Másnap csak délután volt rám szükség, mint kabala, de aztán mégis reggel korán Lucas irodájában találtam magamat a telefonom miatt. A készülék ott lapult a hatalmas kezében, amin a macis kulcstartóm lógott. Ezt a kis apró tárgyat még a tizennyolcadik születésnapomra kaptam Ellie-től, aki még mindig nem jelentkezett, nem adott életjeleket magáról, a telefonja továbbra is ki volt kapcsolva.

Lucas rezzenéstelen arccal ült az asztala mögött a gurulós székében. Hosszú, fekete nadrágba bújtatott lábait keresztezte, hátát lazán a támlának vetette. Én az asztal előtt álltam, kezeim a hasam előtt voltak összekulcsolva, s csak bámultam őt néma csendben. A fali óra halkan kattogott minden egyes másodpercben, ahogy a mutató körbe-körbe járt, csak telt az idő, a közöttünk lévő feszültség pedig nagyobb lett.

– Szóval, ha jól emlékszem, akkor tegnap este azt mondtad a titkárnőmre, hogy ő a dugópartnerem.

Nem mondtam semmit, nem bólintottam, hogy igazoljam ezt, hiszen jól tudta miket mondtam én neki és azt is, hogy ő milyen dolgokat vágott a fejemhez. A mellkasom még mindig összeszorult, ha azokra a szavakra gondoltam, amik elhagyták a száját. Ha részeg volt, ha nem, nem volt joga ahhoz, hogy ily módon beszéljen velem múlt éjjel.

Lucas torkából egy hangos és egyben gúnyos nevetés tört fel a szótlanságom miatt. Hosszú ujjai szorosabbra fogták a telefonom, majd pár pillanattal később a tárgy halk koppanással az asztalon landolt, ahogy odadobta. Összerezzentem, miközben figyeltem a mobilom az asztal tetején, viszont nem mozdultam érte.

– Tegnap még nagy volt a szád. Érdekes – állapította meg. Csípőjét feljebb tolta, ahogy kényelmesebb pozícióba helyezte magát a széken. Mozdulatai alatt engem figyelt sötétkék szemeivel, mint egy ragadozó, aki a friss zsákmányt tanulmányozta maga előtt. – De ha már témánál vagyunk, akkor igen. Egy ideje dugom a titkárnőm – mondta, közben figyelte a reakcióim. Kezét végig simította az asztal kemény felületén, ujjai gyengéden futottak végig rajta. – Még ezen az asztalon is. Kétszer.

Nagyot nyeltem. Túl sok információ volt ez a számomra. A helyiség lassan elkezdett velem forogni, a légzésem szapora lett, arcom forróság öntötte el, ahogy belegondoltam, hogy ő és a titkárnője... azon az asztalon... Alsó ajkamba haraptam erősen, fogaim enyhén mélyedtek a húsomba pár pillanat erejéig. Ez idő alatt egyik kezemmel a telefonomért nyúltam. Mielőtt kezembe vehettem volna Lucas megragadta egy határozott, s gyors mozdulattal a csuklóm, ujjai gyengéden simultak a bőrömre ott, ahol a pulóverem enyhén felcsúszott.

– Ne érj hozzám – mondtam halkan. Tekintetem az arcára emeltem, így láthattam dús ajkain táncoló gúnyos mosolyát, amit nekem címzett.

– Lara, ha a telefonodat akarod, azért tenned is kell valamit – mondta, hangja egyre halkabb lett. Hüvelykujját a csuklóm alá helyezte, majd erősen a lüktető pulzusomra nyomta az ujjbegyét. Önelégülten vigyorgott. Nem tudtam pontosan mit érzek, a félelem és egy csipetnyi izgatottság keveredett bennem. Nyilván ő is érezte azt, hogy érintése nem volt közömbös számomra, de ez nem amiatt volt, mert vonzódtam hozzá vagy valami. Csupán természetes testi reakció volt, ha egy érett férfi, – aki ráadásul jól is nézett ki – hozzáért egy tapasztalatlan lányhoz, mint én. – Tudod mit akarok tőled?

Megráztam a fejem, mivel tényleg fogalmam sem volt arról, hogy mi járhatott a fejében.

– Először is, hány éves vagy?

– A huszat töltöm.

Nagyot nyeltem, ugyanis a torkom kezdett kiszáradni, ahogy a szám is.

– Mikor leszel húsz?

– Egy... egy hét múlva.

Lucas bólintott. Fejét lehorgasztotta. Kezem megfordította, tenyerem felfelé nézett. Eltávolította hüvelykujját, majd ajkait a lüktető pulzusomra tapasztotta. A szívem hevesebb dobbanásai szinte visszhangot vertek a fülembe, ahogy forró lehelete a bőröm csiklandozta, s a szája csókot nyomott rá. Minden egyes pillanatot és mozzanatot végignéztem a saját szemeimmel, miközben az elmém elködösült, még rendes gondolatokat sem tudtam alkotni. Ajkaim résnyire elnyíltak, hangos zihálásom belehasított a csendbe, lassan betöltötte a szobát, ahol csupán ketten voltunk. Ő és én.

– Hogy szereted? – kérdezte, miközben egy pillanatra elvált a csuklómtól, de kezével még mindig erősen közre fogta, hogy ne tudjam elhúzni erős szorításából.

Kérdése még a ködből is kiszakított engem, visszahozott a valóságba.

– Tessék? – tettem fel a kérdést értetlenül, miközben nagyot pislogtam. Orromon mély levegőt vettem, a számon keresztül kifújtam, próbáltam légzésemmel csillapítani magamat és a testemet is. Túlságosan heves érzéseket keltett bennem. Még jobban utáltam őt, főleg azért, mert ilyen gyengéd seggfej volt.

– A szexet. Hogy szereted?

– Huh? Én... én nem... – dadogtam, a szavak viszont nem jöttek a nyelvemre.

Lucas szemei tágra nyíltak a reakcióm láttán. Tekintete egyszer csak intenzív lett és mély, ahogy az én kékjeimbe fúrta az övét, elérve azt, hogy orcáim sötétebb árnyalatot vegyenek fel. Ujját újra a pulzusomra csúsztatta, ami lassan már az egekbe szökött a helyzetünk és a téma miatt is.

– Szűz vagy.

Ez nem kérdés, hanem kijelentés volt. Magabiztosan mondta ki ezt a két szót, amivel kényelmetlen helyzetbe hozott engem. Karom erőszakosan húztam ki a markából. Bőröm másik kezemmel elkezdtem dörzsölni, mintha a rajta lévő érintését akartam volna leszedni. Persze ez lehetetlen volt. Már megérintett. Az érintése pedig belém ivódott, mint amikor a ruhára cseppen egy kis folyadék, amit azonnal magába szív.

– Nem tartozik rád a... szexuális életem – mondtam, bár a határozott tekintetem és szavaim ellenére a hangom megcsuklott, bizonytalanná vált.

Lucas halkan nevetett. A kipárnázott székben újra hátradőlt.

– Nos, ebben igazad van, de szükséged van a telefonodra. Nem hiszem, hogy telik neked egy újra. Ezt abból feltételezem, hogy a jelenlegi is legalább hat éves lehet. – Egy pillanatig hunyorogva tekintett a készülékre, ami újra nála volt. Fogalmam se volt, hogy mikor vette el a helyéről. Nem figyeltem.

– Add vissza – mondtam, miközben az asztal fölött áthajoltam, hogy elvegyem tőle. Mielőtt elérhettem volna hátra gurult a székkel, így félig az asztalon terültem el.

Megcsóválta a fejét. Mutatóujjával jelezte azt, hogy nem, nem adja vissza ilyen könnyen.

– Ha nekem adod a szüzességed, akkor visszakapod a telefonodat. Ehhez nem kell mást tenned csak szépen az asztalomra feküdnöd, széttárt lábakkal.

– Sosem tennék ilyet. Nem vagyok olyan – mondtam felháborodottan. Lassan felegyenesedtem. Kikerültem az asztalt és elé léptem, kicsi termetemmel fölé tornyosultam.

– Kell a telefonod, nem?

A pici tárgyra néztem, amit a levegőben lóbált jobbra, s balra.

– Persze, hogy kell, de nem akarom odaadni érte magamat. Nem éri meg.

– Pedig hidd el, ha egyszer megkóstolod a szexet utána már csak azt akarod – ejtette ki ajkai között a szavakat, miközben mindenttudó önelégült arckifejezés terült szét arcán.

Mielőtt bármit is mondhattam volna két kopogás hallatszódott az ajtón. Lucas a hangforrás irányába nézett, így leengedte a védelmét. Kaptam ezen az alkalmon, s kivettem a telefonom a kezéből, gyorsan kirohantam.

Délután a munka kínosan telt számomra a délelőtt lezajlott események miatt. Lucas természetesen úgy tett, mintha semmi sem történt volna, úgy viselkedett, ahogy szokott. Felvette az üzletemberi álarcát az interjúk alatt, hamisan mosolygott a kamerákba, míg én bosszúsan figyeltem őt a macska jelmezem mögött. Nem tudtam elfelejteni a szavait, amik miatt dühös voltam. A legrosszabb az volt, hogy a testem reagált az érintésére. Még mindig éreztem azt, ahogy a csuklóm fogta, ajkai a bőröm csókolták érzékien. A tettei gyengédek, míg a szavai durvák, s mocskosak voltak, a kettő ütötte egymást. Lucasnak több oldala is volt, amiket az elmúlt napokban jobban megismerhettem. Pedig nem akartam.

A cég épületén belül sétáltam a folyosókon, amikor elhaladtam egy ajtó mellett, vagyis a főnököm irodája előtt, ahonnan halk nyögések szűrődtek ki. Ismerős női hangok voltak ezek. Lucas és a titkárnője az interjú után gyorsan eltűntek. Már tudtam, hogy miért. Azért, hogy elmerülhessenek egymásban. Ekkor már tudtam, hogy Lucas szavai igazak voltak arról, amit mondott, hogy már az asztal tetején is csinálták. Kétszer. Ez volt a harmadik.

– Hé! Te! – kiáltott valaki a semmiből. Megfordultam a tengelyem körül, szemöldököm kérdőn felvontam, homlokom ráncoltam. A kéjes hangok azonnal eltűntek. Szemeim nagyra nyíltak, ahogy megláttam magam előtt a vörös ruhás nőtt az üzleti partiról. Fekete haja most kiengedve terült szét a vállain, testét egy fekete lenge ruha fedte, aminek az alja egészen a bokájáig ért, ehhez egy fekete magassarkút társított. Természete még mindig határozott volt, s összeszedett, nőies jellemvonásokkal fűszerezve, amik engem nem jellemeztek. Teljesen az ellentétem volt, főleg ahogy ragyogó mosolyával közeledett felém.

– Segíthetek valamiben? – kérdeztem, közben magamban piros pontot adtam, amiért interjú után egyből levetkőztem a macska jelmezt magamról. Nem akartam, hogy bárki is tudja mi a munkám. Az újságokban a macska hacuka mögött lévő személy neve és identitása titkosított maradt a szerződésünk miatt. Csak én, Lucas és a titkárnője tudott róla.

– Nem tudom. Tudod, merre találom Mr. White irodáját?

A kérdés hallatán megfeszültem. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak a kérdésre, vagy mit tegyek, ugyanis az iroda pont a hátam mögött volt, aminek ajtaja mögött valószínűleg még mindig két ember volt hiányos öltözetben és intim pózban, buja dolgokat művelve. Vagy lehet az is, hogy éppen hallgatolóztak. Bár szívesen olvastam volna a lapokban a köztük lévő dologról. Viszketett a tenyerem azért, hogy megbosszulhassam a délelőtti dolgokat, és azt, amiket tegnap este mondott nekem. A kis ördög is ösztönzött engem arra, hogy tegyem meg. Viszont... ezzel határozottan elvesztettem volna a munkám. Szóval nem tehettem meg.

– Mr. White most épp egy másik ügyféllel van elfoglalva – mondtam rögtönözve, majd közelebb mentem hozzá.

– Oh, tényleg? – kérdezte Kat összevont szemöldökkel, egyenesen lenézett rám, utána az ajtóra.

Bólintottam.

– Igen.

– Nos, okés. Csak azért jöttem, hogy átadjam neki a cégünk közti szerződést és megbeszélni a dolgokat ezzel kapcsolatban.

A kezében tartott papírokkal elkezdett legyezni a levegőben.

– Talán holnap ráér ezekre – mondtam bizonytalanul. Próbáltam úgy állni, hogy ne az ajtót figyelje, bár a cselekedetem miatt gyanús módon nézett rám.

Kat lemondóan sóhajtott. Biztosan nem örült neki, hogy a semmiért jött el idáig.

– Rendben. Holnap keresni fogom őt újra. Örültem az újra találkozásnak – ajkain gyengéd mosoly táncolt, ahogy utolsó pillantást vetett rám, s végül elindult a folyosón abba az irányba, amerre jött.

Miután végleg eltűnt a tüdőmben tartott levegő egyszerre távozott a megkönnyebbülés miatt, a vállaim is elernyedtek. Nos, Lucas nem bukott le, szóval az állásom még megvolt.

A hátam mögül nagy csattanás szűrődött ki, mintha valami leesett volna a földre és összetört volna, ezt követte egy halk, elfojtott sikoly. Ebből arra következtettem, hogy folytatták tovább azt, amit elkezdtek, tudván hogy én még ott voltam az ajtó túlsó oldalán. Hallottam mindent. Megint.

– Úgy utálom ezt az embert – morogtam morcos hangon, közben gondolataim között átkoztam a főnököm. Újra elindultam, gyors léptekkel hagytam ott azt a bizonyos ajtót, amin túl botrányos dolgok történtek.