- Ezt most fejtsd ki rendesen, drága Mikasa - suttogtam erőteljesen.

Rám emelte sötét szemeit.
- Nem hiszem el, hogy azzal a törpével jöttél össze - ismételte el.
- Miért is?
- Van fogalmad róla, hogy ki is ő? Ismered?
- Igen!
- Nem Eren. Tévedsz. Akit ismersz az én vagyok, nem az az Ackerman.
- Csöndet ott hátul - szólt ránk a tanárúr.
- Ezt mégis hogy érted? - csikorgattam a számat.
- Csak azt mondom - sóhajtott - hogy ez a kapcsolat nem fog sokáig tartani.
- Miből gondolod ezt? Attól még, hogy kevesebb ideje ismerem, szerethetem!
- Biztos vagyok benne, hogy ez egy kisebb fellángolás részedről. Ő csak játszadozik veled, az isten szerelmére Eren, vedd már észre!
- Maradjatok már csendben! - ordította mostmár a tanár.
- Honnan is tudhatnád...
- Tudom.
- Nem, nem tudod. De ha már itt tartunk, te sem illessz össze kis Arminoddal - szinte köptem a szavakat.
- EZT NAGYON JÓL TUDOM! - emelte fel a hangját
- Ackerman, Yeager! Ki, most! - mutatott az ajtóra.
Lehajtott fejjel lépdeltem, előttem Mikasával.
Bennem valami megtört. A legjobb barátom, aki eddig velem volt jóban és rosszban egyaránt, nem támogat... Nem hiszem el.
Kiértünk a teremből és leültünk a padra. A folyosón senki nem tartózkodott. Csak ketten voltunk. Mikasa és én.
- Miért pont vele? - nézett fel rám.
- Nem tudom. Utálom azt a puffogó kerti törpét. Mégis vonzz valami benne...nem tudom mi, de amikor a közelében vagyok boldognak érzem magam. Imádom az illatát, megnyugtat. Amikor megérintem, kellemes borzongás fut végig a gerincemben. Rendesen azt szeretném, hogy hozzám érjen. Amikor beszélünk, még egy sima "Tss" is feldobja a napomat. Imádom őt ölelni. Egyre inkább kezdek beleszeretni ebbe a mogorva hercegbe. Szeretem Levit - szaladt ki a számon egy kis kacaj.
Mikasa mereven nézett maga elé, majd sóhajtott egyett.
- Ha te úgy gondolod, hogy vele szeretnél lenni...
- Úgy gondolom - vágtam bele a szavába.
- De nekem ne gyere majd oda sírva, hogy összetörték a szívedet.
- Mika, imádlak! - öleltem át.
Ő enyhén elpirult, de visszaölelt.
- Tss... - hallottuk meg a hangját - Én csak egy sima szeretleket kapok?
-Te...te... - dadogtam - mennyit hallottál...?
- Éppen eleget - mosolygott, miközben odalépett hozzám és átkarolva a derekamat magához vont.
-KHM - köhintett Mika.
- Pofád lapos hugi - intette le.
- Hugi? - képedtem el.
- Unokahug - mondták unottan.
Hát igen...Hasonlítanak. Nagyon.
- Te mit keresel itt? - tette fel a kérdést Mikasa, felnyírt hajú barátomnak.
- Lyukas óra - vont vállat - Nincs a biosz fakt tanárunk. De ami fontosabb,  TI mit kerestek itt?
- Hát az úgy volt... - vakartam meg a tarkómat.
- Várj, inkább nem akarom hallani - rázta meg a fejét - Gyere!
Megragadta a kezem és elhúzott onnan otthagyva Mikasát.
- Mégis hova megyünk?
- Oda ahova nem követhet ez az undorító nőszemély - morgott.

~Ciasztoook!
Bocsánatot kérek a késésért. GOOOMEEE
Elég unalmas részre sikeredett ez, de remélem tetszik 😚
Nik_chan_San~