– ...ezután interjút kell adnia arról hogyan támogatja a szegény családokat és az oktatási rendszert a gyerekek... – kaptam el ezt az apró mondat foszlányt, amit Lucas titkárnője mondott. A nő a harmincas évei elején járt. Összeszedett volt,
okos és csinos, viszont a ruhái mindig sokat mutattak a kerek idomaiból, főleg a melleiből és a combjaiból.
Nagyot sóhajtottam, amikor rájuk pillantottam, ekkor vettem észre, hogy Lucas tekintete néha-néha a titkárnője harisnyába bújtatott lábaira csúszott, amit a nő vagy nem vett észre vagy pedig szimplán élvezte a férfi figyelmét és a buja tekintetét. Mert ahogy ő nézett a testére az nem éppen volt illedelmes. Sosem értettem a hímneműeket. Talán túl sokáig bámulhattam ezt a jelenetet, mivel egy idő után egy sötétkék izzó szempár égette ki az én kékjeim. Kezeimmel idegesen megszorítottam az ölemben elhelyezkedő macska fejet, majd mocorogni kezdtem a hirtelen nekem szánt figyelme miatt. Lazán elmosolyodott. Egyik keze a nő combjára csúszott, aki meg se moccant, csupán sorolta tovább a maradék napirendet. Minden egyes mozdulatot végig figyeltem, nem tudtam elfordulni. Ujjai a combja belső részével játszottak, összecsípte a harisnya anyagát az ujjbegyei között, miközben másik keze egyre feljebb és feljebb siklott egészen a szoknya aljáig.

Végül elfordítottam a fejem. Kinéztem az ablakon, figyeltem a mellettünk elhaladó tájakat, próbáltam elfelejteni mindent, aminek a tanúja voltam. Lucas és a titkárnője valószínűleg intim kapcsolatot folytattak egymással munkán kívül, de lehet azon belül is a látottak alapján. Bár nem mintha az én dolgom lett volna az, amit műveltek egymással. Viszont a dolgok kezdtek felforrósodni körülöttük, ezért ki akartam ugrani az autóból, főleg amikor meghallottam egy apró kéjes sikolyt.

Fél órával később végre megérkeztünk. A sofőr leparkolt a hatalmas épület előtt. Én voltam az első, aki egy szó nélkül kiszállt a kocsiból. Kész pokol volt az út számomra. Még a jelmezbe is beleizzadtam rendesen, ezért jólesett, amikor a hűs szellő megcsapta az arcomat.

Alig vártam, hogy haza érjek, de még várt ránk egy interjú, este pedig egy üzleti partira is meghívtak minket. Igen. Még engem is.

– Lara. Ne csak állj ott, mint egy fasz. Gyere! – kiáltott rám a főnököm az autó túlsó oldaláról. Ő és a titkárnője épp engem figyeltek. Nagyot sóhajtottam, erőt vettem magamon, majd bólintottam.

Visszavettem a macska fejet, miközben megindultam feléjük. A bejáratnál voltunk, amikor elkezdtem morogni az orrom alatt: – Te vagy a fasz. – Szerencsére a jelmez tovább tompította a hangom, ezért egy kukkot sem értett a szavaimból.

A nap további részében megejtettük azt az interjút, ezután hazamehettem, mert nem volt rám szükség, mint kabala. Már csak az üzleti parti volt hátra, amire nem tudtam mit felvenni, ezért tárcsáztam Elliet, akinek a telefonja ezúttal ki se csörgött, gondoltam kérek tőle divat tanácsot. Viszont nem csak emiatt. Két napja nem tudtam elérni, ezért kezdett kicsit gyanús lenni a dolog. Valahogy nem álltak össze a dolgok a fejemben. Ellie nem adott életjeleket magáról, én a buli másnapján egy elhagyatott helyen ébredtem fel, egy idegen kabáttal magamon. Lassan néztem az említett darab felé, ami a gurulós székem háttámláján pihent azóta is.

Egy nagy sóhaj után az ágyamra rogytam. Kezemmel idegesen túrtam bele az izzadt és kócos hajamba. Ezernyi gondolat cikázott a fejemben egyszerre, viszont a válaszok nem jöttek. Nem emlékeztem semmire sem, ez pedig frusztrált. Féltem, rosszérzés fogott el. Ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek Ellie lakására a parti előtt.

Egy órával később az apartmanja előtt álltam egy fekete testhez simuló ruhában, aminek az alja a térdemig ért, a szövet kényelmesen illeszkedett az alakomhoz és mindent takart, amit csak lehetett. Hajam laza kontyban volt, a sminkre csak öt percet szántam, ezért a szempillaspirálnál és a tusnál többet nem használtam. Igazából ideges voltam, még a szorongás is rám jött. Homlokomon izzadtságcseppek gyűltek, kezeimet a szoknyám anyagába töröltem másodpercenként, a légzésem nehéznek és szaporának bizonyult, ahogy az ajtó előtt álltam. Csak néztem a kemény felületet némán. Végül kopogtam egyet, amit további kettő követett. Eltelt egy perc, ezután hallottam a zár kattanását. Az ajtó halk nyikorgó hangot kiadva magából kinyílt, mögötte egy magas férfi alakot láttam kócos hajjal, pólótlanul. Liam. A légzésem elakadt, ahogy a tekintetünk találkozott. Mellkasomra súly nehezedett, mintha valaki ráült volna. Nem kaptam levegőt. Úgy éreztem megfulladok. Szédültem. A folyosó forgott velem.

– Lara? Mi a francot keresel te itt? – tette fel a kérdést. Sötét szemeivel tetőtől talpig végigmért engem, miközben az egyik szemöldökét felvonta.

A kérdése kizökkentett a kezdetleges pánikrohamom alól, ezért próbáltam összeszedni magamat. Nem lehettem gyenge. Megköszörültem a torkom, mielőtt beszélni kezdtem.

– Ellie... itthon van? – kérdeztem rekedtes hangon. Szemeim lesütöttem, hogy a fekete sportcipőm orrát figyeljem. Érdekesebb volt, mint az előttem álló arca, akitől rám tört a félelem. Rettegtem tőle abban a pillanatban. Volt benne valami veszélyes, amit délelőtt még nem éreztem.

Egy kis szünet után morogni kezdett és válaszolt.

– Nincs. A szüleihez költözött. Egy kicsit összekaptunk valamin. Ő pedig lelépett. Épp szünetet tartunk.

– Értem. Csak nem vette fel a telefont, ezért én... Mindegy.

Alsó ajkamba haraptam erősen, majd egy utolsó gyáva pillantást vetettem rá. Épp indulni akartam, amikor megragadta a karomat. A hátam erősen csapódott az ajtó melletti falhoz, kezei a fejem mellett helyezkedtek el, testével fölém tornyosult. Szemkontaktust létesített velem, amit nem tudtam megszakítani, ugyanis leblokkoltam, még gondolkodni sem bírtam. Arcával olyan közel hajolt hozzám, hogy éreztem forró leheletét az ajkaimon. A szívem újra hevesen kezdett el dobogni, de már nem tudtam, hogy miért. A pánik miatt vagy miatta...

– Most figyelj rám szépen. Ne üsd bele mások dolgába az orrod, mert a végén még bajba kerülhetsz. Az olyan jó kislányok, mint te mindig megütik a bokájukat.

Szavai fenyegetőek voltak, amivel elérte, hogy a gerincem mentén végig fusson a hideg. Lassan bólintottam.

– Helyes. Jó kislány – mondta mosolyogva. Hosszú ujjai közé vett egy kósza hajtincset, ami a kontyomból szabadult ki, lassan elkezdett vele játszani, végül enyhén meghúzta. Halkan felszisszentem az enyhe fájdalom miatt. Csak tűrtem minden tettét csendben. Még azt is ahogy a fülemhez hajolt, ajkai a fülcimpám súrolták finoman. Később fájdalom nyílalt a bőrömbe. Megharapott. A harapás következtében halk, elfojtott nyögés szűrődött ki a szám közül, a hátam is erősen a falhoz feszült. - Tetszik, ahogy reagálsz. Nagyon érzékeny vagy.

– Engedj el... – suttogtam halkan, miközben a szemeim lassan elkezdték csípni a sós, meleg könnyek annyira megijedtem. Testével erősebben szorított a falnak, hogy ne tudjak megmozdulni. Éreztette velem azt, hogy ő volt az, aki irányított. A tekintete parányit felcsillant, amint megpillantotta könnyáztatta arcom és a félelmet rajtam.

Kezei végig siklottak a karjaimon egészen a csuklómig, majd megragadta őket egy kézzel, s a fejem fölött a kemény felülethez szorította őket.

– Sosem kedveltelek. Tudod miért? – suttogta a fülembe. A hangja egyre mélyebb lett és vészjósló, ahogy ajkai szavakat formáltak, lehelete a fülem csiklandozta. Megráztam a fejem. Ő folytatta tovább: – Azért, mert az első pillanattól kezdve beindítottál engem, Lara. A farkam felállt csupán a látványod láttán. Utáltam, hogy ezt váltod ki belőlem, ezért téged is utáltalak.

A szavai miatt arcom elöntötte a forróság, sápadt bőrömet rózsaszín pír tarkította, ami lassan egyre sötétebb árnyalatú lett, zavarba hozott azzal, amit mondott. Buja dolgok voltak ezek, amik sosem álltak közel hozzám. Sosem vonzódtam a szexuális dolgok iránt. Mégis ahogy testét az enyémhez préselte nem tudtam figyelmen kívül hagyni az ébredező tagját, amit épp hozzám nyomott. Idegesen elkezdtem mocorogni, de csupán annyit értem el, hogy vergődtem a fogságában.

– Engedj el... Kérlek... – préseltem ki remegő ajkaim között. Szinte könyörögve néztem rá, viszont a szorítása nem hagyott alább, torkából halk, mély morgás tört fel, amitől kirázott a hideg, majd élesen beszívta a levegőt az orrlyukán keresztül.

– Ne mozogj, csak neked lesz rosszabb. A te hibád, amiért ilyen vagyok. – A csípőjét jobban nekem lökte, mire halk zihálás tört fel belőlem. – Ez mind a te hibád. Minek jöttél ide, Lara?

Szabad kezével végigsimított a nyakam mentén, mire a testem azonnal reagált; a bőröm libabőrös lett és forró. A levegő sűrűbb lett, a hőmérséklet is egyre magasabb lett körülöttünk.

– Hagyd abba. A legjobb barátnőm pasija vagy. Nincs jogod ehhez – mondtam halkan elcsukló hangon. Követtem azt, ahogy elhajolt a fülemtől, aztán egyenesen rám nézett, amitől a fortyogó vér is megfagyott az ereimben.

– Jelenleg nem a barátnőm. Szünetet tartunk és szerintem nem bánná, ha egy kicsit megkóstolnálak. – Halkan felnevetett, ahogy észrevette próbáltam kiszabadítani a kezem a szorításából. Tudtam, hogy csak szórakozik velem. – Az olyan kis ártatlan lányok, mint te a kedvenc fogásaim.

– Engedj el – mondtam újra, annak ellenére, hogy tudtam nem fog engedelmeskedni nekem vagy a szavaimnak, mintha csak a falhoz beszéltem volna, lepergett róla a dolog.

– Tudod, simán betudnálak vinni a lakásba, hogy utána szépen és keményen megbaszhassalak először az ajtónál, utána a konyhában, majd az ágyon. Na jó, talán még az erkélyen is, ha nem veszted eszméletedet.

Az undor kiült az arcomra egyből az illetlen szavai miatt, amiket azok az ajkak mondtak nekem.

– Te beteg vagy – szűrtem ki fogaim közül. Apró kezeim ökölbe szorultak egy idő után. Szemeimből a könnyek folyamatosan folytak le egészen az államig. A lábaim már remegtek az ijedtség hatása miatt, amit Liam gyakorolt rám. Utáltam ezt. Talán meg is bántam azt, hogy gondolkodás nélkül elmentem hozzá, de nem tudtam erről a sötét, gyomorforgató oldaláról, amit mutatott.
Liam pár másodperc erejéig bámult le rám, majd hangosan felnevetett. A folyosó visszhangzott a hangja miatt. Szorítása egyre enyhébb lett, míg egyszer csak azt vettem észre, hogy elengedett, tett pár lépést hátra, ezzel szabad utat adva nekem.

– Beteg? Az összes férfi ilyen, Lara. Mindegyiknek a szexen jár az esze. Szerinted a főnököd vagy az utcán a melletted elhaladók nem gondoltak már arra, hogy hányféleképpen tudnának megdöngetni téged? Ha egy férfi felfigyel egy nőre, akkor mindig csak mocskos dolgok járnak a fejében. Ezt ne feledd.

A szám tátva maradt, nem tudtam megszólalni, csak álltam előtte szótlanul.

– Első számú lecke: Sose bízz egyik hímneműben sem – mondta, majd egy utolsó sötét pillantást vetett rám, s visszament a lakásba.