-Gyeomie~.-zokogott tovább BamBam.

Tovább simogattam a hátát.

-Ki bántott?-kérdeztem tőle, és a szemeibe néztem.

Már kicsit elcsitult a sírása, és talán már tud egy értelmes mondatot kinyögni.

-Jackson.-mondta halál komolyan, mire én összeráncolt szemöldökkel bámultam rá.

Jackson Hyung miért is bántaná?

-Mit csinált?-tettem fel kicsit félve a kérdést.

Bam megint sírni kezdett.

Magamhoz öleltem, és próbáltam megnyugtatni.

-Gyere ülj le, és meséld el mi történt.-indultam meg a kanapé felé, amin mindketten helyet foglaltunk.

-A buli után felmentünk hozzá, és ő hulla részeg volt. Én nem ittam sokat, azért akartam vele maradni, hogy vigyázzak rá nehogy hülyeséget csináljon. Becsukta az ajtót, és csókolgatott, aztán elkezdett vetkőztetni. Százszor szóltam rá, hogy ez még túl korai, de ő nem foglalkozott vele. Hiába ellenkeztem, így is lefektetett. Rohadtul fájt, és még mindig alig tudok leülni.-könnyezett be újra, aztán folytatta.

-És reggel elmondtam neki, hogy mit csinált... És azt kérdezte, hogy nem akarom-e megismételni.-sírta el magát megint.

-Bam, ez rettenetes... Hogy tehette ezt?-gondolkodtam el.

Ő nem az a Jackson aki a legjobb barátom.

Senkivel sem tenne ilyet.

Soha.

-Nem tudom...-suttogta maga elé bámulva.

-És... Szakítottatok?-kérdeztem meg, mire szomorúan felnézett.

-Szakítottam vele.-hajtotta le a fejét.

-Találsz majd jobbat.-próbáltam valami megnyugtatót mondani.

Bam még mindig zokogott.

Miután karjaim között kisírta magát, valaki kopogott.

Felpattantam a kanapéról, és reménykedve léptem az ajtó elé.

Könyörgöm, Mark legyen az.

Lehunytam a szememet, és kinyitottam az ajtót.

-Szia Gyeomie~.-hallottam meg Jinyoung hangját, mire kicsit csalódottan, de még is boldogan néztem fel.

-Jinyoungie~!-ugrottam a nyakába, mire ő felnevetett.

-Mizu?-kérdezte, miközben beljebb jött, de amikor meglátta a kisírt szemű BamBam-ot a kanapén ülve, leolvadt az arcáról a mosoly.

-Bam, jól vagy?-lépett hozzá közelebb, és az arcára kiült az aggodalom.

-Nem...-sóhajtott fel szegény fiú. Junior kérdőn nézett rám, mire én leültem melléjük.

-Jackson olyat tett vele, amit ő még nem akart.-szólaltam meg, mire JR arca megint teljesen megváltozott.

-Úristen BamBam, jól vagy? Mit csinált veled?-aggódott egyre jobban Jinyoung.

-Oké, most szépen el jössz velem, és elmeséled. Elmegyünk valahova, hogy elfelejtsd ezt.-fogta meg a még mindig könnyes szemű fiú kezét.

-Szia Gyeomie, majd jövök.-indult ki JR Bam kezét fogva, én meg csak bámultam utánuk.

-Sziasztok.-mondtam halkan, aztán leültem a kanapéra.

***

-Gyeomie~.-hallottam meg a nevem, mire átfordultam a másik oldalamra.

-Yugyeom!-ismételte a nevemet egy kicsit hangosabban.

Kinyitottam a szemeim, és Jackson-t láttam meg.

Mit keres itt?

Több mint egy hét telt el azóta, hogy Bam és ő szakítottak.

Ez az eset után Jackson nem kereste a társaságomat, és a telefont sem vette fel.

Most meg csak így beállít?

Na de álljunk meg egy percre!

Hogy jutott be?

-Szia.-szólaltam meg végül.

-Jó reggelt.-mosolygott rám.

Valami nincs rendben, az biztos.

Kikászálódtam az ágyból, és gyorsan magamra vettem a pólómat.

-Csináltam reggelit.-szólalt meg Jackson Hyung, aztán kiment a szobából.

Még főzött is?

Sosem szokott ilyen lenni.

-Köszi.-kaptam észbe, aztán elindultam utána.

Lent már meg volt terítve, két személyre, és a tányéron volt palacsinta.

Leültünk egymással szemben, és csendben megettük a kaját.

Kínos volt ez a csönd, ugyanis vele mindig beszélgetni szoktunk.

De most nincs miről.

-Mark-kal hogy állsz?-tette fel hirtelen a kérdést.

-Sehogy.-válaszoltam egy sóhajtás közepedte. Jackson perverzen elvigyorodott, amit végképpen nem tudtam hova tenni.

Nem szólt semmit, nem mondta azt, amit korábban.

A reggeli többi részét megint a rettenetesen kínos csendben fejeztük be.

-Megyek felöltözök.-pattantam fel az asztalhoz, aztán elindultam a szobámba.

Átvettem a pizsimet rendes ruhákra, és kicsit megigazítottam hajam, mert eddig eléggé érdekesen nézett ki.

Amint végeztem, visszamentem a nappaliba.

Jackson a kanapén feküdt, és bámulta a tévét.

Leültem mellé, és elgondolkodtam kicsit.

Arra jutottam, hogy sohasem leszünk Mark-kal egy pár.

A múltkori eset után(amikor megvédett a folyosón), nem találkoztam vele.

-Gyeomie.-nézett rám egyszer csak Jackson.

-Igen?

-Baszottul jól nézel ki.-jelentette ki, aztán még mielőtt bármit is mondhattam volna, letepert az ágyra.

A szemeiben égett a vágy.

-Jackson... Te mit...?-motyogtam halkan, de nem tudtam tovább mondani, ugyanis a rajtam fekvő fiú az ajkaimra tapadt.

Vadul csókolt, közben a kezét a pólóm alá vezette.

Én nem csókoltam vissza, sőt próbáltam lelökni magamról, de nem ment.

Megint gyengének, és esetlennek éreztem magamat.

Olyan érzésem támadt, mint amikor apám megvert.

Jackson picit felemelte a fejét, és levette rólam a pólóm, én meg ijedten, és inkább félelemmel teli arccal bámultam rá.

Újra ajkaimra tapadt, és közben a felsőtestemet simogatta.

-Kérlek ne...-suttogtam elcsukló hangon amikor elhajolt tőlem.

Az eddigi tekintete teljesen megváltozott, és hirtelen leszállt rólam.

-Gyeomie, sajnálom. Én, én...-kezdte suttogva.

-A kurva életbe!!! Miért kellett megbasznom BamBam-ot!!??-ordította teli torokból, mire én elképedten néztem rá.

-Pedig szerettem.-vett vissza újra a hangjából, és... Könnyekkel teltek meg a szemei!??

-Jackson... Akkor miért fektetted meg ha ő nem akarta?-kérdeztem, mire ő csak rázta a fejét.

-Elcsesztem. Kibaszottul elcsesztem.-susogta, aztán hirtelen zokogni kezdett.

-Jackson jól vagy?-kérdeztem, mire abbahagyta a sírást.

-Sajnálom, Yugyeom. Nem akartalak bántani.-nézett fel rám könnyes szemekkel.

-Hidd el, kaptam már rosszabbat. Csak ne sírj már.-nevettem fel, mire ő végre elmosolyodott.

Aztán nekem leesett, hogy póló nélkül vagyok.

Visszavettem a textilt magamra.

-Megyek, és megmondom Bam-nak hogy sajnálom és szeretem.-mondta ki, aztán kirohant.

Én csak ültem, és gondolkodtam, hogy most mit csináljak.

Végül arra jutottam, hogy elmegyek sétálni.

Egészen a parkig sétáltam, és ott leültem egy padra.

Arra a padra, ahol találkoztam Jinyoung-gal és Jaebum-mal.

Nagyon hálás vagyok nekik, hogy a barátjuk lehetek.

És persze ott van Youngjae, és BamBam is

Ők is törődnek velem, ahogyan Jackson is.

Lehet, hogy ma hibázott, de tudom, hogy igazán jó barát.

És végül de nem utolsó sorban ott van Mark.

Mark Tuan, aki először életem megkeserítője volt, aztán miatta lett normális életem.

Ha ő nem hozza vissza a telefonomat, tutira nem lenne senkim.

Apám még mindig bántana.

Még mindig piszkálnának a suliban, sőt az is lehet, hogy már nem is lennék itt.

Kicsit elbambultam, aztán megláttam nem messze tőlem Mark-ot.

De nem akárhogyan.

Csókolózott valakivel.

A szívem összeszorult, és gondolkodás nélkül át akartam szaladni az út túloldalára.

Hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem meg a fejemnél, és az egész felsőtestemen.

Próbáltam felkelni, de egyszerűen nem ment. Egy ismerős arcot láttam meg.

-Gyeomie! Hallasz?-kérdezte Mark, miközben a fejemet óvatosan az ölébe helyezte.

-Igen.-erőltettem meg magamat, és nagyon nehezen de kinyögtem ezt az egy szót.

A fájdalom egyre nagyobb lett, és egyre gyengébbnek éreztem magamat.

Most meg fogok halni?

Nem, az nem lehet.

Marknak tudnia kell, hogy mit érzek iránta.

Ha meghalok, akkor legalább úgy emlékezzen rám.

-Mark... Én... Szeretlek... Szerelmes vagyok beléd.-vallottam be azt, amit már nagyon hosszú idő óta éreztem.

-Yugyeom, én...-kezdett el mondani valamit, de még mielőtt befejezhette volna, elvesztettem az eszméletemet...

Sziasztook! Ez lenne az utolsó előtti rész, hamarosan érkezik a zárórész. Remélem tetszett, ha igen akkor : 👍 & 💬