Aish... Mi ez a kínzó fejfájás?

És ki alszik velem?

Kinyitottam a szemem, majd megláttam Jinyoung-ot.

Mi a fenét keres itt?

Hogy került velem egy ágyba?

És nekem miért szakad szét mindjárt a fejem?

Kikászálódtam az ágyból, óvatosan, nehogy felkeltsem a vendégem.

Bementem a konyhába, ahol a pulton hevert két sojus üveg.

Az üres üvegek láttán kezdett rémleni pár dolog estéről.

Elkezdtünk iszogatni, JR megbolondult, és összevissza beszélt.

Rám mászott, de én nem hagytam magam, utána meg valahogy átkerültünk a szobába, aztán leesett a földre.

Utána meg gondolom aludtunk.

Legalább is remélem nem csináltunk hülyeséget, mert ezenken kívül semmire sem emlékszem.

Ugye nem feküdtünk le? Hát nekem a fejemen kívül nem fáj semmim, ha Jinyoung-nak se, akkor nincs baj.

Kerestem egy fejfájás csillapítót, amit be is vettem egy pohár víz kíséretében.

Még mindig fájt, de remélem hatni fog.

Bementem JR-hoz, aki kezdett ébredezni.

-Jó reggelt, Hyung!-mondtam normál hangerővel, miközben leültem mellé.

Ő csak motyogott valamit amit nem értettem, aztán hirtelen legurult az ágyról.

-Aú~.-fogta meg a fejét, aztán fel is pattant.

-Yu-Yugyeom?-kérdezte csodálkozva.

-Emlékszel, hogy mi történt tegnap?-tettem fel a kérdést, mire Jinyoung megrázta a fejét.

-Annyira emlékszem, hogy elkezdtünk iszogatni. Ennyi.-mondta miközben leült mellém.

-Nem fáj semmid?-néztem a szemébe.

-Csak a fejem.-mondta természetesen, mire én nyugodtan kifújtam az eddig bent tartott levegőt.

Akkor nem feküdtünk le.

Huh.

-Mi az?-vett fel az arca gondolkodó kifejezést.

Úgy látszik neki eszébe sem jutott az, ami nekem igen.

-Azt hittem, hogy mi... Izé...-mondta kicsit zavartan a tarkómat vakargatva.

-Hogy lefeküdtünk? Te is mást szeretsz, meg én is. Mi okunk lett volna rá?-vette elő újra a komolyabb énjét.

-Tegnap nem ezt mondtad.-idéztem fel az emlékeimet, mire a szemei tányérnagyságúra tágultak.

-Nem akartál elengedni.-tettem hozzá gyorsan nehogy rosszra gondoljon.

Ekkor a telefonom pittyegett egyet, gyorsan megnéztem hogy ki írt.

Jackson neve villogott a képernyőn.

Szia Gyeomie! Tíz perc és nálad vagyok, a többi meglepi😉

Elolvastam a rövid üzenetet, aztán Jinyoung-ra néztem.

-Tíz perc és itt van Jackson.-jelentettem ki, mire ő felpattant, és azonnal a fürdőt célozta meg.

Míg ő fürdött, én összeszedtem a ruháimat, meg feltakarítottam a tegnapi után.

Hamar kijött, talán három perc után.

Én is gyorsan lefürödtem, meg adtam JR-nak fejfájás csillapítót.

Pont végeztünk, amikor az ajtón kopogtak.

Mentem is ajtót nyitni.

De nem csak Jackson állt előttem, hanem mindannyian a többiek, és egy számomra ismeretlen fiú.

Nagyjából annyi idős lehet mint én, de sokkal alacsonyabb.

-Sziasztok!-köszöntem mosolyogva a fiúknak.

A tekintetem rögtön Mark-ra terelődött, aki mint mindig, most is tökéletesen festett.

-Szia!-kiabálták egyszerre, aztán mindenki bejött. JR-t is köszöntötték, aztán mindenki leült a kanapéra.

Akinek nem maradt hely, az a földön ült.

Én a földön ültem Mark mellett, és ami rögtön szemet szúrt, az az, hogy Jackson ölébe ült az ismeretlen fiú.

Mi a jóságos ég?

Az a srác a pasija?

-Be szeretném nektek mutatni BamBam-ot, tegnap óta járunk.-mondta Jackson Hyung, és közben mosolygott a párjára.

-Amúgy Kunpimook Bhuwakul vagyok, és tizenhét éves.-mondta Bam.

-Inkább maradjunk a BamBam-nál.-szólalt meg Youngjae, mire mindenki elnevette magát.

-Honnan származol?-kérdezte kíváncsian Jinyoung.

-Thaiföldről.-válaszolt helyette Jackson, Bam pedig csak mosolygott.

-Van kedvetek inni valamit?-szólalt meg JB, mire mi Jinyoung-gal egymásra néztünk.

-Csak azt ne.-vágtuk rá egyszerre, mire megint röhögött mindenki.

Hát ők nem tudják ennek az okát, de én többet nem akarok úgy kikötni senkivel sem egy ágyban, hogy azt sem tudom mi történt.

-Akkor menjünk el valahova.-dobta fel az ötletet Youngjae.

Erre már mindenki bólogatot, úgyhogy az elmenni valahova program mellett döntöttünk.

-Menjünk sétálni a parkba!!!-kiabálta el magát izgatottan BamBam.

-Oké.-egyezett bele Mark.

Elindultunk.

Én végig próbáltam Mark mellett maradni, Jackson és Bam kézenfogva mentek előttünk.

Aranyosak együtt.

Több órán keresztül sétálgattunk, a parkba és a környékén.

Nagyon jól elbeszélgettünk, hülyéskedtünk.

Bam-ot is megismerhettük, aki nagyon jófej és kedves.

De egy kicsivel idősebb nálam, szóval én vagyok a maknae.

Pedig ő néha gyerekesebb, mint én.

A séta után visszamentünk hozzám, mindenki fáradtan dőlt le a kanapéra.

-Gyeomie~!-éhesek vagyunk.-nézett rám cuki szemekkel Mark, mire én egyrészt teljesen elvörösödtem, másrészt pedig megforgattam a szemeimet.

-Mit kér az éhenkórász banda?-fordultam a többiehez.

-Pizza!!!-vágták rá egyszerre szinte mindannyian.

A kezembe vettem a telómat, és felhívtam a pizzériát.

A hívás elég érdekesre sikeredett, ugyanis mindenki másmilyen pizzát akart.

Folyamatosan üvöltöztek.

Ez aztán a komoly társaság.

Képesek vagyunk összeveszni hogy mit együnk.

Végül sikerült megegyezniük, így megrendeltem a pizzákat.

Hamar ide is ért, nem telt bele fél órába.

Amint csöngettek, Jackson felugrott, átvette és ki is fizette az ételt, ami rekord idő alatt elfogyott.

Öt perc múlva már mindenki a kanapén vagy a földön feküdt.

A fiúk jól telezabálták magukat, én csak két szeletet ettem.

Mark sem evett olyan sokat, de a többiek teletömték a fejüket.

-Asszem én megyek.-pattant fel JR, utána meg JB.

Utánuk ment Youngjae is, és a Jackbam páros.

-Sziasztok.-köszöntek el, aztán kimentek.

Még utánuk kiabáltak egy 'sziasztok'-ot, aztán visszementem a nappaliba.

Mark nem ment el, ő itt maradt.

Már a gondolattól hogy kettesben lehetek vele, elkezdett hevesen verni a szívem.

Vörös fejjel battyogtam hozzá, és leültem mellé a kanapéra.

-Hiányoztál, Gyeomie.-mondta halkan, aztán hirtelen szorosan magához ölelt.

Nekem is hiányzott.

De még mennyire.

Viszonoztam az ölelését, és a vállába fúrtam a fejem.

Beszippantottam az illatát, amitől teljesen lenyugodtam.

Még mindig ölelt, és az eddig a derekamon pihentetett kezét a pólóm aljához vezette, majd lassan felhúzta egy picit.

Benyúlt a textil alá, és az oldalamat kezdte simogatni, mire akaratlanul is elhagyta a számat egy jóleső sóhaj.

Az ajkaival a nyakamat célozta meg, aztán hirtelen eldöntött a kanapén.

Ahogyon hozzámért egyre jobban kezdtem felizgulni, és az izgalmam talán már láthatóvá is vállt.

-Ah...Markhh...-nyögtem a nevét, amíg ő lágyan puszilgatta a nyakamat, és a kezemet pedig a pólója alá vezettem.

Eléggé szaggatottan vettem a levegőt, és Mark sem volt ezzel máshogyan.

Fogalmam sincsen, hogy miért csinálja ezt, de már nem tudom abbahagyni, annyira felizgatott. 

Egyszer csak felkapott az ölébe, és bevitt a szobámba, aztán letett az ágyra.

Felém mászott, és a kezét a combomra helyezte, majd mélyen a szemembe nézett.

Hirtelen felpattant, és kiment a szobából.

Ez mi volt?...

Sziasztook! Mostmár teljes a csapat, megérkezett a mi BamBam-unk is. Akinek egyébként ma van a szülinapjaa😍😙

Ha tetszett a rész kérlek jelezzétek 👍 és 💬 formájában😙