6.

- A szárazföldi csapatok megkezdték a támadást a bolygó ellen. Minden a terv szerint halad. - Szólalt meg Darth Hadridius az előtte álló Sidiusnak.

A Sith nem sokkal a támadás után visszament a Diadal fedélzetére hogy felügyelje az eseményeket.

Mestere egy holografikus kivetítőn beszélt. Arcából szinte semmit nem lehetett látni, hisz takarta őt a fekete csuklya.

- Helyes.- Válaszolta rekedtesen Sidius. - Hagyd csak, innentől kezdve már minden megy a maga útján.Nem sokáig fogják bírni.Az ellenállásuk megtörik. Lassan de biztosan a mienk már a bolygó. Nem csalódtam, Hadridius nagyúr. Jó tanítvány vagy. Kiérdemled majd a mesteri címet. - Hadridius azonban cseppet sem volt már olyan biztos a sikerben.

Értesülést kapott, percekkel ezelőtt hogy a Köztársaság visszaszerezte az elrabolt királynőt. És Enridius sem tette amit kért tőle. Nem maradt a hajón, vagy a megfigyelő bázisnál: elindult levadászni a Jedit. Akárhogy is, kénytelen volt elmondania mindent Sidiusnak. Mestere úgy is megérezte volna rajta a hazugságot.

- Köszönöm mester. - Nyelt egyet, majd folytatta. - Azonban akadt a hadműveletben pár... bökkenő.

- Hogy érted ezt? - A csuklyás alak hangja ugyan olyan nyugodt volt, de azért észre lehetett benne venni a bujkáló feszültséget.

- Nemrég kaptam egy jelentést hogy az ellenség vissza kapta a királynőt. Egy kisebb csoportjuk bejutott a vonalaink mögé valahogy míg a frontális ütközet tartott.

- Figyelmetlen voltál - Szólt közbe Sidius. - és ezért most mind fizetünk.

- Sajnálom mester, ígérem többet nem fog előfordulni. - Vágta rá azonnal a Sith.

- Legyen úgy... - Csengtek az idősebbik férfi szavak súlyosan. - mert legközelebb már nem lesz alkalmad bizonyítani. - Még mielőtt Hadridius beszámolhatott volna a másik Sith engedetlenségéről azonban Sidius arca eltűnt. Az adás megszakadt, de nem azért mert lekapcsolták.

Minden megremegett. Aztán megint. Hadridius ekkor már tudta hogy mi történt. Sarkon fordult és kiment: A Köztársaság megtámadta őket.

*

Stila kifutott előre a vezérlőbe.

Szinte minden tiszt csúszkált, egyik sem tudott egyhelyben maradni. Sok volt a dolguk. A Reménység lassan haladt előre, épp hogy csak nem ütközött a másik csatahajóval. A Jedi megállt a hatalmas terem közepén és az óriási méretű ablakon keresztül figyelte ahogyan tüzet nyitottak. Egész el volt döbbenve.

- Vadászok közelednek! - Kiabálta az egyik tiszt.

- Küldjenek ki elhárítókat, és a Kék rajt. - Intette a parancsnokhelyettes. Mintha csak ez a szó kellett volna, Stilát egy csettintésre visszahozták a parancsnokhelyettes szavai a valóságba.

A nála két fejjel magasabb tisztre pillantott.

- Talán én is tudnék segíteni! - Törtek elő belőle a gondolatai. A parancsnokhelyettes összerezzent, és lenézett a lányra.

- Sajnálom de nem. Trevier mester személyesen kötötte az orromra hogy te nem mehetsz háborús helyzetbe. - Vetette oda. Jobb dolga is volt mint felügyelő bizottságot játszani, így amint kimondta a szavakat azonnal elfordult a többi tiszt felé és több parancsot adott ki egyszerre.

- Amint felszálltak a pilótáink, szeretném hallani hogy mi a helyzet velük....

- De nem akarok itt ülni ölbe tett kézzel. - Tette karba a kezeit Stila.

- Segíteni akarsz nekünk? - Pillantott rá kimérten a tiszt.- Akkor segíts az orvosi szobába. Úgy is rengetegen fognak majd oda kerülni! - A lány erre nem válaszolt egy pillanatig. Ha nem lett volna ilyen komolya a helyzet, valószínűleg duzzogott volna még egy darabig, de most biccentett.

- Megyek! - Ha nem is kicsi, de legalább lesz dolga.- Gondolta magában.  Arra is gondolt hogy talán majd használhatja is a képességeit.

Miközben végigfutott a makulátlan, éles kivilágítású, fehér folyosókon, néha-néha elakadt a lélegzete. Az ablakokon keresztül a pilótáik lőttek, bonyolult manőverekkel védték épp a Reménységet, egyik másik viszont csak elsuhant a hajó mellett előre az ellenség felé. Közben a Reménység hajóteste is megremegett párszor. Odakinn a Kék raj épp lyukat próbált ütni a Diadal pajzsain hogy megbénítsák a droidok vezérlését, de az elhárítás hatalmas volt. Sorban lőtték ki a fel-alá cikázó vadászokat.

Stila már majdnem az orvosi szobánál volt mikor a Kék raj vezére visszafordult. Gépe sérült volt, azonban már nem tudott visszarepülni a hangárba s pördült egyet füstölögve; majd belecsapódott egyenesen a Reménység oldalába.

A Jedi tanítvány a földre esett a rázkódástól.

- Lék a hármas szinten! Figyelem, nyomáskülönbség.... lezárjuk a sérült részt. - Kiabálta a rádióba a parancsnokhelyettes. Pár másik tiszt éppen előre futott. Az egyik felsegítette Stilát, de még mielőtt az köszönetet tudott volna mondani tovább is futottak.

- Túl kevés pilótánk van. Sokak meghaltak a robbanásban. - Kapta el a lány a férfi szavait. Már nem kellett tovább gondolkodnia: tudta hogy mit fog csinálni.

Szinte azonnal követte a pár tisztet a hangár felé.

*

Rel Donstrall még két droidot lőtt ki.

Akárhogy is nézte vesztésre álltak s ő csak remélhette hogy a Reménység kilövi a droid irányítót. Nagyon sokan meghaltak már. Túl sokan is... A front hamarosan kezdett kaotikussá válni. A Szeparatisták mintha tudták volna hogy mi a szövetség gyenge pontja, s ügyes módon igyekeztek zűrzavart okozni. A jól megszervezett klón egységeket kiaknázták, vagy épp aknavetővel széjjel lőtték. Rel már nem tudott mit taktikázni, sorra hívta beljebb és beljebb az embereit de egyenlőre még nem akart visszavonulót fújni.Még nem.

 A férfi várt, de pillanatról pillanatra fogyott a türelme. Amint kilőtt még két droidot, eldobta az immár használhatatlanná vált mesterlövészt és futásba kezdett. Egy bukfenccel bevetődött az egyik ágyú mögé s onnan lövöldözött tovább. Közben hallotta ahogyan az egyik klón hadnagy kiabál a többinek segítségért.

- Mentsék ki, gyorsan! - Förmedt rá a mellette álló Nabooi tisztre. Megfordította az ágyút és tüzelt. A Szeparatisták tankjai egyre csak fogytak... de még mindig volt belőlük kettő. Rel éppen az egyikre lőtt, azonban pechére a célzókar beragadt abban a pillanatban. A férfi fújtatott majd megütögette az ágyút mire az egy nagyon hangos nyögéssel visszaállt, standard üzemmódban. 

- Nah végre! - A következő lövés már a tank tetejét érte. Tüzet okádva robbant az fel, a bal oldalára fordulva, szerencsére több droidot kilapítva ezzel.

- Igen! - Mosolyodott el Rel.

- Szép lövés volt uram! - Futott oda egy katona.

- Köszönöm! - Biccentette a férfi. Ekkor azonban halk sistergő hangot hallottak, egyre inkább hangosabban. Nem lentről, de nem is maguk elől hanem az égből. A parancsnok barna szemei lassanként néztek fel.

- Nem volt szó légierőről. - Mondta maga elé hitetlenkedve. A Szeparatista vadászgépek azonban már ott voltak s egyenesen a leblokkolt férfi felé lőttek.

- Uram fedezékbe! - Késő volt. Rel maga elé kapta a kezét reflexesen, de ez semmit nem ért. A vadászgépek lőttek, s a lövegek abban a pillanatban hatalmasat robbantak. A hadnagy több métert repült a lökéshullám miatt hátra, és azonnal elájult. Rel Donstrall azonban rosszabbul járt. A lökéshullám miatt ő is hátra csapódott, de úgy beverte a fejét hogy élet s halál közt lebegett. A vadászok tovább álltak, s ugyan úgy bombázták a helyet, de immár a szövetség ellen tették ezt. A Reménység vadászai is feltűntek s a katonák feje felett vették fel a harcot az ellenség ellen.Miután a hadnagy felébredt lassan Donstrall parancsnokhoz kúszott. A férfi a földön feküdt s remegett a fájdalomtól. Mindene fájt, alig volt magánál.

- Parancsnok...- Kúszott oda a klón. Levette a sisakját és a szemeibe nézett. - Hamarosan jön a segítség. Tartson ki uram!

- Mi a... neved?

- ECH 1200, uram. Pihenjen.

- Echo. - Folytatta Rel. - Figyelj rám. Nem bírok itt maradni sokáig... de ezt vidd el Trevier... tábornoknak... mond meg neki hogy hiányozni fog... - Echo kezébe nyomta a ragjelzését ami az egyenruhája mellkasán volt.

A klón értetlenül szorongatta azt.

- Idefigyeljen uram. Tartson ki... - De ekkor már Rel nem volt ott. Hiába szólongatta Echo, Rel Donstrall már nem volt abban a világban.

- Tartson ki....