Reggel vegyes érzelmekkel ébredtem fel. Kikeltem az ágyból és fogtam pár ruhát, majd a fürdőbe indultam. Gyorsan letusoltam, felöltöztem utána visszamentem a szobámba. Fogtam a cuccomat és lementem a lépcsőn.
- Elmész? - kérdezte reménykedve Laura. Mosolyogva néztem rá.
- Szeretnéd mi? Elárulom neked, hogy maradok és mától kezdve nem fog érdekelni semmiféle próbálkozásod. Lepereg rólam - néztem végig mosolyogva a szemébe, majd kimentem és kidobtam a kukába az elpusztított dolgaimat. Azért ehhez sok erő kellett. - Szia, Izzie - hallottam az utca másik oldaláról Harry vidám hangját. Nem köszöntem vissza, hanem megfordultam és bementem volna a házba. - Mi a baj, Isabella? - ragadta meg a karomat Harry.
- Te vagy a baj! Eressz el, Harry! - rántottam ki a karomat az ujjai közül. Értetlenül figyelt engem. - Mit csináltam? - kérdezte értetlenül.
- Még van bőr a képeden ezt kérdezni?! Megígérted, hogy nem beszélsz Laurával erre ő meg tegnap széttépte a számomra fontos dolgaimat! Nem akarlak többé látni - hadartam dühösen, mire bánatosan lehajtotta a fejét. - Sajnálom, Izzie...
- Ne hívj így többé! És ne is keress Harry Styles - mentem be a házba dühösen.

☀☀☀☀☀

- Harry miatt csinálta? - kerekedtek ki Lola szemei a döbbenettől, mire én csak némán bólintottam.
- Hű, hát ez kemény - dőlt hátra a székén miközben a shake-ét kevergette. - Nekem mondod? Talán előbb elmegyek a városból, mint terveztem - ittam bele a vaníliás italomba.
- Egy hülye liba miatt?! - akadt ki picit hangosan, mire elkezdtem pisszegni.
- Ne ilyen hangosan! És történetesen együtt élek azzal a hülye libával - forgattam meg a szemeimet.
- Ejnye Isabella - hallottam meg a sátán hangját. Vagyis Lauráét. - Nem tudtad, hogy nem illik kibeszélni másokat a hátuk mögött? - állt az asztalunk mellé. - Főleg nem nyílt helyen - tette hozzá.
- És te nem tudtad, hogy mások tulajdonában kárt tenni tilos? - vágta rá idegességében Lola, mire Laura és a barátnője nevetni kezdtek.
- Mi van, Isa nem tudod megvédeni magad? A lökött csajnak kell megvédenie? - nevetett Laura továbbra is. Lola már épp nyitotta volna a száját, de közbeszóltam.
- Lola nem lökött! És igenis meg tudom védeni magam!
- Harryvel nem is nehéz - forgatta a szemeit a szőke. - Nem én kértem meg rá! - csaptam az asztalra dühösen, mire valahányan érdeklődve néztek felénk. - Laura, hagyd már szegényt! - csatlakozott hozzánk... Zayn. Ő mit keres itt?
- Még nem végeztünk, Isabella - nézett rám gyilkos tekintettel, majd elcsörtetett a szőke csatlósával. Zayn odahúzott egy széket és leült közénk.
- Minden oké? - nézett rám aggódva.
- Nem egészen - feleltem őszintén.
- Figyelj, Harry nagyon sajnálja a történteket.
- Nem akarok hallani róla - ráztam meg a fejem, majd letettem egy öt dolláros bankjegyet és felálltam onnan. - Ha megbocsájtotok sok dolgom van.
- De ugye, még nem mész el a városból? - nézett rám szomorúan Lola. Válaszképp csak megvontam a vállam és faképnél hagytam őket.

☀☀☀☀☀

Már vagy egy órája ültem a parkban az egyik fa alatt a tavat nézve. Egyedül akartam lenni. Távol mindentől és mindenkitől. Ahogy csendben elmerültem a gondolataimban észre se vettem, hogy társaságom akadt. Nem is akárki személyében, mert maga Harry ült le mellém.
- Tényleg nagyon sajnálom - suttogta szigorúan maga elé nézve. Nem néztem rá. - Mondtam, hogy ne szólj neki - néztem a tavon megcsillanó lenyugvó nap sugarait. Olyan szépek voltak. - Tudom és jogod van haragudni rám...
- Amit ki is használok - vágtam a szavába.
- Csak arra kérlek, hogy hallgass meg - nézett rám először mióta itt van.
- Jó - fordítottam felé a fejemet. Mély levegőt vett, majd belekezdett a magyarázkodásba. - Csak amikor először megláttalak itt a parkban sírni, akkor megsajnáltalak.
- Miért álltál ki akkor értem? - kérdeztem mélyen a szemébe nézve, mire ő mosolyogva válaszolt.
- Mert nem volt igazságos, hogy olyanok veled. Senki sem érdemli meg az ilyen bánás módot. Főleg egy ilyen csinos lány nem - tűrt a fülem mögé egy kósza tincset Harry. A mozdulattól pírba borult az arcom. Főleg a bóktól. Harry ezen csak elmosolyodott. - Édes vagy, amikor elpirulsz - mosolygott, mire nagyot nyeltem. - Cs-csak ennyit akartál mondani? - kérdeztem halkan, mert kicsit zavart, hogy akár egy szóval vagy egy mozdulattal eltudja érni, hogy zavarba jöjjek. - Igen, mondani ennyit.
- És akarsz még valamit? - kérdeztem szapora lélegzettel. Erre nem felelte, hanem közelebb hajolt hozzám. Az ajkaink között csak egy milliméternyi távolság volt. Már majdnem összeértek, de ekkor hirtelen megdörrent az ég és egy villám cikázott végig az eddig még tiszta égbolton. - Jézusom - ijedtem meg a hirtelen jött vihartól. - Nyugi, nem lesz semmi baj - nézett rám Harry, majd felállt utána a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Elfogadtam és mindketten rohanni kezdtünk egy fedett helyre (ami történetesen Harryék háza volt). Benyitott az ajtón, majd beljebb ment a szép házban. Elázva és kissé dideregve követtem.
- Ha gondolod megvárhatod itt a vihar végét - nézett rám Harry.
- Nem akarok zavarni - indultam az ajtó felé, de akkorát dörrent, hogy abba talán még a ház is bele remegett.
- Oké talán mégis maradok - ugrottam rémülten a nyakába, de a hirtelen lendülettől eldőltünk. A földön feküdtem Harry mellkasán, ami így közelről megnézve kockás volt... Állj le, Isabella! - Bocsi - másztam le róla, mire ő is felkelt az előbbi helyzetéből.
- Semmi baj - mosolygott kedvesen.
- Figyelj, ha gondolod akkor menj el nyugodtan fürdeni, nehogy megfázz. Megmutatom merre van a fürdő - indult el a lépcső felé. Felfelé menet láttam róla kiskori képeket. Volt olyan, ahol a szüleivel van rajta, ahol fagyit eszik, ahol még négy kisfiúval vigyorognak csokis arccal és volt egy olyan is ahol elegánsan volt felöltözve. Annál a képnél elidőzött a tekintetem.
- Isa, jössz? - rázott vissza a valóságba a fiú. Kissé zavartan néztem rá.
- Megyek - néztem még rá a képre utána követtem őt. Az emeleten végig mentünk a folyosón, majd annak a végén benyitott az egyik ajtón. Egy szép fürdőbe nyílt az ajtó. - Ott találsz törülközőt, ott van tusfürdő és a szekrényben találod a hajszárítót - sorolta, mire megköszöntem és kiküldtem. Levettem a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Jól esett a forró víz alatt állni. Tettem egy kis sampont a kezembe, majd eloszlattam a hajamon. Leöblítettem utána elzártam a vizet és egy törülközőt magam köré csavarva jöttem ki a zuhany alól. Megszárítottam a hajam és épp elakartam venni egy tiszta ruhát, de rájöttem, hogy azt bizony nem hoztam és nem is kaptam. Odamentem az ajtóhoz és óvatosan kilestem rajta. Sehol sem volt senki. Ki mentem, de a második lépés után megcsúsztam és seggre estem. A zajra Harry kirohant az egyik szobából, de rögtön eltakarta a szemeit. - Jól vagy? - kérdezte udvariasan.
- Igen, és csatak ruhát szerettem volna kérni - feleltem kínomban, mert szerintem eszméletlenül ciki volt a helyzet. Harry bólintott, majd bement a szobába, majd egy fekete "Ramones" feliratú pólóval és egy szürke alsóval jött vissza. - Nem akartam anya cuccai közt turkálni, remélem jó lesz ez - nyújtotta át és láttam, hogy egy picit kinyitotta a szemeit. - Köszi - keltem fel és visszamentem felöltözni. Mikor megvoltam akkor igyekeztem nem seggre esni... ismét. Ezúttal sikerrel jártam, mert baleset mentesen kijutottam a fürdőből. - Jó lesz, ha a szobámban alszol? - érdeklődött Harry, mire elgondolkodtam ezen.
- Veled egy szobában?
- Csak ha akarod - vakargatta meg a tarkóját pirosabb arccal.
- Jó - vontam vállat. Ezen felragyogott az arca. - Oké, akkor megyek fürdeni, addig nézz körbe nyugodtan a szobámban - nézett rám, majd bement a fürdőbe. Addig én bevonultam a szobájába. Tipikus fiú szoba volt, annyi különbséggel, hogy a szennyes ruhái meg a mosatlanok nem álltak halomban. A szekrényén egész sok film és videó játék sorakozott végig. Érdeklődve olvastam le a címeket a tokok gerincéről. Látszólag szereti az akció filmeket. Miután megnéztem a filmjeit, a tekintetem a falára vándorolt. Voltak rajta elérésre váró célok és különböző motivációs idézetek. - Na milyen? - kérdezte hirtelen egy hang, mire ijedtemben ugrottam egyet. Harry egy alsóban és vizes hajjal állt az ajtóban. - Jók - feleltem tömören. Mosolyogva lépett beljebb. - Kívül vagy belül szeretnél aludni?
- Belül - feleltem némi tanakodás után.
- Oké - mosolygott, majd az ágyára mutatott. Mély levegőt vettem és lefeküdtem az ágyra. Nagyon kényelmes volt. Azonnal elvesztem benne. - Megtaláltam a szerelmemet! - mosolyogtam a párnájába. Mélyen beleszívtam és bevallom, hogy Harry illata volt (mily meglepő). - Azért ne vedd el tőlem, a kicsikémet - hülyült ő is. Ezen elnevettem magam. - Ó, dehogyisnem - nevettem tovább. Miközben nevettem azt vettem észre, hogy Harry lefeküdt mellém.
- Tényleg sajnálom - suttogta a szemeimbe nézve, mire azonnal abbahagytam a nevetést és elkomolyodtam.
- Megbocsájtok, de miért nem mondtad, hogy te vagy a város rossz fiúja?
- Mivan? Ezt meg ki... Laura mondta?
- Ühüm - bólintottam, mire felkönyökölt az ágyban így jobban szemügyre vehettem a kockáit. - Ez nem igaz. Nem vagyok az a tipikus rossz fiú, mint azokban a borzalmas tini filmekben. Ők csak a látszatot látják. Tény, hogy szeretek motorozni, de attól nem vagyok bunkó vagy paraszt senkivel sem - magyarázta, mire csendben bólintottam. - Jó éjt, Izzie - hunyta le a szemeit, mire követtem a példáját. - Jó éjszakát, Harry - suttogtam, majd lassan elnyomott az álom engem is.