A luxus szobám ajtaja hangosan csapódik be utánam, és Hoseok hyung szorosan követ az ágyig. Haragos tekintettel figyeli, ahogy végig fekszem rajta, és fáradtan sóhajtok.

- Nem úgy volt, hogy visszafogod szerezni? - kérdezi karba tett kézzel.

- De. - mondom epésen.

- Ez is a te kicsavart terved része? Mint az a macska-egér játék, amivel magatokat szórakoztatjátok? - ül mellém, de testtartása továbbra is feszes.

- Nem. Pár hete befejeztem a visszahódítási tervem. Felesleges. Jiminnek nem én vagyok az igazi. Dugni akar velem, annyira, hogy képes miatta feladni az elveit is. De nem szerelmes belém. - minden szavam fáj, de ki kell mondanom őket. - Épp ezért, ma, mikor megismertem ezt a helyes srácot, úgy döntöttem, adok egy esélyt a dolognak. Jól is alakult, amíg Jiminie hyung nem nyitott ránk.

- Ez hihetetlen. - kacag gúnyosan. - Te tényleg hülye vagy. Szerinted Jimin miért ment utánad? 

- Mert minél előbb beakartátok fejezni a munkát. - rántok vállat.

- Persze, ezért hívtunk, többször is, de miután nem vetted fel, felfogtuk, hogy valami dolgod van. Habár mi arra gondoltunk, hogy vécén vagy... - emeli a plafonra a szemét. - De Jimin tudta, hogy nem, mert látott titeket. Gondolkodás nélkül cselekedett, mert féltékeny volt.

- Tudom, de ez nem változtat semmin. - felelem felülve. - Te ezt honnan tudod? - kérdezem meglepetten.

- Szerinted kinek panaszkodott a fotózás után? 

- Neked. - állok fel. Jimint nagyon zavarja a dolog. Talán ez még hasznomra is válhat... 

- Csak akkor menj el a randira, ha komolyan érdekel az a férfi. - indul meg kifelé J-Hope. Elgondolkodva csukom be mögötte szobám ajtaját, és a falnak dőlve böngészem a holnapi menetrendet. Elvileg egész nap próbáink lesznek. Ilyenkor együtt szoktunk ebédelni a táncteremben. Nem tudok úgy lelépni, hogy ne vegyék észre. Gyorsan megírom a címet Woosungnak. Holnap szólok a menedzseremnek, hogy engedjék be az épületbe. Ha nem tudok feltűnés mentes maradni, akkor jobb nem rejtegetni a dolgot, nem igaz?

Másnap izgatottan ébredek, és sokkal több időt töltök a ruháim összeválogatásával, mint mostanában bármikor. Végül egy tőlem nem megszokott szűk farmert, és egy fekete rövidujjút választok, amiből még pont kilátszik a bicepszem. Csábítóan szeretnék kinézni, hiszen elég komoly korhatáros terveim vannak Woosunggal. Felkapom az egyik fekete bőrkabátom, és a fekete bakancsomba lépve, lazán elhagyom a szobám. Úgy érzem, mintha a nap világosabban sütne, és én még a szokásosnál is vonzóbb lennék. Végre dugni fogok! Elégedett mosollyal az arcomon elfogyasztom reggeli turmixom.

- Te ebbe fogsz edzeni? - kérdezi Yoongi hyung alaposan végig mérve.

- Ja, mi van veled Kook? Általában valami melegítő van rajtad. - önt magának egy adag kávét Jin. 

- Ma jól akartam kinézni. - felelem kihúzva magam.

- Sikerült. - hallom meg Jimin halk hangját, közvetlenül magam mögül. Amikor megfordulok meglepetten látom, hogy milyen illetlenül közel van, és határozottan a fenekem stíröli. Kérdően nézek a csokoládé barna szemekbe, amik zavartalanul tűrik pillantásom. Rózsaszín nyelve finoman végig csúszik az ajkán, és képtelen vagyok figyelmem másra fókuszálni. Formás vastag ajkai hívogatnak. Akarom, és ő is akar. Remegő sóhaj fut ki vágyott párnái közül, és elindul. Érthetetlen okokból csuklója után kapok, és magam felé húzom. Nem tudom mit akartam, mit képzeltem. Zavarodottan nézek kipirult arcára, és hirtelen ötlettől vezérelve sötét rakoncátlan tincsei közé nyúlok. Óvatosan végig vezetem kezem rajtuk, szinte elélvezek a selymes érzésre, de minimum úgy állok, mint a cövek.

- Volt ott egy szösz. - morzsolom el a semmit kezemben. Jimin lehajtja fejét, de még így is látom, hogy olyan vörös, mintha legalább megdugtam volna mindenki előtt. Mi jár a fejedbe hyung?

- Köszönöm, Jungkook-ah. - feleli, majd gyors léptekkel távozik a szobájába. Ahogy egyedül maradok hirtelen visszatér a külvilág, és megpillantom érdeklődve figyelő hyungjaimat.

- Mi van? - kérdezem felháborodva.

- Ha az volt a terved, hogy felizgasd, elérted a célod. - böki meg a vállam mosolyogva Tae, amire én is elmosolyodom. Nem, nem volt célom. Igazából nem is gondolkodtam. Nem sokszor szoktam Park közelében, sajnos.

- Ő kezdte. - morgom, amikor Hoseok mérges pillantása találkozik az enyémmel.

Egész délelött izgultam Woosung miatt. A menedzser nem örült, hogy valaki elvonja a figyelmem, de belement a külön ebédbe, ha az épületben maradok. Épp elég csendes zugot fedeztünk fel Jiminnel, ahhoz, hogy eltudjak tűnni az én új kedvencemmel. Fáradtan sóhajtok, ahogy újra vesszük, már vagy századszor, a koreográfiát. Nem is érzékelem az idő telését, így Woosung alakját se észlelem, az ajtóba. Az égető tekintete is csak, hosszú percek múlva tűnik fel a tükörben. Abban a pillanatban elrontom a lépést, és keményen összeütközök az én drága exemmel. Jimin egyenesen rám zuhan, és mindketten a földön végezzük. Hátam fájdalmasan csapódik a földnek. Nyögve szorítom össze a szemem az érzésre. 

- Jól vagy? - hallom meg rajtam fekvő hyungom aggódó hangját.

- Igen. Még jó, hogy ilyen apró vagy. - kuncogok kinyitva pilláim. Jimin arca olyan közel van az enyémhez, hogy csak sötét íriszeit látom, és édes illatát érzem. 

- Hova a francba figyelsz Jungkook-ah? Te nem szoktad elrontani a lépést. - csap a mellkasomra mérges tekintettel. A helyzet kezd kellemetlen, és félreérthető lenni, így oldalra fordítom arcom, és Woosungot keresem. Meg is találom menedzserünk mellett. Fesztelenül beszélgetnek, úgy tűnik nem érdekli a kis közjáték az exemmel. Jimin követi a tekintetem, és durcásan fordul újból felém. Kezét fejem mellett támasztja meg, és csípőjét előrébb nyomva teljesen rabul ejti testem. Minden figyelmem újból az övé. Szemei keresnek valamit az enyéimben. Nem tudom mit, de nem engednek. - Miatta volt ez egész? - kérdezi kiismerhetetlen hangon. Nem értem mire gondol, de véget kell vetnem ennek az intim helyzetnek, mielőtt... Gondolatom nem fejezem be, mert magam se tudom mitől tartok. Az érzéseimtől, vagy Woosung reakciójától? Erősen Jimin karjára markolok, és óvatosan leemelem magamról. Nem ellenkezik, sőt felegyenesedve leszáll rólam.

- Szerintem tartsunk szünetet. - nézek Hoseokre, aki nem messze ül, és hatalmas kortyokban nyeli a vizet. Hyungjaim a földön pihegve bólogatnak. 

- Rendben, akkor ebédeljünk. - áll fel, és teszi le az üveget, a néha rabszolga hajcsárként viselkedő hyungom. Elégedetten indulok ebédpartnerem felé, aki mosolyogva fogad. Imádom ezt a mosolyt.

- Remélem nem kellett sokat várnod. - mondom előtte megállva.

- Nem, a szerencsétlenkedésed pont láthattam. - kuncogja haját hátra simítva. Számat elégedetlenül összepréselem, és csuklójára szorítva húzom magam után.

- Gyors átveszem az vizes felsőm, és mehetünk is. - húzom az öltözőbe. Leültetem, és előtte megállva nagyon lassan lehúzom magamról átizzadt pólóm, majd az egyik sarokba hajítom. Woosung hatalmasat nyelve figyeli a mozdulataim, majd elvörösödve pillant izmos hasfalamra. - Nyugodtan megérinthetsz. - nyúlok keze után, és magamra rakom. Szemei fénylenek a vágytól, ami elégedett mosolyt varázsol arcomra.

- Azt hittem egy ebédben egyeztünk meg. - simít végig kockáimon, majd nadrágövembe akasztja az ujjait.

- Abba is. - kacsintok, és magamra kapom fekete felsőm. Apró keze csalódottan hullik maga mellé. - Mindig rengetegféle kaját rendel a stáb. Szóval bármit választhatsz, amit csak megkívánsz. - fújok magamra egy kis parfümöt, hogy ne legyen annyira férfi szagom.

- Én már kiválasztottam, mit kívánok. - lép szorosan elém, és mielőtt megállíthatnám ajkai máris az enyémre tapadnak. Csókja pont olyan vágykeltő, mint amire emlékeztem, de ez nem a megfelelő hely erre. Csípőjére vezetem a kezem, és egy határozott mozdulattal hátrébb tolom.

- Ezzel kicsit várnunk kell. - mondom lebiggyesztett ajkakkal. Mosolyogva bólint, majd elindul kifelé. Nyugodtságot erőltetek magamra, és követem. Az étkező dugig van étellel, pont ahogy gondoltam. Mindketten egy hatalmas kajával megrakott tányért viszünk magunkkal. Egy oldalsó üvegajtóhoz lépek, és bepötyögöm a kódot. - Ez az én stúdióm. - lépek az apró helyiségbe. Nem sok mindent tartok itt. - Még nem nagyon volt időm berendezni, mióta átköltöztünk. - mentegetőzők a szerény berendezésű hely miatt. A szobába csak egy íróasztal van, egy kihúzható kanapé, két szék, és egy szintetizátor. A székeket az íróasztalhoz húzom, hogy mégis meglegyen a rendes ebéd érzése. - Sajnálom, hogy nem engedtek el. - nézek rá bocsánatkérően.

- Semmi gond, ez így tökéletes. - mosolyog, és neki lát az ebédnek. - Itt legalább senki nem zavarhat meg minket. - néz a kanapéra. - És kényelmesebb is.

- Igen, ki is húzhatjuk. - bólintok, majd zavartan fordulok ismét az étel felé, ahogy rájövök miről is csevegünk éppen.

- Igazából a mai napnak az lett volna a célja, hogy jobban megismerjük egymást. - csúszik közelebb.

- Tudom, de nekem nem olyan egyszerű egy ilyen programot összehozni. Nagyon szoros az ütemtervünk, és a menedzserünk se rajong azért, ha nagyon kint mászkálunk. - hadarom két falat között.

- Tudom, én is idol vagyok emlékszel? - kérdezi hajszálaim közé vezetve ujjait.

- Jaj, ne haragudj nem úgy értettem, csak mi... - hirtelen elakadok. Valami olyat mondtam majdnem, amivel lehet megsértettem volna...

- Fontosabbak, népszerűbbek, és elfoglaltabbak vagytok? - kérdezi vigyorogva.

- Nem én nem ezt akartam mondani... - sóhajtok bűntudatosan.

- Semmi baj kibaszott híres Jungkook... tudom, hogy nem lesz egyszerű veled, de én komolyan gondolom. Szeretnélek megismerni. - mondja még mindig a tincseimmel játszva. Mosolyogva nyúlok hajamban matató keze után, és számhoz húzva óvatos csókot lehelek rá.

- Ezt jó hallani. - nézek a szemébe, és idejét látom, hogy befejezzük az evést. Most én hajolok közelebb, és formás ajkaira simítok ujjammal. - Nem bánnád, ha ezt később folytatnánk? - kérdezem, de a választ meg se várva csókolom meg. Derekát elkapva húzom ölembe. Így feje magasabbra kerül, de egy pillanatra se engedem el édes ajkait. Egyik kezével váram szorítja másikkal tarkóm cirógatja, amitől libabőrös leszek.  Erősen fenekébe markolok, és csípőjét enyémhez préselem. Érzem nekem feszülő merevedését. Jó érzés, hogy ilyen hatással vagyok rá. Azt mondanom se kell, hogy olyan kanos vagyok, majd kiszakítom a szűk nadrágom. - Vetkőzz! - parancsolok rá lihegve, amikor elfogy a levegőm. Woosung nem tétovázik, lekapja magáról felsőjét, és az enyémet is segít le venni. Ismét csókban forrunk össze, de kezem már meztelen testét fedezi fel. Mosolyogva tapogatom ki kockáit, és finoman ívelt mellkasát. Ahogy megérzem apró, kemény mellbimbóit, ujjaim rögtön leragadnak, és finoman játszani kezdenek rajta. Woosung meglepetésemre a csókba nyög. Úgy gondolom, érdemes többet időznöm, az érzékeny hegyecskéken. Ő közben körmeivel végig szánt izmos hátamon, amitől farkam követelőzően megrándul nadrágomba. - Woosung... - nyögöm elválva. Nem is kell folytatnom ölemről lecsúszva lábaim közé térdel, és türelmetlenül oldani kezdi az övem. Felsóhajtok, ahogy farkam végre kiszabadul a szoros anyagból. Woosung szemembe nézve lassan megnyalja váladéktól nedves makkom. A látvány, és az érzés is izgató, de már többre vágyom.

- Nagyon finom vagy. - jegyzi meg huncut mosollyal az ajkain, mielőtt tövig bekap. A hirtelen jött érzéstől felnyögök, amivel magamat is meglepem. Érzem, ahogy szájában, nyelve, finoman körbejár. Alaposan felfedezi nemességem minden négyzet-centiméterét, majd lassan kienged, és ismét visszaszippant. Nyögve döntöm hátra a fejem, ahogy a kellemes érzés végig fut gerincemen. Nagyon érzékeny vagyok, ezért már ennyitől képes lennék elmenni. Sóhajtva túrok a hajába, és húzom hátra fejét. 

- Sajnálom, de ki vagyok éhezve. - mondom szomorkásan. Woosung ajkain ravasz mosoly jelenik meg, és az őt tartó kezem ellenére ismét bekap. Felszisszenek a hirtelen jött ingerre, de képtelen vagyok megfékezni, sőt haját markoló kezem, egyre hevesebben, újra, és újra farkamra húzza, hyungom élvezetet okozó ajkait, míg robban bennem a gyönyör, és nyögve lövelem szájába kéjem cseppjeit. Lihegve figyelem, ahogy lassan eltávolodik, és száját alaposan körbenyalva, teljesen elnyeli váladékom. - Sajnálom. - hajolok szégyenlősen tenyerembe.

- Semmi gond. Én akartam. Megakartalak kóstolni. Tudni akartam, milyen az ízed. - sétál a kanapéhoz, és egy laza mozdulattal szétnyitja. Hallom, ahogy kigombolja nadrágját, és lecsúsztatja. Ujjaim között nézek meztelen alakjára, ami őszintén gyönyörű. Világosabb bőre van, és csontosabb felépítése, de izmos mellkasa, és hasfala. - Fiatal vagy, és érzékeny a sok szexhiánytól. Én pedig azt szeretném, ha keményen megbasznál. - ül le csábosan simogatva magát. - Szóval szólj, ha készen állsz. - sóhajt egy ujját fenekébe csúsztatva. Azonnal újból áll a cerkám, és lábai közé térdelve, ismét megcsókolom. Ölemnél érzem, ahogy keze egyre hevesebben jár magába, amitől őrülten felizgulok. - Én készen állok, ha te is. - suttogja ajkamra. Nem is kell nekem több. A kezét lefogva, rögtön belé csúszok. Szűk, forró, és nedves. Annyira hiányzott a farkamnak ez az érzés, hogy képtelen vagyok kontrollálni magam. Rögtön, és keményen mozogni kezdek. Woosung körmeit hátamba marja, és nyögve hagyja, hogy kiéljem magam. Mozgásom egyre gyorsabb, hajszolom a gyönyört, ami mindig megszökik. Képtelen vagyok figyelni partneremre, csak a saját vágyam kísért. Hiába lökök mélyebbre, gyorsabban, erősebben a feszültség csak nő bennem, de nem robban. Hirtelen elkapom a lábát, és megfordítom. Woosung gondolataimban olvasva kitolja fenekét, és most már kutyapózban lököm újra belé magam. Így szűkebb, és intenzívebben érzem a rángásait, de még mindig képtelen vagyok elérni a csúcsot. - Jungkook-ah! - nyögi a nevem olyan hangosan, hogy libabőrös leszek tőle. Hirtelen beugrik Jimin arca, ahogy az élvezettől kipirulva sóhajtozik, miattam, és abban a pillanatban robbanok. Szinte üvöltve lövelem ki magamból az összes feszültséget, és lihegve omlok a kanapéra. Woosung sóhajtva bújik hozzám.

- Ne haragudj. - mondom a plafont bámulva.

- Miért? Fantasztikus voltál. Nem is tudom mikor basztak meg ilyen keményen. Kétszer is elmentem. - csókol vállamba, én pedig meglepetten nézek rá. Mikor lettem ilyen érdektelen a partneremmel szemben? Amikor Jiminnel voltam, mindig ő, és az ő élvezete volt a központba. Csendesen felállok, és kiveszek az asztalfiókból pár papírzsepit.

- Csak azt hittem, túl durva voltam. - mondom végül, mikor megszabadulok a saját nedveimtől. Sóhajtva áll fel, és mellém sétálva ő is kivesz pár zsebkendőt.

- Észre se vettél közben, igaz? - kérdezi magát tisztogatva. - Eldurrant az agyad miután betetted, és én egyáltalán nem számítottam. - néz rám komolyan. Bólintok. - Hát akkor közlöm veled, hogy kábé az első öt percben elélveztem, és utána elég volt a kontrollálatlan gyönyört látni rajtad, hogy ismét felizguljak, és másodszor is elélvezzek, nem sokkal előtted.

- Sajnálom... - mondom a nadrágba bújva. - Legközelebb jobban figyelek, ígérem. - húzom magamhoz egy csókra. Woosung fejét csóválva ölel át, kikerülve ajkaimat.

- Olyan fiatal vagy még Jungkook-ah. - suttogja nyakamba csókolva. - Ahhoz, hogy jobban tudj figyelni, fontosabb kéne legyek. Szóval, ha ismét randira hívsz, akkor az legyen egy rendes randi, ahol végre megismerheted, kit rejt ez a csinos popó. - fordul meg fenekére csapva, és ő is öltözködni kezd. Kacagva veszem fel pólóm, és várom, hogy végezzen.

- Sajnálom, hogy kevés időnk volt. - mondom már a folyosón.

- Semmi gond. Tudom te vagy a kibaszott híres... - kezdi de szavába vágok.

- Hagyd abba. - teszem kezem szájára. - Egy átlagos srác vagyok, aki még a vágyainak is képtelen parancsolni. - huncut fénnyel a szemében megnyalja tenyerem, így elemelem kezem.

- Majd én mindenre megtanítalak. - kacsint, és vidáman integetve elhagyja az épületet. - Hívj! - kiálltja vissza az ajtóból. Szívem még percek múlva is a torkomban dobog. El se hiszem, hogy megtettem. Én komolyan lefeküdtem vele. Ráadásul rohadtul jó volt. Megkönnyebbülve dőlök a folyosó falának. Csak Jimint kéne kivernem a fejemből. Szégyen, hogy az ő kéjes arcára élveztem el, amikor egy ilyen dögös srác feküdt alattam. Gondterhelten masszírozom meg a homlokom, hátha képes vagyok elfelejteni ezt az apróságot.

- Jó volt? - hallok egy vádló hangot. Meglepődve nézek Jiminre. Fogalmam sincs mit mondhatnék. De miért is kéne bármit is mondanom?

- Ha jól tudom, semmi közöd hozzá. - indulok vissza a többiekhez, de a haragom megállít. - Egyébként pedig, pont neked nem kéne semmit se mondanod. Ha jól tudom, neked nagyon sokszor jó volt másokkal, amíg együtt voltunk.

- Nem voltunk együtt. - morogja az orra alatt.

- Persze, mondogasd csak ezt magadnak. De akkor miért vagy olyan féltékeny, hogy majd felrobbansz? Miért ordítanál legszívesebben velem? - kérdezem közelebb sétálva.

- Én... - kezdi, de inkább elhallgat. - Nem bírom elviselni, ha mással vagy. - néz rám könyörgően. A szívembe hasít a fájdalom.

- Szeretsz? - kérdezem fagyosan.

- Persze, hogy szeretlek Jungkook-ah. - mosolyodik el, és apró ujjai karomra kulcsolódnak.

- Úgy értem, szerelmes vagy belém? - kérdezem távolabb lökve. Jimin csak néz azokkal a csodás barna szemekkel, de nem szól semmit. Hirtelen nekem ugrik, és a folyosó falának présel. Ajkaimra tapad, azokkal a csodás ajkaival, amit minden percben úgy kívánok. Kegyetlenül csókol, és nem enged. Majd szét hasadok az örömtől, és a bánattól. Miért teszed ezt? Próbálom ellökni, de minden erejét bevetve, tépi ajkaim, és érzem forróság önt el, ettől a heves kitartástól. Majd mikor nem bírja levegővel, nyakamba temeti arcát, és a finom érzékeny bőrt kezdi kínozni. Sóhajtva adom meg magam, hogy újabb, és újabb nyomokat hagyjon rajtam, amit soha nem engedtem meg neki, amit soha nem engedett meg magának. Csípője az enyémnek feszül, és érzem tehetetlen vagyok vele szemben. Leengedem eddig hadakozó karom, és csak lehunyt szemmel tűröm, hogy finom érintései feltépjék lelkem sebeit. Meglepetésemre Jimin, amint megérzi megadásom, abbahagyja kínzásom, és ölelve bújik hozzám. - Jiminie hyung? - kérdezem óvatosan sötét tincseire helyezve kezem.

- Te az enyém vagy. - mondja mellkasomnak. Valami meleg nedvességet érzek, és értetlenül nézem a sötét tincseket. Lassan finoman messzebb lököm, és fejét állánál fogva felemelem. - Te az én Jungkookiem vagy. Ne hagyd, hogy más érintsen, kérlek. - mondja nekem könnyes tekintettel. Döbbenetemben szavakhoz se jutok, csak nézem a duzzadt vörös szemeket.

- Miért tetted ezt velünk? - kérdezem szinte kitépve testem karjaiból. Hyungom csak leverten áll a folyosó közepén, és a földet bámulja. Habár szemeit nem látom, piros, kis arcán fénylik egy aprócska könnycsepp.

- Fogalmam sincs... - suttogja olyan fájdalommal, hogy egy pillanatra megremegek.

- Csak a féltékenység beszél belőled. - mondom megemberelve magam. Ideje véget vetni ennek a színjátéknak.

- Igen. Féltékeny vagyok. Halálosan féltékeny, ha arra gondolok, hogy valaki más érintett, és látott, úgy ahogy eddig csak én. Legszívesebben addig csókolnálak, amíg az egész tested, a szám foltjaival lenne tele. Legszívesebben széttörnék mindent, és legszívesebben megölném őt. - mondja a végén már kiabálva. Képtelen vagyok hinni neki. - Szóval igen, Jungkook, azt hiszem határozottan kijelenthetem, hogy én bolond, beleestem a legjobb barátomba. - néz rám végre, és én úgy érzem, elfogy a levegő. Mióta megtudtam, hogy megcsalt, azóta erre várok, most még is képtelen vagyok megszólalni. Csak nézem őt, és próbálok saját hangomra találni. - Mondj valamit kérlek. - öleli át saját karját, könyörgő szemekkel. Lassan szólásra nyitom a szám, de még én se tudom mit fogok mondani...