Az épület belülről hasonlóan nézett ki, mint álmomban, viszont visszafogottabb és ízlésesebbnek bizonyult. A plafonról csillárok lógtak le, azok adtak fényt a különböző termeknek. Az egész estély azon az arénaszerű helyen folyt, amiről voltaképp álmodtam. Nem sok mindenben különböztek, talán a lelátó – az nem volt. Helyette asztalok és székeket helyeztek a falak elé, hogy több helyet adhassanak a táncolni kívánó embereknek – amiből egy se akadt. A legtöbben csak egy pohár pezsgővel vagy borral álltak a kezükben, miközben beszélgetésbe elegyedtek.

A vicc az, hogy mindenki maszkot viselt, pont ahogy az álmomban, de ott más körülmények között. Legalább itt nem szerveztek élet-halál harcokat, amikre még fogadtak is.

Igazából kedvező volt a maszk; nem ismertek fel az emberek Lucas oldalán, aki azt a mesét adta be, hogy az elveszett unokahúga vagyok. Szerintem nem merte a szerető szót használni, mivel még így is látszódott, hogy mennyivel fiatalabb vagyok, mint ő. Pedig élvezettel olvasnám az újságokban azt, hogy egy perverz milliárdosnak nyilvánítják őt ki, persze csak az afférja után a titkárnőjével, aki most is mellette feszített egy dekoltázst kiemelő, rövid ruhában, aminek nem volt válla. Konkrétan alig fedte az idomait valami.

Nagyot sóhajtottam, miközben megettem egy újabb brownie-t. Miután ideértünk, Lucas-t egyből letámadták az ismerősei és az üzlettársai, ezért én megcéloztam az édesség asztalt, közben figyeltem az előttem lefolyó eseményeket, tanulmányoztam az embereket.

Olyan deja vu érzés fogott el. Egyszer már jártam így, két potyatárssal a nyakamon, akik szintén részt vettek ezen a partin. Bár kár csodálkoznom. A gazdagok minden partira elmennek. Jó, nem mind, csak a többség.

– Meleg van... – motyogtam az orrom alatt, miközben szabad kezemmel elkezdtem legyezni magam.

Egy vállú, flitteres tulipán ruhát viseltem, ami ujjatlan volt, és a hosszának a fordított V alak kivágása miatt az eleje a térdemig ért, míg a hátulja a bokám nyaldosta. Ehhez egy egyszerű bokacsatos, fekete magassarkút kaptam. Azért kaptam, mert Lucastól van ez a csicsás ruha, és a lógó fülbevaló is. Ha már itt tartunk, akkor minden tőle van, még a frizurám is, amit egy fodrász csinált meg három órán át, pedig csak egy egyszerű göndörítés volt. Jó, így sem igaz, előtte alapos hajápolást is adtak.

Szóval, mivel a ruha nem bizonyult túl vastagnak sem, és nem takart mindent, így nem értettem, miért öntött el hirtelen a forróság. Még az arcom is égett.

Haraptam még egyet az istenien finom brownie-ból, aminek a fenséges íze ellepte a szám, megcirógatta az ízlelőbimbóim.

Egyébként senki sem rohamozta meg az édességes asztalt, ami valljuk be, fura. Ki ne enne ilyen jó süteményeket?

Mivel elegem lett az állandó állásból, és lassan kezdtem gyengének érezni magam, ezért leültem az egyik távolabbi székre. Lehajoltam, de előtte behabzsoltam az utolsó két falatot, elkezdtem dörzsölni a fájó bokám ott, ahol a csatt zavarta a bőröm.

– Te meg mi a francot művelsz? – ragadta meg valaki a karom.

Kellemesen forró borzongás rohamozta meg a testem.

Ijedten néztem fel, ekkor vettem észre, hogy Lucas máshogy néz ki, mint fél órával ezelőtt. Olyan... fura energiák áramlottak belőle. Elcsábítottak. Megdobogtatta a szívem.

Lassan felálltam, majd ujjaim a dús, rózsaszín ajkára tapasztottam, végigsimítottam rajtuk anélkül, hogy tudtam, mit is csinálok. Megbabonázva figyeltem a puha és kellemesen nedves párnácskákat. Közben azon agyaltam, hogy vajon olyan édesek-e, mint az a vörösbor, amit kortyolgatott.

– Fejezd be! – sziszegte a fogai között, majd erőszakosan elkapta a csuklóm.

Halkan kuncogtam, miközben játékosan az alsó ajkamba haraptam. Lucas ezt végigkövette a szemével, még azt is, hogy kidugtam a nyelvem, hogy megízlelhessem a brownie ízét.

– Miért? Beindít, ha hozzád érek? – kérdeztem incselkedve, ami megdöbbentő volt számomra.

Éreztem, hogy valami nem okés, hiszen nem szoktam csak úgy flörtölni, főleg nem vele. Viszont a józan eszem tovaszállt, ezért minden tettem meggondolatlan volt és ésszerűtlen.

Az előttem álló félisten kikerekedett szemmel nézett lefelé rám.

– Alig állsz a lábadon – állapította meg.

– Dehogy! Tudok én állni! – mondtam nevetve.

Kár volt elkiáltanom magam, ugyanis a következő pillanatban kibillentem az egyensúlyomból, emiatt jobbra kezdtem el dőlni. Ha Lucas nem ragadt volna meg a derekamnál, és húzott volna magához, akkor bizonyára a földet tanulmányoznám.

– Látom, hogy mennyire... – morogta gúnyosan, közben körbe kémlelt.

A nyaka íve nagyon csábítónak és finomnak tűnt, ezért mosolyogva hajoltam közelebb, majd beleharaptam a forró és puha húsba. Lucas halkan felszisszent, ezt követően eltolta a fejem magától, mire csalódottan konyult le az ajkam.

Hitetlenkedve nézett rám, ezután gyanúsan pillantott a süteményes asztal felé. Halkan szitkozódni kezdett.

– Ugye nem... ugye nem ettél abból a szarból, Lara?

– Dehogynem! Imádom a brownie-t – mondtam kuncogva.

Átöleltem a nyakát, hogy még közelebb tudhassam őt magamhoz. A forróság egyre jobban elöntött, lassan lefelé áramlott, hogy forró lüktetéssé váljon a combjaim között. Alig hallhatóan felnyüszítettem, s csípőm hozzá nyomtam. Az ösztönöm azt súgta, hogy ettől majd csökkeni fog ez az érzés, ami fogalmam sincs, honnan jött.

– Te aztán tudsz bajt hozni a fejemre. Pont ettől féltem – suttogta frusztráltan, miközben keze a lapockám alá kúszott. Elkezdett ringatózni velem, azt imitálva mintha épp táncolnánk. Bár nem hinném, hogy az egyhelyben toporgást lehet annak mondani.

– Mhm... Mitől? – kérdeztem kábultan.

Ajkam a nyakhajlatához illesztettem; édes csókot nyomtam rá, majd a szám felváltotta a nyelvem. Hallottam, ahogy elfojtja a hangját, éreztem a teste apró rezdülését is, és ezek a reakciók valahogy büszkeséggel öntöttek el. Nesze neked bombázó titkárnő!

– Attól, hogy megeszed a drogos süteményeket. Remélem tudod, hogy afrodiziákumot tömtél magadba.

– Az meg mi? – kérdeztem nevetve, miközben a nyelvem követte a nyaka karcsú vonalát.

Lucas keze a derekamra esett, erősen megszorította, majd egy határozott és erős mozdulat során magához húzott.

Lehajolt a fülemhez. Zihált, lehelete forrón és izgató módon csiklandozta a fülem, ezzel kikényszerített belőlem egy halk nyögést.

– Édes istenem, csak éljük ezt túl – rimánkodott, miközben egyre jobban hozzám nyomta a déli területeit, ahogy csak tudta. Csupán ekkor vettem észre azt a nyilvánvaló tényt, hogy erős izgalmi állapotba került.

– Lucas... Akarlak – suttogtam, miközben függővé váltam a nyaka miatt. Nem tudtam levenni róla se a szemem, se a nyelvem, főleg nem az ajkam.

– Ha még egyszer kimondod esküszöm, hogy elviszlek a valamelyik helységbe és... Ne akard tudni, hogy mit tennék veled – suttogta szexi hangon a fülembe, ami arra ösztönzött, hogy tovább hergeljem őt.

– Mi van, ha tudni akarom?

– Más esetekben örülnék ennek, de most nem. Ez csak a drog hatása miatt van. Most te teljesen fel vagy izgulva.

– Igen, tudom, ezért mondtam, hogy akarlak téged – búgtam a fülébe, miközben szándékosan fújtam bele levegőt, ami miatt újra megremegett.

Tetszett ez a játék.

– Nézd, Lara...

– Esetleg valami gond van? A hölgy nem fest túl jól – hallottunk meg közvetlen mellettünk egy ismeretlen hangot.

Sosem hittem volna, hogy így fogok találkozni Lucas legfiatalabb öccsével, akinek a szeme ugyanolyan volt, mint álmomban: kék, mint az óceán.

Miközben szemkontaktust létesítettünk, megtapogattam a maszkom, ami útközben lepárolgott rólam, így nem fedett engem. Valószínűleg ezért rontott rám mérgesen Lucas... Nem takarta már semmi sem az arcom, pedig megállapodtunk abban, hogy bármi történjék, semmiképpen ne vegyem le. Szó szerint a számba rágta a szavakat.

A férfi ujjai megfeszültek a derekamon, miközben ő is a testvérét figyelte, akinek lusta mosoly jelent meg az arcán. Sokkal alacsonyabb volt, mint a bátyja. Pedig álmomban esküszöm, hogy magasabbnak tűnt ennél, de tényleg.

Figyelmem az alsó karjára tévedt, de természtesen nem láttam a tetkóit, mert az öltöny ujjai elfedte. Az én kreált világommal ellentétben a valóságban sokkalta elegánsabb és kifinomultabb megjelenéssel rendelkezett, csak úgy, mint a hely is, amit uralt.

– Akkor nem pszichopata? – csúszott ki véletlenül a számon.

Lucas hatalmas tenyerét az ajkamra simította, hogy fogjam be. Az öccse csak megvillantotta hófehér fogait, vigyorgott. Nem tetszett. Álmomban jobban nézett ki.

– Hogy mondja a hölgy? – kérdezte Damien, majd tett egy lépést felénk, közben a kezében lévő pezsgős poharat ok nélkül feljebb emelte.

– A hölgy nem érzi jól magát – vágott közbe villámgyorsan Luc, majd elkezdett valamerre vonszolni. Helyesbítek: egy ajtó felé.

Damien illemtudóan bólintott, végül elsétált, elvegyült a többi sznob között az eleganciájával együtt.

Lucas egy lökéssel kitárta a hatalmas ajtót. Megragadta a felkarom, és maga után ráncigált feldúlt állapotban. Végigmentünk egy hosszú folyosón, míg újabb ajtó nem következett, ahova belökött. A vak sötétség fogadott. Hallottam az ajtó nyikorgó hangját, ahogy becsukódott, majd egy kattanást. A helyet fény ölelte körül, mire hunyorogva néztem az ajtó előtt álló férfira, aki levette magáról a maszkot, majd a földre hajította, mintha csupán egy szemétdarab lenne.

– Meg akarod magad öletni? – kérdezte idegesen, majd tett egy lépést felém.

Az arca eltorzult.

Nem értettem, hogy miért mérges. Valószínűleg a bennem dolgozó drog miatti hatás volt ez, mármint a nem tisztán gondolkodás és az értetlenkedésem. Ráadásul a forróság sem hagyott alább azóta sem. Minden egyes apró porcikám tüzelt, a bőröm mintha lángok között égett volna.

Ahogy néztem őt rájöttem, hogy akarom, de ezek az érzések nem hozzám tartoztak. Vagy mégis, csak az a drog süti felturbozta ezt bennem? Vajon mi az igazság?

– Figyelsz te rám?

Bezártam a közöttünk lévő távolságot. Arcát a kezem közé vettem, majd ajkam az övére tapasztottam, miközben teljes testemmel neki feszültem. A szívem eszeveszetten dobogott, ezzel több vért termelve, amik ott zsongtak adrenalinnal feltöltve az apró ereimben, monoton tempóban eljutottak minden részemhez, de főleg a fejembe és oda le.

Lucas megragadta a vállam. Próbált eltolni.

– Lara... – suttogta a számra. – Higgy nekem. Akarom ezt, de nem lehet. Nem vagy önmagad, és így az én dolgom sem könnyíted meg, pedig hidd el, nagyon küzdök az ellen, hogy ne tépjem le rólad ezt a ruhát, hogy utána megtehessem a fejemben lévő dolgokat.

Nem törődve a szavaival, az ajtóhoz nyomtam. Nem hagytam neki menekülési útvonalat. Újra lecsaptam a szájára, majd csókoltam őt, haraptam az alsó ajkát, ahogy a kedvem tartotta, közben a csípőm folyamatosan hozzá préseltem.

– Esküszöm, ha így folytatod, akkor az ágyhoz kötlek – motyogta fenyegetően, ahogy elfordította a fejét, így feltárta számomra a nyakát.

Elmosolyodtam. Apró csókokkal borítottam be a bőrét, amit a nyelvem követett, lágy ösvényt rajzolva.

– Bassza meg! – morogta Lucas.

Elkapta a csuklóm és a derekam, majd a vállára vett, mint egy zsákot. Az ágyhoz sétált, amire egyszerűen ledobott. Zihálva néztem fel rá, miközben ő kioldotta a nyakkendőjét, hogy levegye, amivel megkötötte a két csuklóm, s az ágyhoz biztosította őket.

Nem tudtam mozogni, csupán tehetetlenül vergődtem, miközben testemről folyt le az izzadtság; a bőröm érintés után kiáltott.

– Ezt nem teheted! Eressz el! – sipákoltam.

Lucas beletúrt az így is rendetlen hajába. Egy nagy, gondterhelt sóhaj következtében helyet foglalt az ágy szélén, majd végigmért engem.

– Ez nem te vagy. Muszáj észhez térned – felsóhajtott. – Azt mondtad, hogy Ellie és a többi lánynak a halála ehhez az épülethez köthető. Ezért vagyunk itt. Miattad.

Abbahagytam a mocorgást, majd kifulladva hallgattam a szavakat, amik lassan, de céltudatosan jutottak el hozzám.

Először egy könnycsepp gördült le az arcomon, utána követte a második.

– De... a testem... Úgy ég, annyira lüktet... Segíts, kérlek – suttogtam, miközben halkan szipogtam, ugyanis tehetetlen voltam.

Hiába kezdtem józan észhez térni, a testem nem így gondolta, őt még uralta az, amit megettem.

Kínzó érzés járt át engem. Mintha szét akarnék szakadni.

Vágy.

Sóvárgás.

Kéj.

Ezek mind ostromoltak egy időben. Szétszedtek. Összeraktak. Újra és újra.

Csak egy valami, vagyis valaki csillapíthatta a bennem tomboló szüntelen érzéseket. Ő.

– Érints meg... – kérleltem könnyes szemekkel.

Megrázta a fejét.

– Lara... Nem hiszem, hogy...

– Érints meg – mondtam erőteljesebb hangnemben, szinte kétségbeesetten.

Hezitált egy ideig, majd bólintott.

Felém fordult. A keze megremegett, ahogy habozás nélkül a ruha alá nyúlt. Gyengéd érintéseitől megremegtem. Ujjai végigsiklottak a combom belső részén, míg elérték a bugyim. Ez az apró kontaktus is több mindent váltott ki belőlem; a hátam ívben megfeszült, ajkaim közül elfojtott sóhaj szűrődött ki, amivel jeleztem azt, hogy mennyire jól esett az érintés.

– Ha kellemetlen, akkor szólj, rendben? – kérdezte aggódó hangon.

Bólintottam.

A következő pillanatban félrelökte az anyagot, majd ujjai alá kúsztak. Egy hangosabb nyögés szökött ki a számból, ahogy ujjbegyeit a bejáratomhoz tapasztott, majd nyomást gyakorolt rá. Aztán lassú, körkörös mozdulatokkal a csiklóm izgatta, ami egyre jobban pulzált, egyre több nyögést váltva ki belőlem.

– Szerintem így is el tudsz élvezni, amilyen érzékeny vagy. Nem hiszem, hogy beléd kellene dugnom az ujjam – jegyezte meg Lucas karcos hangon, viccelődve.

Ha valaki egyszer azt mondta volna, hogy megkötözve és bedrogozva fogok feküdni egy idegen ágyon, miközben a főnököm a combom között épp kielégített engem, akkor valószínűleg arcon nevettem volna. Viszont, ha másnap közölné ezt valaki, akkor elterelném a szót, vagy hazudnék, esetleg letagadnám.

Nem vagyok az a lány, aki ilyeneket művel – mégis megtörtént.

Köszönöm, hogy egyre többen olvasátok ezt a valamit :D

Igazából még a sztori felénél sem tartunk, erre tegnap jöttem rá, szóval bőven lesznek itt még részek :D