Én soha sem gondoltam hogy őrüt lennék... De mindig ezt mondták - "te nem vagy normális" - "ez beteges"...
Soha nem éreztem magam különcnek  mégis kitagadtak... Igaz van  egy - két barátom de nem érzem, hogy szükségem lenne több emberre körülöttem. Hiszen úgy is elárulnak, csak is egy emberben bízom meg 100% ig az egyetlen legjobb barátomban Lindában. Nem mintha depressziós lennék vagy ilyesmi,de nekem szimplán csak ilyen a természetem. Vajon miért érzek így?Nemtudom...
Soha nem élveztem az életet unalmasnak tartottam, semmi izgalmat nem tartogat csak úgy van és megy előre és minden nap ugyan olyan. Nem értettem a lényegét...

Tavaly volt egy fiú osztálytársam akit nagyon utáltam vagyhát nem is tudom, hogy igazából utáltam-e valaha. Nagyon sokat csesztettem piszkáltam hogy milyen pici( most se olyan hatalmas 164cm), fizikailag is bántottam ütögettem botokkal elvettem a cuccait meg vertem egy kemény talpú cipővel stb...Pedig semmi okom nem volt rá. Talán csak a saját gyengeségemet tükröztem rajta. Bizonyítani akartam talán hogy én nem vagyok gyenge! De talán már akkor bele szerettem Levibe, de nem voltam tudatában...De szeptemberben minden megváltozott... Észre vettem ha rám néz összerándul a gyomrom. Ha meg idiótán rám vigyorog akkor mindenem bizsereg és érzem hogy a testemet átjárja a forróság... Órákon nem tudom róla levenni a szemem nézni szeretném a gyönyörű kék szemeit, az irritálóan aranyos mosolyát, az arcát az édes kis szeplőivel együtt, és a világos barna szinte szőke összeborzolt haját.

Megértettem mi a létezésem értelme - - az iránta érzett szerelmem-egyszerűen megváltoztatta az életemet...
Soha nem éreztem magam ilyen boldognak nem mintha olyan sok esélyem lenne nála...
Mivel szeretem nem fogom feladni.. Ha bárki az utamba áll megölöm... Nem érdekel hogy kinek mekkora fájdalmat kell okoznom, hogy Levi az enyém legyen. Levi az enyém lesz és nincs más választása...
Talán kicsit megszállott vagyok vele kapcsolatban amikor nem tudja ölelgetem a pulcsiját az olyan megnyugtató érzés... A kulacsából inni titokban ezerszer jobb mint meginni egy meleg napon 1liter vizet.

Utálom magam amiért bántottam régebben... Utálom magam amiért mindig szivatom még most is... Dühös vagyok magamra... Nekem is átkell élnem azt a szenvedést amit neki és másoknak is okozok... Keresek egy kést... És lassan levágom a talpamról a bőrt amíg a bőr helyére vér nem folyik fájdalmas lesz minden lépésem át kell  élnem mások fájdalmát, hogy abba hadjam mások piszkálását, hogy normális kedves ember legyek, de rákellet döbbenem ez nem old meg semmit nem tudok változni nem megy. Élvezem, élvezem mások szenvedését és fájdalmát... Élvezem ha bánthatom magam és másokat.. Jó érzéssel tölt el... Nem tudom miért nem értem... Néha félek magamtól a saját beteg gondolkodásomtól..

Mielött elitélnél egy pszichopata bunkó embernek ismerj meg jobban. Lindában azt szeretem a legjobban elfogad a beteg gondolataimmal együtt neki teljesen megnyílok tudja, hogy nem vagyok egy szívtelen bunkó tudok kedves is lenni de persze azt is ki kell érdemelni nálam.
Aki kihúzza nálam a gyufát, beszol vagy csak szimplán bunkó azon bosszút állok tudom ez gyerekes viselkedés, de nem tudom ezeket szó és tett nélkül hagyni. Engem nagyon könnyen meglehet bántani lehet nem tűnök érzékenynek de az vagyok! Mindig is az voltam...

Haliii❤️❤️Na regisztráltam wattpadra, és elkezdtem egy történetet az érzelmeim irányítanak - ot ez egy rövid kis bemutatkozó rész lett majd persze szeretnék mindent jobban kifejteni de érdekel hogy tetszik-e nektek az alap story persze majd szeretnék bele több brutalitást is bele csempészni a történetbe de azt majd később... Ha tetszett majd találkozunk a következő részben. Addig is szép napot mindenkinek❤️❤️✨