Lucas lassan a hátamra fordított, majd fölém mászott, miközben a mély szemkontaktust nem szakította meg. Egyik kezével megtámaszkodott a fejem mellett, a másikkal lerántotta rólam a takarót, félrelökte a vizes ronggyal együtt, ami a padlón kötött ki.

A halk zihálásom szinte visszhangzott a csendes szobában, miközben Lucas ujjai érzékien végigfutottak az oldalamon.

A valóságban sokkal érzékenyebbnek bizonyultam, mint álmomban, ahol nem éreztem ennyire intenzíven a dolgokat. Minden apró érintés, csók minden vággyal telt pillantás hatással volt rám, beleremegett az egész testem, hogy utána felforrósodjon.

– Lucas... – suttogtam halkan a nevét. A hangom rekedtes és a kelleténél jóval vékonyabban hangzott, amit Lucas egy elégedett mosollyal díjazott.

Tekintete sosem hagyta el az arcom, ha mégis, csak azért, hogy végignézzen a testem minden egyes négyzetméterén a ruhán keresztül, amiből lassan elkezdett kihámozni. Ujjai finom mozdulatokkal ragadták meg a nadrágom derékpántját. Miután kigombolta és lehúzta a cipzárt, lassan elkezdte lehúzni rólam, ügyelve arra, hogy ujjbegyei érintsék a forró bőröm. Érintései után a felületet apró libabőr kezdte tarkítani.

A szívem hevesen dobogott a mellkasomban, annyira, hogy azt hittem majd' kiugrik a helyéről. Az adrenalin áramlott az ereimben, ott zsibongott a véremben, fokozva az izgalmakat, az érzéseket.

Lucas mosolya kezdett elillani, miután megszabadított a nadrágtól, s lenézett a hegekkel borított lábaimra.

– Ez mi? – kérdezte eltorzult arccal, miközben ujjhegyeit a halvány hegekre tapasztotta.

Annyira a pillanatnak éltem, hogy el is feledkeztem a testem borító csúf, apró hegesedésekről, amik a múlt rút foltjai voltak. Ezek mutatták meg a be nem forrt sebeket a lelkem mély bugyraiban.

– Ez... semmi – motyogtam halkan, miközben elfordítottam a fejem, mivel elszégyelltem magam.

Tudtam, hogy a vékony és formátlan testemmel nem vagyok vonzó senki számára, de ezek a varrasodások még jobban rontották az összhangot. Emiatt végképp nem tekintettem és nem is éreztem magam kívánatosnak.

Megragadtam a takarót, hogy eltakarjam magam, de Lucas megállította a cselekedetem. Egy kézzel összefogta a két csuklóm, s a fejem fölé szegezte őket, miközben szigorúan nézett le rám. Az arca vészesen közel került, így a forró lehelete, ami keveredett a mentollal, kellemesen csiklandozta az arcom.

– Ezért ijedtél meg? Ezért löktél el magadtól, Lara? – kérdezte, a hangja egyre mélyebb lett, mintha próbált volna a fejembe látni, vagy esetleg a múltamba.

Bólintottam.

– Nem akartam, hogy lásd őket... én... – hebegtem, mert nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Magyarázkodjak? Meséljem el neki a múltam? Egyáltalán miért?

A bizalmatlanságból fakadó kételyek és a sok megválaszolatlan kérdések miatt nem tudtam, mit mondjak. A szám erősen összeszorítottam, s próbáltam nem a szemébe nézni. A szótlanságot választottam a beszédesség helyett, hiszen ez is egy választási lehetőség volt. Így minden könnyebb.

– Lara – szólított gyengéd hangon, amibe még a hasam is beleremegett.

Ujjaival finoman az állam alá nyúlt, ösztönzött, egyben kényszerített is arra, hogy újra őt nézzem, hogy a tekintetünk ismét egymásba fonódjon.

Lassan a figyelme az ajkamra tévedt, mire szemrebbegtetve én is követtem a példáját. Ajkai elnyíltak, benedvesítette a puha párnákat, majd közelebb hajolt, hogy finom csókot adjon. A szája épphogy érintette az enyémet. Olyan lágy volt és meghitt, hogy kénytelen voltam karjaim a nyaka köré fonni, majd a tarlójánál fogva visszahúzni őt, hogy újabb ilyen csókot kérjek. A szívem sebes vágtába kezdett, de annyira, hogy az egész lényem elkezdett remegni.

Az egész helyzetben nem volt semmi szexuális túlfűtöttség, csupán gyengéd érzelmek, lágy csókok, jelentőségekkel bíró apró érintések a bőrön. Olyan volt ez, mint a megnyugvás. A lelkemben harmónia keletkezett, mégis a testem másként reagált; hevesebben, erősebben.

A lábaim lassan kulcsoltam a dereka köré, jóformán azt se tudtam, mit teszek, de éreztem, hogy meg kell tennem. Az ösztöneim hajtottak.

A felettem lévő férfi halkan felmordult, amikor közelebb húztam magamhoz, s a csípőnk enyhén súrolták egymást. A hangja kellemesen forró borzongást váltott ki belőlem, amit tetőtől egészen a talpamig megtapasztalhattam. Meleg volt, ontotta magából a testhőt, éreztette velem még a ruháink vékony szövetén is át. Ami még ennél is bódítóbbnak tűnt az az, hogy kemény volt, és ezt a keménységet nem szégyellte hozzám nyomni egy percig sem, míg ajkain perzselő csókba olvadtak össze.

Egyik kezét a testünk közé vezette, a szánk kontaktusát egy percre sem szakította meg. Hallottam az öv hangját, ahogy kicsatolta, a nadrág zipzárját, ahogy lehúzta, majd megemelte a csípőjét, hogy egy kézzel lejjebb tolja az anyagot.

– Mit csinálsz? – kérdeztem zihálva, miközben megszakítottam a csókot.

Mind a ketten kapkodtunk a levegő után, miközben egymás szemébe néztünk, láttam sötét szempárját, kitágult pupilláját, ahogy ősi, lángoló vággyal néz le rám.

– Érezni akarlak – mondta rekedtes hangon, majd a következő pillanatban megéreztem a fedetlen, lüktető férfiasságát. Még agyalni sem volt időm azon, vajon mikor húzta le az alsónadrágját. Lehet a nadrágjával egyszerre?

Hevesen megráztam a fejem, ezzel fejezve ki a tiltakozásom, miközben egyre jobban a combom belső részéhez dörzsölte magát.

– Nem lehet... nem most... – kezdtem bele remegő hangon, ennek ellenére nem löktem el magamtól. – Ellie... meg az egészségügyi állapotom...

Lucas egy csókkal fojtotta belém az épp kitörni vágyó, értelmetlen szavaimat.

– Nem azt akarom, amire te gondolsz. Csak fordulj hasra.

Lassan eltávolódott tőlem, majd két kézzel megragadta a derekam, egy könnyed és gyors mozdulattal átfordított, így a hasamon feküdtem, fejem mélyen a párnába fúrtam.

A szívem őrülten kalapált amiatt, hogy nem tudtam, mire készült.

Megfogta a bugyi szélét, majd hosszadalmasan megszabadított tőle, végül odébb dobta, így alul teljesen mezítelen maradtam.

Két kezét a csípőmre helyezte, majd feljebb húzta, rávett arra, hogy a fenekem a levegőben lebegjen.

– Lélegezz. A végén még megfulladsz – suttogta a fülembe, majd a nyakamra puszit hintett.

Ha nem szól, lehet észre sem vettem volna, hogy egy ideje nem adtam esélyt a tüdőmnek arra, hogy levegőt szívjon magába. De ebben a helyzetben mégis ki tudott volna normálisan lélegezni?

A mellkasát nekem nyomta, miközben a keménységét a combjaim közé helyezte, majd nem sokkal később elkezdte mozgatni a csípőjét, monoton ritmust diktálva. Minden egyes pillanatban halk, elveszett zihálást hallattam, ahogy hozzám dörzsölte magát.

– Tetszik? – tette fel a kérdést. A hangja remegett, hallatszódott az, hogy igyekezett kontroll alatt tartani saját magát.

– Nem... nem tudom – adtam a bizonytalan választ, pedig tudtam; tetszik és élvezem is. Minden visszafogott lökés után egyre forróbb és érzékenyebb lettem. Furcsa volt így érezni őt, de mégis izgató és felemelő, mintha egy másik világ tárult volna fel előttem. Ez az egész olyannak tűnt, mintha... mintha tényleg szexelnénk.

– Nos... nekem tetszik. Kibaszottul jó érzés – morogta szenvedélyesen.

Pár perc után gyorsabb tempóra kapcsolt, majd amikor közeledett a beteljesüléshez, eltávolódott tőlem, hogy a fenekemre élvezhessen.

Legördült rólam, én pedig teljesen a hasamra rogytam erőtlenül. Mind a ketten nehéz és gyors légzéssel küzdöttünk.

Miután lenyugodtak a kedélyek, Lucas közelebb kuporodott hozzám, mire oldalra fordítottam a fejem. Elégedetten, nem is, inkább kielégülten mosolygott rám. Úgy nézett ki, mint aki éveket fiatalodott. Az arca kisimult, eltűntek a fáradtság jelei, míg én úgy remegtem, mint egy kocsonya. Alig bírtam megmozdulni, pedig aligha csináltam bármit is, de mégis az intenzív érzelmek kimerítettek, magukkal ragadtak.

– Ne vigyorogj – motyogtam halkan, miközben igyekeztem elnyomni egy mosolyt.

Felemelte a karját, kisimította a kusza hajtincseket az arcomból, figyelt arra is, hogy végigszántson az arcomon, az orromon és a felduzzadt ajkamon –  mindenhol, ahol csak ért.

– Ne aggódj. Ez nekem is új volt. Eddig még sosem elégültem így ki – ismerte be.

Az arcom egyből lángba borult, majd szégyellve magam, megint a párnába temettem az arcom.

Lucas jóízűen felnevetett.

– Oké. Gyere! Fürödjünk meg – jelentette ki, majd éreztem ahogy az ágy mozogni kezd, miközben felkászálódott róla.

– Együtt? – kérdeztem tétován.

Egy kérdő pillantást vetettem felé. Bólintott.

Karjával felém nyúlt. Gyöngéden megfogott, hogy felsegítsen.

A szám elhúztam, ahogy éreztem a ragacsos magját lefolyni a hátsó fertályamon.

– Undi... – nyögtem ki kelletlenül.

Minél hamarabb le akartam szedni magamról.

– Undi? – kérdezte Lucas sértetten. – Abból az undiból lehet gyereket nemzeni. Jobb, ha megbecsülöd – tette hozzá gúnyosan.

– Ennek ellenére nem kértem egy adagot sem belőle – vágtam vissza ugyanazzal a gúnyos hanglejtéssel, mint ő.

A pár órás fürdés után – amit külön tettünk meg – újból az ágyban kötöttünk ki. Az oldalamon feküdtem, ő pedig a hátam mögött, óvatosan ölelte át a derekam, míg a felsőmön keresztül mintákat rajzolt a hasamra. A cselekedete miatt egyre álmosabb és nyugodtabb lettem.

– Tényleg meg fogod keresni Ellie gyilkosát? – kérdeztem bátortalanul, miközben a vak sötétségbe meredtem.

– Igen. Kötöttünk egy alkut. Én megtartom a szavam, főleg, hogy kaptam egy darabot belőled. Jó kis ízelítő volt – jegyezte meg viccelődve.

Megforgattam a szemem.

– Csak azután kapod meg az egészet, miután a tettes a rács mögé jut – morogtam kelletlenül, majd a nyakamig betakartam magam, nem törődve azzal, hogy félig-meddig lehúztam róla az említett szövetet.

– Szóval lehet két nap múlva már az én lepedőmet fogod gyűrni – mondta nevetve, közben szorosabban húzott magához, olyannyira, hogy izmos és kemény mellkasa a hátamnak feszült.

– Az öcssédnek, mármint Damiennek, van olyan épülete, ami eldugott helyen van, hatalmas és van benne egy aréna felépítésű hely? – kérdeztem érdeklődve, ezzel egyrészt témát váltva, másrészt visszatérve a különös álomra, ami nem hagyott nyugton. Úgy éreztem, hogy ennek köze lehet Ellie ügyéhez. Mi van, ha ez a Damien a gyilkos?

Lucas mély levegőt vett, pár percig csendben maradt, mintha gondolkodott volna.

– Van egy. A városon kívül. Ott rendezi az illegális ügyeit és néha partikat is. Most is lesz egy.

Felcsigázva fordultam meg a karjai között, majd igyekeztem az arcára nézni.

– Mikor? – kérdeztem izgatottan.

– Holnap.

– Vigyél el oda!

Lucas kezével a lámpáért nyúlt, felkapcsolta, így újra világosság borult a szűk helyre. Hunyorogva bámultam őt, ugyanis a hirtelen fény zavarta a látásom, de még így is jól láttam az arcán azt, hogy nem tetszett neki az ötletem. Pedig ennél jobb már csak az erdős volt, ahol még nyomokra is bukkantam.

– Nem! Kizárt! Felejtsd el – mondta hűvös hangon, de én nem tágítottam. Lehet ott válaszokat találnék.

– De az álmom...

– Nem! – szólt erélyesebben, még a derekam is erősebben szorította.

Ha ilyen hevesen és erőszakosan reagált, akkor biztos lehet ott valami. Talán az álom mégsem egy egyszerű álom, hanem egy látomás. Bár nem olyan, ami valóban meg fog történni.

– Ha nem te viszel, akkor megyek egymagam – mondtam makacs módon, ezzel próbálva őt manipulálni.

Lucas arca eltorzult a düh miatt, majd vészesen közel hajolt.

– Már ezelőtt is mondtam ezt, ne üsd bele az orrod olyanba, amibe nem kellene, a végén még megütöd a saját bokád vele.

– De válaszokat akarok... tudni akarom... ráadásul nem hiába álmodtam róla és arról a bizarr helyről. Van jelentősége, Lucas. Kérlek... – suttogtam halkan, kérlelve őt. Remélve azt, hogy felolvad a szíve, és engedni fog a kérésemnek.

Gondterhesen felsóhajtott.

– Majd holnap megbeszéljük. Aludnom kell. Holnap hosszú napom lesz. Reggel értekezlet lesz, utána egy interjú azzal a hárpiával.

– Kattel? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

Ezek szerint tényleg új időpontot beszéltek meg. Ezelőtt eléggé elfuserált lett az egész Lucas gyerekes viselkedése miatt.

– Igen. Nem hagyott békén. Nem bírtam levakarni őt, így kénytelen voltam beleegyezni ebbe.

Halványan elmosolyodtam, amit ő egy grimasszal díjazott.

– Pedig gyönyörű nő, tökéletes adottságokkal.

– A nagy mellek engem nem irányítanak – morogta, miközben a nyakhajlatomba fúrta az arcát. Szorosan megölelt.

– Persze... – suttogtam, majd lehunytam a szemem.

Bizonytalanul átöleltem a nyakát, míg ő megragadta az egyik lábam, átvetette a csípője felett, így közelebb érezhettük egymást. Nem akartam bevallani, de mégis... olyan jó volt ilyen közel tudni valakit magamhoz, aki nem volt közömbös sem számomra. Közben mégis féltem, mi van, ha ez egyszer szertefoszlik. Megszűnik létezni.