Közös éjszakánk után Jimin viselkedése nagyon megváltozott. Eddig könnyen kapható volt, és kacér, most bosszantó, mégis távolságtartó lett. Figyelem minden lépését, és próbálok rájönni, hogy mire készül, de még semmi jelét nem adta, annak, hogy megakarna szerezni. Amíg Woosung, rendszeresen küldi magáról a félmeztelen, csábító képeket. Jaj, bárcsak Jimin tenné ezt! Gyorsan végig lapozok a galériámban, és érzem, hogy nadrágomba megmozdul valami. Igen, kanos vagyok. Rossz döntés volt lefeküdni az én hercegnőmmel. Túl friss az emlék, és élénk. Így még nehezebb ellenállnom minden fajta kísértésnek. Legszívesebben leteperném, ahogy elmegy mellettem, és megcsap a finom illata. Mintha meghallaná gondolataimat, megtorpan és felém fordul.

- Látom, egész jól alakulnak köztetek a dolgok. - mutat a telefonom képernyőére, amin Woosung csücsörít egy szál alsógatyában. Idegesen zárom le a kijelzőt, és zavartan nézek a vádló tekintetébe. Az istenért Jungkook, szedd már össze magad! Nem tartozol neki semmivel.

- Talán féltékeny vagy, hercegnő? - kérdezem elvigyorodva. Jimin apró kezét a mellkasomnak támasztja, erősen a falnak lök, majd teljes erejével neki nyom, és határozottan megmarkolássza férfiasságomat. Lábam megremeg a hirtelen jött érzésre. Zavartan figyelem a többieket, de valamiért ma kihaltnak tűnik a dorm. Mindenki pihen, rég volt már szabadnapunk.

- Hmm, puha....Ha csak ennyire keltette fel az érdeklődésed az a kép, igazán nincs mitől tartanom. - húzza gonosz mosolyra falni való ajkait.

- Ó igen? Ennyire nyeregben érzed magad? - kérdezem szemöldököm megemelve.

- Csak tudom, hogy ÉN mit tudok belőled kiváltani. - leheli számra. Egész testem bizsereg, és már is kő kemény vagyok tőle, pedig még meg sem csókolt, és csak a tenyere pihen mellkasomon. Annyira felizgat ez a fiú, hogy az varázslatos. - Nézd... - simít végig a nadrágot kifeszítő hatalmas dudoromon. - És még le se kellett vetkőznöm hozzá. - kacsint, majd olyan gyorsan lép távolabb, mintha valaki elrántaná. Idegesen kapom el csípőjét, és magamhoz szorítva csókolnám, de szemem sarkából meglátom, ahogy Namjoon szobájának ajtaja nyílik. Ijedten engedem inkább el, és tettetett érdeklődéssel fordulok a falon lógó kép felé. Figyelmem nem kerüli el Jiminie kissé csalódott tekintete. - Ha te is azt szeretnéd, amit én, este várlak a szobámba.

- Majd Woosungnak írd meg, talán őt érdekli is. - vágja hozzám a szavakat, amire köpni, nyelni nem tudok.

Sóhajtva ülök a kanapéra, és végig lapozok pár oldalt a neten. Próbálom lekötni az agyam, hogy gondolataim ne őröljenek fel. Namjoon a konyhában ténykedik, szerintem szendvicset csinál, de láthatóan nagyon el van a saját kis világában. Mi a jó életért nem tudott később megéhezni, akár csak pár perccel később. Ekkor előugrik az üzenet ablak. Ismét Woosong írt.

WS: Tetszett a kép?

JK: Igen, de bajba kevertél vele

WS: Csak nem Park?

JK: De bizony. Féltékeny a kis drága.

WS: Van is mire.

JK: Igen?

WS: Este találkozzunk. Kiveszek egy szobát. Vezessük le a feszültséget...

WS: A turnézás kicsinál.

JK: Tudod mit?

JK: Gyere át este.

JK: Küldöm a címet.

WS: Biztos?

JK: Igen.

Ördögi terv fogalmazódott meg a fejemben. Végül is Jimin mondta, hogy írjam meg neki. Ha meglátja, hogy bemegyünk a szobába, annyira féltékeny lesz, hogy majd közbe lép, és magához láncol. Vigyorogva dörzsölöm össze a tenyerem, és elküldöm a címünket. Alig várom az estét!

***

Tervem döbbenetesen tökéletes. Habár nem szeretem annyira fényezni magam, mint Jin, de határozottan király vagyok. Mind a nappaliba pihenünk, szórkozunk, vagy épp eszünk. Woosung bármelyik pillnatban becsengethet. Képtelen vagyok leplezni izgatottságom. Jimin szokás szerint a telefonján játszik, miközben Taeval cseverészik. Ha jól értem holnapra valami közös programot akarnak szervezni. Morognék az orrom alatt, hogy engem meg se hívtak, ha nem tudnám, hogy nem sokára milyen izgalmas fordulat ígérkezik. Ekkor a dallamos csengőnk fel is hangzik, és mindenki meglepetten néz az ajtó irányába.

- Várunk valakit? - kérdezi kikerekedett szemekkel Hoseok.

- Én igen. Bocs, elfelejtettem szólni. - hazudom szemrebbenés nélkül, de mire felállok, Jimin már az ajtónál van. Fene egye azokat a kecses fürge lábait. Az ajtón lévő kamera monitorját bekapcsolva ellenőrzi ki áll odakint.

- Hmm, gondoltam. - mondja olyan hangsúllyal, ami tagadhatatlanul a féltékenységét sugározza.

- Megfogadtam a tanácsodat. - suttogom a fülébe hátulról, hozzá simulva. Látom, hogy a nyaka libabőrös lesz, ami még szélesebbé teszi mosolyom. - Most mit lépsz, hercegnő? - kérdezem, amikor tekintetünk találkozik. Meglepetésemre kinyitja az ajtót, és mosolyogva köszönti Woosungot.

- Szia! Előre is bocs a kupiért. Kookie nem szólt, hogy jössz. - cseverészik, de közben kezével finoman, és birtoklóan, végig simít a mellkasomon, ami meg lep. Woosung kissé zavarodottan néz rám. Igazából, én se vagyok teljesen biztos benne, mi fog történni.

- Szia! Akkor mehetünk? - kérdezem a szobám felé mutatva. A vendégem aprót bólint, de mielőtt elindulnék, egy meleg kezet érzek a karomon, majd mielőtt észbe kapnék, Jimin finom, és puha ajkai kényeztetik az enyémet. Képtelen vagyok ellenállni. Ember feletti erő kéne, hogy vágyam legyőzzem, sőt ha lehet közelebb húzom, az amúgy is hozzám simuló, formás testét. Érzem, ahogy ágyékomnak nyomódik az öle, és határozottan nála is keményedik a helyzet. Kezdem zavarba érezni magam, mert tudom, nem kis közönségünk van, ezért fájdalmasan, de eltávolodok Jiminietől.

- Érezd jól magad, Jungkookiem. - kacsint rám, és mintha semmi sem történt volna, visszaül a döbbent tekintetű hyungjaimhoz. Igazából, szerintem én is valami hasonló képet vághatok. Woosung felhúzott szemöldökkel mér végig.

- Akkor inkább elmenjünk meginni valamit? - kérdezi a kijárat felé mutatva.

- Igen, azt hiszem jobb lesz. - indulok a kabátomért. Bassza meg! Jimin még mindig úgy játszik velem, mint macska az egérrel, pedig azt hittem most én vagyok nyeregben. Magamba morogva veszem fel a kabátom. Alig várom, hogy mindent el magyarázhassak.

Woosung csendben sétál mellettem. A maszktól, és a sapkájától nem látom az arcát, de biztos vagyok benne, hogy csalódott.

- Mondhattad volna, hogy újból együtt vagytok. - töri meg a feszült csendet.

- Nem vagyunk. Jimin csak... csak kifejezte, hogy hozzá tartozom. - mondom elhúzva a szám. - Tudod jól, hogy kerüldözzük egymást egy ideje.

- Azt hittem, azért van még esélyem. - fordul felém fekete gombszemeit lelkembe mélyesztve. - Tudod, nagyon dögös srác vagy. Egyszerűen nyáladzok, már csak a meztelen tested látványától, és a hangod édes istenem. Szerintem téged az angyalok faragtak, egyszerűen tökéletes vagy. - mondja olyan hangsúllyal, hogy teljesen bele pirulok. - És Jimin... Hogy is mondjam? Teljesen megértem, ha őt akarod. Olyan szép babaarca van, amire az ember újra, és újra rácsodálkozik, egyszerűen lehetetlen, hogy ő igazi. Minden porcikája gyönyörű, és aranyos.

- És szexi... - teszem hozzá, amitől ismét kínos csend áll be közénk.

- Ha őt akarod, szerezd meg. Fejezd be ezt a játszmázást, és ne álltass tovább engem. - áll meg szembe fordulva velem. Sóhajtok. Tudom, hogy igaza van, de ha én engedek előbb, az olyan, mintha veszítenék... Nem akarok többé a játékszere lenni.

- Köszönöm, hogy megértesz. - teszem vállára a kezem, és látom, ahogy szemében ,a vágy tűze megcsillan. Gyorsan eltávolodok, mielőtt félreérti. - Kérlek, ne küldj több képet. Nem akarlak hiú reményekbe ringatni. Szerelmes vagyok Jiminie hyungba... csak a mi kapcsolatunk bonyolult.

- Rendben. Viszont, nem sok szabad időm van, és nem szeretném egy olyan randira tovább pazarolni, aminek nem lehet happy end a vége. - vereget hátba, és mosolygó szemekkel indul el. - Örülök, hogy megismertelek Kook. - kiálltja vissza, mielőtt eltűnne az épület sarkában.

Nyögve dörzsölöm meg arcom, hogy összeszedjem magam. Vissza kell mennem, de mit mondjak neki. Idegesen várom, hogy a lift megérkezzen. Ki nem állhatom az ilyen helyzeteket. Nem én irányítok, és ez a legrosszabb. Ahogy a lakásba lépek, minden szem rám szegeződik.

- Ez gyors volt. - jegyzi meg Jin.

- Igen, csak egy kicsit dumáltunk, de mennie kellett. - magyarázom szomorúságot tettetve.

- Vagy, nem bírta elviselni a lehengerlő sármod, és elmenekült. - jegyzi meg telefonját bámulva az én démonom.

- Hercegnő, inkább meg se szólalj, azután az akció után. - forgatom a szemem. - Mi volt azzal a célod, he? Ha akarsz tőlem valamit, mondtam már, bizonyítanod kell. - morgom, majd a szobám felé indulok, és hangosan becsapom az ajtót. Remélem jól színészkedtem. Végig dőlve az ágyon várok. Nem is kell sokat, kopogás zavarja meg a csendet. - Gyere. - Jimin az ajtóban áll, és az ajtófélfának dőlve néz. Tekintete, mint mindig most is kiismerhetetlen. - Hercegnő?

- Szereted? - megremeg a hangja.

- Kit? - értetlenkedek felülve.

- Azt a srácot, szereted? - kérdezi kissé türelmetlenül. Felállok, és szomorú szemeibe nézek. Végre, az igazi arcod. De jaj, mit tettem, rossz így látnom. Finom vonású, puffók pofijára helyezem a kezem. Elveszik tenyeremben az apróság. Végig simítok a szép, rózsaszín, húsos ajkakon. Gyönyörűbb, mint bármi. Ujjaim tincsei közé csúsztatom, most sötét barna, és olyan selymes, hogy a szálak kicsúsznak kezem közül. Vékony derekát átkarolva húzom közelebb.

- Ezt a srácot szeretem. - mondom a szemébe nézve. A szomorú tekintete, meglepetté válik, és barna íriszei, fokozatosan telnek meg fénnyel. - Soha többé ne csalj meg!

- Soha többé! Csak te létezel, mert tökéletes vagy. - bújik vállamba. Eltölt a finom illata, és érzem, gondolataim kezdenek elkalandozni. - Jungkookie... - sóhajtja mellkasomra.

- Igen, Jiminie? - nyúlok álla alá, és magamfelé fordítom fejét.

- Kívánlak. - suttogja, én pedig elveszítem a fejem, és a falnak passzírozva csókolom. Egyszerűen képtelen vagyok betelni a finom ajkaival. Kell nekem.

Természetesen nem állunk meg ennyinél, hogy is bírnám. Gyorsan az ölembe kapom, és az ágyra hajítom.

- Mindig ezt csinálod. - jegyzi meg huncut mosollyal.

- Nem szeretem húzni az időt. - kapom le a felsőm. - Épp elég ideig vártunk.

- Akkor gondolom erre vágysz. - tolja ki nekem kerek fenekét, és lassan lecsúsztatja nadrágját. Felmorranok, ahogy meglátom formás hátsóját.

- Mindennél jobban. - térdelek mögé, miközben a síkosítót kutatom fiókomban. Ahogy megvan tetemes mennyiséget nyomok farkamra, és rögtön betolom. Jimin felsikkant a hirtelen jött érzésre. - Bocs hercegnő, elértem a limitem. - simítok végig a hátán.

- Nem gond-ah.... ah... meglepően kellemes. - sóhajtozik, pedig még nem is mozgok. Nem bírok sokat várni, hogy megszokjon. Sajnos, nagyon vágyom rá. Mozgatni kezdem a csípőm, és ahogy farkam felnyársalja, újra és újra bordázott, lüktető belsejét, még jobban elveszítem a fejem. Hajszolom az élvezetet, és az sem segít higgadtságomon, hogy Jimin, úgy nyög, hogy beleremegnek a szoba falai. Magas selymes hangja kábulatba ejt, és megragadva csípőjét erősen magamra húzom, miközben újabbat, és újabbat lökök rajta. Hirtelen erős szorítást érzek magam körül, amely elenged, majd ismét rám fog. Ölemben megfeszül az eddig felgyűlt szexuális feszültség, és robbanok. Nyögve engedem ki magamból élvezetem cseppjeit, és fáradtan rogyok az ágyra.

- Édes istenem... - sóhajtok a plafont bámulva. - Imádom a segged. - nézek az engem vizslató szemekbe.

- Szeretlek Jungkook. Soha nem hittem, hogy lehetek, igazán szerelmes, de te elérted, hogy az legyek. - mosolyog, olyan gyönyörűen, hogy kezem öntudatlanul hátát kezdi cirógatni.

- Én is szeretlek Jimin. Szeretném, ha ez most csak a miénk lenne. - jegyzem meg komolyan.

- Csak a miénk. Legyél a párom Kook. - ül hirtelen csipőmre, már ismét merev férfiassággal.

- Rendben. - bólintok boldogan. - Még egy menet? - kérdezem végig simítva, az eddig elhanyagolt, kemény, lüktető péniszét.

- Hmmm, a gondolataimban olvasol... - hunyja le élvezettel a szemét. Végre enyém lett ez a hercegnő. Pont, ahogy terveztem...

Vége.

Hamarosan érkezik...

A világ születése egy isten születésével kezdődött. Előtte semmi nem volt, és ő ebbe a semmibe jött létre. Megteremtette a valamit, ő volt a valami. Jinnek hívta magát, ő lett a létezés istene. Szeretett saját szépségében, és eszményi voltában sütkérezni. Sokáig tökéletesnek látta, így a világot, ám idővel késztetést érzett arra, hogy mások is megcsodálhassák tökéletességét. Megteremtette a fényt, ami beragyogja őt, és az árnyékában létrejött a sötétség. A fényt Hoseoknak, míg a Sötétséget Namjoonnak nevezte. A két gyermek születésével egy fenyegető harmadik is színre lépett Yoongi, aki az élet, és halál pillanatát uralta. Jimin az érzelmek istene volt. Jin erős testi, és lelki kapcsolatának szülötte. Megbabonázó szépsége, és hangja vágyakozást keltett az összes halhatatlanban. Ám nem ő volt az utolsó isten, aki világra jött. Taehyung az emberiséggel volt egy idős, a lélek, és a hit istene volt. Hozzá imádkoztak, ő hallgatta meg, és segítette őket a túlvilágra. A legkisebb isten az emberek haragjából, bosszúvágyából, és erejéből született. Jungkook más volt, mint a többiek. Nem olyan kecses és könnyed, mint bátyjai, sokkal erőteljesebb, és emberibb kiállása volt. Csak úgy dagadt az izomtól, és sötét szemeiben dúltak az érzelmek, a hősies, és a haragos érzelmek.