Hoseok pov.

Jung Hoseok vagyok, egy 22 éves fiú. Daeguban élek mióta elköltöztem a szüleimtől. Ez álmaim városa mióta először hallottam Sugáról, azaz Min Yoongiról. Az Agust D album a legjobb amit valaha hallottam, akkor döntöttem el, hogy én is "D" boy akarok lenni.

A szüleim először nem örültek, de hajthatatlan voltam. Muszáj találkoznom vele. Mivel Seoul a főváros, ő pedig híres nyilván ott kéne lennie, de nem, ő maradt a szülővárosában.

Már két éve élek itt, és egy közeli kis kávézóban dolgozok annak ellenére, hogy nem vagyok oda az emberekért. Most is épp munkahelyem felé tartok, hogy elkezdjem a napot. Útközben mindig van egy apró reményem, hogy találkozok vele, esetleg betér egy reggeli lélekerő növelő italra.

A nap átlagosan telik, reggel kicsit sok a munka, mert munka vagy suli előtt ide térnek be az emberek, és délután mikor végeznek, de a nap többi részében nincs nagy hajtás. Ha épp nincs vendég munkatársammal egyben barátommal Taehyunggal beszélgetek.

A munkaidő elteltével szomorúan törődök bele, hogy ma sem találkoztunk. Elköszönök Tae-től és elindulok haza. Épp fordulnék be az utcába ahol lakok, mikor is szemből teljes erejével nekem fut valaki.

-Hé, nem tudsz jobban figyelni? - kiabálok rá és lassan felnézek a gázolómra- Úr isten - ennyit tudok kinyögni miután meglátom, ki is rohant nekem.

-Ne haragudj. Tudnál segíteni? - kérdezi, de én még mindig alkalmatlan vagyok mindenre. Lassan bólintok mire kicsit megkönnyebbül.

-Gyere, a közelben lakok- mondok ki végre egy értelmes mondatot. Át sem gondolom a dolgot, még mindig sokkos állapotban vagyok. Hazavezetem és beinvitálom otthonomba. Fel sem fogom de Min Yoongi áll előttem életnagyságban. A házamban. Az én házamban. Na jó Hobi nyugi, lélegezz mélyeket, utasítom magam nehogy elájuljak a nagy fangörcsömbem... Rosszabb vagyok mint egy tinilány.- Miben lehetek a segítségedre? - kérdezem meg azt ami a legjobban foglalkoztat.

-Kérlek bújtass el.- értetlen tekintetem látva folytatja- Én nem az igazi Suga vagyok, hanem egy klónja. Egy kísérlet túlságosan jól sikerült és most már el akarnak tenni láb alól, hogy ne legyen belőle botrány. Néhány eseményen kellett volna csak helyettesítenem az igazit, ehelyett akár a helyét is átvehetném végleg. Az egyetlen dolog amiben különbözünk, hogy nekem nincsenek érzéseim.

-Hogy mivaaan? - adok hangot gondolataimnak. Ezt szabad egyáltalán tudom?

-Tudom ez így elsőre sok, de kérlek segíts nekem.- könyörög én pedig nem tudok nemet mondani. Ő annak a tökéletességnek a mégtökéletesebb másolata, akibe azóta szerelmes vagyok mióta először megláttam egy képernyőn keresztül, meg kell hagyni élőben még jobb. Annyira felelőtlen vagyok, de mit tehetnék?

-Rendben- egyezek bele- Egyébként a nevem Hoseok.- eddig el is felejtettem bemutatkozni.

A gondolat, hogy lesz egy saját kis házi Yoongim... Úr isten én beteg vagyok, de egyszerűen belegondolni is, hogy más macskát, kutyát esetleg más kisebb házikedvencet tart addig nekem van egy saját Sugám.

- Van ami külsőre különböző bennetek?

-Igen, ő szőke. - a szőkék a kedvenceim, ha csak elképzelem is tökéletes. Neki nem lenne szabad emberek közelébe mennie, túl tökéletes hozzá. Lassan kultikus tárgyként fogom őt kezelni.

-Meddig szeretnél itt maradni?

-Ameddig szabad- ennyi, örökre az enyém. Erre a gondolatra csak még szélesebb mosoly kúszik ajkaimra.

-Addig leszel ameddig csak szeretnél. Gyere körbe vezetlek.- megmutatom neki a konyhát, a nappalit, a fürdőt és a szobákat- Ha ez megfelel, akkor lehet a szobád.- az enyémtől nem túl távoli vendég szobát kapja meg. Ez a szoba is az én stílusomban pompázik, ez azért jó, mert olyan "Yoongis", abból ítélve amit tudni lehet róla interjúkból és egyebekből.

-Tökéletes, köszönöm.

-Nem vagy éhes? Én nagyon, szóval mit szeretnél enni?

-Egy kis Kimchit szívesen megennék.

-Rendben, akkor azt fogok csinálni.- neki kezdek megcsinálni az ételt ő pedig szorgosan segédkezik a munkálatokban.- Kiraknád a pálcikákat az asztalra? - bólint és már csinálja is amire kértem. Miután tálalok és az asztalhoz ültünk jóétvágyat kívánunk egymásnak. Megesszük a közösen összetákolt ételt, egész ehető lett.

-Köszönöm, nagyon finom volt. - mondja miután két nagy tányérral is megevett.

-Egészségedre. - mosolygok rá. - Azt hiszem én elmegyek fürödni utána alszok, mert elég hosszú napom volt, reggel pedig vár a munka. - sóhajtok fel.

-Rendben, jóéjszakát.- viszonozza mosolyom és megindul szobája felé.

-Jóéjszakát - elköszönünk és én is megyek a dolgomra.

Fürdés után fáradtan dőlök be az ágyba. Az álom hamar megtalál én pedig mosolyogva alszok el, mert tudom, hogy ez volt eddigi életem legjobb napja.