- Idióta kölyök - mordult fel, majd rátapadt a számra.

Megpróbáltam eltaszítani, de erősebb volt nálam. Lelökött az ágyra és fölém tornyosult.
- Törpe, mire készülsz?
Nem válaszolt, újra lehajolt hozzám és elkezdte a nyelvével kényeztetni a számat. Tudtam, hogy nem helyes, de nem tudtam betelni a finom illatával és selymes bőre érintésével. Nagy erő kellett ahhoz, hogy el tudjam lökni. De a próbálkozásom nem ért sikert, így ráharaptam az alsó ajkára. Szinte azonnal elhúzódott.
- Tsh... - mordult fel és megnyalta az ajkát.
- Mégis mi a franc van veled? - ordítottam rá.
- Megharaptál bazdmeg! - emelte fel ő is a hangját, amitől kirázott a hideg, de nem tántorított el, attól, hogy megmondjam a magamét.
- Még szép hogy. Mi a frászt csinálsz? Megcsókolsz. Fogdosol. Ember, férfi vagyok, ugyanolyan mint te. Ráadásul utálsz! Szórakozni akarsz velem, vagy mi, mert rohadtul nem vicces. Gondoltál rám egyálltalán?!
- Nem szórakozom veled kölyök.
- Igen? Akkor mégis miért? - eredtek meg a könnyeim.
- MERT SZERETLEK HÜLYE GYEREK - üvöltött a képembe.
Hirtelen jött vallomás, annyira mélyen érintett, hogy elkezdtem bőgni.
- Hagyd már abba kölyök - fonta egybe az ujjainkat.
Kihúztam a kezeimet az övéből, amit ő szomorúan fogadott. Kezeim a hátát közepét megtalálva, magamhoz vontam egy ölelésre. Nem akartam elengedni. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson. Nem akartam mást, csak Levit. Semmi és senki sem érdekelt.
- Eren - szakította meg az ölelésünket, és rám emelte azokat a szemeket, amitől én elolvadok - Szeretlek.
Kicsit feljebb emeltem a fejem és lehúztam egy nyelvcsatára.
- Levih...- néztem rá vággyal teli szemekkel.
Ő kipirult arcal elkezdte apró csókokkal hinteni a nyakamat, amitől belőlem kisebb nyögéssek szabadultak ki.
Láttam rajta, hogy akarja, ahogyan én is. Az egyik kezét levezette a csípőmhöz, a másikkal beletúrt a hajamba, úgy csókolt.
- JÓ REGGELT LEVIIII - rontott be a szobába Hanji.
Megállt és elkezdett vigyorogni.
- Tudtam! - kuncogott - Srácok, mondjatok el mindent.
Odajött volna hozzánk, ha Levi nem állítja le.
- Te idióta pápaszemes, miért mindig a legjobb alkalomkor kell bezavarnod?! -üvöltött a törpe.
- Ejnye Levii! A "legjobb alkalomkor"? - vigyorgott mint a tejbetök.
- Húzz ki négyszemű! - felállt és kitessékelte az ajtón, majd visszajött hozzám és leült az ágyra, mellém- Hol is tartottunk?
Én megcsíptem az orrát, és kitört belőlem egy kisebb kuncogás.
- Annyira aranyos vagy, te törpe - döntöttem a vállára a fejem.
- Haah? Ezt ugye nem gondoltad komolyan kölyök - fogta meg a kezem.
- Szeretlek - súgtam a vállába - Indulnunk kell
Felálltam de megállított.
- Nem szeretnénk inkább itthon maradni? - mosolyodott el.
- Nem - nevettem.
- Eren...- komolyodott el - Az enyém vagy. Nem engedlek másnak. Azt akarom, hogy én legyek az egyetlen számodra. És ez nem kérés volt.
- Már egy ideje ez a szitu van - nyögtem ki.