+18

Remegő lábakkal állok a kád mellett, és sóhajtozva hagyom, hogy újra és újra végig futtassa puha ajkait férfiasságomon. Kezemmel finoman a sötét tincsekbe túrok, és megmarkolom azokat. Hátrébb húzom fejét, hogy sötét szemeibe nézhessek.

- Nem kell ezt tenned. - mosolyodok el. Erősen csípőmre mar apró kezeivel, így figyelmeztet, hogy ne ellenkezzek tovább. Elkomolyodva simítok végig sötét tincsein, és úgy döntök, hagyom, had szórakozza ki magát, amúgy is türelmetlen vágyamon. A forró ajkaiba valami eszméletlen érzés elmerülni, nem is kell sok, hogy csípőm magától járni kezdjen, és elveszítsem a kontrollt magam felett. Nyögve dugom meg exem imádott száját, ő pedig engem figyelve hagyja. Ahogy tekintetünk találkozik, végem. Feladva minden tervem, ismét hajára markolok, és felrántom. Csókunkban enyhén érzem saját ízem, ami még jobban feltüzel, és feneke alányúlva kapom ölembe.

- Ez nem azt jelenti, hogy minden meg van bocsájtva. – mondom fülcimpájára harapva, miközben végig fektetem az ágyon.

- Tudom Jungkook-ah, csak túl ellenállhatatlan vagyok, igaz? – mosolyodik el csábosan, és végig simít fedetlen mellkasán. Igen, sajnos túl ellenállhatatlan.

- Mondja, az, aki rám mászott, hercegnő. – szúrom neki, miközben finoman tágítani kezdem. Jimin szemei lecsukódnak a gyönyörtől. Pontosan ismerem a testének minden erogénzónáját, és ezt kíméletlenül kihasználom. Exem meg-megfeszülve nyög alattam, ami olyan csodálatos, hogy érzem, ahogy farkam hegyéből bugyog az előváladék, csak a látványától. Nem bírok tovább várni. Rózsájához illesztem férfiasságom, és mélyen belecsúszok. Izmai rángatóznak miattam. Az egyesülés hatására mellkasomban szétárad egy meleg érzés. Boldog, és megkönnyebbült vagyok. Sóhajtva hajtom a nyakába fejem. – Tönkre teszel. – csúszik ki a számon.

- Nem, épp most raklak össze, Jungkookie. – simít tarkómra, és maga felé fordítja az arcom, hogy a szemembe nézhessen. – Eddig kihasználtalak, nem törődtem az érzéseiddel. Azért voltam veled, mert nagyon jó vagy az ágyban. Most csak veled vagyok, és azért, mert én is érzek valamit. Még az sem érdekel, ha te csak amiatt vagy velem, mert nagyon jó vagyok az ágyban. – mosolyodik el, és abban a pillanatban megemeli a csípőjét. Ahogy belül, nedves, bordázott izomzata végig simítja hosszomat, képtelen vagyok csendbe maradni, és most már türtőztetni se tudom magam. Eszeveszett tempóban mozogni kezdek, újra és újra felnyársalva. Ő kell nekem, csak is ő. Ezt szinte rögtön tudtam, amikor először megláttam, csak időbe telt, amíg beismertem. Minden lökéssel, egyre biztosabb vagyok benne, hogy képtelen leszek tovább hazudni neki. Képtelen leszek fent tartani a megközelíthetetlen álcámat. De legfőképpen, képtelen leszek tovább megvonni magamtól, ezeket a földöntúli gyönyöröket. – Imádom a farkad. – nyögi kísértőm. Én pedig mosolyogva pillantok, a kéjtől nyúzott arcára.

- Mindjárt jövök. - morgom, ahogy megérzem a bennem felgyűlő feszültséget, ami ölem felé közeledik. Ez robbanni fog, és az nagy lesz. Most már én is olyan hangos vagyok, mint hyungom. Képtelenek vagyunk visszafogni magunkat. Hirtelen megragadom Jimin csípőjét, és hasra fordítom. 

Egyszerűen képtelen vagyok betelni a látvánnyal, amikor a csodás fenék közé hatolok. Rámarkolok a kerek seggére, és elégedetten nézem, ahogy újra, és újra elveszek benne. Egyszerűen olyan izgató, hogy végem. Jimin merevedésére fogok, és simogatni kezdem, hogy egyszerre érjünk a csúcsra. Nem is kell csalódnom, szinte rögtön egész teste megfeszül, és markomba tölti gyönyör cseppjeit. Az izmai szorongatására, én is robbanok, és nyögve omlok a hátára. Lihegve fekszem rajta hosszú percekig. – Ez fantasztikus volt. – mondom lehunyt szemekkel.

- Igen. – hallom exem mosolygós hangját. Érzem, ahogy gondolataim tolakodóan vissza kúsznak, és elkezdik megzavarni az idilli nyugalmat. Legördülök apró testéről, és gyorsan felkapok egy nadrágot. Érzem magamon a tekintetét, így sóhajtva felé fordulok.

- Átmegyek Hoseokhoz. – mondom neki hidegen. – Addig nyugodtan fürödj le, és öltözz fel. – indulok az ajtó felé. Várnám a válaszát, a felháborodást, de semmi. Nyilván ő is csak ennyit akart. Egy kis szex az exxel, a régi idők emlékére, és kész. Megint bevettem a dumáját, hogy szeret, meg ilyen marhaságok. Reménytelen vagyok... A nappaliba olyan csend van, hogy az már szinte zavaró. Tudom, hogy mindenki kimerült, én is fáradt vagyok, de most szükségem lenne valakire. Minden szoba ajtónál megállok, és hallgatózva figyelem, hátha valami zaj kiszűrődik. Drága Taehyung barátom szobájából a nintedoja halk muzsikálását hallom. Nem is tétovázok. Óvatosan bekopogok, és megnyitom az ajtót. Az ágyán fekszik, és a képernyőbe bámulva int, hogy menjek beljebb.

- Mi történt? – kérdezi rám pillantva.

- Miből gondolod hogy történt valami? – fekszem mellé. A plafon, a félhomályba, olyan rejtélyeket takar, amit most fontosabbnak tartok felfedezni, mint barátomra nézni.

- Itt vagy. – rántja meg a vállát.

- Ismét lefeküdtünk. – mondom nagy nehezen felé fordulva. Tae egyből lekapcsolja a játékot, és kiismerhetetlen szemekkel néz rám.

- Minek kellett ez neked? – kérdezi sóhajtva. – Kook, eddig nem akartalak megbántani, de tudnod kell valamit. – ül fel komolyan. – Jiminie nálam is bepróbálkozott, annak idején. Csak én nem lennék képes egy férfival csinálni. Pusztán véletlen, hogy veled alakultak, így a dolgok. Ha akkor beadom a derekam, valószínű soha nem jöttetek volna össze.- szünetet tartva bogarássza tekintetem. - El kell engedned, ezt a dolgot, mielőtt még többet bántod magad. – lassan a hasamra fordulok, és próbálom megemészteni a hallottakat. El se hiszem, hogy ezt eddig egyik se mondta.

- Ezt nem tudtam. – mondom elgondolkodva. Tae bólint, majd átkarol.

- Jiminie, ő... hogy is mondjam... vágyik a szerelemre, de képtelen érezni. Bocsáss meg neki, és lépj tovább. – gúnyos kacajjal állok fel.

- Mondani könnyű. De kívánom, vágyom rá, és szükségem van rá. Nem csak testileg. Lelkileg is. Ma, mikor beszélgettünk a kádba, olyan érzés volt, mintha hirtelen minden a helyére került volna. – magyarázom a szobában járkálva.

- A kádba? – kérdezi nagyra nyílt szemekkel.

- Igen, meglepett a fürdőbe. – masszírozom a homlokom. – Csak dumálni akart, aztán egyik dolog követte a másikat, és...

- Konkrétan becserkészett. – mászik ki az ágy szélére. Sajnos igazat kell adnom neki. Jimin profin elcsábított, minden önmegtartóztatásom ellenére. Bólintva ülök mellé. – Miért adtad be a derekad?

- Kiborult. – mondom a szőnyeget piszkálva a lábammal. – Teljesen kiborult, amikor elutasítottam, és megesett rajta a szívem. Azt mondta szeret, és csak engem akar, most már tényleg. – mesélem szomorúan. – De, amikor végeztünk, mondtam, hogy eljövök, addig lépjen le. Erre nem reagált semmit. Nem próbált ott tartani.

- Talán csak teret ad neked, hogy átgondold. – mosolyodik rám egész fogsorát megmutatva.

- Persze, nyilván. – borzolom össze haját bolondos barátomnak.

- Figyelj, szerintem, azért annyit jelentesz neki, hogy ne hazudjon arról, mit érez. – mondja az ajtó felé sétálva, és kinyitja. – Menj vissza, tisztázd.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Inkább itt aludnék. – dőlök végig az ágyán.

- Nem. Ma este kifogom verni, mert már nekem is tele van. Szóval tipli. – mutat kifelé.

- Ha maradok segíthetek. – sétálok hozzá mosolyogva. Tae szem forgatva sürget. – Komolyan, jól csinálom. – markolom meg nemességét. Felháborodva tolja el kezem a nadrágjáról, és hirtelen, nagy erővel, ki is lök a szobából.

- Ti ketten, komolyan egyformák vagytok. – mondja morcosan, és hangosan bevágja előttem az ajtót. Sóhajtva kullogok vissza a szobámba. Bent sötétség, és csend fogad. Jimin már le is lépett, ez gyors volt. Egy kicsit reménykedtem, hogy itt lesz még. Esetleg rám vár, de nem, egy pillanattal se akart tovább maradni, mint muszáj. Bebújok az ágyamba, és magamra húzom a takarót. Próbálom elnyomni a fájó érzéseket, de még nem bírok aludni. Idegesen fordulok a másik oldalamra, de valami keménybe ütközök.

- Aú.. – morgolódik az idegen. Meglepetten kapcsolom fel a villanyt, és döbbenten nézek Jimin álmos szemeibe.

- Hát te? – kérdezem értetlenül. Hyungom kisgyerek módjára megdörzsöli pilláit, majd rám fókuszál.

- Téged vártalak, de elaludtam. Lefürödtem, és felöltöztem, ahogy kérted. – bújik közelebb, és finoman a nyakamba csókol. Lehunyom a szemem a kellemes érintésre.

- Úgy értem, miért vagy itt? Azt hittem, leléptél. – mondom őszintén.

- Miért léptem volna le? Örülök, hogy elkezdtünk egymás felé közeledni. Szeretném megoldani, ami köztünk van. – mondja az ölembe ülve. Szótlanul nézem gyönyörű, álmos arcát. – Mondtam, hogy szeretlek, te lüke. A pasid akarok lenni, csak a tiéd akarok lenni. Ami még fontosabb, azt akarom, hogy csak az enyém legyél. – hajol az ajkaimra. Csókja olyan, mint a levegő. Szorosan átkarolom a derekát. Nem akarom elengedni, soha még egyszer. Puha vastag ajkai, úgy kényeztetik az enyémet, mintha törékeny üvegből lenne.

- Én is szeretlek. – mondom neki, amikor elenged. – De még sokat kell bizonyítanod, hogy hinni tudjak neked.

- Meg lesz, ígérem. De kérlek, ne válaszolj neki. – mutat a telefonomra.

- Kinek? – kérdezem az éjjeli szekrényemre nézve.

- Woosungnak. Amióta itt hagytál, egy csomót pittyegett, és megnéztem... - hajtja le bűnbánóan a fejét. Olyan aranyos ilyenkor. Telefonom után nyúlok, és elolvasom miről beszél.

JK: Azt mondtad nem voltam durva.

WS: Épp annyira voltál, amennyire akartam.

WS: Mikor akarod megismételni?

WS: Mondjuk most kicsit ismerkedhetnénk, mielőtt letepersz.

WS: Minden rendben?

- Muszáj válaszolnom. Mindhármunk érdekében. – nézek Jiminiere.

JK: Bocsi, csak közbe itt zajlottak az események.

WS: Semmi.

WS: Milyen események?

JK: Tudod, amikor beleugrottam ebbe veled, én akartam, hogy működjön.

JK: Akartam.

JK: Kívántalak.

JK: De ez ennyi volt.

WS: Mi változott?

JK: Jimin viselkedése.

WS: Értem. Ha meggondolod magad, azért keress meg kölyök.

- Nem fogod meggondolni magad. Erről gondoskodom. – kapja ki a telefont kezemből, és ismét ajkaimra tapad, de most már sokkal türelmetlenebb. Végig dőlök vele az ágyon, és őszintén nagyon élvezem a viselkedését, de úgy érzem, még nem tanítottam móresre.

- Azért még egy baráti találkozó belefér. - mondom magam mellé fordítva, és ismét a kezembe veszem a telefont.

- Jungkook-ah. - mondja figyelmeztetően, de úgy teszek mintha meg se hallanám.

JK: Azért egy kávéra még összefuthatnánk.

JK: Szívesen beszélgetnék veled.

- Nyugi csak barátkozom. Ahogy te is tetted, hercegnő. - fordulok felé. A telefon halovány fényében is tökéletesen kitudom venni a mérhetetlen nem tetszését. Amit talán egy kicsit jobban élvezek, mint kellene.

- Azt hittem, minden rendben köztünk. - mondja karba tett kézzel.

- Nem, mondtam, hogy még bizonyítanod kell. Azzal, hogy kitartottad a segged, semmi sincs elintézve, hercegnő. - arca, úgy kipirul, hogy a sötétben is látom. - Ma voltam veled, és vele is. Mondjuk úgy, hogy elindultatok a start vonalról. Ha akarsz meg kell szerezned. - húzom magamhoz. Ahogy mellkasunk összeér érzem a heves szívverését. Ajkaim szinte simogatják az övét, de nem csókolom meg, csak közel tartom. - Ezt, eltudod fogadni? - kérdezem gyönyörű barnáiba veszve.

- Nem leszek a játékszered, Jungkook-ah. De nem fogom hagyni, hogy elvegyenek tőlem. - rántja ki magát, és amilyen hirtelen felpattant az ágyból, olyan hirtelen távozik. Az illata körbeleng percekkel azután is, hogy itt hagyott. Nem tudom, miért húzom még az agyát, de annyira jól esik. Magamhoz szorítom a párnát, amin az előbb feküdt. Teljesen átvette az illatát. Azt hiszem hosszú ideje először jól fogok aludni.

Közeledünk a végéhez. Tudom, hogy megint eltűntem, de sajnos most extra sok a munkám, és egyszerűen kifulladok mire a gép elé ülök. Még olvasni sincs időm, nem, hogy írni. Az utolsó fejezet következik... Pusssz!💜💜💜💜