Ebben a pár hétben rajöttem mi hiányzott az életemből. Nincs annál jobb dolog mikor egy még szuszogó Yoongi mellett kelhetsz fel. Hogy én erről mennyit fantáziáltam az évek során.

Viszont megfordult a fejemben az is, hogy mi lesz ha elviszik, esetleg megtalálják. Suga túl híres ahhoz, hogy csak úgy eltűnjön az emberek között.

Egyáltalán jó dolog, hogy egy érzelem- mel nem létező valami adja ki magát egy olyan igazi élő embernek akit sokan szeretnek? Egy pillanat alatt tudná romba dönteni a karrierjét.

Ennek ellenére akárhányszor ránézek csak az igazit látom benne. Egy hús, vér élő embert, nem pedig egy kedvünkre megteremtett kis "házi kedvencet", akit ugráltathatunk. Ez annyira igazságtalan.

-Min agyalsz ennyire? - kérdezi fáradt hangom gondolataim főszereplője.

-Nem akarok dolgozni mennii~- ez elég hihető nem? Nem kell mindent tudnia.

-Nos, ezt meg tudom érteni. - mosolyo- dik el és nyakamba fúrja arcát. Nagyon kellemes illata van, ő olyan tökéletes. Szerintem én nagyobb fan vagyok Suga téren, mint a tini lányok. - Mikor kell menned?

-Másfél óra múlva.

-Messze van?

-Nincs. - mosolya kiszélesedik és fel- gördül rám egész testével.

-Ez esetben még egy darabig maradsz. - lábait derekam két oldalára rakja, kezeit nyakam köré tekeri és úgy ölel magához jó szorosan. Szerintem bete- get jelentek, hogy egész nap mellette lehessek. Félek, hogy nem tarthatom meg őt örökre. Ki kell élveznem min- den vele töltött pillanatot.

-Olyan jó lenne, ha legalább egy kávéra bejönnél, de túl feltűnő vagy és a fél város megismerne téged- sóhajtok és átölelem derekát.

-Szerinted csak a fele?- ő még talán az enyémnél is nagyobb sóhajt enged el.

- Szóval próbáld lefoglalni magam valamivel- fúrom az arcom nyakába és beszívom finom illatát.

-Egész nap várni foglak.- mosolyodik el.

-Ez a minimum. - nevetek és simogat- ni kezdem puha tincseit. - Mit szeretnél ma ebédre enni?

-Hmm, nem tudom. Valami finomat.

-Majd hazafelé veszek valamit és mikor visszaérek megesszük. Ma nem kell sokáig lennem szóval pont ebédre haza is érek.

Nagy nehezen ráveszem magam az elindulásra és legnagyobb bánatomra magára kellett hagynom Sugát. Biztos unatkozik otthon egyedül, de mindig nem lehetek vele, mert akkor nem lenne munkám. Annyira nehéz.

Már pár órája a kávézóban szenvedek és mindjárt lejár a munkaidőm, de csak Yoongin jár az agyam. Vajon mit csinálhat egyedül? Gondolataimból egy új vendég érkezése szakít ki. Fekete az egész ruha szettje, egy fekete maszk fedi arca nagy részét, a tetejét pedig egy ugyan ilyen színű baseball sapka fedi. Elég ijesztő. De egyben nagyon jól is néz ki. Tuti megőrültem.

Munkatársam odamegy hozzá felven- ni a rendelését, viszont visszafele jövet felém veszi az irányt.

-Téged akar.

-Mivan?- azt se tudom kiaz. Miért kéne nekem kiszolgálni?

-Azt mondta szeretné, ha a másik pincér szolgálná ki.- von vállat és megy tovább útjára.

Felsóhajtok és a kis jegyzettömbömet felvéve indulok el az asztal felé. Elég ismerős...

-Mivel szo-. Yoongi?? Te meg mit keresel itt?

-Unatkoztam és hiányoztál, szóval úgy döntöttem meglátogatlak.

-Ajj, te is hiányoztál. Na és mit szeretnél ha már itt vagy?

-A legfinomatt sütit és egy nem túl erős kávét.

-Rendben, mindjárt hozom.- mosoly- gok rá és elindulok

Ez kedves, hogy hiányolt. A legjobban próbálom neki megcsinálni, és az általam legfinomabbnak vélt sütit kirakom egy kis tányérra. Miután elkészülök elindulok az asztalához. Mosolyogva teszem le elé a kis tányért mellé pedig a poharat.

-Köszönöm.

-Remélem ízleni fog. Nemsokára végzek, megvársz?

-Azért most jöttem csak. - kacsint rám.

-Így legalább választhatsz kaját. - nevetek kicsit zavartan.

-Ez volt a célom. - szemforgatva nevet fel ő is.

Sokkal jobban telik a munka mióta Yoongi is itt van. Boldogabb vagyok és szinte repül az idő. Visszamegyek hozzá, hogy szóljak készüljön és mindjárt indulhatunk.

-Hogy ízlett? - kérdezem mikor odaérek.

-Ha eddig tudtam volna, hogy ilyen kávét tudsz csinálni nem én szenved- tem volna volna vele reggel.

-Szóval van egy új reggeli feladatom.

-Pontosan.- bólogat mosolyogva. - Mennyivel tartozom? - utal a kávéra.

-Ma a vendégem voltam. Most pedig öltözz és menjünk. - azzal ott is hagyom, hogy én is elkészüljek az indulásra.