- Mondj valamit kérlek. - öleli át saját karját, könyörgő szemekkel. Lassan szólásra nyitom a szám, de még én se tudom mit fogok mondani... A torkom száraz, és a szemem is ég, de képtelen vagyok arra, amit tenni szeretnék. Hatalmasat nyelek, és mély levegőt veszek. Most magam ellen fogok beszélni...

- Nem bízom benned. - préselem ki magamból. - Mi a garancia, hogy holnap, vagy azután nem gondolod meg magad, és vágysz arra, hogy szórakozhass másokkal. - kérdezem komoran. Belül, majd szét tép a csalódottság. Annyira szeretném azt mondani, hogy gyere ölelj, és soha ne eressz. Nem akarok többet megsérülni. Hosszú tincseimbe túrok, és a földet bámulva folytatom. - Bizonyítanod kell Jiminie hyung. Eddig én futottam utánad, és akartam megszerezni a szíved. - teszem karba a kezem. - Most te jössz. Ha valóban annyira akarsz, szerezz vissza. - nézek a könnyes barna szemekbe. - Nem fogok rád várni, nem fogok hűséget esküdni, és igen ismét lefogok feküdni másokkal. - mondom kegyetlenül. Miért akarom bántani? - Amíg azt nem érzem, hogy csak a tiéd lehetek. - fejezem be lehalkítva a hangom.

A próbaterembe ismét felzendül a zene, jelezve, hogy ideje visszatérnünk a gyakorláshoz. Jimin apró mancsaival megtörli szemeit, és ismét felveszi a hideg maszkot, ami gyönyörűvé, és veszélyessé teszi. Elegáns mozdulatokkal lépdel előre, mintha mi sem történt volna. Ahogy lassan elhalad mellettem, vállunk óvatosan egymáshoz simul, és tekintetünk találkozik egy pillanatra. Az ő szép szemeiben elszántságot, és haragot látok. Fogalmam sincs mire készül, de nem fogom könnyen adni magam.

- Térden állva fogsz könyörögni, hogy ismét az enyém lehess. - mosolyodik el, de amilyen gyorsan jön a kedvessége, olyan hamar el is tűnik, és már tovább haladva sétál mögöttem. Én, csak földbe gyökerezve állok, és sóhajtva könnyebbül meg vállam, valami ismeretlen tehertől. Azt mondta szeret... Szerintem, mosolyom, most megvakítaná az Armykat. Zsebembe megrezdül a telefon, és izgatottan nézem a képernyőt.

WS: Jó volt ma. Remélem nem kaptál ki nagyon.

Szemöldök ráncolva írok vissza.

JK: Miből gondolod, hogy Jimint még érdeklem?

WS: Kibeszélt itt Parkról? Én a menedzseredre gondoltam.

WS: Mi van Parkkal?

Na bassza meg....

JK: Semmi, csak azt hittem rá utalsz.

WS: Nyilván oka volt, hogy ezt gondoltad. Ezek szerint, az exed elfenekelt. ;)

JK: NEM. AZT soha nem engedném. Így is gyerekként kezelnek a bandába.

WS: Mert még kölyök vagy. Ma tökéletesen bizonyítottad.

JK: Mivel? Azt hittem, elég férfiasan helyt álltam.

WS: Igen, de bocsánatot kértél, amiért nem figyeltél rám. Innen látszik, hogy még soha nem volt egyéjszakás kalandod.

JK: Csak rendes vagyok.

WS: Ha rendes lennél, nem úgy basztál volna meg, hogy alig tudok ülni.

JK: Azt mondtad, nem voltam túl durva.

WS: Épp annyira voltál az, amennyire akartam...

- Jungkook-ah, gyere már. - búj a hátamhoz exem. Ijedtemben, majd kiejtem a telefont a kezemből. - Mindenki rád vár. - cirógatja meg pisze orrával a nyakam. Pirulva fordulok felé. Azt hiszem, nem gondoltam meg mire kérem őt. Már el is felejtettem, hogy mielőtt összejöttünk, kész pokol volt a testvéri szeretetét elviselnem. Folyton kívántam.

- Menjünk. - lököm kicsit távolabb, fagyos tekintettel, az aranyosan mosolygó alakját. Erős vagyok! Erős vagyok! 

A próba kész katasztrófa volt. Jimin feneke, mintha folyton az arcomba akart volna mászni. Hiába volt bőségesen hely, ő szorosan mellém ült. Még a kajájával is megetetett, miközben szemei végig az enyémeket keresték. A nap végére, pont olyan frusztrált voltam, mintha nem is szexeltem volna egy kiadósat. Ráadásul Woosungnak se válaszoltam. 

A luxus lakásunkba érve, végig dőlök a kanapén, és rögtön kioldom a szoros nadrágomat.

- Csak nem kényelmetlen a nacid. - borzolja össze hajam a kísértőm. - Nem mindenkinek valók az ilyen feszes nadrágok. - mondja nekem, formás fenekén végig simítva. Ilyet én is tudok játszani. Kezem hirtelen nadrágomba csúsztatom.

- Ez az, csináld csak, hercegnő, úgy is tele van a puttonyom. - mosolyodok el gonoszan. Jimin döbbenten néz hyungjaimra.

- Ne ízléstelenkedj, Kook. - vág nyakon Jin. Védekezően emelem fel mindkét kezem. 

- Csak vicceltem, hyung. - állok fel nyújtózkodva. - Azt hiszem, veszek egy forró fürdőt. - indulok lakosztályom felé.

- Na, akkor megint nem fogunk látni órákig. - morogja Yoongi. Megforgatom a szemem az öreg megjegyzésén, és inkább csendben elvonulok. 

A fürdőszobámba érve, rögtön megengedem a forró vizet, és mindenféle sót beleszórok, hogy illatos, és lazító kényeztetés várjon. Izzadt gönceimet a sarokba szórom, majd lassan beleengedem testem a kellemes vízbe. Lehunyt szemmel élvezem, ahogy feszült, fáradt izmaim ellazulnak. Eszembe jut Woosung kacér mosolya, a kellemes megkönnyebbülés a szexuális feszültségtől, és Jimin újbóli kiismerhetetlen viselkedése. Hirtelen valami lábamhoz ér, és ijedten ülök fel, hogy körbenézzek. Jimin kecsesen a kádba csúszik, és hátával mellkasomnak dől.

- Elég feszültnek látszol, ahhoz képest, hogy ma egy jót dugtál. - mondja játékos mosollyal ajkain, de képtelen vagyok reagálni, annyira abszurd a helyzet. Próbálok kiszállni, de lábamra fog, és komoly tekintettel felém fordul. - Nyugi, nem akarok semmit. Csak fürdeni jöttem. 

- Úgy tudom, nektek is van, egy igen méretes kádatok Hoseokkal... - morgom haragos szemekkel. - Figyelj, amikor azt mondtam, hogy szerezz vissza, nem úgy értettem, hogy kövess megszállottan. - sóhajtok belenyugodva helyzetembe.

- Tudom. Az a taktikám, hogy most sokat adok magamból, aztán megvonom tőled, hogy hiányozzak. - kacsint, nekem pedig nevetnem kell. - De komolyra fordítva a szót. Úgy láttam szükséged van egy barátra... egy meleg barátra. - csúszik a kád másik végébe, és szembefordul velem. - Tádá! - mutat végig csodás fedetlen testén, amit szemem éhesen követ.

- Hát legyen, ha ennyire akarod. - sóhajtok, és ellazulva adom ki gondolataim. - Woosung nagyon...hmmm... huncut, igen ez a legmegfelelőbb szó. Nagyon huncut, de ennyi. Semmit nem tudtam meg ma róla. Azon kívül, hogy bírja a kemény szexet. - mondom arcát figyelve. Jimin mimikáján semmi változás nem látszik, de keze ökölbe szorul. - Pedig érdekes srácnak tűnik. 

- Akkor miért nem barátkozol vele, ahelyett, hogy megbasznád? - kérdezi kíváncsian oldalra döntve a fejét. Ha nem ismerném azt hinném egyáltalán nem érdekli, amit mondtam.

- Mert kanos vagyok, egy bizonyos expasi idegesítő közelsége miatt. - dőlök előre, és úgy döntök, inkább kiszállok a kádból. Park nem zavartatja magát. Elfoglalja a felszabadult helyet, és lehunyt szemmel élvezi a fürdőmet. Íriszeim végig legeltetem testén. Hogy lehet valaki ilyen vonzó?

- Mindjárt kiesnek. - mondja lehunyt pillákkal.

- Tessék? - kérdezem arcára kapva a tekintetem.

- A szemeid, mindjárt kiesnek a helyükről. - néz rám. - Ha megfogadsz egy baráti tanácsot, az exed miatt vagy kanos, akkor dugd meg őt. A másikat meg hívd el valami haveri találkozóra. - vigyorog rám.

- Persze, remek ötlet. Na, tipli van, hercegnő. - mutatok az ajtóra, miután magam köré tekerem a törülközőm. Már nem sokáig tudom leplezni az izgalmam.

- Ennyire az ágyadban akarsz látni? Milyen türelmetlen kölyök vagy. - száll ki, és közvetlenül előttem állva, néz hatalmas szemeivel az enyéimbe. Olyan sóvárgást látok rajta, amit én magam is érzek. Akarom őt, és mégis saját vágyam ellen cselekszem. Miért is?

- Holnap is lesz nap. Mára elég volt a kísértésemből. - mondom az íróasztalom felé indulva.

- Rendben ha engeded, hogy megérintselek, és adsz egy jó éjt csókot. - ül gyorsan az asztalra, mikor oda érek. Az én köntösömbe van. Nagy rá, válláról is lecsúszott, és a hanyag csomója miatt alig fed valamit. Halk mordulás tör fel belőlem, amikor végig nézek rajta. Idegesen szidom magam érte.

- Rendben, de ha végeztünk, békén hagysz. - felelem távolságtartóan, mintha nekem meg se kottyanna, hogy végre ismét érezhetem, azokat a csodás, vastag ajkakat, és a finom, apró ujjakat. Jimin nem tétovázik, kezét rögtön hasfalamra teszi, és végig simít a még nyirkos izomzaton. Szemei követik ujjai cirógató mozgását. Az izgalomtól húsos szájára harap, és arca is kipirul. Egyszerűen csodálatos, teljesen a hatása alatt vagyok. Remegve sóhajtok, ahogy rádöbbenek, mennyire más, mennyire teljes érzés ez, a Woosunggal történt kalandomhoz képest. Jimin nem hagy sokáig gondolataimba veszni. Becézgető ujjait felfelé csúsztatja mellizmaimra, és tekintete is felsiklik arcomra.

- Imádom a tested. Ennél kívánatosabb férfi test nem létezik. - suttogja zavartan. Nem tudok felelni. Jobb is, mert bármit mondanék, csak eddigi szavaim hazudtolnám meg. Hyungom keze egészen kulcscsontomig halad, és apró köröket ír le azokon. - Te jössz. - karol nyakamra. Nagyon lassan közelítem meg. Nem akarom elkapkodni, jól esik a rám vágyakozó alakját nézni. De a távolság elfogy, és orrom is feltelik részegítő illatával. Először csak finoman becézgetem számmal ajkait. Nyelvemmel benedvesítem őket, így fokozom még tovább izgalmát, majd táncba hívom őt, és úgy falom, mintha a legfinomabb esti desszert lenne. Kezemmel csípőjére fogok, és közelebb húzom, hogy fedetlen mellkasunk egymásnak simuljon. Merevedésünk csúcsa, épphogy egymáshoz ér. Én többet nem is akarok, de Jimin türelmetlen, és csípőjét előrébb nyomva, hozzám dörgölőzik. Meglepetésemben a csókba nyögök, és azonnal megszakítom. Lihegve állok előtte, szikrázó szemekkel nézem mosolygó alakját. - Ne állj ellen. Tudom, hogy te is akarod, Jungkook-ah. - Mindketten akarjuk, még is akaratunk ellen teszek, és távolabb lépek.

- Jó éjt, Park. -mondom karba tett kézzel. Jimin durcásan ugrik le az asztalról, és merevedésére fog.

- Vedd tudomásul, nem megyek el, amíg nem megyek el. - néz kacéran a szemembe. - Erre mit lépsz, Jeon? - kérdezi elégedetten látva habozásom.

- A fürdő a tiéd, ha erre vágysz, de én leszeretnék pihenni. - mondom neki fáradtan, de ő nem is foglalkozik velem, csak hangosan becsapja a fürdőszoba ajtót. Morcosan dőlök végig az ágyon, és próbálok nem a kiszűrődő zajokra figyelni. Még is tudatom egy része, teljesen a benti hangokra van feszülve. 

Idegesen forgolódok, és próbálok elvonatkoztatni, de hirtelen olyat hallok, ami aggódásra késztet. Jimin nem nyögdécsel, és nem sóhajtozik. Inkább szipog... Gondolkodás nélkül rontok a fürdőbe, és meglepetten nézek a kád szélén ülő, pityergő hyungomra.

- Mi a baj? - kérdezem ijedten.

- Nem is érdekellek. - néz rám. - Én komolyan mindent megpróbáltam, de te tök elutasító vagy. - törli meg a szemeit. Eddig kitartó fagyosságom, rögtön megolvad, és szoros ölelésbe vonom őt. Képtelen vagyok tovább nézni szenvedését.

- Érdekelsz. Nagyon is érdekelsz. Majd megveszek érted, és hidd el, pont olyan nehéz nekem, mint neked, ha nem nehezebb. - simogatom hasamhoz simuló buksiját. - De nem a testi vággyal kéne ismét a bizalmamba férkőznöd. Én valami romantikusabbra gondoltam. - emelem fel állánál fogva fejét.

- Nem értek a romantikához. - biggyeszti le vastag ajkait.

- Tudom. - mosolyodok el. - De valahogy próbáld meg kifejezni, hogy szeretsz. - tárom szét tanácstalanul a kezem. Hyungom nem tétovázik, egy könnyed mozdulattal, lerántja rólam a törülközőt, és vastag ajkai közé kapja, már kissé megpuhult férfiasságom. Azonnal megkeményedek a forró, nedves érintésre, és nyögve döntöm hátra fejem. - Mitcsi??

- Hallgass! - parancsol rám, farkam végét nyalogatva, akár egy finom fagyit. - Most megmutatom mennyire szeretlek. - leheli makkomra, de a merevedésem, akkoris keményen tartja kezében, mintha attól félne, hogy elmenekülök. Pedig eszemben sincs... Nem pont így terveztem, de végülis nem baj, ha kicsit felgyorsulnak az események. Már így is alig bírok magammal.

Sziasztok! Bocsi, hogy most rövidebb lett, de nem volt túl sok időm, és nem akartam sokáig úgy hagyni a történet szálat. Remélem nem bánjátok! Köszönöm a sok kommentet, amivel az utóbbi időben, nem csak itt, hanem a többi könyvemnél is elárasztottatok. Néha csak ezek miatt van erőm, leülni a napi rutin fáradsága után, és írni.💜💜💜💜