Romania szemszöge

- Nagyszerű, látom ti már megvagytok. - riasztott fel Slovakia. Nem is volt álomszerű ahogyan láttam a szobát az idővel haladni, meglepett hogy ő ébresztett engem, de azért visszatekintve a különbséget láttam a valóditól ahogyan pislantottam párat.
- Meglettem volna még tovább is akár és nem bántam volna! - kaptam a fejemhez, felüllni próbálni, habár segítségemben nenm állt a matrac, úgy nézhettem ki mintha csak a kezeimmel támasztanám a fekvést.
- Na igen, azért hadd cseréljünk helyet, negyed óra alatt azért sokat ledolgoztam! - kérte ki magának, kisegítve mégis engem a vállamnál megragadva úgy körübelül az egész testemet mozgatva ezzel egy rendesebb ülésbe.
- Negyed óra csak? - tápászkodott fel Ardeal is. - Simán ha másfél órát modassz én elhiszem. 
- Azért ennyi csak elég lehetett, mélyen és hamar sikerült nektek aludni, - igyekezett mozdítani minket minden talált okkal. - és nem csak nagyítok, ténylegesen sokat haladtam!
- Sokat haladhattál, mélyen is voltam, de beleférhetett volna több! - motyogtam a tenyerembe, majd inkább csak nevettem rajta egyet. - Én nem bánom, megérdemled ígyis-úgyis, bármennyit is értessz a sok alatt!

- Helyesen mondod! Szóval hess-hess! - nevetett ő is csak a mondata végére.
- Hé, engem azért nem hesseltessz! - Kapott oda rögtön Ardeal Slovakia viccére.
- Tréfa volt Transyl', én tisztellek téged...! - csendesült el hamar Slovakia védve magát. - Bár... lehet valóban nem volt egy túl jó vicc, ne haragudj...
- Ne is aggódj csak emiatt, ugrattalak én is téged! - legyintette le a bocsánatát. - Na, ha te valaha látnád milyet pirítok...
- Megláthatja ha mi maradunk tovább és neked ezt még kikéri. - segítettem ki őt az ágyból magammal együtt. A lábaimon állás is olyan furán hatott már ki rajtam, olyan mély valóban lehetett egyszerűen az alvásom. 
- Tehát, ha tehetném is, én mégsem fogom ilyen lazsálással tölteni a szünetemet. - magyarázott tovább, majd a hálójából egy másik rövid folyosóba nyíló ajtóra mutatott. - Úgy érzem most arra kell kutatnom. Csak igyekezzetek a többieket kijózanítani amennyire lehet, én meg... Majd egy tíz percig ott nézek szét. Esetleg ha többnek érződik ez az idő és ráértek, követhettek engem.
- ...Kérlek ne aggódtass minket, örülök hogy sikerült ennyi idő után végre jobban érezni magamat a kötelességemmel. - a szívem kezdett gyorsulni ahogyan mondani kezdte a tervét.
- Miattam kérlek ne is, nem vagyok én annyira szerencsétlen! - legyezte csak el a gondolatot. - Beszélsz mintha bármi rossz tudna történni, mikor nem is gondoltam elsősorban hogy történhetne. 
- Érdekes ezt tőled hallani, mindenki más közül épp téged néznélek a legszerencsétlenebbnek. - kételkedett Ardeal az ő szavaiban. - Egyszer úgy emlékszem sikerült két altató lövedéket is kapni a [^^"]ggedbe és még attól is nehezen kiesni.
- ...Heh, ez igaz, ez valóban megtörtént. - nevetett csak ezen Slovakia a tarkóját fogva. Nehezen tagadhatta hogy egy kis fogyasztás is hatásos volt a jókedvében. - Hát igen, ha ennél is tovább nézzük, nehéz így hinni nekem. De csak higgyetek tovább bennem és máris puszta motivációból jobban cselekszek!
- Azt én elmondhatom, én nem fogok benned csalódni jobban mint amennyit megmutattál eddig a fogad fehérjéből. - sokat segíthetett Ardeal hangulatán ez a kis pihenő, boldogabbnak is tűnt, pedig más hasonló helyzetekben sokkal negatívabban és szarkaztikusabban állna hozzá. lehet persze emögött az is áll hogy ő nem akar engem nyomasztani azzal, így inkább sokkal nagyobbra veszi Slovakia tudását.

- Oh, és még csak egy dolgot hadd adjak fel nektek! - jutott eszébe még egy utasítás felélénkülve. - ha lehet, ha kérdezi Pol, engedjétek meg hogy kövessen engem. Lehet ő van a legrossza bbul, legutóbb most magára is hagytam hogy titeket hívjalak, de tudom hogy megnövesztené a magabiztosságát, ha sikerül segítenie nekem. És csak tisztázzátok előtte mit csinálok, ennyi mindössze még, azontúl csak lazuljatok tovább, esetleg maradt még valami tavalyi bor harmada nektek, persze ha kívánjátok csak és ha azóta is gyomron kívül van a jobb módon.
- Ennyit megteszünk. - mosolyogtam rá. Jó az hogy ő legalább foglalkozik Polanddal ennyit. Én magam tudom nem hatnék rá, de az hogy ő nem adta fel őt, nyugtató lehet neki. Egyszer én is megpróbálhatok közeledni hozzá talán. Talán...

De nem első dolgom volt mindez, hanem amint Slovakia eltűnt és mindketten megindultunk, Ardeal arcát figyeltem amíg ki nem értünk a szobából. 
- Nagyon remélem hogy nem miattam vagy ilyen nyugodt mikor annyi gond van a fejünk felett. - sóhajtottam végre kimondva. - Csak annyit kérnék hogy ne ezt mondjad, azt se bánom hogyha nem vagy őszinte és én sem fogom túlgondolni.
- Ugyan, belefáradtam már a hajnalban figyelni a gondokat. Más lassan nem is érdekel, hiszen eddig is mindig túlestünk rajta. - nyugtatott meg legyitve csak rá mosolyogva. - Te is tapasztaltad, tudod hányszor mennyi minden történt, te magad az életedet elvesztetted az úton, én jómagam voltam erdőben megkötve. És vetem fel te is így gondolod, tekintve hogy nem gondolod túl.
- Igen, én is így igyekszek gondolkodni. -néztem le a földre boldogan eltöltve az érzéssel hogy mennyire egyszerű is lehet az egész a legvégére. Megvagyok álldva ezzel a fejedelemséggel hogy ennyire értékeli az életet és neki kell engem bíztatnia, és teszi is, sikeresen és önszántából.

- Nos, jobb ha ismét csak teszünk valami hasznosat, ahogyan én meglátom Slovakia valóban megérdemli az ő szünetét. - sietett tovább Ardeal a fürdőbe. Én csak haladtam ugyanolyan sebességgel, mégse volt kevés hátra a napból, élvezni terveztem a hátralévőt belőle. Közeledve hallani kezdtem a többiek beszélgetéseit, és nem tűnt a beszédükből hogy ugyanúgy lennének mint ahogy legutóbb láttam őket egy olyan állítólag húsz perccel ezelőtt. Többet nem is figyeltem a beszélgetésre, így mikor leálltak vele amint beléptem hozzájuk a következő mondataik nem voltak túl tiszták.
- Áh, igaz, ő is veled jöttt ide. - mintha Czech ezt a mondatát nem is másoknak címezte, inkább magának szánta. - Neked sem kell az hogy rosszul vagy terheltnek érezd magad, megvagyok magamtól is. Igaz neked nem tartozok, de ennyit megtehetek jókedvemből. 
- Czech, nem tudom mennyit ihattál a tegnapihoz hozzá hogy ezt elérd, de elég másnapos lehetsz éppen. - jegyeztem meg ezt nézve ő a medence oldalában tarva magát a karjaival szinte kapaszkodva, mégis lazaként kinézve. 
Ardeal erre a mondatomra kuncogott is egy megszakadt rövidet, ahogyan összeszedte a különböző szertehagyott szereket. Nem csak szokatlan volt, Czech hirtelen váltott érzelmet, pedig eltudnám képzelni hogy még haragszik Slovakiára. 
- Csupán arról beszél ahogyan bánt velem még az ősz elején. látod egy kicsit mindenkinek elege van abban  hogy aggódjon és törődjön. - tisztázta nekem le ezt Ardeal visszatérve mellém a kezeivel tele kissé roskadva. 
- Én nem tudom mit beszélsz, már az elejétől kezdve lazán vettem. - vonta meg a vállát Switzerland. - Egész biztos vagyok benne, akár közösen vannak akár külön, tudják hogyan kell vigyázni magukra. 
- Hát, a te szívedben sincs sok sajnálat. Nem is tudom meglepve kéne e lennem hogy ezt felőled hallom. - vélekedett erről Austria igen kis hangerővel éppenhogy érthetően. 
- Elég tipikus. - szólt közbe Germany is, mire már Czech is csak kacagni tudott. Az egész társaság üvöltötte magából hogy mennyire is változtak igazán ennyi kaland után is.

- De, valójában pontosabban, Transylvania azzal kezdett először hogy te mennyire is vagy feszült. Persze nem mintha nem lenne jogos ez, szerinted mi is csak Slo' érkezésének örvendtünk? - tette hozzá Czech. - Én is tisztának jöttem most csakis azért hogy még kevesebb nyomjon le. Rád is ráfér. Ha látod te rajta, Poland is sokkal boldogabb.
Elnézve mellé, Poland inkább tűnt megkönnyebbülve mintsem boldognak, de aztán meglehet Czech már annak nézi el. Poland is nézett Czech kijelentésén, majd aztán engem nézett. Kicsit kényelmetlen lehetett mind a kettőnknek, de egy kis farkasszemezéssel már empátia volt az arcán egy kedves mosollyal, mintha csakis most ezzel érte el őt a nyugalom érzete. Bennem is megláthatta, de szeretném hinni hogy csakis a hátralévő társainkból mindenki már érte el ezt nála.

- Csatlakozz csak hozzánk nyugodtan, rád is fér ahogyan látom! - hívott engem ő is nevetve. 
- Kihagynám, amíg józanul ruhában és szárazon tudok lenni legalábbis. - utasítottam el az ajánlatot. - Talán kicsivel később, mikor úgy...kevésbé vagyok felöltözve. Még ebben először ma aludtam, szóval jobb lenne hogyha megmaradna a következő estére.
- Hang  vagy csak. - vágta rá Czech. - Bezzeg ezt Transylvania hamarabb megtenné.
- Annyi tény rólan, azt jól véled. - értett egyet Ardeal. - De kérésre így azért tovább halasztanám, amíg csak engem is hangnak neveznétek.
- Ugyan meg, én már mertem ennél merészebb dolgokat is tenni. - hoztam fel csakj emlékeket, csak hogy ennyivel is bizonyítsak. - Volt nekem is hogy loptam, volt hogy egy-két üveg bort legurítottam, meghalni is sikerült már szánt szándékból.
- És ezek mind olyan események amit velem az én buzdításom mellett tettél és segítettél megoldást találni. - tette hozzá Ardeal lerombolóan mellettem támaszkodva a felmosó nyelén egy kaján vigyorral. és ahogyan aztán mélyebbre tűnődtem el ezeken az emlékeken aztán, egy jogos vigyor volt. 

- Na gyerünk már, ne várakoztasd a többieket! - szólt rám aztán Ardeal ahogyan végigfigyelte türelmesen a gondolkodásomat.
- Én ugyan nem megyek a saját akaratomból! - tiltakoztam inkább tovább, és hátha felejtik tőle, felhoztam Slovakia kérését is. - Egyébként hogy szavam ne felejtsem, Slovakia mondta nekem hogyha követni szeretnéd őt Poland, elment most az ő-

Mondatomat nem tudtam befejezni, ugyanis már Czech húzott és Ardeal lökött engem befelé a meleg vízbe minden erőm ellenérem, és habár a lábaim szárazon maradtak a sikerük után is, előbb jutott eszembe hogy a fejem legyen kint előbb, mintsem hogy újrakezdjem a mondanivalómat, vagy hogy ez érdekeljen. 
- Legközelebb vigyázz ennyire ha valóban nem szándékozol csatlakozni. - vigyorgott Switzerland a fejem felbukására, ahogyan közben söpörtem el a hajamat, majd vele kezdett nevetni Poland és Ardeal is. Én is nevettem a kis mérgemet elhesegetni ezzel, habár nem hangzott az annyira őszintén fuldokló hangommal.
Mindebben úgy csak a többiek jókedve is ragadt rám, máskor ezen nehezebben nevettem volna. Kellemes volt egy kis nevetés itt nekem is

- Azért legyünk ennél kedvesebbek Romaniával, nem élvezve fuldoklik. - csitított le mindenki Ardeal félrerakva az összes takarítószert Ardeal a fürdő mellé. 
- Nem szükséges, pont az örömötök az aminek én ennyire örülök. - ellenkeztem továbbra is a hajamat a látásomból kiszedni hogy ennél is többet is lássak.
- Figyelj, a végén én is saját akaratomból ugrok be melléd, ne legyél ennyire önfeláldozó! - furcsálta ezt a viselkedésemet Ardeal a karjait összefonva.
- Hát rajta, ki állít meg téged? - vonta meg a vállait Czech, mintha ismét csak ingerelni szeretett volna félrészeg állapotban valakit.
- Vagy úgy akarod tehát! - bökte fel a fejét Ardeal, karjait a derekára átrakva elbízottan. Majd megindult a fürdőmedence felé, egy pislantás múlva ismét víz alatt is éreztem magam. Itt viszont ez csak egy vízcsapás volt Ardeal után. Amint ismét kitudtam nyitni a szemeimet mindenki már ugyanannyira volt vizes mint én magam. Előttem Ardeal meg mosolyogva rázta le a kezeit a haja kifacsarása után. 

- Rares, ülljünk le mi is, tud az ilyen nagyon békés lenni, én ezt már tudom a nővérem után. - fogta meg a kezemet, a vízbe süllyedve válláig, húzva el engem a medence legközelebbi szélére. 
- Ezzel egyet kell értenen, azóta vagyok tűrhető személy hogy Hun meghívott egy alkalomra. - bólogatott Czech, közben az arcát törölve.
- Fürödtem veled már többször is ezelőtt Ardeal. - de hagytam csak hogy vigyen ennek ellenére.
- Más az így, társaságban. - húzott mellé a medence ülésére. Tovább nem húzott ezután, a kezem  mégis tovább fogta. De igazán, ezt nem is bántam. 
Tudom hogy Ardeal nem kívánthat igazán beszédbe elegyedni, nem is fogok semmi féle témát felhozni. Úgy érzem ő tudja hogy amit én bővebben elmondanék neki az egyértelmű feltevés volt eleve a fejében egy ideje már. Ennyi most tőle elég, ha ezzel tudok neki újra bizonyítani hogy mellette őszintén viselkedek, csak tesz hozzá.
Eközben a többiek tovább folytatták a társalgást, így nem hiányoltam annyira Ardeal hangját. Jó hallani őket is, legalább róluk pár kis emlék visszatér a fejembe.
Tényleg kellett ez nekem. Sokat segít hogy valóban a jót lássam meg a mi furcsa és ismeretlen helyzetünkben.

- Ezt meg kell köszönnöm neked. Mégis, túl sokat teszel értünk hogy ennyivel megtudjam köszönni. - szorongattam meg a kezét. Ő erre csak a szemeimbe nézett, mélyen és boldogan. Hasonlót vártam tőle. Lehet nem is kéne erőltetnem ezt, azt is érzem hogy a végére már feldühíteném őt azzal a sok köszönettel és dicséretemmel, le is ordítana simán engem. Inkább csak élveznem kéne a jelent.
ismerve Ardealt, ő adni fog még többet is nekünk. Elmondom néha neki hogy mennyire hasznos, de várni kell amíg végre minden gondunkon túlesünk, talán addigra találok is valamit ami neki többet érne mint egyre üresebb szavak.

Ő is most velem együtt élvezheti a többiek beszélgetését. Megtudom érteni ő miért akarta hogy itt legyek még egy darabig. Mégha teljesen kipihent is vagyok, látni őket boldogan gond nélkül kellett nekem hogy feltöltődjek lelkileg is. Ahogyan csak röhögnek minden kis baromságon, tiszta hogy közrejátszik benne az ittasság. Mégis őszinte és bátorító.
Nekem szól minden hang.
Nekem szól minden érintése mellettem, nekem szól a csend mondatok közt, nekem szólnak a kábult elmém támadói, nekem szól sok minden más, de... hadd maradjak ebben a társaságban csak még mára...

eredeti 7837 szó

szerkeztett 7887 szó

(A teljes három rész első átnézés után, a második átnézés után ennél egy 500-600 szónál több lehet)

Múlt Végzet megjegyzése 2023 szeptember végéről;

"Három hónapon át írtam ezt a részt hadd meséljek róla később-
De csak röviden, nem lett a kedvencem, elég messze van tőle-
Csakis az érzéseket és a következő cselekedeteiket akartam megmagyarázni, ezért érdemes a következő részeket olvasni, bármikor is lesznek- 

A Nyeh legyen veled!"

De most a jelenbe- 

Ami épp a forradalom évfordulója előtt van, de nem akkor fogom publikálni- 

Azt nem akarom megmagyarázni hogy miért most sikerült befejeznem egy három részt amit még a születésnapomon kezdtem meg-

Abban viszont igazat adok drága múlt Végzetnek hogy nem egy jó részcsoport ez a három, és valóban inkább a cselekménynek akar több okot adni mintsem a cselekmény része lenni-

Szóval ha elolvastad ezt és itt vagy, egy legenda vagy a szememben, kérlek ne und el magad tovább sem a történeten-

A helyesírási hibák is gyakoribbak lehetnek, könnyen mellégépelek most hogy számítógépre váltottam, de jó hír, a következő rész már megvan kezdve, őszi szünetem alatt le is lesz gépelve talán-

Talán, ne bízd el magad Végzet-



Újabb-Újabb jövő Végzet;

Holnap Márton-nap, ki emlékszik tavalyról?-

Igen, nem akartam sok részt egybe n kiadni, így az őszi szünet utáni héten publikálom, amint találok egy jó címet-

A következő részből alig párszáz szó és egy cím van hátra, így jogos előzőleg jelen Végzet gondolkodása-

A yeh legyen veled!