Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Június 3. (hétfő)

Reggel madár csicsergésre ébredtem. Felültem az ágyban és egy nagyot nyújtózkodtam. Kikeltem az ágyból és az ablakhoz mentem kinézni rajta. Gyönyörűen sütött a nap. Igazi nyári idő volt. Mosolyogva léptem el az ablaktól és a szekrényemhez mentem kivenni a mai ruhámat, ami egy méregzöld trikóból, egy farmer sortból és egy kockás ingből állt, amit a derekamra kötöttem. Nem tettem fel magamra sminket, mert nem szoktam. Ha valakinek nem tetszek úgy, ahogy vagyok akkor máshogy sem akarok tetszeni neki. Mikor kész voltam lementem a konyhába. Elvettem egy pirítóst és kiléptem a házból. Széles mosollyal az arcomon lépkedtem a délelőtti napsütésben. Menet közben elhaladtam az előtt a kávézó előtt ahol tegnap előtt láttam Laurát. Nos, most is ott volt, de egy szőke lány társaságában. Éppen valamin nagyon nevettek amikor a szőke lány felém nézett, Laura pedig követte a tekintetét. Próbáltam elhúzni onnan a csíkot, de késő volt.
- Szia - köszönt Laura.
- Szia - köszöntem félve.
- Hogy vagy? Milyen eddig a város? - érdeklődött, mire ez engem teljesen meglepett.
- Jól és eddig tetszik - válaszoltam óvatosan. Mosolyogva jött felém és ölelésre tárta a karjait. Bizonytalanul figyeltem a lányt.
- Békülni szeretnék veled, Isa - ölelt át, mire esetlenül viszonoztam azt. Kár volt, mert a következő pillanatban valami hideg folyadék borította be a fejem. Ellöktem magam Laurától és hátráltam.
- Naiv vagy, Isabella - mosolyodott el ördögien. Akik látták az egész jelenetet azok nevettek rajtam. Lehunytam a szemeimet és elfutottam onnan a parkba. Ott leültem egy eldugott fához és a térdeimre hajtottam a fejem és elsírtam magam. Hihetetlen, hogy ennyire messzire ment Laura! A saját unokatestvérével!
- Minden rendben? - hallottam egy ismerős hangot. Felnéztem és a tegnapi göndör hajú sráccal találtam szembe magam.
- Hagyj békén. Most egyedül szeretnék lenni - hajtottam vissza a fejem a térdeimre.
- Nekem elmondhatod - guggolt le elém.
- Miért mondjam el egy olyannak, aki más autójával akar menőzni? - kérdeztem a könnyeim mögül.
- Kíváncsi voltam a reakciódra, de elárulod mi a baj? - kérdezte lágyan. Összeszorítottam a számat és belenéztem a szemeibe.
- Az unokatestvérem valamit rám borított és akik látták azok kinevettek - sóhajtottam szomorúan.
- Kicsoda? Beszéljek vele?? - pattant fel, de megráztam a fejem.
- Ne! Mert akkor továbbra is piszkálni fog engem - kértem, mire mély levegőt vett.
- Rendben. Nincs kedved sétálni? - érdeklődött kedvesen.
- Idegenekkel nem sétálhatok, bocsi - kuncogtam.
- És ha elárulom a nevem?
- Akkor talán - néztem fel rá.
- Harry Styles a becsületes nevem - hajolt meg előttem, mire én elnevettem magam. Ezen ő is elmosolyodott. - És a tiéd, szép leányzó? - kérdezte mosolyogva.
- Isabella Turner - mutatkoztam be én is. Harry a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen a földről, én meg elfogadtam. Könnyedén felhúzott a földről, mintha nem lett volna gravitáció.
- Tudok egy szép helyet - nézett le rám, mivel fél fejjel voltam alacsonyabb nála.
- Rendben - bólintottam és követtem őt. Olyan fél órával később egy szép tónál voltunk.
- Nahát! - ámultam a tó láttán.
- Milyen?
- Ez gyönyörű, Harry! - néztem rá. Boldogan elmosolyodott. - Szeretem ezt a helyet. Megnyugtató - mondta le sem véve a tekintetét a helyről. Száz százalékosan egyet értettem vele. Tényleg megnyugtató volt ez a hely.

☀☀☀☀☀

- Hát itt vagy, Izzie! - szólt hirtelen a házam mögül Lola. Upsz, lehet, hogy megfeledkeztem róla.
- Szia, ne haragudj rám csak volt egy kis összetűzésem Laurával és... - nem hagyta, hogy befejezzem, mert közbe szólt. - Nyugi, nincs semmi gond! Egyébként szia Hazz! - köszönt a mellettem álló srácnak.
- Hali, Lola - intett a lila hajú lánynak.
- Figyi, nincs kedved ma nálunk aludni? És akkor holnap megnézhetnénk a június negyedikei tűzijátékot. Na? - nézett rám vidáman Lola.
- Jó, benne vagyok - vigyorogtam boldogan.
- Szuper! Akkor elmegyünk hozzátok - kezdett el rángatni. Harry szórakozottan nézett utánunk.

☀☀☀☀☀

Miután pakoltam pár ruhát átmentünk Loláékhoz. Egész szép házuk van.
- Gyere, fent van a szobám - húzott maga után. A szobájába belépve az volt a legszembetűnőbb, hogy talán a lila a kedvenc színe, mert a falak is lilák voltak.
- Hű, ez aztán szép - néztem szét.
- Köszi - huppant le a babzsák foteljába én pedig az ágyára ültem.
- És mi volt? - kérdezte sejtelmesen.
- Mivel mi volt? - néztem rá értetlenül.
- Tudoooood Hazzával! - vigyorodott el Lola.
- Semmi! Miért mi lett volna? Még csak ma ismertem meg őt - dőltem hanyatt az ágyán.
- Persze, de a lányok többsége már első látásra beleszeretnek.
- De én más vagyok - feleltem, mire egy párna csapódott az arcomnak. Mi a...
- Jól van, ha harc hát legyen harc - kaptam fel egy párnát én is és ezzel kezdetét vette egy jó kis párnacsata.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro