2.

A Köztársaság csatacirkálója a Reménység nevet viselte.

Azóta volt ez a neve mióta Rel Donstrall parancsnok megkapta a hajó parancsnokságát.

 Nem volt egy kis darab és a parancsnok szerint lomha is volt. Persze minden kritizálása ellen is jól esett neki hogy a szenátus ennyire megbízott a szakértelmében.

Rászolgált. Rel, minden komolytalansága és olykor bugyuta gyerekes viccelődése ellenére is jó katona, és veterán volt aki nem csak az űrben, de a kétkezes verekedésben, és célzásban is járatos volt.

A Jedik és a katonák nemrég érkeztek a hajóra és már indultak is. Nem tudhatták mennyire kell oda a segítség.. még..

Amint az elsődleges felvonó kinyitódott, a parancsnok tisztelgett egyet gyorsan a belépő Trevier mester előtt.

" Hamarosan odaérünk. De ne aggódjon, a hírszerzés szerint nem kell számítanunk ellenállásra. " - Hadarta el szinte azonnal.

" Wáó, nem rossz hajód van... !" - Szólt közben Stila. - " Mármint.. remek a hajója parancsnok. "

" Kösz kölyök. "

" Nem akarok vészmadárt játszani parancsnok, de valami azt súgja nem lesz azért olyan kellemes fogadtatásunk a Naboonál. " - Szólalt meg Kit amint lehetősége volt.

" Mert az Erő ezt súgja?!" - Húzta össze a szemöldökét Donstrall, majd megállt a parancsnoki híd közepén elég laza testtartásban.

- " Szövetségi űrben leszünk. És a hírszerzés amúgy is értesített volna. De igen, igaza van, ha úgy vesszük az ellenség mindenhonnan küldhet kémeket,beszivárgókat, sőt még kardos eszementeket is. Maga mindig ilyen merev? Már a bolygón is rossz érzése volt. Soha nem mondták még magának, hogy magácska elég karótnyelt, Kitty? "

Stila hangosan felkuncogott. A középkorú Jedi mester, finom vonásai azonban most gyilkos tekintetbe forrtak össze. A kék szempár úgy bámulta a parancsnokot mint egy Tatooine-i legyet.

" Tervier mester. Csak hogy felfrissítsem a memóriáját." - Biccentette, ezek után tanítványát is megajándékozta egy gyönyörű tekintettel. - " A tárgyalóban leszek, és megpróbálom elcsendesíteni az elmémet. Javaslom tegye ön is ezt, parancsnok..magára fér." - A katonai néma csend mely amúgy ritkán történt most bekövetkezett.

Stila vigyorogva követte végig a tekintetével a mesterét aki lassú léptekkel elillant a parancsnok mellett, be egyenesen a tárgyalóba.

" Nem semmi ez a nő." - Jegyezte meg Donstrall.

" Nem érti a tréfát.. soha nem volt humora. " - Válaszolta karba tett kezekkel Stila.

" Én nem a humorára gondoltam. "

" Hanem mire? "

" Hátöhm... "

" Parancsnok!" - Egy magas nő futott oda a férfihez az épp zavarba jövő parancsnok szerencséjére.

" Igen? " - A nő kicsit közelebb lépett és halkabban kezdett el beszélni, nehogy más is meghallja esetleg amit mond.

Kényes információkat akart épp megosztani:

" Sajnos nem jó hírek." - kezdett bele a tiszt gondterhesen.

" Mennyire nagy a baj? " - Vágta rá a férfi, majd laza testtartásából átváltott megint katonásba. Kihúzta magát.

"Éppen most futott be a hírszerzéstől: a Szeparatisták már ott vannak... lerohanták a bolygó erdős részét, több leszállóegységük már le is szállt, órákkal ezelőtt.

Igyekeztek visszaverni őket a bolygó elhárítása, és a királyi katonaság, , de túlerőben voltak...a vadászaik felét kilőtték... nagyok a veszteségek.De ami rosszabb.. elrabolták Jamillia királynőt." - Donstrall arcára kiült a komolyság.

" Értem. " - nyögte ki percek múlva. Mivel a Naboo az ő szülőbolygója is volt, ezért az aggodalom helyett az idegességet érezte s agya már azokban a percekben különféle taktikákon gondolkodott vagy stratégiai megoldásokon. Hiába igyekezett pozitív lenni, egyszerűen nem volt kedve a túlerő ellen alapból vesztes kártyákkal indulni. Nem rá vallt.

" Uram..?" - Ébresztette fel a gondolataiból a nő a férfit.

" Mi?.. Itt vagyok..." - Nézett a szemeibe a parancsnok.- " Gondolom túlerőben vannak. "- Az előtte álló tiszt némán bólintott.

- " Mennyi idő mire odaérünk? "

" Húsz perc. " - Érkezett a válasz. Donstrall pillantása mindent elárult ahogyan a tisztre nézett.

A parancsnok részvett a Nabooi megszállás elleni lázadásban. Nem akarta ugyan azt lejátszani, ráadásul ilyen nagyban, ekkora túlerőben.

" A Szenátus túl nagyképű volt hogy csak minket küldött. Lehet ez egy nagy hajó, de nem ennyire nagy. Alábecsültük az ellenséget." - Folytatta félhangosan.

Szóljon a vezetőségnek és a Jediknek. A stratégiai teremben megbeszélést tartunk. "

A tiszt biccentett, és indult is; de még mielőtt kiment volna a vezérlőből Donstrall utána szólt:

" Várjon csak! Trevier tábornoknak én mondom meg. Hagyja csak! " - Legyintett. Várt egy kicsit.Lopva; mintha valami titkos küldetésre készülődne; Stilára pillantott.

A lány az egyik klónkatonával játszott épp valamit: az ablaknál álltak, Stila pedig bemutatta hogy mennyire ügyesen tudja meglebegtetni az őrmester fegyverét.

Donstrall megkönnyebbülve sóhajtott, csakhogy Stila valószínűleg nem fog kérdezősködni és nem hallotta a beszélgetést.

Megfordult és a tárgyaló felé indult.

Nem tudhatta hogyan fog majd viselkedni vele a Jedi; hisz meg fogja szakítani a meditációját... de muszáj volt vele is közölni a tényeket, és hogy stratégiai megbeszélést fog tartani hamarosan, ráadásul a tárgyalóba.

Gondterhesen vett egy mély lélegzetet.

*

Megannyi droid és hadi eszköz nyüzsgött odalenn.Fém testeik hangos elektronikus zajt vertek a Nabooi erdő csöndességében.

Ahova nem fértek el a hadi gépezetek ott kidöntötték a fákat. Semmi sem állhatott a Szeparatista droid hadsereg útjába. Hatalmas, ősi fák tömege dőlt le a földre s az állatok menekültek amerre csak tudtak szerteszét. Ahogyan a tankok előre lebegtek, s a fűszálakat szétborzolta a felverődő forró szél, az égből egy kisebb hajó szállt alá.

Fekete szinezete, hatalmas ablaka, s két rombusz alakú szárnya volt. A feketeségét csak a vékony narancssárga csík törte meg, mely hosszasan a hajótesten kezdődött, és keresztülfutott a szárnyakon.

Miután a hajó leszállt, s a motorok vérvörös izzása is kihunyt, egy pillanatnyi szünet után a szárnyak összecsukódtak lassanként, méltóságteljesen. Majd egy rámpa csukódott le s egy magas, kopasz férfi lépett elő.Fekete palástja a földet súrolta s amint előre lépett, a hadiegységek azonnal félreálltak.

Darth Hadridius büszke volt a munkájukra. Az előtt csaptak le a Naboora, még mielőtt bárki is közbe tudott volna avatkozni. És plusz zsákmányként a királynőt is elfogták. A Sith úgy érezte ez lehet az első lépés a mestere álltal áhított Birodalomhoz.

~ Itt, a Köztársaság szívében fogjuk először felütni táborunkat. ~ Gondolta magában.

" Uram! Nekikezdtünk a tábor kialakításának. " - Csendült fel az egyik bátorabbik droid hangja. Hadridius régen hallott már ennyire idegesítő hangot. Ökölbe szorította a kezét és előre indult inkább.

" Nagyon jó" - Szólalt meg rekedtesen, összeszorított állkapoccsal. - " Erősítsék meg az ágyúkat."- Folytatta, majd előre indult. Ha a Sith lovag nem tartóztatta volna vissza, az egyébként elég

agresszív természetét, már egész valószínű hogy porrá zúzta volna a gépet egy elektromos sokkal.

" Igenis. " - Vágta rá szinte azonnal a droid.

" És jó lenne ha a védelmi vonalokhoz duplaannyi droidot tennének... "

" Ahogy óhajtja. "

" A királynő merre van? Beszélni akarok vele. Van pár..érdekes témám a számára. " - Mosolyodott el gonoszan.

" Ö-őőő öhm, ezt hogy érti? " - A férfi megállt, és belevicsorgott a droid 'képébe'.

" Úgy hogy ki fogom vallatni, te idióta! Vezető pozícióban van, csak tudhat valamit a Szenátusról, a háborús helyzetről, a munícióikról?! Mégis csak egy királynő vagy nem?!" - Üvöltötte.

" I-igen, uram. " - Hadridius fújtatott egyet.

" Magamat is nehezen viselem, nem hogy titeket. " - Morogta vicsorogva, azzal inkább elfordult. - " Értesítsétek a grófot hogy megérkeztem, és folytatom a hadműveletet.

Remélem az a bolond Enridious is hamarosan megérkezik. Talán segítségünkre lehet majd egyszer... bár a szónoklatai nélkül is nagyon jól el lennék. " - Jegyezte meg szárazon.

" Ha megérkezik pedig tovább folytatjuk a hadműveletet, míg a lakosság teljesen be nem hódol.

Ezt; már senki nem fékezheti meg. "

*

Érezte ahogyan az Erő áramlik benne s éppen ezért a végtelen nyugodtság töltötte el.

Nyugodtan vette a mély lélegzeteket, szinte látta maga előtt a fényt, a narancsos fényt, magát az élő Erőt. Mintha hangot is hallott volna... lehet látomása lesz?

Halk, suhogó hang, majd csönd... léptek zaja...majd mintha valaki figyelte volna őt.. a fény is eltűnt.

A Jedi innen már tudta hogy nem egy látomás zavaros hangjai hallotta. Egyik szemét kinyitotta.

" Don-strall parancsnok... " - Szólalt meg hitetlenkedve, majd a másik szemét is kinyitotta s már bánta hogy ez nem egy látomás.

" Ugye tudja hogy nem aludtam? " - Folytatta szinte azonnal kissé szigorú arckifejezéssel Kit, mikor észrevette hogy a parancsnok nagyon komor.

" Meséljen. Híreket kapott? " - Kérdezte, majd törökülésben egy kicsit közelebb húzódott a férfihez aki előtte guggolt. Rel biccentett.

" Nem jókat."- Szólalt meg letörten. A katonái előtt kicsit sem volt letört, de abban a pillanatban valahogy minden érzelem kiült az arcára.

" A Nabooról van szó... már most lerohanták. Beelőztek minket... a királynőt elrabolták." - Egy másodpercre a tenyerébe temette az arcát, majd felállt és az ablak előtt elindult idegesen előre, majd visszalépett Kit

elé. A nő követte a férfi lépteit a pillantásával.

" Lehet hogy már most halott, és én nem vagyok ott. Nem voltam ott!" - Folytatta a katona. - " Nem tudtam megvédeni pedig a kitüntetett testőre vagyok!

Nekem kellett volna vigyáznom rá a francba is!"

" Nyugodjon meg!" - Szólt közbe a Jedi. - " Azzal hogy magát örli még senkinek nem lesz jobb. "

" Könnyen beszél, magácska még soha nem volt ilyen helyzetben! " - Csattant fel a férfi szinte azonnal. - " Nem tudja milyen ha nem tehet semmit, csak remélheti hogy valami jó van kilátásban. "

" Azt hiszi nem?!" - A nő eddig nyugodt hangja most egy csipetnyi sértettségben szólalt meg. Felállt s a férfi mellé lépett, de nem nézett rá. Zöld szemei elmerengtek a fel-és eltűnő csillagokban.

" Nem tudja miket éltem át, azt se tudja honnan jöttem... nem tud rólam semmit sem parancsnok. " - Folytatta halkan.

" Sajnálom Kit... csak aggódom. " - Rel a padlót nézte, leszegett fejjel. - " Aki fontos volt nekem, már réges rég halott. Az egyetlen ami fontos maradt, az a munkám. Ha ezt is elrontom, és kudarcot vallok.. "

" De nem fog. " - A nő megfordult, és megszorította a kezét.- " Segítünk. Minden rendben lesz. Ígérem. " - Pillantásuk találkozott.

A két ember szavak nélkül is tudta ezentúl hogy számíthatnak a másikra.

Ám a pillanat hamar elszállt, mert pár részlegvezető, és Stila léptek be, a klón katonák örmesterével együtt.

A fények felkapcsoltak amik eddig le voltak kapcsolva. Kit gyorsan elengedte a férfi kezét, és félre állt a kör alakú térkép-asztal sarkába.

Rel megköszörülte a torkát, majd a Kittel szemben lévő oldalra állt s az éppen felkapcsolódó holografikus térképen keresztül nézte a nőt.

" Uram. " - Biccentette az egyik részlegvezető.

" Hadnagy. " - Pillantott rá Rel, aztán megnyomott egy gombot, mire a térképen a Naboo felszíne rajzolódott ki, piros pontokkal jelezve az ellenség álltal megszállt területeket.

" Nos.. ezek a Szeparatista barátaink. " - Csóválta meg a fejét a parancsnok a piros pontokra nézve amik az erdőbe telepedtek meg. - " A mi egységeink valahol itt lehetnek. " - Mutatott a vörös pontokkal szemben lévő, jóval kisebb kék vonalra.

" Szóval leszállunk a táborba. A frontális ütközet szóba sem jöhet. Halott ügy lenne. Mást kell kitalálnunk. " - A férfi nekitámaszkodott két kezével az asztalra, vonásain meglátszódott hogy éppen gondolkodik.

" Légitámadás nem jöhetne szóba? " - Kérdezte a klón őrmester, a sisakját a kezében tartva, miközben úgy állt ott mint a földbe vert cölöp. Donstrallt még köszönteni sem tudta a klónokat.

" Nem, nem jöhet szóba. Náluk van a királynő. Nem tudjuk hol van de valahol a frontvonal mögött. Túl kockázatos lenne. Lehet hogy még él. " - Válaszolta, egy pillanatra a térképről leemelve a tekintetét, és a férfire nézve.

" Hogy hívják? "

" Egyenlőre nincs megnevezésem uram. " - Válaszolta az őrmester egy meglepett pislantással, hogy őt is élő számba veszik.

" NAh erre még visszatérünk később. " - Mutatott rá Rel. - " Egyenlőre a legfontosabb dolgunk bejutni valahogy a frontvonalak mögé. A Toydari kereskedelmi válságban például csak annyit kellett csinálnunk hogy

felmutatunk egy Toydari nőt, node ez most korántsem ilyen egyszerű. Biztosan van gyenge pontjuk nekik is! " - Kit érezte ahogyan elönti őt a méreg.

A nő jeges szoborból, hirtelen életrekellt és rácsapott a térkép asztalra.

" Komolyan nőkről akar beszélni, még ilyenkor is?!" - Fúrta a tekintetét a férfi szemeibe a kék hologrammon keresztül.- " A helyett hogy ilyeneken járatja az értékes agysejtjeit, igazán gondolkodhatna csak egy kicsit is!

A királynő a frontvonalak mögött van. Mi itt leszünk." - Bökött a kék pontok mögé, majd kérdő tekintete átsuhant az egyik nőről a klón őrmesterre,Stilára, majd vissza a parancsnokra.

"Túlerőben lesznek, ezért észrevétlennek kell lennünk...mégis, nem maradhatunk szellemek mert be kell jutnunk valahogy...

Mi erre a megoldás? " - Csengett dallamos hangja kérdőn.

" Elterelés. "- Vágta rá a parancsnok.

" Pontosan." - Mosolyodott el haloványan a nő, biccentett egyet. - " Mondjuk ha lenne egy csapatunk akik el tudnának terelni a kellő ideig az ellenséget, addig egy másik, kisebb és mozgékonyabb csapat ezen a kerülő úton be tudna menni

egyenesen az ellenséges frontvonal mögé. " - Mutatta a térképen, s kijelölte a tervét egy fehér halovány vonallal. - " Csak pár ember kellene. Mondjuk öt...bemennénk, megkeresnénk a királynőt,

megmentenénk. Nem nyernénk de megmentenénk a reményt... vélemény? " - Körbenézett a teremben. A pillanatnyi csönd után megintcsak Rel szólalt meg:

" Jól van. De nem lesz egyszerű. " - A parancsnok felegyenesedve beszélt tovább.- " Sokan vannak, és ne feledjük el hogy ezek javarészt gépek. Ami azt jelenti hogy a tájékozódási rendszereik százszor jobbak lehetnek mint az átlag katonáknak. Nagyobb károkat kell csinálnunk

ahhoz hogy eltereljük a figyelmüket. Vannak nálunk tankok és csapatszállítók. Arra gondoltam hogy pár tankot robotpilótával nekivezethetnénk totálisan a droidoknak, majd felrobbanthatnánk őket. Ameddig ezekkel el lennének foglalva mi előre mehetnénk. Lecsaphatnánk

rájuk... ameddig maguk behatolnak a front mögé. " - Kit bólintott.

" Akkor készülődjenek. Hamarosan odaérünk, érzem. A motorjaink már most lassítanak. " - jegyezte meg a nő.

" Honnan tudja? "- Kérdezte utána Donstrall. A magas nő megállt az ajtónál, féloldalasan visszafordult, aminek hatására a lófarokba kötött haja előre zuhant.

" Tapasztalat. " - Elégedett félmosoly jelent meg az arcán amint kimondta ezeket a szavakat: Donstrall parancsnok még mindig nem tudott róla sokmindent.

És ezt a nő helyesnek érezte.