- Persze, de várjuk meg a Törpét - böktem jobb oldalamra.
Kis idő múlva négyen hagytuk el a termet.
- Hé Levi, te akkor most együtt vagy Erennel? - tette fel a kérdést a szőke.

- Armin - rivalltam rá.
- És akkor mi van? - nézett farkasszemet a szőkével a törpe.
- Nem kell azonnal leharapni a fejem. Örülök nektek vagy mi - húzódott összébb.
- Nem is vártam más választ - mosolygott rá acélszürke szemeivel.
- Egészséges önbizalom - kuncogott Mika.
- Vagy csak szimplán nagyképű - mosolyogtam.
- Tavaly még nagyképű voltam, de most már tökéletes vagyok - rántott egyet a táskán, ami készült lecsúszni a válláról.
- Az, tökéletes - nevettem.
Mikor a másik épületbe bementünk, Mikasa levált rólunk. Az öltözőbe vettük az irányt, ahol mindenki elment a maga szekrényéhez, mint ahogy én is tettem. Mikor kinyitottam, egy nem várt dolog fogadott. Kivettem a gondosan összehajtott levelet és megforgattam a kezemben. Átlagosnak tűnt a boríték, mégis látszott rajta az az odaadás. Óvatosan kinyitottam, odafigyelve, hogy meg ne sértsem a lapot, és kihúztam belőle egy enyhén világoskék lapot. Kihajtottam és elkezdtem olvasni, a kézzel írt szöveget.

,, Tudod… Olykor az ember fura érzéseket kezd el táplálni a másik ember iránt. Volt már ilyenben részed? Én éppen ezen esek át. Tudom, hogy most az jár a fejedben, hogy ki vagyok és minek is írom le neked ezeket, mert rohadtul nem érdekel, de van okom rá. Eléggé erős indokom, hogy miért pont neked.
Szeretlek Eren. Vagyis azt hiszem. Bár mondhatnám azt, hogy az ellenkező nemedből való vagyok, de akkor hazudnék. Lehet undorítónak találod, hogy ilyen érzéseket táplálok irántad, de nem akarom, hogy megutálj. Ismersz, még sem tudod, ki vagyok valójában. Bár nem beszélgettünk sokszor, mégis imádtam minden egyes percét annak, ha hozzám szóltál. Nem azt kérem, hogy most adj arra választ, hogy járnál e velem. Meg akarlak ismerni, közelebbről. A barátod szeretnék lenni. Ha lenne hozzá kedved, kérlek, adj valami jelet, akár ezen a papíron és hagyd a szekrényedben, ha mégis megutáltál, nyugodtan hajíts ki a kukába.
Szeretlek, én drága Szépszeműm”

Mi a jóságos ég… Eddig is tudtam, hogy népszerű és jóképű vagyok, de ennyire?
Hirtelen elöntött a boldogság. Nem tudom, miért, hiszen én Levit szeretem, de annak a tudatában, hogy valaki érdeklődik irántam…boldoggá tett. Végül is, attól még, hogy van barátom, lehetünk barátok, nem? A táskámból előkaptam a tolltartómat, kicipzároztam és kivettem belőle random egy tollat, majd visszaírtam.

,, Nagyon köszönöm a vallomásodat. Értékelem, bár az az igazság, hogy kapcsolatban vagyok, de ha te is szeretnéd és megfelel, lehetünk barátok. Érdekesnek talállak, szeretnék a barátod lenni, bárki is vagy. De ha legközelebb egy ugyanilyen levelet szeretnél küldeni valakinek, ajánlom, hogy biggyeszd oda a neved Szeretnélek én is megismerni. Remélem nem gondoltad meg még magad.
Eren”

Visszaraktam a levelet oda, ahol találtam, majd öltözködni kezdtem.
- Mi volt az? - kíváncsiskodott Armin.
- Egy új barát - húzódott mosolyra a szám.
A beszélgetés ezzel le is zártam, mivel elindultam az öltözőből a testnevelés terem felé a szőkével.
Arminnal együtt szaladtunk oda a többiekhez, akik már rég a tornasorban álltak.
- Elnézést Tanár úr! - kocogtam oda.
- Sziasztok - biccentett - Mit szeretnétek ma csinálni? - érdeklődött.
A testnevelés óra két részre volt osztva. A lányok és a fiúk el voltak különítve.
Beálltam én is a sorba, a többi fiú mellé. Ez esetben Levi mellé, aki az utolsó volt a sorban. Eleresztettem egy vigyort felé, mire ő egy ”egészségedre fiam” nézéssel jutalmazott.
Kis idő után, míg az osztály férfi része vitatkozott, arról, hogy mégis mi a retket csináljunk, én leültem, úgy vártam ki a fejleményeket.
- Kölyök, felállsz? - ráncolta a szemöldökét a törpe.
- Aham - bólintottam, de maradtam ülő helyzetben.
- Nem állsz fel, Szaros?
- Levi… Nekem már áll - küldtem felé egy kaján vigyort.
- Bazdmeg - fogta a fejét.
- Szó sem lehet róla - ráztam meg a fejem.
- Mi? -nézett rám.
- Ha már odáig eljutunk, én akarok alul lenni - vigyorogtam.
-Kölyök…Meg akarsz halni?
- Mi? Most mit tettem? - álltam fel és kezdtem el futni a másik irányba.
- Fuss, ameddig lehet - kezdett el szaladni felém - Ha elkaplak, az fájni fog.
- Csak vicceltem, oké? Hagyj békén - nevettem, miközben próbáltam kicselezni a száguldó Pikachut, kinek szemei villámokat szórtak.
És így esett meg az, hogy a fiúk fogócska mellett döntöttek.