+18

- Komolyan Jungkook, nem hagysz más választást! - ugrik rám Taehyung, és próbája kiszedni kezem közül az utolsó húsos gombócot.

- Sokkal erősebb vagyok, mint te, esélyed sincs... - mosolygok magabiztosan.

- De csikisebb is. - vigyorog rám, teljes fogsorát kivillantva. Azt csak hiszi!

- Na, persze... - forgatom a szemeimet, de hirtelen bordáimnál érzem hosszú ujjait.

- Jiminie mondta, hogy ez az érzékeny pontod. - meséli, mire nekem nevetnem kell. Ezért kinyírom az én drágám.

- Engem hagyjatok ki. - morogja nem messze tőlünk az említett. Mint az utóbbi időben mindig, most is a telefont bújja. Én továbbra is próbálom megvédeni az utolsó gombócot, és elmenekülni barátom kíméletlen kezei elől.

- Jimin segíts! - kiáltom vihorászva, de rám se hederít. Elvesztem. Tae egybe kapja be a finom gombócot, én pedig csak lebiggyesztett ajkakkal nézem, ahogy elfogyasztja, és elégedetten otthagy. Mérgesen ülök legjobb barátom mellé. - Kösz szépen. Mi volt ilyen fontos, hogy nem tudtál segíteni. - veszem ki a kezéből a telefont. 

- Hé... - szól rám durcásan.

- Mi ez? - kérdezem a rengeteg üzenetre nézve, amit kapott. - Megint azzal a táncossal dumálsz... - kezdem elveszíteni a higgadtságom.

- Na! Tudod, hogy a barátom... add vissza. - kapja ki a kezemből.

- Miért olyan nehéz megérteni, hogy nem szeretem, ha más férfiakkal trécselsz. - mondom felé fordulva.

- Jaj, igen? De te kedvedre flörtölhetsz akárkivel? - néz rám kipirult arccal. Hirtelen azt se tudom, mit reagáljak. Nem mondanám magam féltékeny típusnak, de ami az enyém, az az enyém. Jimin pedig határozottan csak az enyém. Tudom, hogy néha kiakad, ha túl barátságos vagyok, de nyíltan, ezt soha nem mutatja.

- Nem, persze, hogy nem. - rázom a fejem, kissé visszább véve a hangom. - Csak tudod, mostanában azt érzem, hogy egyre kevésbé kötődsz hozzám. - Jimin kacéran rám pillantva, sötét barna hajába túr, és az ölembe ül. Ahogy átkarol érzem azt az illatot, ami mindig teljesen megbolondít a közelében.

- Csak, hagyj lélegezni. Egyébként nincs miért aggódnod, csak izgulok a busani fellépés miatt. - bújik a nyakamba, és orrával finoman megcirógatja az érzékeny bőröm. Ismét teljesen az ujja köré csavar. Mosolyogva nézek rá, az én szépségemre.

- Csak ennyi? - kérdezem egész közel hajolva. Jimin bólint, és kedves puszit ad a homlokomra, majd feláll. Soha nem szoktunk csókolózni nappal, csak, ha ketten vagyunk, zárt ajtók mögött. Így lehetünk biztosak benne, hogy soha nem derül ki a kapcsolatunk. Nem egyszerű, de már megszoktuk. - Nem jössz? - kérdezi felém fordulva. 

- De, úgy is be kell még pakolnom pár dolgot, mielőtt indulunk. - állok fel, körül nézve az öltözőben. Már csak mi ketten vagyunk itt.

Szokás szerint, egy autóval megyünk vissza párizsi szállásunkra. Egyenlőre befejeztük a stadion turnét, most kis pihenés jön, ami már ránk fér. A kocsiba, gyorsan végig pörgetem a twitteren, miket írnak rólunk. 

- Megint imádtak téged a rajongók. - mondom Jiminnek, de látom, hogy nem őszinte a mosolya. - Mi az?

- Az egyik számnál elcsúsztam. - sóhajtja. Megőrjít a maximalizmusával, mondjuk én se vagyok sokkal jobb, de rossz ilyenkor ránézni. Nekem is fáj.

- Jimin-ssi! - fogom meg apró kezét, de rögtön elhúzza, és a sofőrre pillant idegesen. - Az utat figyeli. - mondom kacsintva, amire végre őszintén elmosolyodik. - Nagyon jól csináltad.

- Köszönöm, te meg nagyon jóképű vagy. Jól áll ez a hosszabb haj. - simít tincseim közé, amitől libabőrös leszek, és inkább távolabb húzódok tőle. - Nem úgy volt, hogy az utat nézi. - kuncogja, és gyönyörű szemei el is tűnek széles mosolyától. Gyorsan megnyitom a chat ablakot.

JK: Azért húzódtam el, hogy nehogy rád másszak. 

JM: Áá, világos, de úgy is mindjárt a szálláson vagyunk.

JK: És akkor este átjössz?

JM: Igen.

Ebben a pillanatban felugrik egy másik ablak, a közös csoportunk ablaka.

TH: Vliveolok egy óra múlva, akar jönni valaki? 

Jimin szemei felcsillannak. Tudom, hogy menni akar, de remélem értem, értünk, inkább velem marad. Végül is hetek óta nem volt alkalmunk együtt lenni. Feszülten teszem kezem az izmos combjára, amit rögtön le is söpör, és ismét a sofőrre néz.

- Mit csinálsz? - kérdezi kissé mérges szemekkel.

- Ugye nem akarsz menni? - mondom feszültebb hangon, mint szerettem volna.

- De szeretnék, miért? - ráncolja szemöldökét értetlenül.

- Mert már jó ideje nem "lógtunk" együtt. - hallom, hogy hangom egyre mélyebb a benne dúló idegtől. Jimin szemei figyelmeztetően megvillannak.

- Jungkook-ah! - az ő, amúgy finom, és csábító hangja is, most sokkal férfiasabb, és mélyebb. Innen tudhatnám, hogy ideje lenne befognom. - Nem te fogod megmondani, mikor szórakozzak. - fordul a képernyő felé, és már be is pittyegi a választ.

TH: Vliveolok egy óra múlva, akar jönni valaki? 

JM: Én akarok...

Elönt a méreg, még szerencse, hogy pont megérkezünk. Durcásan szállok ki a kocsiból, és a menedzser szövegelésével nem is foglalkozva, indulok a lifthez. Jimin nem sieti el, hogy beérjen. Magához hűen, laza léptekkel közeledik, a drága jó staff pedig, türelmesen tartja neki a liftet.

- Most komolyan ezt csinálod? - kérdezi átkarolva a vállam, de mérges tekintettel lerázom magamról. 

- Összekaptatok? - kérdezi a menedzser mosolyogva.

- Igen. - bólintok.

- Nem. - rázza a fejét Jimin. Válaszunk szinte tejesen egyszerre hangzik el.

- Akkor jó, én itt kiszállok, jó éjt! - lép ki a liftből, kettesben hagyva minket.

- Ha itt hagysz Taeért, én esküszöm engem elfelejthetsz! - morrogom halkan. 

Jimin karba tett kézzel lép ki a szintünkön, majd durcásan követ a szobámba. Amint becsukódik az ajtó, erősen neki lököm, és durván csókolni kezdem. Vastag ajkai olyan édesek, hogy legszívesebben, soha nem engedném el. Sóhajtva simul hozzám, és lehunyt szemmel élvezi, ahogy nyakát kényeztetem. Mindig olyan nehezemre esik, hogy ne hagyjak nyomot finom bőrén. Feneke alá nyúlok, és felkapom, majd az ágyhoz sétálok vele, és végig döntöm rajta. Kipirult arccal néz rám, de szemei olyan vadságot tükröznek, aminek nem tudok ellenállni. Lekapom a pólóm, és ahogy fedetlenné válnak izmaim, Jimin rögtön kockáimra tapad ajkaival. Közben pedig, türelmetlenül oldja a nadrágomat.

- Utálom, mikor játszod a domináns kant. - morogja, már kezében a farkammal. Elmosolyodom a kis hazugon.

- Nem igaz, imádod. - markolok sötét tincsei közé, és merevedésemre vezetem fejét. Ahogy végre elmerülök ajkaiban érzem, hogy a rengeteg feszültség, ami eddig felgyűlt bennem semmivé lesz. Jimin fantasztikusan csinálja, mindig is nagyon ügyes volt. Mondjuk azoktól a szép ajkaktól, erre is számítottam. Ez volt az egyik első dolog, ami megfogott benne. A gyönyörű szája. - Elég lesz. - lépek hátra sóhajtva. Jimin feláll az ágyról, és átkarolva fordít a helyzetünkön, most én dőlök végig, és ő vetkőzik. Egyszerűen gyönyörű a teste. Ha velem edzene, pillanatok alatt olyan izmos lehetne, mint én, de ő így is tökéletes. Ujjaimat végig húzom tetoválásán, csak én tudom igazán, mit jelent, és ettől különleges a számomra. Hiába látja estéről estére több tízezer ember.

- Befejezted a csodálásom. - kérdezi felhúzott szemöldökkel.

- Soha. Amíg ilyen csodálni való vagy, esélyem sincs mást nézni. - suttogom ajkaira, de mellkasomra teszi a kezét, és visszanyom. Érzem, ahogy merevedésem lassan formás feneke közé csúszik. - Türelmetlenek vagyunk? - kérdezem meglepetten, de választ nem kapok, csak halk nyögdécselést, ahogy egyre mélyebbre, és mélyebbre magába fogad.

- Imádom ezt az érzést. - néz rám, huncut mosollyal az ajkain.

- Pedig, hogy tiltakoztál az elején. - sóhajtok, ahogy megérzem, hogy körém rándulnak izmai. Most már ő hajol számra, és finoman kóstolgat édes ajkaival. Lassan felnyomom csípőm, így hozzáérve gyönyörközpontjához. Rögtön megszakítja a csókot, és nyögve mozogni kezd rajtam. A látvány valami leírhatatlan, az érzés pedig mennyei. Az eddig engem kínzó összes feszültség elkezd össze gyűlni ölemben, és hirtelen elpattan. Nyögve élvezek Jimin formás fenekébe, és merevedésére szorítva lökök még párat, hogy ő is a csúcsra juthasson. Úgy ismerem már a testét, mint a sajátomat. Lihegve dől mellkasomra, és finom csókot ad nyakamra. Mosolyogva ölelem át.

- Hát ez már kellett. - mondja halkan a vállamba bújva. - De most léptem. - áll fel hirtelen.

- Tessék? - kérdezem felülve. Jimin sötét tincsei közé túr, és már húzza is pólóját.

- Megyek vliveolni. - néz a telefonjára. Érzem, hogy elpattan bennem valami.

- Nem. - mondom elkapva a csuklóját, és visszarántva. - Nem engedem. - szemei rám villannak, és durcás arccal rántja ki magát kezeim közül.

- Ez most komoly? - hangjából süt a felháborodás. - Jungkook-ah, még is mit gondolsz? Minden lépésem te akarod megszabni? - kérdezi, már a nadrágot is felhúzva.

- Nem, de mindig másokat választasz helyettem. Alig vagyunk együtt mostanában. - állok fel én is.

- Megkaptad, amit akartál, mit vársz még tőlem. - emeli fel a hangját, én pedig lefagyok.

- Tessék? Azt hiszed, nekem csak a szexre kellettél? - kérdezem döbbenten.

- Miért mi másra? Kookie, te vagy a legjobb barátom, nálad senki se fontosabb, és senkit se szeretek jobban. Néha dugunk, és jól érezzük magunkat, de akkor is, ez nem egy igazi kapcsolat, nekünk olyanunk nem lehet. - mondja, úgy mintha ezeket nekem tudnom kellett volna.

- Ez nem egy igazi kapcsolat? - kérdezem felháborodva. - Kösz, hogy négy év után közlöd velem. Talán másokkal is volt ilyen "nem igazi" kapcsolatod a négy év alatt? - húzok magamra én is egy nadrágot. Jimin nem válaszol, így döbbenten kapom rá a szemeim. - Volt?

- Az más volt, mint veled. Te vagy a legfontosabb az életemben. - ismétli magát, de én úgy érzem le kell ülnöm.

- Azt mondtad, az enyém vagy. Meg, hogy szeretsz. - mondom, és érzem, hogy eluralkodik bennem a káosz.

- Mert így is van. A tiéd a testem, lelkem, és más körülmények között....

- Persze enyém a tested, de néha, azért mással is megosztottam, a tudtomon kívül. - morgom, meg se hallgatva mit akar mondani. Jimin szemeibe könnyek szöknek, ami érzem, hogy rám is hatással van. - Ne! Ezt ne! Kettőnk közül én vagyok az egyetlen, akinek oka lenne kiborulni. 

- De nem is értem. - mondja mély levegőt véve. - Soha nem mondtuk, hogy ez egy kapcsolat, vagy, hogy járunk.

- Nem, ez igaz. - ismerem el, de a szívem erősen tiltakozik. - Csak... úgy tettünk, hogy úgy tűnt az.

- Azért mert magányosak vagyunk. Kookie... - guggol le elém, és szorosan megölel. Mélyen beszívom az illatát, de nem lesz jobb, most nem tud megnyugtatni.

- Hányszor voltál mással? Kikkel voltál? - kérdezem hátrébb tolva.

- Jungkook, ezt nem fogom veled megbeszélni, ezek után meg főleg nem. - áll fel, és próbál távolabb menni, de karjára szorítok.

- Volt bárkivel jobb, mint velem? - kérdezem a földet nézve. Jimin másik keze hajamba túr, úgy simogat, akár egy gyereket.

- Hogy lehetett volna nálad bárki jobb? - kérdez vissza, és hallom a hangján, hogy mosolyog. Képtelen vagyok megemészteni, hogy más is hozzá ért, másnak is megmutatta azt, amit eddig azt hittem, hogy csak én láttam.

- Én, ezt, így, nem tudom folytatni. - nézek szép szemeibe. Úgy érzem minden hazugság volt. - Vagy csak velem vagy, vagy nem leszünk együtt. - mondom határozottan. Jimin tétovázik, érzem rajta, hogy akar engem. Nem értem, miért nem mond rögtön igent.

- Jungkook-ah. - húzza el kezét, és arca teljesen kipirul. - Én nem hiszem, hogy képes lennék egy rendes kapcsolatra. - feleli halkan. 

- Akkor vége? - állok fel, és lépek közelebb hozzá.

- Igen. - sóhajt szomorúan. 

Nem bírom megállni, még utoljára, egy olyan csókot akarok neki adni, amitől nem fog tudni szabadulni. Azt akarom, ha valaki hozzá ér, akkor is én járjak a fejébe. Derekára teszem karom, és magamhoz húzom őt. Finoman csókolni kezdem a vastag ajkakat, majd lassan átcsúsztatom nyelvem, az övét táncba hívva.  Érzem, ahogy elgyengül a karjaim között, hozzám simul, és belém kapaszkodik, olyan erősen, mintha soha nem akarna elengedni. Egyik kezemmel finoman a tincsei közé túrok. Én is próbálom emlékeimbe vésni az érzést. Végül óvatosan kóstolgatva édes ajkait elengedem. Fénylő barna szemeibe nézek, és szótlanul indulok a kijárat felé. Az ajtó sokkal nehezebben nyílik, mint bármikor, és úgy tűnik az idő lelassul, ahogy távozik a szobámból. 

Kimerülten fekszem végig az ágyon, ahol nem rég még istenit szeretkeztünk. Úgy tűnik, mintha ez csak egy rossz álom lenne. Zavartan nézek a telefonomra. Megnyitom az elolvasatlan üzeneteimet, hátha lesz köztük bármi, ami felvidít.

TH: Jimine-hyung merre vagy?

TH: Jimin kezdem, ha gondolod becsatlakozhatsz.

TH: Jungkook hagyd már élni a lelkitársam.

TH: Vegyétek tudomásul, hogy megsértődtem, és beköptelek a rajongóknak.

Szomorúan sóhajtok, és épp elraknám a készüléket, amikor újabb üzenet villan fel.

JM: Bocsi elfoglaltak voltunk. Már vége?

TH: Igen...

JM: Ráérsz kicsit?

TH: Fáradt vagyok, már fekszem, az ágyba. Csak akkor gyere, ha itt alszol.

TH: Hehe 

TH: Szinte látom a fejed Kook. Nyugi, csak vicceltem.

Idegesen dobom a telefonom párnámra. Eddig legalább az ilyen dolgokba volt bele szólásom, de most semmi. Tűrnöm kell, ahogy Jimin bárkivel, bármit csinál.

JK: Hát remélem is Tae, mert én akarok ott aludni. 

Írom idegesen, és gondolkodás nélkül indulok barátom szobájába. Ha valaki, akkor én szorulok lelki támaszra, és nem Jimin. Bosszankodok magamban.