utána járni.

Éldegél a sorozat meg én is 😅😆