- AZ ÉG SZERELMÉRE KAPCSOLD MÁR KI AZT A SZART! - dörömböl az ajtómon Jin, és cseppet sem kedves sértéseket vág hozzám, amiket alig hallok a hangos zene miatt. Sóhajtva lépek a telefonomhoz, és jelentősen lejjebb veszem a hangerőt, majd kitárom az ajtót. Még csak nemrég értek a hotelbe, de az első dolguk az, hogy az ajtóm előtt táborozva, próbáljanak meggyőzni arról, hogy állítsam le a dübörgő zenét.

- Na végre! - masszírozza a homlokát Suga hyung. A falnak támaszkodva, lehunyt szemmel sóhajt. - Ez egy kicsit sem volt cool, JK. - néz rám szikrázó szemekkel.

- Azt hittem, legalább vannak nálad, hogy ez valami hard after party. - lök félre az ajtóból V. Horkantva forgatom a szemem.

- Neked teljesen elmentek otthonról? - kérdezi Jin hyung összeborzolva a hajam.

- Levettem a hangerőt, most magamra hagynátok a nyomoromban? - kérdezem türelmetlenül.

- Ja persze. - ül le az egyik fotelbe Namjoon hyung. - Mit számít nekünk, hogy a kisöcsénk mély depresszióba esett. - rántja meg a vállát, majd várakozás teljesen rám néz. Sóhajtva rogyok az ágyra, ahogy rájövök, hogy hyungjaim segélykiáltásnak veszik az üvöltő zenét. Én csak kiakartam zárni a világot.

- Utána rohantam, hogy bocsánatot kérjek. - kezdek bele unottan.

- Tudjuk. - válaszolják szinte egyszerre. Morcosan nézek a bagázsra.

- Bekopogtam, és előadtam, hogy mennyire sajnálom, és próbáltam komolyan megbeszélni. Mikor úgy tűnt egy pillanatra, hogy valami jó is kisülhet ebből, megjelent Jinhoe.

- Jaj ne... - sóhajt Hoseok. Aprót bólintok.

- A táncos? - kérdezi döbbenten Tae. - De hát az nem is olyan jó pasi. Azt hittem olyanokkal csinálja, mint Taemin, vagy Kai, esetleg Wonho.

- Nem segítesz. - mormogom az orrom alatt. - Na, szóval kiderült, hogy ők szoktak, így találkozgatni. Szóval kicsit ledöbbentem. Nem vágtam a fejéhez semmit, mert megkértél rá, hogy ne bomlasszam a csapatot, de pontosan tudta, hogy mit gondolok. - nézek sokat sejtetően Namra.

- Köszönöm. - hajol meg kicsit. - Nem lehetett könnyű.

- Nem volt az. Mivel semmit se szerettem volna hallani, biztosra mentem. - mutatok a most már halkan muzsikáló hangfalra. Kis csend áll be a beszélgetésbe, ami most sokkal kínosabb, és rosszabbul esik, mint bármi. - Csak váratlanul ért, ennyi az egész. - erőltetek mosolyt az arcomra.

- Hát ezen ma már nem tudunk segíteni. - áll fel Yoongi hyung fáradtan nyújtózkodva. - Becsíptünk, és sok mindent mondtunk, tettünk ma, amit holnap tuti sajnálni fogunk. Szerintem aludjunk. - indul a kijárat felé a szokásos kis csámpás járásával.

- Jó éjt! - köszönnek hyungjaim, és lassan szivárognak kifelé a szobámból. Csak Hoseok ül elgondolkodva, és nem úgy néz ki, hogy nagyon menni készülne.

- Te itt maradsz? - kérdezem kissé meglepődve.

- Az bántott a legjobban, hogy váratlanul találkoznod kellett vele? - mondta kissé töprengően. - Mert ha tudtad volna, hogy köztük mi van, akkor lett volna időd felkészülni? - néz rám szomorúan.

- Igen, de már mindegy. Most már tudom. - mosolygok ismét hamisan.

- Nem ő az egyetlen. - sóhajt gondterhelten. - Jimin szereti váltogatni a partnereit, főleg ha valamelyik elkezd érzelmileg kötődni hozzá. Akkor pihenteti kicsit a dolgot vele. 

- Vettem észre. - mormogom. - Neked mindent elmesélt, igaz? - Hoseok szorosan mellém ül, és nagy levegőt véve belekezd.

- Igen, nagyon részletes beszámolót tartott. - bólint. - Például a táncosok közül Jinhoen kívül, még Minjoon is többször megfordult az ágyában. 

- Tessék? - háborodok fel. Komolyan az orrom előtt kefélt másokkal?

- Szereti az izmos férfiakat, de inkább a változatosság, és a hódítás, ami szórakoztatja. - próbálja védelmezni szobatársát Hoseok. - Mindkettő ártatlan flörtnek indult, amikor nem figyeltél, vagy nagyon lekötött téged a munka. Együtt gyakoroltak, és közbe volt pár óvatos finom érintés, ami izgatta a fantáziáját, de semmi konkrét. - hosszan a szemembe néz, mintha azon gondolkodna folytassa-e. Bólintok, hogy megerősítsem. - Aztán valaki bekavart a képbe. Taemin elég durván Jiminre nyomult, mikor közösen gyakoroltak az egyik fesztiválra. Minie kezdetben hárított, aztán az az ördög meggyőzte őt, hogy ami köztetek van, az nem is igazi kapcsolat. Az utolsó pár próbán, már nem utasította el. - Csak kerüljön a szemem elé az a féreg, úgy elverem a csinos kis pofiját, hogy senkit nem dug meg többet. Kezem ökölbe rándul a gondolatra. - Akkor feküdt le először mással rajtad kívül, és habár bűntudata volt, a gyönyör, és az izgalom sokkal jobban érdekelte. 

- És azután? Hogy kerültek a képbe a táncosok? - kérdezem meglepően nyugodt hangon.

- Párszor lefeküdt Taeminnel, és mindig elmondta, hogy milyen izgi, és más, olyan tiltott dolog. Aztán mikor a férfi ragaszkodni kezdett, Jimin ismét csak barátként kezelte, és teljesen elutasította a közeledését. A hiányt pedig, azzal a másik táncossal Minjoonnal töltötte be. - meséli nekem, akár egy rémes esti mesét. - Taehyung nem tévedt nagyot. Kai egy baráti találkozón nagyon leitta magát, és felpróbálta Jimint, de az csak egy hiba volt neki. Többet nem ismétlődött meg, ő maradt inkább a szoknyavadászatnál. Wonho, pedig mindig is célpont Jiminnek, de még nem voltak együtt. Sanda gyanúm szerint, nem is lesznek. Egyszer egy lotifuti fiút is megdugott az öltözőben, de arra nem volt büszke...

- És ez a Jinhoe? Ő mikor került a képbe? - kérdezem a lepedőt markolva, hogy visszatartsam az érzéseimet.

- Nem olyan rég, pár hónapja, párszor esett csak meg. Nem is igazán tetszik Jiminnek. Inkább vésztartalék pasinak kellett, mert készült a vallomásra. Elakarta már rég mondani neked. Abba reménykedett, hogy megérted, és megy minden tovább, csak bűntudat nélkül. - mosolyog bánatosan barátom.

- Hát ez nem jött össze. - dőlök végig az ágyon.

- Nem. Kookie...Ő a kalandoknak él, és szereti érezni, hogy kívánatos. Hiszen ismered. - hever mellém hyungom, és én csak nézem a barna meleg szemeit.

- Szólnod kellett volna, már régen. - mondom nyugodt, de komoly hangon.

- Sajnálom, de azt hittem lecsillapodik, és minden rendben lesz. - ült fel ajkát lebiggyesztve.

- Nos, valahogy ki kell engesztelned. - szűkítem össze a szemem, ahogy a gondolatok száguldani kezdenek bennem. - Mindent tudni akarok innentől. Ha szakít valakivel, ha új ember lép a képbe, de ami a legfontosabb, mindent tudni akarok, amit rólam mond, érez vagy csak gondol. OK? - kérdezem felélénkülve.

- És mi a terved? - kíváncsiskodik előrébb dőlve.

- Most már tudom, hogy mit akar, és rohadtul megfogom adni neki. Annyira, hogy a farka hegye is beleremeg. - nyitom ki az ajtót. J-Hope töprengve néz.

- Vissza akarod szerezni? - kérdezi meglepetten.

- Vissza fogom szerezni, mert ő az enyém, még ha ezt nem is tudja. - vigyorodok el gonoszul. - De tartanod kell a szádat, mert ha megtudja nem fog összejönni. - nyújtom a kisujjam.

- Lakat lesz a számon. - akasztja az enyémbe ujjacskáját. - Jó éjt, Kook! - fut végig a folyosón egyenesen a szobájába. 

Ekkor, mintha büntetne az élet, kinyílik Jimin ajtaja, és egy kócos Jinhoe lép ki rajta. Földbegyökerezett lábakkal nézem a k-drámába illő jelenetet.

- Biztos nem aludhatnék itt? Csak egyszer. - néz kiskutya szemekkel az exemre.

- Kizárt, és ha még egyszer bepróbálkozol, többet ilyen nem lesz. - rázza a fejét angyali mosollyal az arcán Park. Hirtelen találkozik a tekintetünk. Legszívesebben gyorsan becsuknám az ajtót elmenekülve előle, de túl égő lenne ilyen gyerekesen viselkedni.

- Na, mi van, véget ért végre az after party? - kérdezi, ahogy ketten maradunk a folyosón.

- Igen, remélem nem zavartunk, de nagyon jól éreztük magunkat a többiekkel. - mosolyodok el magabiztosan. - Tudod, úgy is lehet szórakozni, ha nem szexelsz senkivel. Egyszer kipróbálhatnád. - szúrok oda még utoljára, de túl lassú vagyok, és az ajtóm csukódása előtt hallom csípős válaszát.

- Régen te sem így gondoltad, amikor még megtömhetted a fenekem. Ne legyél féltékeny, kicsi Jungkookie. - idegesen lépek ismét a folyosóra, de már senkit nem találok ott. Holnap, ezt még visszakapod, Park!

Másnap korán kelünk, és szokás szerint, az egyik konferencia teremben tartjuk a zártkörű reggelinket, egy megbeszélés mellett. Álmosan csoszogok végig a hotel folyosóin, amíg végül a terembe érek. Csak a mindig pontos Hoseok, és Jin ülnek az asztalnál. Olyan elmélyülten beszélgetnek, hogy észre se vesznek engem. Megköszörülöm a torkom, és lazán leroskadok egy székre.

- Gondolom a többiek késnek, mint mindig. - a hangom a szokásosnál is rekedtebb, ami némi aggodalomra ad okot. Remélem, a koncertig helyre jönnek a hangszálaim...

- Bocsi, itt vagyok! - ront be Taehyung, még nyitott inggel, az apró gombokat babrálva. Elmosolyodva nézek végig kócos, arcába lógó haján, amit gyorsan egy baseball sapka alá próbál rejteni.

- Hmm, haver, elakarsz csábítani? - nézek a még mindig fedetlen mellkasára. Vigyorogva gombolkozik tovább, majd mellém ül.

- Többiek? - kérdezi kissé döbbenten.

- Szerinted? Szokás szerint mindenki késik. - forgatja a szemét Hoseok hyung.

- Itt vagyok, itt vagyok! - robban be Nam hyung tökéletes megjelenéssel. Egyáltalán nem látszik rajta, hogy korán reggel van. Szerintem még smink is van rajta.

- Na, szerintetek ki lesz az utolsó? Suga vagy Jimin? - néz körbe mosolyogva Jin. Hyungjaim komolyan vitatják a kérdést, és egymásra licitálásukat vigyorogva nézem. Talán én vagyok az egyetlen, aki észreveszi, a még mindig pizsamában feszítő, nagyon kómás, Yoongi hyung érkezését. 

- Jó reggelt! - köszönök neki hangosan, amire összerezzen, és valamit morog az orra alatt. Jimin is ezt a pillanatot választja érkezésének. Lehengerlő eleganciával lép a tárgyalóba, menedzserünkkel, és a stáb pár tagjával együtt.

- Jó reggelt mindenkinek. Kérlek foglaljatok helyet, hogy átismételhessük a koncepciót. Nyugodtan falatozzatok közbe. - ül az asztalfőre. Pánikolva tudatosul bennem, hogy csak mellettem van hely. Franc, Jimin mellém kell üljön. Rögtön izzadni kezd a tenyerem. Nem is kell oda néznem, tudom, hogy már mellettem is van. Érzem, ahogy illata ismét megrészegít, de próbálok teljes érdektelenséget mutatni.

- Na, jót masztiztál rám tegnap éjjel? - suttogja, úgy, hogy csak én halljam. Csábos mosolya elfoglalja az egész perifériám. Úgy döntök, hogy jobb, ha ezt most elengedem. - Ezt igennek veszem. - nyújtózkodik a palacsintákért. 

- Nem édességet kéne enned reggelire. - teszem távolabb a tálat, hogy pont ne érje el, és egy gonosz vigyort villantok. - Valami egészséges, és tápláló kell, egy ilyen kimerítő, áthancúrozott éjszaka után. - rakok a tányérjára egy kis salátát, és rántottát. - Jó étvágyat! - simítok végig a combján, amitől izmai megmerevednek. Ártatlanul pislogva kezdek bele a saját reggelimbe, és figyelem a menedzserünk szónoklatát. Ám Jimin bosszantását még nem fejeztem be. Keze szorosan fekszik az enyém mellett, és úgy döntök, a baconért nyúlva, finoman végig simítok kézfején. Majd ahogy ismét helyemre ülök, véletlenül feldöntöm a narancslevét. Egyenesen, és megállíthatatlanul ölére folyik. Pont, ahogy terveztem. - Ne haragudj! - nézek rá hatalmas, bűnbánó szemekkel. - Nem láttam, hogy itt vagy. - szabadkozom, és közben elkezdem felitatni öléről az italt. Finom fel le mozdulatokkal dörzsölöm a megfelelő helyre koncentrálva. Park lehunyja szemét, és sóhajtva megremeg.

- Nagy faszt! - pattan fel hirtelen, és mérgesen kirohan a tárgyalóból. Alig tudom visszafogni mosolyomat, annyira élvezem a helyzetet.

- Azt hiszem, megbántottam. Nem haragszotok, ha utána megyek? - kérdezem a menedzsert, aki sürgető mozdulattal int, de egy pillanatra se hagyja abba a magyarázást. Kuncogva sétálok exem szobájához, és ütemesen bekopogok az ajtón.

- Mit akarsz még? - rántja fel morcosan. Nadrágja a széken hever, és egy szál pólóban áll előttem. Baszki, de dögös. - Minek jöttél utánam?

- Végzetes kárt okoztam? - kérdezem hívatlanul szobájába törve. A kirakott gyümölcstálból kiveszek pár szőlőszemet, és falni kezdem. Legalább addig se a szexre gondolok.

- Igen... - sóhajt fáradtan, majd a kukába dobja a nadrágot. Meztelen segge kivillan a póló alól, és érzem felpezsdül tőle a vérem. Egy szőlőmag lefut a torkomon, és köhögve fordulok el. Ez tök ciki! Pirulok el teljesen.

- Még mindig nem hordasz alsónadrágot? - szólalok meg, amikor újra levegőt kapok. Hangom hál istennek, nem árulja el folyton változó érzelmeimet. 

- Csak a színpadon veszek fel olyat, te is tudod. - válogat bőröndjében, és közben terpeszben állva nekem pucsít. Szinte elfehérednek az ujjaim, ahogy kapaszkodok a székbe. - Gondolom akarsz is valamit. Szóval, minek jöttél utánam?

- Te élvezed ezt a civakodást? - kérdezem lassan mögé sétálva. Olyan közel állok meg, hogy ágyékom súrolja meztelen hátsóját. Jimin lélegzete elakad, ahogy megérzi csupasz fenekén a nadrágom szövetét. Lassan lehajolok a bőröndjéhez. Mellkasom hátának feszül, és érzem a heves szívverését. Egy fekete farmert kiveszek, és kezei közé rakom. - Túl sokáig válogatsz. - suttogom a fülébe. - Ahelyett, hogy a kedvencedet választanád, ami a legjobban is áll. 

- Most magadról, vagy a nadrágról beszélsz? - hirtelen fordul meg, és ezzel kidönt az egyensúlyomból. Együtt esünk a földre, úgy, hogy a hátam is fájdalmasan belesajdul.

- Franc. - mondom a hozzám veszélyesen közel lévő arcnak. 

- Egyébként, igen, nagyon élvezem a civakodásainkat. - suttogja, majd ajkait enyémre illeszti. Nem viszonzom. Nagyon szeretném, de nem lehet. Ő mégsem adja fel, csak falja húsos párnáival az enyémet. Bizsergek tőle mindenhol, de képtelen vagyok ellökni. Csak hagyom, hogy kiélje magát, ő pedig nem tétlenkedik. Szívogatja mozdulatlan ajkaimat, harapdálja, és forró nyelvével végig nyalja, mígnem kőkemény leszek odalent. - És te is. - folytatja hatalmas mosollyal, amikor megérzi merevedésem. - De be kell fejeznünk. - sóhajt kellemetlenül. - Nem akarsz tőlem semmit, és én csak szórakozni akarnék veled. - mászik le rólam. - Ennek előbb utóbb az lesz a vége, hogy megint dugni fogunk, és te megint sérülsz. Szeretlek, ezért nem tehetem ezt veled. - simogatja meg kipirult arcom, majd ujjait hajamba csúsztatja, és jól beléjük markol. Hirtelen tudatosul bennem, hogy most elakar hagyni, tényleg elakar hagyni. Felülve csípőjére marok, és ölembe rántom. Ahogy feneke kemény farkamra érkezik, mindketten nyögünk. 

- Ha velem a legjobb, miért kell más? - kérdezem szorosan tartva. Jimin szemei fényesen csillognak rám, és keze még mindig erősen markolja hajam. Egy határozott mozdulattal hátra rántja a fejem, és nyakamra tapad. Tudja, hogy nagyon érzékeny vagyok ott, és kegyetlenül kínoz. Nyögve állok fel, fenekétől megtartva, és dobom az ágyra. - Kívánsz még ennyire valakit? - kérdezem merevedésem az ölének lökve. Remegve sóhajt alattam. - Feltud még valaki ennyire izgatni? - fogom le kezeit a matracra. Szemei szinte felfalnak, de nem kapok választ, és ez bosszant. - Remélem kiszórakoztad magad. - lépek hátrébb izzó, mérges szemekkel.

- Csak őszinte voltam. - rántja meg a vállát. Hiába próbál laza lenni, arca teljesen kipirult az izgalomtól. - Nem úgy, mint te. Egyetlen csókomtól felállt a cerkád, pedig tegnap azt mondtad, már nem vagyok rád ilyen hatással.

- Tudod Park, ideje volt, hogy őszinte legyél. - indulok az ajtó felé. Minél előbb szabadulni akarok innen. - Végülis, csak négy évig vertél át. - kacagok gúnyosan. Jimin csak néz az ágyon ülve, de nem próbál megállítani.

- Jungkook... - szólít meg, mielőtt kilépnék az ajtón. - Minek jöttél utánam? - kérdezi meg ismét elgondolkodva. Szememnek fáj a látvány, ahogy félrecsúszott pólójában, félmeztelenül, és álló farokkal ül az ágyon. Megakarom dugni, most, sokszor, és kegyetlenül!

- Ha majd te is válaszolsz a kérdéseimre, én is válaszolok a tieidre. - mondom hidegen, és becsapom magam mögött az ajtót.