Nevetve csapom az asztalra poharamat. A külön bokszunk elrejt minden rajongó elől, így nyugodtan elengedhetem magam. Hirtelen összeakad a szemem Jimin mogyoróbarnáival, ma este már sokadszor. Gerincemen végig fut a bizsergés tekintetétől. Hiába szólogat be egész este, most szinte felfal azokkal a gyönyörű szemeivel. Frusztráltan túrok a hajamba, ahogy megérzem saját izgalmam. Tennem kell valamit, vagy csúnya vége lesz az estének.

- Mi van hercegnő? - kérdezem, amikor ismét találkozik a tekintetünk. - Kezd beütni a pia?

- Nyilván. Kettőnk közül te bírod kevésbé, édes. - hajol előre, és ujjával véletlenül végig simít karomon. Mérgesen rávillannak szemeim, és ő hirtelen elpirul. Mi az isten van vele?

- Te viselkedsz úgy, mint egy szűz kislány. Mit szeretnél, adjak egy autógrammot? - kérdezem elvigyorodva.

- Persze, a száddal, a farkamra. - húzza le az italát, de nem hagyom ennyiben.

- Vagy inkább az én farkammal. Szívesen belevésem a seggedbe, hogy seggfej. - állok fel, és elindulok egy újabb kör piáért. Rettenetesen bosszant az a helyes feje. Nézem a táncoló párokat, és azt kívánom, bár én is hozzá simulhatnék. Bárcsak csókolhatnám azt a vékony hosszú nyakát.

- Tudom, hogy az egész tested rám vágyik. Minden gesztusoddal ezt üzened. - hallom meg mézédes hangját magam mögül. Jimin a pultnak támaszkodva néz, és a szemei úgy fénylenek rám, mint egy ragadozónak.

- És? - kérdezem. - Tudod, én, képes vagyok a farkam a nadrágban tartani.

- Miért? Semmi értelme, inkább vedd el amire vágysz. Semmi következménye nem lesz. Csak szórakozunk, ahogy régen. - nyalja meg finoman a száját. Érzem, ahogy a szívem a torkomba dobog, és el se hiszem, hogy kifogom mondani a szavakat, amik eddig nyomták a szívem.

- Én régen sem csak szórakoztam. - teszem nagy tenyerem, az ő apró kezére. A levegő hirtelen tüdejében ragad. Annyira ki van éhezve az érintésemre, mint én arra, hogy megérintsem. Közelebb hajolok, és ajkammal óvatosan a nyakához érek, miközben mondom. - Én teljesen odáig voltam érted, a gyönyörű testedért, a selymes hajadért, a magas kis hangocskáidért, amit kicsaltam belőled, miközben úgy keféltelek, ahogy senki nem fog. - vastag ajkai közül egy hosszú sóhaj szalad ki. - De most csak egy ribancot látok, aki szinte könyörög, hogy megkaphasson. Szánalmas. - mondom az utolsó szót, már távolabb lépve. Jimin szemei mérgesen égetik a testem. Az egyik felest elé tolom, és mosolyogva biccentek. - Erre a vendégem vagy, hercegnő. - hagyom ott. Ideje, hogy én szórakozzak egy kicsit vele. 

- Jimin? - kérdezi Tae, amikor visszaérek.

- Nyugi, csak tisztáztam vele, hogy engem többet nem kap meg. - mondom szemmel követve, ahogy durcás exem levetődik a kanapéra.

- Ne ronts a helyzeten, Jungkook. - hajol közelebb Rapmon hyung. - A fellépésen szükség van a kémiátokra. - figyelmeztet.

- Nem lesz gond. Csak úgy pezseg köztünk a levegő. - pillantok huncut szemekkel a haragos barnákba.

- Szinte elviselhetetlen pont, mint te. - villan rám egykori szeretőm haragosan.

- Erre igyunk! - húzom le a következő felest. - Hmm, a mi dalunk. - mosolyodok el, az egyik Bts sláger jazzes feldolgozását hallgatva.

- Nem is rossz. - bólogat Suga hyung. - Szívesen kezet fognék a feldolgozóval. - pillant a színpad felé.

- Felejtsd el. Tudod, hogy nem szabad kiszúrniuk minket. - inti le Hoseok hyung. - Important busniss, hyung. - mosolyog, amire mind kacagásba kezdünk. Szemem ösztönösen Jimint keresi, aki szintén engem figyel. Hirtelen teljesen zavarba jövök. Úgy érzem lebuktam előtte, hogy az előbbi kemény Kook, csak álca volt. 

- Nincs kedvetek táncolni? - kérdezi Park, még mindig mosolyogva.

- Kizárt, rögtön felismernének minket. - húzódik az ülésbe Jin.

- Hát ti tudjátok. - rántja meg a vállát, és mellettem elhaladva indul a táncparkettre. Képtelen vagyok türtőztetni magam, és elkapom a csuklóját.

- Hova mész? - kérdezem haragos szemekkel.

- Táncolni. - válaszolja egy apró csábos mosollyal az arcán.

- Egyedül? - szorítom meg kicsit a vékony csuklót.

- Majd csak találok magamnak valakit, elvégre egy ribanc vagyok. - rántja el a kezét.

- Én is megyek. - teszem fel a szájmaszkot, hogy elrejtsem kilétem. Jimin pedig a hatalmas szemüvegét, és sapkáját használja erre. 

A táncparketten sötétebb van, mint gondoltam, és a tömeg is zavaróan tömött. Alig tudok mozogni, de Parkot láthatólag semmi se zavarja. Csak lazán mozgatja csípőjét olyan csábosan, hogy én érzem magam kellemetlenül. Hirtelen lökést érzek, és egyenesen exemnek esek. Derekát karolva megtartom magam. Zavartan egyenesedek fel, de hiába próbálok messzebb menni, már semmi hely sincs körülöttem. Jimint láthatóan nem zavarja a közelségem, sőt érzem, hogy egyenesen hozzám dörgölőzik. 

- Mit csinálsz? - kérdezem, ahogy megérzem a torkomba dobogó szívem.

- Csak kiélvezem a helyzetet, mint egy igazi ribanc. - mondja szemrebbenés nélkül.

- Lépj távolabb. Túl közel vagy. - mondom hidegen, de kuncogva simít a kezemre.

- Nehéz úgy, ha olyan szorosan tartasz, mint aki másra se vágyik csak rám. - suttogja maszkomra, de meleg leheletét még így is érzem. Haver, térj észhez, gondok lesznek odalenn. - Elvitte a cica a nyelved?

- Nem. - engedem el. - Csak félek, ha valaki felismer, bajba keversz minket. - mondom nagy nehezen odébb nyomva a tömeget, egy viszonylag kellemesebb távolságot tartva köztünk, de még így is túl töményen érzem az illatát orromba.

- Akkor ezért követtél? Már azt hittem, ilyen ügyetlen módon próbálod kifejezni, attól még, hogy egy szánalmas ribancnak tartasz, törődsz velem, mert szerelmes vagy belém. - hadart egyre közelebb, és közelebb lépve, míg mellkasomhoz simult.

- Ne nevettess Park, ennyire nem vagyok reménytelen. - kacagok, de tudom, hogy hallja heves szívverésem. - Csak játszom veled, hercegnő.

- Jól csinálod. Minden gondolatom a seggfej fejed körül forog. - néz a szemembe. - Például most is úgy tökön rúgnálak. Pont itt. - simít hirtelen kezével kezdődő merevedésemre, amitől kiszalad egy sóhaj a számon. Elégedetten mosolyog rám, amitől legszívesebben falnak mennék. Lent szorgalmasan matató kezére szorítok, és keményen tartva hátra feszítem.

- Elég Park, megint túl sokat ittál. Nem elég, hogy részeg vagy, még szemtelen ribancként is viselkedsz. Szedd össze magad. - morgom a fülébe.

- Nem nekem áll nyilvánosan a farkam. - kacagja, és az ajkai közül kiáramló levegő megcsiklandozza a nyakam. Hirtelen mögé pillantok, és egy gonosz terv áll össze a fejembe.

- Nézd! - fordítom meg, úgy,  hogy feneke szorosan merevedésemhez simuljon. Nyögve dől hátra. - Látod azt a rövid szoknyás nagy csöcsű csajt. Teljesen feltüzelt, ahogy táncolni láttam. Nézd, hogy mozognak a mellei, úgy belemarkolnék, és keményen közéjük tolnám a farkam. - lökök egyet a csípőmmel, amitől ismét kiszalad belőle egy sóhaj. Vagy ez már inkább nyögés volt? - De aranyos vagy, hogy azt hiszed még ilyen hatással vagy rám. Ellenben... - pillantok ölére, ahol a szoros nadrágon keresztül is jól kivehető férfiasságának finom íve domborodik. - Te még mindig engem akarsz, hercegnő. - fejezem be, és hagyom, hogy a tömeg elnyeljen. Úgy érzem megfelelően elégtételt vettem rajta ma. Nem szeretném túlfeszíteni a húrt. Végül is munkatársak vagyunk, nem gyűlölhetjük egymást. Elégedetten foglalok helyet a kis bokszunkban, és le se tagadhatnám mennyire nagyra vagyok magammal. 

- Jimin haza megy. - mondja Hoseok a telefonját böngészve. - Most írt, hogy hívott egy kocsit. Úgy néz ki, túl sokat ivott. - hirtelen eltűnik az elégedettségem. Szinte látom lelki szemeim előtt, a kisírt szemeit. Végülis mindig nagyon érzékeny volt, és lehet, hogy egy kicsit túlzásba is vittem. Kellemetlenül fészkelődök.

- Mit csináltál? - kérdezi Tae, és szemeivel hunyorogva mér végig.

- Talán egy kicsit elégtételt vettem. - babrálom a poharam.

- Kookie, mondtam neked, hogy korai még. - csap az asztalra, és elkezdi összeszedni cuccait.

- Ne, megyek én. Bocsánatot kell kérnem, és ideje lenne felnőttek módjára megbeszélnünk. - állok fel. Hyungjaim nem próbálnak megállítani, csak biccentenek, és már folytatják is a beszélgetést. 

Idegesen tördelem a kezem, ahogy várom az autót. Vajon Jimin mennyire haragszik rám? Talán annyiban kellett volna hagynom a bárpultos szócsatánk után. A kocsi végre lassítva áll meg előttem, és a sofőr mosolyogva köszönt.

- Ma egyesével fogtok haza menni? - kérdezi játékos, de éles hangsúllyal.

- Nem, elnézést, csak ez most így alakult. A többiek, már együtt jönnek. - szabadkozom, a városom csodás, lilába borult fényeit figyelve. - Csodálatos, hogy ez mind miattunk van. - fogalmazom meg hangosan.

- Jimin is ezt mondta. - jegyzi meg mosolyogva.

- Milyen hangulata volt? - kérdezem hirtelen, kapva az információ után.

- Szomorúnak tűnt, és zavartnak, pont mint te. - pillant rám a visszapillantóból. Nem biztos nem úgy, mint én. Ő neki én nem jelentek annyit, így nem is lehet annyira szomorú, mint én.

- Ez egy ilyen este. - préselem ki magamból, amikor hosszú kezd lenni a csend.

- Nehéz a szívnek parancsolni, amikor otthon van. - válaszolja, miközben lassít az autó. - Megérkeztünk. - fordul hátra, amikor nem mozdulok.

- Tudom, csak még kell egy kis idő. - nézem a kivilágított parkolót.

- Tudod, ő is pont ezt mondta. - kuncogja jókedvűen. - Ti tényleg nagyon jó barátok vagytok. Megoldjátok srácok. Na most nyomás, mert készen kell állnom, ha a többiek haza akarnak jönni. 

- Köszönöm a munkád. - szállok ki. 

A lift egyedül hatalmasnak tűnik. Eszembe jut, hogy Jimin, szinte a falára préselt közelségével. Mosolyogva rázom meg a fejem. Nem is értem mit csinálok. Megfontolt lépésekkel közelítem meg a szobája ajtaját. Idegesen járnak az ujjaim, mintha egy képzeletbeli zongora lenne alattuk. Szívem, majd kiugrik, és érzem lever a víz, de erőt veszek magamon, és bekopogok.

- Na, végre, azt hittem már... - nyílik fel az ajtó, és előttem áll egy szál köntösben, ami majdnem teljesen szétnyílva lóg rajta, épp csak a lényeget takarja egy laza kötés. Hatalmasat nyelek az elém táruló látványra. - Jungkookie. Minek köszönhetem, ezt a kellemetlen meglepetést? - kérdezi az ajtófélfának dőlve. Nem igazítja meg ruháját, hagyja, hogy szemem szabadon legeltessem rajta, és én képtelen vagyok megálljt parancsolni magamnak. - Csak megbámulni jöttél az esti maszturbációdhoz, vagy mondani is akarsz valamit. - hallom meg gúnyos hangját, ami felébreszt végre.

- Csak bocsánatot akartam kérni. Azt hiszem túlzásba vittem kicsit. Nem titok, hogy mennyire basszottul vonzónak, és jelen pillanatban bosszantónak talállak, de köztünk vége. Még csak szórakozásból se akarok lefeküdni veled. - szögezem le. - Legjobb lenne, ha békén hagynánk egymást. És nem rontanánk tovább, ezt, az amúgy is kényes viszonyt.

- Viszony, milyen szép szó. - simogatja meg ujjával az állam, amitől érzem bizsereg az egész testem. - Szeretném, ha megint a legjobb barátom lennél, aki nem akad ki, ha kicsit hozzáérek. Ha megölelem. - karol át, és fejét a mellkasomra fekteti. - Ha hallgatom a miattam hevesen verő szívét, és ha néha lopok egy csókot a kívánatos ajkairól. - áll lábujjhegyre, de vállára téve kezem, visszanyomom, mielőtt elérné szájamat.

- Kik voltak? - kérdezem komolyan. - Kikkel csaltál meg? Tudni akarom. - mondom neki, próbálva visszatartani haragomat.

- Én... - kezdi távolabb lépve, majd ijedten néz mögém.

- Bocs, korán, vagy túl későn érkeztem? - érkezik egy ismerős férfi hang mögülem. Meglepetten nézek az egyik háttértáncosunkra Jihoera.

- Öhm... - szólal meg Jimin zavartan, és elpirulva bámulja a földet. Hirtelen, mintha fejbe csapna a felismerés. Izmos test, sötét haj, és tekintet, huncut mosoly. Olyan, mint egy gyenge utánzatom. Felhorkantok.

- Csak nem dugni jöttél? - kérdezem, de nem tudom folytatni, mert egy hatalmas gombóc nyomja a torkomat.

- Késő esti próbára, mi úgy szoktuk hívni, igaz? - kacagja tarkóját vakargatva. Szoktuk? Nyilal belém a keserű felismerés. - De ha dumáltok, visszajöhetek később.

- Isten ments, már befejeztük, mindent befejeztünk. - nézek vádlóan az előttem állóra, aki képtelen rám emelni tekintetét. Jobban is teszi, ami szemeimben van, azt most nem köszönné meg. - Látod, hogy kiöltözött neked. - mutatok végig a jócskán fedetlen testen.

- Jungkook. - emeli fel a hangját, és végre a tekintetét is kissé mérgesen.

 - Már nagyon várt, én csak zavarok. - bólintok. - Jó éjt, Jimin hyung. - fordulok el, szinte köpve az utolsó szavakat.

- Minden rendben? Olyan kanosnak tűntél, amikor hívtál, most meg... - nem hallom a végét, de nem is akarom. Hangosan csapom be magam mögött az ajtót, és max hangerőn berakok valami kemény angol rappet. Még véletlenül se akarom hallani a saját gondolataimat se, nemhogy őket. Az egész hotel a miénk, minek is foglalkoznék másokkal. Velük meg főleg nem. Az ablak üveg meg-meg remeg a basszustól. Ráteszem a tenyerem, és hagyom, hogy a rezgések átjárjanak engem is. Most már biztos, hogy gyűlölöm Parkot!

Bocsánat, bocsánat, bocsánat! Mindenkitől ezer bocsánat, hogy mostanában ilyen lassan jönnek a részek, de egyszerűen válságban vagyok írás terén, kakit meg nem akarok feltenni, mert utálnám magam. Remélem megértitek. 💜💜