- Na de Levi, nem ellenkeztél, sőt... - folytattam volna, de közbevágott.

-Fogd már be - hunyta le a szemeit, majd egy sóhaj kíséretében hozzátette - ezt majd a szobánkban folytatjuk...

Kisétáltunk a mosdóból, míg a törpe unott fejjel, én azzal a levakarhatatlan vigyorral a fejemen, amit Levi szóvá is tett.

- Ne vigyorogjál már kölyök. Kurva idegesítő - nézett rám azzal a hideg, acélszürke szemeivel.

- De hát boldog vagyok - mondtam ki, de azonnal megbántam, mert a törpe szája vége felfelé görbült, én meg égtem.

- Mármint...khm - köszörültem meg a torkom - Boldog vagyok azért mert rajz óra jön.

-Ehhem értem kölyök - kuncogott - Véletlenül sem amiatt, ami a mosdóban történt. Rendben, inkább felejtsd el azt, amit mondtam.

-NE! - riadtam meg,de hallva a törpe jóleső nevetését, elmosolyodtam.

-Te, teee! Na várd csak meg, ameddig felérünk a szobánkba - suttogtam oda neki.

- Nem tudsz semmit tenni kölyök, erősebb vagyok nálad - vigyorgott rám.

- Azt majd meglátjuk - nevettem fel.

-Nocsak, nocsak - jött felénk egy nőnemű egyed - Még soha nem láttam Levi-senpait nevetni.

Nem nagyon ismertem ezt lányt, csak annyit tudtam, hogy oda van az Ackerman srácért és hogy a neve Petra. A külseje kirívó, a ruhája szinte semmit sem takar, hiába elviekben a sulink egyenruhája. Vagy összement a mosásban vagy a huga egyenruháját vette fel. Nem nagyon szimpatikus, de tűröm.

- Senpai nagyon boldognak tűnik - kuncogott, majd közénk fúrva magát elrántotta onnan a törpét - Senpai! Ebédelj velem.

Levi kihúzta a karját a lány kezéből, elővett egy törlőkendőt(?) és megtisztította azt a testrészét, ahol a lány megragadta. Majd odafordult hozzá.

-Erennel ebédelek - közölte közömbös hangon.

- Mi? - akadtunk ki egyszerre én és Petra.

-De Levi-sempaiii, én nagyon szeretnék veled enni - könyörgött.

Megsajnáltam és így szóltam Levihez.

-Figyelj törpe...Nyugodtan ehetsz vele, nem zavar. Majd legközelebb bepótoljuk a randit - kacsintottam rá.

- Nem kölyök. Veled eszem és a témát lezártam - majd megragadta a karomat és elkezdett húzni a tető irányába.

Hátra fordultam és nyögtem a lánynak egy gyenge bocsit, majd csatlakoztam a pukkancshoz.

Felmentünk a tetőre és leültünk csöndben enni.

- Miért akartál velem enni? - törtem meg a csendet.

- Hmm? - nézett rám azokkal a csodaszép szemeivel.

- Semmi, semmi - legyintettem, majd tovább ettem a kajámat.

Befejeztük az ebédet, majd felálltam...volna, ha valaki nem húz vissza.

- Mi a fenét csinálsz?

- Csak...maradjunk még egy kicsit...

- Mi ütött beléd törpe... Először úgy kezelsz mint egy leprást, másnap mint ami nem történt volna semmi, kedves vagy. Sőt amit most művelünk, az a kedvességen is túlmutat. Össze vagyok zavarodva - hajtottam le a fejemet a lábamra és a bőgés határán voltam - Kezdem azt hinni, hogy csak játszadozol velem, és ez nagyon rosszul esik. Basszus ez nem jó. Ez nagyon nem jó...

Ennyi volt, eltört a mécses és csak gördültek le azok a krokodil könnyek az arcomon. Nem vonzódhatok egy takarításmániás hibbanthoz.... egy törpéhez... egy férfihez. Az eszem azt mondja, hogy hagyjam a francba ezt az egészet, cseréljek szobát és ha lehet osztályt, míg a szívem azt súgja, hogy legyek vele. Csókoljam és sajátítsam ki magamnak.

Levi felállt a földről és megsimogatta a fejemet.

- Eren - húzott fel - Gyere.

A nevem hallatán nagyot dobbant a szívem és a vérem a fejembe szált. Abbahagytam a sírást is.

- Hova... - törölgettem a szemem - ...megyünk?

- A szobánkba.