Már sokadszorra próbájuk újra a Best of me koreográfiáját. Hoseok a fejét fogva leguggol a színpad közepén. Tudom, ez semmi jót nem jelent.

- Mi a fészkes fene van már veletek? - üvölti hirtelen felegyenesedve. - Ezt a részt várja a legjobban a közönség, hogy ti ketten - mutat rám, és exemre. - táncoljatok. Erre folyton elrontjátok! Hol van az a baszott összhang, amiről olyan híresek vagytok. - kérdezi öklével a levegőbe integetve.

- Mostanában sok konfliktus van köztünk. - mondja Jimin karba tett kézzel.

- Igeeen? Nem mondod? Szerinted vak, és süket vagyok? - gúnyolódik főtáncosunk.

- Mondjuk, inkább olyan, mint valami furcsa előjáték... - gondolkodik hangosan Taehyung, amitől most képen verném.

- Azt ígértétek, nem lesz hatással a munkára. - lép közelebb Namjoon hyung, én pedig elszégyellem magam. Folyton a saját bajomat helyezem a középpontba. Önző, és egomán vagyok.

- Jó bocs! Menjetek haza. Mi itt maradunk, és visszaszerezzük azt a harmóniát. - ülök a földre fáradtan. Jimin sóhajtva követ, és bólogatva iszik a kikészített vízből.

- El is várom. - indul el sértődötten Hoseok, és a többiek lassan követik. Elgondolkodva nézem a még épülő színpadot. Körbe tudjuk majd járni az egész helyet. Alig várom, hogy... Hirtelen a gondolataim is elakadnak, amikor Jimin apró meleg kezeit megérzem vállamon.

- Nagyon feszült vagy. - mondja nekem, és érzem, ahogy szorosan mögém ül. - Így nem tudsz koncentrálni. - mondja olyan közel hajolva, hogy lehelete csiklandoz. Valóban sokat bámultam ma az exem seggét. De ha egyszer olyan formás.

- Szóval az én hibám, hogy nincs meg a harmónia? - kérdezem kissé felháborodva, és felé fordulok. Térdünk egymásnak feszül, és tekintetünk ismét összeolvad. Jimin barnái nem is engedik el a szemeimet.

- Nem. Én törtem meg a köztünk lévő bizalmat. De ez, így nem maradhat. Nem akarok pont itthon leégni. - túr a hajába.

- Hát én sem. És mit tanácsolsz? Talán rám küldöd az egyik táncos fiúkádat? - horkantok fel idegesen. Jimin idegesen ráncolja a szemöldökét.

- Nem, te csak az enyém lehetsz. Épp ezért, én segítek lenyugodni kicsit. - csusszan hirtelen ölembe. 

- Ó milyen nemes felajánlás. - forgatom a szemem mosolyogva. Óvatosan körbe pillantok, de senki sincs a közelben. Tehát ezért ilyen bátor.

- Nyugodtan mondhatsz nemet. Akkor dolgozunk kicsit a bizalom kérdésen. - ránt vállat.

- Jó. Miért kellett más, mikor ott voltam én? - kérdezem derekára markolva.

- Miért jöttél utánam tegnap? - kérdez vissza elmosolyodva.

- Minek firtatod ezt annyit már? - nézek rá zavarodott szemekkel.

- Mert a két kérdésre, ugyan az a válasz. - feleli egy hajtincsem félre simítva. Gondolataim egymással harcolnak. Végül végig dőlök a színpad padlóján. Ez a szemszög kissé zavarba ejtő. Eszembe jut, hányszor lovagolt meg ez a gyönyörű apróság, ebben a pózban. 

- Inkább vezessük le a bennem felgyűlt feszültséget. - sóhajtok.

- Szuper! - vidul fel, és hirtelen feláll rólam. - Gyere! - nyújtja a karját, én pedig kezünket összekulcsolva, hagyom, hogy felhúzzon.

- Hová megyünk? - kérdezem morcosan, amikor az autóban ülünk. 

- Majd meglátod. - mosolyog rám, azzal a tökéletes Jimin vigyorral, amibe azonnal beleszerettem. Szívem hevesen dobog, amióta belementem, hogy könnyítsen rajtam. Azt hittem gyorsan elintézzük az öltözőben, vagy a vécében, de a parkolóba vonszolt, és beültetett a kocsiba. Ráadásul nem is a hotel felé megyünk. Fogalmam sincs mit tervez, de alig bírom a farkam a nadrágban tartani. - Itt vagyunk! - kiállt fel, és rögtön ki is szál. Izgatottsága rám is átragad, és gyorsan kipattanok a kocsiból. Egy hatalmas vidámpark előtt állunk, és őszintén sejtelmem sincs mit keresünk itt.

- Ezt nem értem. - mondom fej rázva.

- Hát van jobb feszültséglevezetés, mint a hatalmas hullámvasutak, a lövészpályák, a sok édesség, és persze az én kitűnő társaságom? - fordul felém vigyorogva. Farkam szomorúan puhul vissza nadrágom alatt, és a szívem is csalódottan lenyugszik.

- A társaságodnál sokkal jobban élvezem a fenekedet tömni. Szerintem feszültség levezetésnek is jobb lenne. - morgok az orrom alatt, de tudom, hogy hallja.

- Na ne vágj már ilyen fancsali képet. Tudom, hogy élvezni fogod. - fonja össze kezünket, és rángat maga után. Sóhajtva hagyom magam, még akár jó is kisülhet belőle.

Imádok mindent, ami gyors, és veszélyes. Az érzés, ahogy liftezik a gyomrom, ahogy felmegy az adrenalin szintem, egyszerűen fantasztikus. Kacagva nézek exemre, amikor kissé szédülve szállunk le a nagyon magasra emelkedő, és eszméletlen gyorsan pörgő ringlispílről. Jimin belém markolva botladozik, majd megunva saját szerencsétlenségét, inkább hátamra ugrik. Mosolyogva nyúlok lába alá, hogy megtartsam.

- Esküszöm rosszul vagyok. - bújik nyakamba, még mindig kuncogva, amitől kiráz a hideg.

- Minek ülsz fel, ha nem bírod? - kérdezem szemem forgatva. Meglátom a büfést, és begyorsítva célba veszem. - Én kajás vagyok. - engedem le lábait, ahogy az apró édességekkel teli kirakatot nézem.

- Uuuh, van vattacukor. - kiáltja apró társam, és le is rohanja az árust. 

- Nem úgy volt, hogy rosszul vagy? - kérdezem fülébe suttogva, amikor várja a készülő ínyencséget. Pirulva néz rám, majd motyog valamit az orra alatt. - Nem hallom. - fordítom magam felé fejét, az állánál fogva.

- Elmúlt. - húzódik el, de most már olyan vörös, akár egy rák. 

Pár perc múlva boldogan faljuk a cukorbombát. Jimin kezében igazán jól mutat a rózsaszín vattacsomó, igazi porcelán babát varázsol belőle. Ahogy a vastag, és formás ajkaihoz emeli a rózsaszín felhő darabot, és finoman eltünteti, igazi pornó film számomra. Arról nem is beszélve, hogy milyen édesek lehetnek most húsos párnái. Bámészkodásomból lágy hangja ébreszt fel, már pár perce beszélhet, és én semmit nem fogtam fel belőle.

- Megismételnéd, kicsit elgondolkoztam. - nézek mogyoróbarna, csillogó szemeibe bűnbánóan.

- Azt mondtam, lassan vissza kéne mennünk próbálni. Legalább egyszer össze kéne rakni jól a táncokat. - mondja ujjáról a ragadós cukrot lenyalva. Zavartan nézek másfelé, és rögtön kiszúrok egy céllövöldét. Még ott nem is jártunk.

- Rendben. Lövészkedjünk kicsit, aztán mehetünk. - mutatok célom irányába. Park bólint, és az utolsó felhődarabot is eltünteti. 

Hatalmas elégtétel számomra, hogy az apróság igen rosszul lő. Kacagva figyelem, ahogy orra alatt morog, és ledobja a pisztolyt a pultra. Karba tett kézzel nézi az általa kiszúrt távirányítós kisautót. Én már két a vidámpark logójával ellátott pólót is lőttem magamnak. Szeretném az egyiket neki adni, de az túl kedves lenne tőlem.

- Minek az neked, úgy se tudsz vezetni. - karolom át, amikor újabb töltényeket vesz.

- Ne gonoszkodj a hyungoddal! - néz rám összeszűkített szemekkel. Megrázom a fejem, majd egy mocskos gondolat jut eszembe.

- Mit kapok, ha megszerzem neked? - kérdezem egyik szemöldököm csábosan felemelve. Jimin szemei elkerekednek, arca ismét kipirul, és ajkait megnyalva számra tapad szemével. Érzem, ahogy szívverésem felgyorsul. Igen, nagyon is vágyom a csókjára. Mindenre vágyom, amit ő ad.

- Inkább taníts, mester. Tudni akarom, mi a trükkje. - löki le válláról a kezem. Csalódottan nézem, ahogy pozícióba áll. Már látom is, hogy mi a hiba.

- Rosszul tartod. Nézd. - állok mögé, és finoman a fegyvert fogó kezére helyezem sajátomat. Arcomat szorosan az övé mellé illesztem, hogy én is lássam a célt. - Arra kell tartanod, amerre látod a pálcát, és kicsit feljebb kell céloznod. Körülbelül ennyivel. - simulok szorosan mögé. 

Ahogy kerek fenekét megérzem ölemnek feszülni, belém csap a felismerés, hogy én most konkrétan, teljes testemmel hozzá simulok. Jimin légzése felgyorsul, nyakán az ütőér erősen rángatózik, és apró teste meg-meg remeg. Hatalmasat nyelve koncentrálok a kisautóra, és ujjára illesztve ujjam, együtt meghúzzuk a ravaszt. Ahogy a fegyver eldördül, már nincs okom ott állni, mégsem mozdulok. Egyszerűen nem akarok. Biztos, hogy kőkemény vagyok, és nem kétlem, hogy ő is. Megtámaszkodok a pulton, mert illata teljesen megszédít. - Még egy lövés. - sóhajtom nyakára, és újra közösen kézbe vesszük a pisztolyt. A két pálcikás játékot, alig tartja valami, pont ahogy az én lélekjelenlétemet. - Most te fogsz lőni. - suttogom fülébe, és picit fülcimpájára harapok. Jimin keze megremeg, és célzás nélkül elsül fegyvere. - Ahh, túl korán elsültél. Elég gyakran előfordul a közelemben. - kuncogom fülébe, miközben hátrább lépek. Megjegyzésemért egy morcos oldal pillantást kapok.

- Még egyszer. - nyújtja a pénzt az árusnak. - Segíts! - parancsol rám. És én nem habozok, ismét mögé simulok, és segítek becélozni. Jimin, most megfelelő időben húzza meg a fegyvert, és a második pálcika is  reccsenve eltörik. Az autó már a miénk, és ennek exem annyira örül, hogy gondolkodás nélkül nyakamba ugrik. Mellkasunk összesimul, és ahogy merevedésünk egymásnak feszül, mind a ketten felsóhajtunk. Olyan jól esik az ölelésében lenni, hogy szinte már fáj... Nem, ez tényleg fáj. Fáj, mert elárult, fáj, mert elengedett, de nem enged felejteni. - Vágyom rád. - suttogja a nyakamba bújva. Eddig is fájdalmasan verdeső szívem, most szinte kiszakad mellkasomból. Én is rád! Mindennél jobban. 

- Vissza kellene mennünk próbálni. - engedem el zavartan. Park értetlenül néz rám, és amint távolabb lépnék, azonnal karon ragad. Szemében kétségbe esés, és könyörgés fénye ég. Hirtelen nem tudom mit tegyek. Mindennél jobban megakarom leckéztetni. Azt akarom, hogy ő fusson utánam. Hogy könyörögjön a szerelmemért. Most mégis képtelen vagyok kegyetlennek lenni. Sóhajtva ölelem át újra. Figyelve, hogy csípőnk biztos távolságba legyen, az már nekem is túl sok lenne. - Jimin. Te döntöttél. Ha ismét engem akarsz, vissza kell szerezned. - suttogom vállára hajtva a fejem. Ha most nem lépek le, később képtelen leszek. Elengedem, és rá se nézve indulok a kocsihoz. Illata még mindig körbe leng, innen tudom, hogy habár szótlanul, de követ.

A stadionig egyszer se néz rám. Félek rosszabb lesz a harmónia, mint mielőtt eljöttünk. Pedig talán ez volt, az egyik legszórakoztatóbb randink. Elmosolyodok a gondolatra, hogy ha Jimin nem is tudja, de elvitt randizni. Ó, hogy ezzel mennyit bosszanthatom.

- Min kuncogsz? - hallom a sértődött hangját. Vidáman nézek a gyönyörű, barna szemekbe.

- Kösz, hogy elvittél randizni, de tudod, én az első randin nem szoktam odaadni magam. Bocs, ha csalódást okoztam. - rántok vállat.

- Ez nem randi volt, te ütődött. - önti el a pulykaméreg. Kacagva szállok ki a kocsiból.

- Persze, meséld ezt másnak. De ideje visszaszereznünk a harmóniánk, szóval fogd vissza a szexuális frusztráltságod. - nyomom meg finoman az orrát. Jimin a ledöbbenéstől tátogva áll az autó mellett, amíg én vidám léptekkel indulok a színpad felé. 

Az egész műsort végig vesszük, és végre ismét érezzük egymást. Sóhajtva rogyok a földre, amikor végzünk. Jimin is követ, és lihegve nézzük együtt a plafont. A köztünk lévő csend most kellemesen nyugtató.  A rengeteg lámpa, bevilágítja az egész helyet. Úgy tűnik, mintha még mindig világos lenne, pedig már rég besötétedett.

- Mennyi az idő? - kérdezem Parkot, aki fáradtan nyögve keresi telefonját. 

- Áh, már tíz is elmúlt. Lemaradtunk a vacsiról. - néz rám kétségbe esetten.

- Akkor ideje.... egy második randinak. Most elvihetnél valami finomat enni. - ülök fel gonoszan mosolyogva.

- Ez komoly? - kérdezi bosszankodva. - Akkor menjünk a mekibe, az pont a te szinted, kis kölyök.

- Hát, ha ilyen lesz a színvonal, a második randin se engedek semmi tipitapit, hyung. - vigyorgok fáradhatatlanul. Jimin is elmosolyodik végre, és ő is felül. 

- Szerintem menjünk vissza a szállásra, aztán rendelünk valamit. Kimerültem. - áll fel nyújtózkodva. Pólója alól hasa kivillan, és szemem rögtön oda tapad. Ha lehetne ajkaimmal csókolnám végig a meztelen bőrét, és nem állnék meg ott. Önkéntelenül megnyalom az ajkam a gondolatra. Exem szemöldöke meglepetten emelkedik fel, ezért zavartan elfordulok.

- Rendben. - indulok el én is. Csapzott hajamba túrok, hogy levezessem kezem érintési vágyát. Jimin hirtelen hátamra ugrik, és én automatikusan lába alá nyúlok, hogy megtartsam. Ma már másodszor vagyunk ebben a pózban. Olyan, mintha, így próbálna a közelembe kerülni.

- Vigyél, fáradt vagyok. - morogja nyakamba. Én pedig mosolyogva lépdelek. Mellkasom átjárja a melegség. Hiába gyűlölöm, mégis szeretem azt a fiút. De nem adom ilyen könnyen magam, amint meglátom az autót elengedem, és szembe fordulok vele. Alig bírom véghez vinni nevetés nélkül a tervem.

- Jó éjszakát, Jiminie hyung! - mondom apró puszit adva arcára, majd a ránk váró autóba ülök, és lezárom az ajtót. Park a zavarból, és döbbenetből túl későn ébred fel.

- Mehetünk. Jimin később jön. Külön akarunk érkezni. - mondom a sofőrnek vigyorogva. Amint elindulunk, elégedett mosollyal integetek, a mérgesen üvöltöző Jiminnek. Látom, ahogy az autó után indul, majd gyerekesen toporzékolva bosszankodik. Olyan aranyos!