Nem a világ legkellemesebb dolga az ébresztő hangjára kelni, de legalább el vagyok lazulva. Yoongi iszonyat jól ért a csomók kimaszírozásához, örülök hogy nem felejtette el és egy jó hosszas kényeztetésen vehettem részt.

Kikapcsolom az idegesítő sípolást és a még szuszogó Yoongi felé fordulok. Annyira édes, de muszáj felkeltenem. Barna tincseit kezdem kisimítani a szeme elől.

-Jóreggelt Suga, Gwangjuba kéne jutni még ma, de ha így folytatod holnap se érünk oda. - mondom miután elkezdi nyitogatni a szemét.

-Kegyetlenség ilyen korán kelni.

-Tudom.- puszilok a gondosan elsimított kicsit kócos hajkoronába.- De a kocsiba még aludhatsz.- erre már nem is mond semmit csak morog egyet, jelezve mindjárt felkel.

Elkészítem a kávét- ami tényleg az én munkám lett- és beviszem Sugának, aki biztos vagyok benne, hogy közbe visszaaludt. Meglepetésemre felülve nézi a telefonját, bár elég kómás a tekintete.

-Tessék- nyújtom neki oda a gőzölgő italt.

-Köszönöm.- mosolyog hálásan.

A saját kávém elfogyasztása után a bőröndöt, amit már az ajtóhoz készítettem kiviszem, és a kocsi csomagtartójába teszem. Tegnap már előkészítettem a ruháimat, így azokat ma már csak magamra kell kapnom. Mire mindennel végzek lustaság királyfi is nagy nehezen elkészül. Az egyik pólóm van rajta, mivel még nem vett túl sokat magának, addig pedig néha az enyémet hordja. Igazából elég jól áll neki, nagy rá és rálátást enged kulccsontjára.

-Indulhatunk?- kérdezem az ajtóban állva, utoljára átgondolva mit hagyunk itthon.

-Ajj, Hobi. Valami mindig otthon marad, induljunk.

-Igazad van, menjünk.- sóhajtok fel.- Hosszú út áll előttünk.

Már a kocsiban ülve haladunk úticélunk felé. Klóni idő közben elaludt, ezért én zenehallgatással ütöm el az időt. A rádióban meghallva a hangját tekerem feljebb a hangerőt, nem is gondolva arra mivan akkor, ha felébred.

-Please don't let me shine, don't let me down, don't let me fly. Ijeneun museowo. DON'T LET ME SHINE!- a végét már szinte kiabálom, mire fel is ébred drága úti társam.

-Hobi basszus. Ennek nem az a lényege, hogy minél hangosabban kiabáld.- dünnyögi fáradtan.

-Akkor mutasd meg hogy kell.- mióta velem van még úgysem hallottam énekelni, pedig már egy ideje ott tanyázik.

-De akkor az elejéről.- ki is kapcsolja a rádiót és telefonján indítja el ugyan ezt a számot.

-Ez valami elképesztő volt.- mondom ámuldozva a dal végén.

-Szerintem még senkinek nem tetszett ennyire mint neked.- neveti el magát. - Van még amit ismersz?

-Ez hülye kérdés. Az összeset tudom.

-Rendben, akkor az Agust D-t énekeljük együtt. Egész jó a hangod.- azt mondta szép a hangom, maga Min Yoongi dicsérte meg.- Na, azért el ne ájulj itt nekem.

-Megpróbálok.

-Figyelj, indítom.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer együtt énekelhetek vele, de ez minden álmom felülmúlja. Most örülök igazán hogy régen megtanultam reppelni. Sorban énekeljük el közösen a dalait, plusz ami jön. Már nem is bánom, hogy felzavartam.

-Gwangjuban vagyunk.- Szólal meg hirtelen Suga. Fel se tűnt, hogy ideértünk.

Egyre ismerősebb az egész környék, és rengeteg emlék ugrik be a gyerekkoromból, mikor az iskolám előtt hajtok el. Lassan beérek az utcába, ahol a szüleim laknak és most kezd tudatosulni bennem, hogy nem tudom mit fogok mondani. Hogy került hozzám Yoongi? Basszus.

-Mit fogunk mondani?

-Ezt hogy érted?- fordul felém.

-Miért vagy velem?

-Ohh... Erre nem is gondoltam.

-Ezaz, hogy én sem.

-Szerinted elmondjuk nekik az igazat?

-Nem tudom. Én bízom bennük, sosem mondanák el senkinek.

-Akkor ezt meg is beszéltük. - bólintok és leparkolok a házunk előtt.

-Megérkeztünk.

Kiszállunk a kocsiból és Yoongi elé állok, végig nézek rajta. Tökéletes. A nyakörvet kicsit megigazítom, mert az alvás közben elmozdult rajta. Imádom hogy azóta hordja mióta megvettem.

-Annyira jól áll.- mosolyodok el és a nyakára simítok. Kicsit elvörösödik és kezemre fogva kezd húzni a ház felé.

Felsétálunk az ajtó előtti pár lépcsőfokon és egyből be is nyitok. Úgy tervezem meglepem őket, nem szóltam, hogy pont most jövök. A nappaliban nem találok senkit, ezért a konyhába veszem az irányt. Dél körül jár az idő, gondolom anyám épp nagyban főzi az ebédet. Meg is pillanatom, ahogy kavargatja a kaját. Mögé osonok és megölelem jobbra balra dőlve közbe. Megugrik miközben felsikít, hamar rájön ki is tört az életére. Megfordul karom között és szorosan magához ölel. Már annyira hiányzott. 

-Hobi- könnyesedik be a szeme. megsimogatom a haját és arca oldalára puszilok.

-Már hiányoztál, muszáj volt jönnöm- mosolygok rá.- Viszoont~ remélem nem baj, hogy nem egyedül jöttem.- meglepődik mondatomra. Úgy tűnik eddig nem vette észre, hogy más is van itt.

-Úr isten. Csak nem?- akad el lélegzete amint meglátja ki is áll mögöttem.

-Anya, had mutassam be neked Min Yoongit. Vagyis... igen, később beszéljük meg kérlek, mert éhen halok és elfáradtam az úton.- bólint jelezve, hogy most elenged de nem hagyja annyiban a dolgot.- Apa hol van?

-Hátul van a kertben. Menjél, örülni fog neked. Suga ha szeretnél itt maradhatsz. Vagyis Yoongi- nevet fel kicsit zavartan.

-Nyugodtan hívhat így.- látszik, hogy meglepődött de egyáltalán nem zavarja a dolog.

-Anya is nagy fan ám.- nevetem el magam.- Volt olyan szám amit előbb meghallgatott, mint én.

-Hobi, apád látni akar téged.- néz rám olyan "húzz már ki" fejjel. -Ne égess le előtte, tudod, hogy én is imádom őt.- suttogja a fülembe. De komolyan, ő a legjobb.

-Jól van na, de azért ne vallasd szerencsétlent, nem kihallgatásra hoztam.

-Ne feltételezz ilyet.- rázza meg a fejét- Azt majd csak akkor, ha apád is bejött.- sóhajtva indulok ki magukra hagyva őket.