A nő és a férfi kézenfogva sétáltak a hídon. A nőnek szemmel láthatólag gömbölyödött a hasa.
- Ez biztos?-kérdezte folytott hangon a férfi.
- Sajnos igen. Ők azok, akikre várunk.-mondta a nő.
- Ó Alysha! Bárcsak ne történt volna mindez!
- Ezen nem tudsz változtatni Tom. Ezek a gyerekek igazi szüleik nélkül fognak felnőni, hogy beteljesítsék sorsukat...-suttogta a nő. Már átértek a túloldalra, s innen rossz látvány fogadta őket. A pusztítás jelei. A nő majdnem sikoltott, de a férfi a szájára tapasztotta a kezét. Visszafelé kezdtek futni a hídon. A nő ekkor megállt.
- Jönnek a kicsik-suttogta elhaló hangon. A férfi felkapta, s elfutott vele egészen a kórházig. Ott pedig várt. Először kihoztak egy aranyosan nevetgélő leányt: Arianát. Majd két fiút, név szerint Alant, és Adamot. Majd rá egy órára egy kedves babaarcocskát toltak Tom elé: Aurorát. A férfi átölelte négy gyermekét, majd a nővérhez fordult, aki könnyes szemmel meredt rá.
- Khm... a felesége... meghalt.-mondta a nővér. A férfi ugyan tudta előre, hogy ez fog történni, mégsem számított rá eléggé, letántorgott a hídhoz, s belevetette magát a méjbe. A négyesikrek pedig erről mit sem tudva beléptek a kalandokkal és veszélyekkel teli életükbe.

Sziasztok! Tudom, rövid lett, de remélem izgisnek ígérkezik. Ezt a storyt megálmodtam...
Sziasztok
   Anna