- Ezennel az idei évet lezárom - fejezte be a diri a beszédet, mire az összes diák egy emberként felpattant a helyéről és a terem ajtaján csődültek ki, mint egy marha csorda.
- Mit fogsz csinálni a nyáron, Izzie? - kérdezte vidáman a legjobb barátnőm Nancy.
- Próbálom túlélni a nyarat a nagyszüleimnél - sóhajtottam fáradtan, mert semmi kedvem se volt az egészhez. A nagyiékat szeretem csak...
- Az a két boszi ott lesz? - utalt Laurára és Averyre.
- Tudod, hogy a nagyiék a hivatalos gyámjaik mióta Helen néni és Wilson bácsi meghaltak - néztem rá, mire a homlokára csapott ezzel jelezve, hogy már emlékszik.
- Azért sajnállak. Két hárpiával tölteni két és fél hónapot... kemény menet lesz az biztos - mondta mikor kiléptünk a meleg júniusi napsütésbe.
- Az biztos - toltam az orromra a napszemüvegemet és így indultunk hozzánk.
- Figyi, ha valami eldurvulna csak szólj nekem! Akkor megyek és jól pics... - nem fejezte be a gondolat menetét, mert szúrósan néztem rá. Ehelyett másképp fejezte be. - Pics... artozok velük. Igen, picsartozni fogok velük - vakarta nevetgélve a tarkóját mire én elnevettem magam.
- Vagy inkább csinálhatnál Laurának photoshopolt képeket, hogy nagyobbak legyenek a kis adottságai - nevettem fel.
- Ú, vagy csinálhatnék neki nyanya cickókat, tudod ami lóg - nevetett fel ő is. Hát mi így készülünk az ördögi unokatestvéreimre tett látogatásomra. Otthon bepakoltam a bőröndömbe, majd betettem a kocsiba. A kocsi előtt szorosan megöleltük egymást Nancyvel.
- Hiányozni fogsz, csajszi - engedett el.
- Te is! Ha nem jönnék vissza, akkor tudd, hogy... A szellemem kísérteni fog téged - az utolsó mondatnál kipukkadt belőlünk a nevetés.
- Bella, ha szeretnéd elérni a repülőt akkor indulni kell - nézett ránk apa. Még utoljára megöleltem a legjobb barátnőmet utána beültem a kocsiba. Két és fél hónap távol Seattle-től a Dél-Carolinai Beaufortban. Remek!