Hetek teltek el azóta, hogy Jimin magamra hagyott a busani hotelszobámban. Ez az idő épp elég volt arra, hogy megbirkózzak a tudattal, köztünk mindennek vége. Már nem próbálom visszaszerezni, már nem próbálom magamba bolondítani. Csak hagyom, hogy úgy tegyen, mintha minden rendben lenne. Sóhajtva szállok ki a stúdió előtt. Újabb reklám fotózás... már a könyökömön jön ki. Hosszú gubancos hajamba túrok, és unottan lépek az aktuális helyszín előterébe. Az épület hatalmas, több kisebb stúdió mellett is elhaladunk, de mind üresek. Kivéve egyet. Kíváncsian pillantok be. Úgy látom, itt is fotózás folyik. Meglepetten nézek menedzserünkre, aki hozzám hasonlóan, igen gyorsan kiszúrja a dolgot. 

- Nem úgy beszéltük meg, hogy miénk az egész épület? - kérdezi az ürgét, aki körbevezet minket.

- Ó, de igen. Ők csak egy kis banda. Mindjárt végeznek. - hajol meg többször zavartan.

- Rendben, de mire a fiúk beállnak a fotózáshoz, már ne legyenek itt. - morogja menedzser hyungnim. 

- Kik azok? - kérdezi kíváncsian Tae. 

- The Rose. - feleli papírjára pillantva a férfi. Meglepetten nézek vissza az ajtóra. Ismerem az együttest, és szeretem is pár számukat. Szívesen találkoznék velük. 

Unottan ülöm végig a sminkelést, majd hallgatom végig fodrászom könyörgését, hogy levághassa végre a hajam. Nyilván nem engedem. Végül egész vállalható lesz a megjelenésem. Az utóbbi időben mindig karikás szemem, és rakoncátlan tincseim teljesen eltűnnek, hála a profi stábunknak. Fáradtan lépek az egyik fotelhez, és kényelmesen belesimulok. Valahogy olyan élettelennek érzem magam. Persze ebből semmit nem lát a külvilág, még a többiek is azt hiszik rendben vagyok. De nem vagyok... 

Hyungjaim még nincsenek készen, és a stylist is igazgatja a ruhákat, így egy kicsit fellélegezhetek. Szeretem ezeket az apró szüneteket, ilyenkor azt tehetek, amit akarok. Legalábbis ezt próbálom elhitetni magammal, mert igazából szoros menetrendünk van, és szigorú szabályaink. A menedzserem int is, hogy kezdhetem. Beállok, és a szokásos pózokat felveszem. Próbálom elcsábítani a kamerát, de soha nem ment jól az ilyesmi. Inkább csak menőn akarok kinézni, hátha az is elég. 

Ahogy a fotós mögé pillantok, rögtön találkozik a tekintetem Jimin barna szemeivel, amik most majd felfalnak. Zavartan fordulok el, és alig bírom elrejteni a mosolyom. Azért még mindig eltudom csavarni a törpe fejét. Ismét odanézek, és most direkt, rájátszva, vadító mosollyal, kacsintok rá. Elpirulva menekül a pihenőbe, amiért szinte kacagnom kell. 

- Nagyon szép volt. Szerintem végeztünk is. - szólal meg a fotós, ami meglep. 

- Ilyen gyorsan? - kérdezem hajam hátra simítva.

- Igen. Az utolsó pár kép nagyon jó lett. Tele van élettel a tekinteted. - nézi vissza a fotókat. - A közös fotózásig pihenhetsz. - bólintva lépek ki a díszletből, és indulok valami nassolni valóért.

- Remek voltál. - hallok egy ismeretlen hangot magam mögül. Meglepetten nézek, a valahogy még is ismerős idegenre.

- Ne haragudj, találkoztunk már? - kérdezem, miközben a számba tömök egy sütit. 

- Jaj, nem. Woosung vagyok. - hajol meg, és én is követem. A falat, hirtelen lefut a torkomon. Köhögve támaszkodok az asztalnak. Woosung segítően hátba vereget, majd ahogy ismét kapok levegőt, finoman vállamra csúszik apró keze. Érzem, hogy ujjai izmaimra tapadnak. Zavartan simítok tarkómra, de nem akarom megszólítani. - Bocsi, nem akartam zavarni. Csak mondták, hogy itt dolgoztok, és szerettem volna találkozni veletek. - angyalian mosolyog, de keze továbbra se enged. Próbálok nyugodtságot erőltetni magamra. Na bameg... már egy kedves gesztus is felizgat. Nagyon kanos vagyok... 

- Örülök a találkozásnak. - hajolok meg elvörösödve, ám keze ekkor sem enged. 

- Te jó ég! Annyira sajnálom, hogy nem köszöntöttünk korábban, Jungkook. - siet hozzám egy nagyobb darab férfi. - Ők itt Hajoon hyung, Jaehyeong hyung, és a tapizós ürge Woosung hyung. - közelebb hajolva lehalkítja a hangját, és suttogva folytatja. - Vele ne foglalkozz, ő mindenkivel ilyen közvetlen. Én pedig Dojoon hyung vagyok. Nagyon örülök a találkozásnak. - Woosung sötét szemei találkoznak az enyémmel. Kíváncsian méreget, és azonnal elenged. Úgy érzem forróbb lett a levegő. Mi van velem?

- Woosung hyung? - kérdezem meglepetten. Nem néz ki idősebbnek, mint én. 

- Hmm szeretem, ezt hallani. - mosolyog, és nekem az az érzésem támad, hogy ismerem ezt a mosolyt. Ahogy hajába túr, már semmi kétségem. Ez a férfi nagyon emlékeztet Jiminre. Mellkasom ismét összeszorul. - Amúgy meg, nem tapiztam a kölyköt. Csak ismerkedtünk. - folytatja váll rándítva. Nekem pedig egyenesen rosszul esik, hogy le kölyköztek. 

- Lassan mennem kell, de majd remélem még összefutunk. - hajolok meg kicsit, és szinte menekülve távozok. Kuncognom kell saját viselkedésemen. Olyan vagyok, mint egy kanos kamasz.

- Hé! - érzek egy szoros kezet csuklómon, ami visszatart. - Ne haragudj. Nem akartam durva lenni. Kicsit nyers a stílusom, aki ismer az már tudja. - húz közelebb Woosung. Én pedig engedelmesen hagyom. Túl közel van, így megérzem fűszeres illatát. Általában nem szeretem az ilyen intenzív aromákat, de rajta valamiért tetszik. - Meghívhatlak egy kávéra engesztelésül?

- Igen. - bólintok, és próbálom közben feltérképezni arca minden négyzet centiméterét. Szeme alatt az apró szépségfolt olyan csókolni való, hogy kénytelen vagyok megnedvesíteni ajkaimat. Mit csinálok? - És nem sértődtem meg. Csak... - ...azt hiszem tetszel. - már jó ideje nem vagyok kölyök.

- Igen azt látom. - simít ismét karomra. Én pedig érzem, hogy rögtön elpirulok. Ez a férfi flörtöl velem. Rengetegen szoktak kikezdeni velem, de általában nők. Ezt most nem tudom, hogy kezeljem. - Akkor add meg a számod, és keresni foglak. - engedi el a kezem. Ujjai helyén még mindig bizsereg a bőröm, ami teljesen összezavar. Nem biztos, hogy ez jó ötlet.

- Figyelj. Mi nem nagyon adjuk meg a számunk senkinek, de így is megszerzik valahogy a fanatikusok. Szóval inkább kereslek én. - nyújtom a telefonom. Woosung mosolyogva bólint. - Amúgy most van egy kis időm, ha gondolod... - mondom kissé bizonytalanul.

- Ez remek hír, de hova menjünk Bts baszott híres Jungkook? - kacsint, nekem pedig a lélegzetem is elakad. Baszki ez a srác nagyon szexi. Szinte gondolkodni se tudok mellette.  Határozottan tetszik nekem. Furcsa Jiminen kívül soha senkire nem néztem másként. Talán ideje lenne. Mondjuk kitudja vonzódik-e a saját neméhez. Lehet, hogy csak barátkozni akar...

- Rengeteg üres stúdió van. Hozok kávét a büféasztalról, és beülünk valamelyikbe. - felelem, de le se tudom venni szemem, a formás ajkairól, amiket, most ő nedvesít be rózsaszín nyelvével. Hirtelen pördülök meg, és indulok a kávéért, mielőtt látható gondok lennének odalent. Ha ez a srác nem meleg, én akkor is megdugom. Épp rám fér már egy jó kis kielégülés. Legalább Jiminre se gondolok addig. 

Amikor visszatérek a kávéval, bőven van időm megfigyelni Woosung alakját. Körülbelül velem egy magas, de vékonyabb a testalkata, olyan finom, és nőies a kisugárzása. A fenekén kicsit hosszabban elidőzök, és elégedetten látom, hogy igazán formás hátsófele van. Hmm... szívesen megnézném meztelenül ezeket az idomokat. Talán túl sokáig figyeltem, mert arcán egy elégedett mosollyal fogad.

- Tetszik, amit látsz? - kérdezi, kezemből kivéve az egyik papírpoharat. Ujjaink finoman találkoznak, és gerincemen rögtön végig fut a kellemes bizsergés.

- Igen, nagyon is. - kacsintok, de belül rettegek, hogy elijesztem. Hirtelen közelebb lép. Mellkasunk, szinte érinti egymást, amitől érzem, szívverésem az eddiginél is gyorsabb lesz.

- Pedig még semmit se láttál. - suttogja fülembe, én pedig libabőrös leszek leheletétől. Kezem öntudatlanul simul csípőjére. Nem löki le, így felbátorodva felelek.

- Pedig én mindenre kíváncsi vagyok. - mosolyodok el. Most már határozottan merevedésem van.  - Nem megyünk egy csendesebb helyre? - kérdezem, ahogy meglátom Jimint nem messze tőlünk. A legkevésbé se vágyom rá, hogy meglásson minket. Sajnos túl későn reagálok. Hirtelen a csokoládé barna tekintet felénk fordul, és a vidámság rögtön kiveszik belőle. Távolabb lépek Woosungtól, és zavartan indulok a kis stúdiók felé. Hyungom csendben követ. 

Amint kettesben maradunk sóhajtva rakom le a kávémat. Woosung csak kíváncsian figyel, és a falnak dőlve kortyolja a saját koffein adagját.

- Van valami köztetek Parkkal? - kérdezi a hosszúra nyúlt csend után.

- Miből gondolod, hogy van? - sóhajtok fáradtan.

- Neki produkáltad magad a fotózás alatt. Olyan szexi voltál, hogy azt hittem rögtön leszoplak. - kuncog. - Úgy láttam belőle is hasonló reakciókat váltottál ki. Utána mégis velem flörtöltél, és most itt vagy. - mutat rám mosolyogva. - Ne érts félre. Tudom, hogy jó pasi vagyok, de láttam az ijedt szemeidet, amikor meglátott minket. - mondja én pedig nem tudom, mit reagáljak.

- Volt. - sóhajtok. - Csak volt köztünk valami, de már vége. - lépdelek lassan felé, majd megtámaszkodok a feje mellett. - Mint mondtad, most veled vagyok itt.

- És ha jól sejtem nem csak kávézgatni akarsz. - vigyorog a kukába hajítva poharát.

- Sok mindent szeretnék. - simítok végig egy ujjammal az arca vonalán, lefelé a nyakán keresztül, egészen hívogató kulcscsontjáig. Nem állít meg, ezért nem állok meg. Finoman inggombjába akasztom ujjam, és lassan elkezdem kigombolni. Ekkor előredől, és formás ajkaival enyémre hajol. Az érzés gyomromból sugárzik szét, és egészen ujjbegyemig hatol. Arra ösztönöz, hogy többet tegyek. A falnak nyomom, és finoman viszonzom kávéízű ajkainak játékát. Ölemben egyre követelőzőbb a vágy. Az sem segít, hogy vékony ujjai hajamba vesznek, és erősen bele markolnak. Lassan elfogy a levegőnk, ezért csípőm szorosan az övéhez dörgölöm, és megszakítom táncunkat. Sóhajtva dönti hátra a fejét, és lihegve néz azokkal a vadító szemekkel. - Ki vagy te? - kérdezem kuncogva.

- Az a pasi, aki elcsavarta a fejed. - simít mellkasomra. - Látni akarlak. - suttogja vágyakozva. Ki vagyok  én, hogy ellentmondjak neki? Hagyom, hogy öltöny kabátom a földre hulljon, és gombjaim szép sorjában, egyre jobban felfedjék felsőtestem. Büszke vagyok az alakomra. Sokat is dolgozok érte, de mindig jól esik az a kéjes tekintet, amit kapok miatta. Főleg, ha azt egy ilyen jó pasitól kapom. Woosung lenyűgözötten simít végig domborodó mellizmomon, és kockás hasamon. Ujjai nyomán libabőrös leszek, és arra vágyom, hogy folytassa. Még! Jelzésképpen neki lököm a csípőm. Izmaimról tekintete, végre ismét az enyémbe fúródik.

- Te jössz. - nyúlok inge aljáért. Már nincs türelmem az apró gombokkal játszani, így csak felemelem, és fejét átbújtatva egyben leveszem róla. Ismét csókba forrunk össze, de ez már teljesen más. Követelőző, és türelmetlen, ahogy meztelen forró mellkasa az enyémnek feszül. Elképeztően izgató. Hirtelen a nyakamra tapad, és finoman kóstolgat. Nagyon jól csinálja. Nyögve döntöm hátra a fejem, és hagyom, hogy lejjebb haladjon, míg már előttem térdel, és remegő kézzel oldja övem. Gyomrom hullámzik az izgalomtól. Ekkor kabát zsebem világítva rezegni kezd. Tudom, hogy mit akarnak, de nem érdekel. Woosung kérdően néz rám. - Ne foglalkozz vele, csak tedd, amit akartál. - mosolyodok el sötét tincsei közé túrva. A nadrágom engedelmesen bokámig csúszik, és az övem csatja hangosan koppan a földön. Végre! Hyungom ujjai már bokszerom szélén járnak, amikor a stúdió ajtaja hatalmas robajjal feltárul. Woosung egyből feláll, és én szomorúan konstatálom, hogy elmarad a várva várt szopás. Basszameg! Ahogy meglátom a haragos tekintetű Jimint, legszívesebben elsüllyednék a föld alá.

- Izomagy mindenki rád vár. Szeretnénk haza húzni, szóval... - egy laza mozdulattal felveszi földön heverő ruháim, és felém dobja. Ösztönösen elkapom, de más mozdulatra képtelen vagyok. - Öltözz, kint megvárlak. - morogja lesújtóan végig mérve, majd kimegy, és cseppet sem kedvesen bevágja maga után az ajtót.

- Szerintem féltékeny. - szólal meg már ingét igazgatva Woosung. Hogy a francba lehet ilyen nyugodt? - Jobb, ha nem feszíted tovább a húrt. - hajol le, és nadrágom ugyanolyan ügyesen visszahúzza, mint ahogy leoperálta rólam. Gépies mozdulatokkal veszem magamra az ingem, és pár gombot begombolva indulok kifelé. Jimin valóban a folyosón vár, de cseppet sem tűnik higgadtabbnak. Ha szemmel ölni lehetne, tuti halott lennék.

- Hogy nézel ki? - kérdezi megvetően, és mielőtt megszólalhatnék, már előttem terem, és az ingem igazítja. Ismét megcsap az ellenállhatatlan édeskés illata, és ajkai olyan közel vannak az enyémhez, hogy szinte érzem őket. Baszki még mindig akarom őt. - Megdugtad? - hangja hidegebb, mint valaha, miközben vállamra teríti az öltönykabátot. 

- Nem. Csak akartam. - morgom kissé élesebben, mint szerettem volna. - Épp időben érkeztél. 

- Ennek örülök. - túr a hajamba, és simítja hátra. Lehunyom a szemem érintése hatására, de amilyen hirtelen történt, olyan hamar abba is maradt. Barnái ismét az enyémbe vesznek. Tele van dühvel, és félelemmel.

- Féltékeny vagy? - kérdezem felismerve a kirohanását.

- Igen. - feleli, és a többiekhez indulva ott hagy. Nem értem. Ő hagyott el, ő csalt meg, és most ő féltékenykedik.

- Pedig megfogom dugni, hercegnő. - mondom utána sietve. - Miért ne tenném? Elvégre szingli vagyok, és kanos. Nagyon kanos. - sóhajtok a fenekét figyelve. Még mindig neki van a legjobb segge.

- Képzeld én is. - pillant hátra idegesen.

- És? Akkor mit akarsz tőlem? - ragadom meg csuklóját. Folyton összezavarsz Jiminie.

- Azt, hogy ne dugd meg. Hogy soha többé ne találkozz vele. - lép közelebb. Ismét túl közel van. Már nem bírom tovább. Elkapom a csípőjét, és magamhoz rántom.

- Akkor téged megdughatlak? - kérdezem, már szinte érintve az ajkait. 

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy azután megcsókolsz, hogy őt csókoltad. - sziszegi olyan gyilkos tekintettel, hogy érzem jobb, ha visszavonulót fújok. Sóhajtva lépek hátrébb, és elengedem. - A képlet egyszerű, ha megdugod engem felejts el. - indul meg ismét.

- Nem mintha, amúgy lenne bármi esélyem... - forgatom a szemem. Választ már nem kapok, és követni sincs esélyem, mert a stáb egyből letámad, hogy rendbe szedjék kicsit csapzott külsőmet az új felvételekhez. 

Egész fotózás alatt csak Woosungra tudtam gondolni, meg persze Jimin érthetetlen kirohanására. Annyi képet néztem meg a The Roseról, amennyit csak időm engedte. Határozottan tetszik nekem ez a srác. Furcsa Jiminen kívül, soha senkire nem néztem másként. Talán ideje lenne. Miközben a többiek készülnek haza menni, úgy döntök kockáztatok, és felhívom Woosungot. Elég sokáig cseng, míg végül beleszól egy igen morcos hang.

- Mondjad. - érkezik a tömör köszönés.

- Szevasz. Bts baszott híres Jungkook vagyok. - mondom elmosolyodva.

- Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan felhívsz! - hallom meglepett hangját. - Ennyire felejthetetlen volnék? - kérdezi kuncogva.

- Eléggé. - ismerem be, miközben óvatosan hyungjaim felé pillantok.

- Pedig még semmit se láttál. - érkezik a kacér válasz, ami már is keményebbé teszi a helyzetet.

- Szívesen látnék még többet is. - felelem, rádöbbenve, hogy én hülye meg se néztem magamnak rendesen őt. Csak hagytam, hogy elragadjanak az érzések. Minden olyan hirtelen történt, mint egy álom... vagy inkább egy rémálom.

- Akkor még egy kávé? - kuncogja, amitől nekem is mosolyognom kell.

- Kajánál lejjebb soha nem adom. Tudod imádok enni. - csevegek vidáman, miközben az autóba szállok. 

- Most már tudom. Rendben tudok egy helyet. - gondolkodik el. - Érted megyek kocsival. Hol vagy? 

- Most indulunk a stúdióból. - nézek ki az ablakon. Még nem biztos, hogy most rögtön készen állnék egy randira. - Inkább legyen holnap. Már fáradt vagyok.

- Oké. Akkor holnap, hová menjek?  - hallom hangján, hogy kicsit csalódott, ami engem is azzá tesz. 

- Elküldöm reggel a címet. - döntöm homlokom az ablaknak. - Nem tudom fejből a holnapi menetrendet.

- Rendben, akkor holnap. Aztán álmodj velem, Bts baszott dögös Jungkook. - tudom, hogy mosolyog. Bárcsak már holnap lenne.

- Rendben hyung. - fejezem be a beszélgetést, és megkönnyebbülten simulok az ülésbe.

- Te randira hívtál valakit? - érkezik mellőlem Hoseok döbbent hangja. A francba...