– Jó reggelt! – köszönt Olivia, amikor belépett az ajtón. Arcán letörölhetetlen széles, vidám mosoly volt, amikor lerakta mellém a tálcát az ágyra. Pirítós, vaj, só, puding és egy pohár víz. Ezeket hozta nekem – és gyógyszert is.

– Hogy tudsz így mosolyogni? – kérdeztem értetlenül. Körülötte ártatlanok haltak meg, e mellett ő még ölt is. Nem értettem hogyan volt képes ilyen vidáman mosolyogni, mintha mi sem történt volna.

Felültem az ágyon, hátam a fejtámlának döntöttem, majd az ölembe helyeztem a tálcát. Téptem egy darabot a pirítósból, kentem rá egy kis vajat, szórtam rá egy csipetnyi sót, majd a számba dobtam.

– Mert a mosoly szebbé tesz – mondta kuncogva. Igazából Olivia egy kedves és önzetlen lány, aki engedelmes kiskutya volt Damien mellett. Nem tűnt olyannak, aki ölt és felajánlotta magát egy férfinak. Nem is egy férfinak, hanem annak a férfinak.

Nagyot sóhajtottam, közben lassan ettem. A pirítósnak enyhe égett íze volt, de ezt a só és a vaj harmóniája eloszlatta kicsit.

Olivia fancsali arcot vágott, amikor mélyen a levegőbe szimatolt, majd elkezdte mozgatni a kezét, mintha egy képzeletbeli füstöt akarna ellegyezni, ami bántotta a szaglóérzékeit.

– Ti szexeltetek? Olyan szex-szag van – jelentette ki egy szemrebbenés nélkül. A kijelentése miatt félrenyeltem, majd fuldokolva nyúltam a pohárért, amiből ezúttal is furcsa aroma áradt, pedig a víz szagtalan. Egy-két kortyot ittam belőle, mielőtt újra letettem volna a helyére.

– Nem. Nem történt semmi ilyesmi – tiltakoztam.

Olivia felvonta a szemöldökét. Úgy nézett rám, mint aki nem hisz nekem, pedig ez volt a valós igazság. A lány leült az ágy szélére, közben az arcom fürkészte. A kezeivel megigazította lenge, fodros szoknyáját a combjai körül.

Olivia néha furán viselkedett. Amikor a játékokról, az alagsorról lévő szobáról vagy a Damiennel kapcsolatos megállapodásáról kérdeztem, mindig hárított, és elterelte a témát. Viszont történtek olyan helyzetek, amikor mondtam neki valamit ezekkel kapcsolatban, konkrét dolgokat, úgy reagált mint akinek tényleg fogalma sincs róluk – mintha nem emlékezne, kitörölték volna belőle. De ami ennél is rejtélyesebb az az, hogy az én emlékeim is kezdtek elhomályosodni.

– Mégis csináltatok valamit – firtatta tovább a témát.

Megvontam hanyagul a vállam, majd némán tovább enni. Nem akartam kitárulkozni előtte.

– Lefürödhetek? – kérdeztem tőle, ezzel témát váltva, viszont így csak még gyanúsabbá váltam a szemében. Rubint vörös rúzzsal mázolt telt ajkát ördögi mosolyra húzta.

– Nos, igazából Damien azt mondta, hogy ne engedjelek ki téged innen – mondta, miközben figyelte, ahogy a kezembe veszem a pirulát, majd a vízzel együtt lenyelem. Arcom grimaszba torzult, ahogy végigcsúszott a torkomon, majd rám jött az öklendezési roham is.

– De mocskosnak érzem magam – suttogtam elfojtott hangon. A kézfejemmel megtöröltem a szám.

– Még nem bízik benned, főleg nem a kis szökési terveid után. Arról nem is beszélek, amikor halálra akartad magad éheztetni – mondta kuncogva a szőke hajú lány. Előre hajolt, hogy megmasszírozza a bokáját. Biztosan fájt neki – bár abban a nagy tűsarkú cipőben nem is csodálom, én már rég kitörtem volna a nyakam is benne. Veszélyes fegyver.

Vajon ő miért nem akar innen elszökni?

– Nos, egy ideje egyik sem történt meg, szóval nincs miért aggódnia és neked sem – mondtam, miközben félretettem a tálcát, s kiszálltam az ágyból.

Valahogy szellősnek éreztem az alsó felem, jobban, mint a Damiennel töltött éjszakám alatt.

– Úgy tűnik, valaki levarázsolta rólad a bugyit, Lara – mondta Olivia hangosan nevetve, miközben a hátán feküdt, s a hasát fogta. Annyira nevetett, hogy még a könnyei is kicsordultak.

A picsába...

Szégyellősen kezdtem el lejjebb húzni a póló alját, hogy többet takarjak magamból.

– Nagyon vicces... – morogtam kelletlenül, majd az ágy szélére ültem. Magamban hangosan szidtam Damient, akinek volt annyi vér a pucájában, hogy megvárta, míg elalszom, s lelopta rólam az alsóneműm. Pedig abban a tudatban aludtam vissza, hogy ő már elhagyta az épületet. Hogy lehet valaki ennyire perverz és beteges? Ráadásul mire kell neki az a bugyi?

– Ne aggódj. Most a folyosón nincs egy őr sem. Épp jön a váltás, szóval van két vagy három percünk arra, hogy átmenjünk a fürdőszobába úgy, hogy egyetlen egy férfi se lásson téged így.

– Ezek szerint... fürödhetek? – kérdeztem izgatottan.

Olivia kedvesen bólintott.

– Persze. Csak, ha megígéred, nem akarsz kísérletezni a gravitációval – mondta viccelődve.

Megforgattam a szemem. Ezt úgy mondta, mintha tényleg képes lennék kiugrani az ablakból, ami szintén be van szögelve. Bár mindent meg lehet oldani. Ki lehet törni az üveget. Kereshetek szennyes ruhákat, amiket összekötök, hogy kötelet formáljak magamnak belőlük, és akkor le tudnék mászni. Tökéletes szökési tervnek tűnt. Még sem tettem meg.

Miután lefürödtem a vanília illatú vízben, visszajöttem a szobába. Egy szál törölközőben vártam, míg Olivia visszatér a ruháimmal. Teltek a hosszú percek, ahogy a hátamon feküdtem, és csak figyeltem szótlanul a plafont, amin apró repedések éktelenkedtek. Sőt, láttam egy apró pókot is, ahogy a kemény felülethez tapadva mászott. Kirázott a hideg a látványtól.

Amikor az ajtó kinyitódott, azt hittem Olivia mosolygós arcát pillantom meg, de helyette más fogadott engem. Egy körülbelül száznyolcvanöt centiméteres férfi. Hófehér inget viselt, ujjait könyékig feltűrte, ehhez egy fekete nadrágot társított, és egy szintén fekete lakcipőt.

– Lucas...? – suttogtam halkan.

Valószínűleg úgy nézhettem rá, mint aki egy szellemet látott meg, mert halkan elnevette magát. Ahogy beljebb lépett, becsukta, majd be is zárta maga után az ajtót.

– Igen, Gyöngyvirágom? – kérdezte kacéran.

Felültem az ágyon. Mélyen a sötét szemébe néztem, még akkor is, amikor közelebb jött hozzám. Lehajolt, kezeivel megtámasztotta magát az ágyon a testem két oldala mellett. A levegő a torkomban ragadt a hirtelen közelsége miatt. Túl intimnek tűnt. Még annál is intimebbnek hittem, mint amit Damien művelt velem.

– Mit keresel itt? – tettem fel a kérdést.

– Téged.

Elfordítottam a fejem, majd gúnyosan meredtem a falra.

– Persze – szólaltam meg halkan. A szavaim keserűen terjedtek szét a számban. – Gondolom csak azután kerestél meg, miután kiszórakoztad magad a titkárnőddel – feleltem remegő hangon. A szemem sarkából láttam azt, hogy meg akar szólalni, de én folytattam tovább. Nem hagytam szóhoz jutni. Még csak most vettem észre, mennyi minden nyomta eddig a lelkemet, úgy, hogy észre sem vettem, vagy lehet elnyomtam őket. Elhitettem magammal azt, hogy nem léteznek.

– Körülbelül egy hónapja vagyok itt, de még ebben sem vagyok biztos. Ez idő alatt szenvedtem. Minden éjszaka rémálmok gyötörnek. Mindent megpróbáltam, hogy kijuthassak erről a helyről, hogy magam mögött tudhassak minden itt történt dolgot, de ő ezt nem hagyta. Végül bele kellett törődnöm ebbe, mert nem volt más választásom. Hagytam, hogy csókoljon, hogy érintsen, esténkét a karjaiba zárva aludjon mellettem, mert azt hittem már mind ez nem számít. Aztán most te beállítottál ide, és teljesen megzavarsz, Lucas...

Arcomon forró könnyek folytak végig, ezeket a sós, apró cseppeket meleg ujjak törölték le. Ezt követően Lucas finoman az állam alá nyúlt, majd kényszerített arra, hogy az arcára nézzek. Láttam az eltorzult arckifejezését, a szemei alatt húzódó sötét karikákat, amik a kialvatlanság jeleit mutatták.

– Tényleg megcsókolt? Meg is érintett? Hol? – mondta, miközben számonkért, a hangja mélyebb lett, a tekintete dühtől sötétebb.

– Nem számít... – suttogtam halkan. Újra félre akartam nézni, de ő ezt nem engedte.

Kezei a vállaimra csúsztak, s végül egy erőteljes mozdulattal az ágyra lökött, hogy a hátamon feküdjek. A szemem tágra nyílt, a szívem hevesebben kezdett el dobogni, majd kiugrott a helyéről. Ahogy fölém mászott, térdével szélesebbre nyitotta a combjaim, hogy közéjük helyezze magát. A közelsége miatt a vér gyorsabban áramlott az ereimben, szinte forrt, s hallottam a pulzusom lüktetését a fülemben dübörögni.

Vajon miért csak rá reagál így a testem? Elég ha közel van hozzám, és a testem felpezsdül.

– Nekem számít. Még nekem sem engedted, hogy megérintselek. Emlékszel? Ellöktél magadtól – mondta halkabb hangon.

Emlékeztem arra a napra. Akkor volt a születésnapom, amin csak ő köszöntött fel, de az a nap nem végződött jól. Azt hittem azzal mindennek vége köztünk, viszont a sors nem így látta. Újra és újra elém sodorta őt a kiszámíthatatlan ár.

Szorosabbra fogtam magam körül a törölközőt, amit úgy éreztem, mintha épp kezdett volna lecsúszni rólam.

Egyik kezét a combomra helyezte, ujjaival feljebb kúszott, gyengéden simogatta a bőröm. Az érintése alatt egyre forróbb lettem. Kétségbeesetten néztem a szemébe, miközben úgy éreztem alig kapok levegőt, megfulladok. Csak hangosan ziháltam alatta, és úgy remegtem, mint a nyárfalevél.

– Hagyd abba. Kérlek – mondtam a szavakat, amik köddé váltak a levegőben, miután távoztak a számból.

– Talán abbahagyom, ha elmondod, hol érintett meg az a szerencsétlen, aki most is anyuci seggében lehet. – A hangja erőteljes és parancsoló volt, miközben ujjai köröket írtak le a felső combomon.

Szédültem. A szoba forgott velem, s mintha az összes levegő elfogyott volna körülöttünk. A feszültség késsel vágható volt, ahogy a forróság is, ami körül ölelt minket.

– Csak a nyakam... a derekam, néha a lábaim és... – Nagyot nyeltem. – És a combjaim között.

Lucas teste megdermedt. Az állkapcsa megfeszült.

– Úgy érted, ott is megérintett?

Nem válaszoltam, csupán elfordítottam a fejem, majd idegesen beharaptam az alsó ajkam.

– Válaszolj már az Isten szerelmére! – csattant fel idegesen. Kezével erősen rámarkolt a combomra, éreztem, ahogy remeg.

– Igen... – préseltem ki magamból remegő hangon. Akkor még nem szégyenkeztem emiatt, de most már kezdtem azt hinni, nagy hiba volt engednem neki.

Lucas frusztráltan engedte ki a levegőt. Elengedett engem. Hallottam a ruha anyagok halk suhogását. Lucas elkezdte kigombolni az inget, majd levette magáról. Most először láttam a felsőtestét. A bőre telített és üde volt, a meleg tavasz érzetét keltette bennem, ahogy ránéztem. Nem voltak precízen kidolgozott izmai, nem volt kockahasa sem, ennek ellenére nem szenvedett hiányt izmokban. Pont tökéletes volt. Már kezdtem érteni, hogy anno az irodában a nők miért csorgatták utána a nyáluk. Ez a férfi maga volt a félisten. Meg akartam érinteni őt, végighúzni ujjaim a mellkasán, érezni ujjbegyeim alatt a bőrét, ahogy egyre forróbb lesz, miközben én érintem őt. Nem más nő, nem a titkárnője, csak én.

–Mit művelsz? Azt mondtad, abbahagyod – suttogtam halkan, miközben képtelen voltam levenni róla a tekintetem. Most már a nadrágja övét csatolta ki, mire összeszorult a gyomrom, a levegő bent rekedt a torkomban. Lassan kezdtem rájönni arra, hogy miért féltem azoktól az ismeretlen érzésektől, miért rettegtem a bennem fortyongó vágytól, amit ő ébresztett bennem. A válasz egyszerű: Mert nem én irányítom őt, hanem a vágy engem. Átveszi a testem feletti kontrollt. Teljesen megbabonáz, a hatalma alá von, és ez mind megijeszt.

– Hazudtam – felelte egyszerűen, majd lerángatta magáról a nadrágot is, a cipőit lerúgta magáról, halk koppanás után értek földet.

–Ne csináld ezt velem – kérleltem őt. Nagyot nyelve lehunytam a szemem. Nem akartam látni őt, azt hogy majdnem meztelenül magasodott fölém.

– Neki hagytad, hogy olyan helyeken érintsen meg, ahol nekem nem szabad – suttogta halkan, éreztem a forró leheletét a nyakamon, ahogy lehajolt hozzám. Az ujjaival lágyan simította végig az arccsontom.

– Kérlek – suttogtam könyörögve, de a hangom nyögésbe torkollott, amint csípőjét hozzám nyomta. Kemény és forró volt. Lüktetett minden egyes alkalommal, amikor nekem lökte gyengéden a csípőjét, ezzel pedig az őrületbe kergetett engem. Belül lángokban égtem, miközben a vérem zsongott az adrenalin miatt, ami apránként épült fel bennem. A combjaim között olyasfajta bizsergés és forróság öntött el, amit eddig még sosem éreztem, még akkor sem, amikor Damien közvetlenül hozzám ért. – Lucas – nyögtem erőtlenül a nevét, amit figyelmeztetésnek szántam, de ő nem állt le.

Egyik kezével megragadta a combom, majd feljebb tolta, hogy jobban hozzám férhessen, majd egyenletes tempót vett fel, s hozzám dörzsölte magát. Ajkával a nyakam vonalát csókolgatta fentről egészen lefelé.

Az agyam és a testem még mindig küzdött egymás ellen. A józan eszem azt suttogta, hogy lökjem őt el magamtól, hiszen elárult engem, itt hagyott szenvedni több héten keresztül. Ráadásul a hely sem volt megfelelő, hiszen Olivia bármikor kinyithatta azt az ajtót, és... várjunk. Lucas milyen kulccsal jutott be? És hogyan?

– Lucas... – szólítottam őt a nevén. Még saját magam is megleptem a rekedtes és elvékonyodott hangszálaim miatt. Nem az én hangom volt. Ezt ő hozta ki belőlem.

– Nocsak, még mindig tudsz beszélni? – suttogta a bőrömre jól szórakozottan, majd egy mozdulattal a csípőmig feltűrte a törölközőt, ezzel feltárva mindenemet alul magának. A szemem egyből kinyílt, s csodálkozva meredtem lefelé, miközben figyeltem, ahogy szabad kezével épp lehúzza magáról a boxeralsóját is. Azonnal elkezdtem ellenkezni, próbáltam őt ellökni magamtól, hogy ne tegye.

– Ne! Ne csináld ezt. Kérlek...

– Csitt! Jézusom, nem megdugni akarlak – mondta, miközben könnyáztatta arcomra nézett. Tekintete ellágyult, ahogy látta rajtam azt, hogy megijedtem.

Lucas nagyot sóhajtott, majd arcát a nyakamba temette, karjaival a hátam alá nyúlt, és magához ölelt.

– Nem akartalak bántani, csak olyat tenni, amivel az ő érintéseit eltűntethetem rólad, mert ez így... ez így olyan, mintha te az övé lennél.

– Nem számít – suttogtam szipogva, majd megtöröltem ujjaimmal az arcom. A körülöttünk levő szexuális feszültséggel és vággyal megtelt levegő a percek töredéke alatt eltűnt.

– Minden számít. Ezúttal kijuttatlak innen, csak adj időt, kérlek. Esküszöm, hogy fontos vagy nekem, mert akkor nem lennék itt. Tudom, hogy mit gondolsz rólam. Azt, hogy én vagyok a seggfej főnököd. Ezt elfogadom, de azt, hogy ellöksz magadtól, azt nem – motyogta a nyakamba, miközben erősebben szorított magához.

A szívem kezdett meglágyulni, olvadozni a csöpögős szavai miatt, ami nem vallott rá. Szóval ez az ember tud romantikus alkat is lenni, ha akar. Azt mondta, fontos vagyok neki. De ezt hogy értette? Mit jelent az, ha fontos vagy valakinek? Milyen értelemben?

– Lucas... figyelj. Még ha ki is jutok innen, nekem nincs semmim. Nincsenek rokonaim, se barátaim. Nincs miért vagy kiért élnem. Egyedül lennék.

– Tévedsz. Én ott lennék neked. Hozzám is költözhetnél. Lakhatnánk együtt – mondta, mintha a szavaiban kétségbeesés is lett volna.

– Nem vagyok neked senkid.

– Ezt már mondtad. De ugyanazt fogom mondani, mint akkor: Szeretnéd, hogy megbélyegezzelek? Ha neked ez tényleg fontos, akkor hívhatlak a barátnőmnek – suttogta halkan a fülembe, mire megborzongtam, a tarkómon felállt a szőr.

– Menj el Lucas. Nem tudom, honnan volt kulcsod, hogyan jutottál be, de menned kell. Bárki bármikor benyithat ránk, és akkor neked véged.

Lucas a nyakamba mosolygott.

– Aggódsz miattam? – kérdezte incselkedő hangon.

Megráztam a fejem.

– Nem, csak nem akarok bajt.

– Elmegyek, ha megcsókolsz – mondta, miközben felemelte a fejét. Kezei feljebb csúsztak a testemen egészen az arcomig.

A tekintetével teljesen felpezsdített, elérte azt, hogy meg akarjam őt csókolni, hogy kívánjam az ajkát.

Szemem lassan elnyílt ajkaira tévedt, amiket éppen benedvesített a rózsaszín nyelve hegyével, ezzel is csak hívogatott engem. Karjaim felemeltem, majd átöleltem a nyakát, ujjaim a hajába vezettem, így húztam le magamhoz, míg a szánk össze nem ért, egymást súrolták. Lucas egyre gyorsabban vette a levegőt, izgatott volt, csakúgy, mint én. Kapkodtuk egymás elől a forró levegőt, míg a szén-dioxid hiány miatt szédülni kezdtünk, és talán várakozás miatt is. Fogalmam sincs, melyikünk csókolta meg a másikat, de azt igen, mire észbe kaptam akkor már egymás ajkát faltuk éhesen, míg a nyelvünk forró táncba kezdett. Nem maradt semmi finomkodás ebben a csók csatában, csak az intenzivítás, a szenvedély és a vágy.  

Nos, ez a rész mondhatni hosszabb lett kicsivel, mint a többi, ezért is, ha bármi hibát láttok, akkor kérlek jelezzétek nekem! Köszönöm!

És szeretném megköszönni a majdnem 2000 ezer megtekintést is, nagyon sokat jelent nekem az, hogy az embereket érdekli, amit én írok. Már alapból ez nagy támogatás és ösztönöz arra, hogy folytassam, ne hagyjam abba.

Remélem eddig mindenkinek elnyerte a tetszését a történet! 😊