-Mark!-ugrottam ki az ágyból, és utána mentem.

-Én sajnálom...-nézett rám sajnálkozó pillantással.

Nehogy már ezt sajnálni akarja!

Életemben nem éreztem ilyen jól magam.

-Mit?-kérdeztem kicsit összezavartan, és közelebb lépkedtem hozzá.

-Ezt... Én nem akartam. Bocsáss meg kérlek.-vette elő a cuki, bociszemes tekintetét.

Ekkor eszembe jutott valami, amit nem hagyhatok ki.

-Megbocsájtok, ha velem alszol ma.-néztem bele gyönyörű, barna szemeibe.

Az arca pirosabb színt vett fel, és zavartan elmosolyodott.

Zavarba hoztam volna Mark Tuan-t?

-De Gyeomie... Nekem barátnőm van.-hajtotta le a fejét.

Az állánál fogva felemeltem a fejét, így szemkontaktust teremtve.

-Csak aludj velem. Semmi egyebet nem kérek.-mondtam kicsit halkabb hangon, mire ő bizonytalanul megrázta a fejét.

-Itt alszom, de nem veled egy ágyba.-jelentette ki, mire én bólintottam.

Csak az a lényeg, hogy itt legyen.

-Nem akarom, hogy tönkremenjen a barátságunk, mert sokat jelent nekem.-tette hozzá aranyosan mosolyogva, aztán leült a kanapéra, én meg mellé.

-De amit az előbb csináltál...-kezdtem bele, de közbe vágott.

-Felejtsük el!-emelte fel a hangját, mire én csak félve bólintottam egyet.

'Felejtsük el!'...

Én ezt nem tudom elfelejteni.

De meg kell tudnom, hogy a fiúkhoz is vonzódik-e.

-Holnap nekem suliba kell mennem.-törte meg a csendet.

-Nekem meg állást kell keresnem ha nem akarok megfagyni a télen.-mondtam természetesen, mire Mark kikerekedett szemekkel bámult rám.

-Te dolgozni akarsz?-kérdezte szinte sokkos állapotban.

Komolyan, olyan fejet vágott, mintha bejelentettem volna hogy vámpír vagyok.

-Igen.-rántottam meg a vállamat.

-Megyek fürdeni.-pattantam fel, és a fürdőbe vettem az irányt.

Gyorsan kibújtam a ruháimból, és beálltam a zuhany alá.

Míg folyott rám a meleg víz, azon gondolkodtam, hogy most hogyan tovább.

Talán csak egyszerűen felteszem neki a kérdést, hogy biszex-e.

Vagy hogy érzett-e már akármit fiú iránt.

Elzártam a vizet, megtörölköztem, és felvettem egy tiszta alsót.

Mást direkt nem vettem magamra, mert kíváncsi vagyok Mark reakciójára.

Kimentem a fürdőből, és visszaindultam a nappaliba.

-Adjak törcsit?-kérdeztem, mire Mark hátrafordult, és azonnal átvette az arca színe paradicsomét.

-Majd én keresek.-mondta megint zavartan, aztán bement a szobámba, de én nem hagytam, mentem utána.

Kinyitotta a szekrényt, és egy jó nagyot sóhajtott, amikor meglátta hogy hol vannak a törölközők.

Hát igen.

Fennt, a legfelső polcon.

Akkor sem éri fel, ha ugrik egyet.

De mégsem kért segítséget, nyújtózkodott, és próbált egyet levenni.

Én mögéálltam, direkt úgy, hogy a mellkasom a hátának legyen támasztva.

Könnyedén levettem egy törcsit, Mark meg megfordult.

Az arca színe még mindig nem változott, talán még erősödött is.

Egy elégedett vigyort villantottam meg az arcomon, mire ő lesütötte a szemét.

Hirtelen kikapta a kezemből a törölközőt, és elindult a fürdő felé.

Egy kicsit megtorpant, aztán visszanézett.

-Egy alsót tudsz andni?-kérdezte szégyenlősen, mire én kihúztam a fiókom, és kivettem egyet.

A kezébe nyomtam, ő pedig gyorsan beviharzott a fürdőbe.

Hamar kész is lett, és most jött az, amire egészen idáig vártam.

Látni fogom egy szál alsóban.

Kinyílott az ajtó, és úgy lépett ki rajta, amire számítottam.

A szívem hangosan vert, és hirtelen a hőmérséklet is magasabbá vállt.

Csak bámultam rá, a tekintetem a szeme, és a kockás hasa között cikázott.

Aztán kicsit lejjebb pillantottam, és halványan elmosolyodtam.

Mark megint fülig pirult, és zavartan ült le mellém.

-Yugyeom, én alszom a kanapén.-jelentette ki, majd elindult.

Én vággyal teli szemekkel néztem utána, aztán sóhajtottam egyet.

Hát, azthiszem sosem lesz az enyém.

Utána battyogtam, és leültem mellé.

Már feküdt a kanapén, be volt takarózva egy pléddel.

-Mark, kérdezhetek valamit?-tettem fel félve a kérdést.

-Igen.-mondta fáradt hangon.
-Te melyik nemhez vonzódsz?-kérdeztem halkan, bizonytalan hangon.

-Ha arra akarsz kilyukadni, hogy meleg vagyok-e, akkor a válaszom nem. De most alszom. Jóéjt.-halkult el a végére.

Hát egy kicsit elszomorodtam, de valahol tudtam a válaszát.

Csak azt szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára.

Akkor itt a vég?

A gondolkodásomból az zökkentett ki, hogy Mark édesen szuszogott.

Erős vágyat éreztem, úgy éreztem, hogy muszáj lesz megpuszilnom.

Közelebb hajoltam hozzá, és egy gyenge puszit nyomtam az arcára.

Benyúltam a pléd alá, és végigsimítottam a kockáin.

Sóhajtottam egyet, aztán még egy puszit nyomtam a homlokára.

-Szeretlek.-suttogtam, de mind hiába.

Tudtam, hogy úgysem hall.

Ekkor eszembe jutott valami. Lassan benyúltam a dereka alá, és felemeltem, aztán bevittem az ágyamba.

Lefektettem, és bebújtam mellé, majd magamhoz szorítottam.

Így aludtam el...

Reggel úgy ébredtem, hogy Mark már nem feküdt mellettem.

Azonnal kiugrottam az ágyból, és rohantam a nappaliba.

De már nem volt sehol senki. Csak egy papír hevert az asztalon.

Szia, Yugyeom! Sajnálom, hogy így kell elbúcsúznom tőled, de nem akartalak felébreszteni.

Tudod, hogy miért nem akartam veled aludni, de mégis melletted ébredtem.

Mondtam, hogy nem akarom tönkretenni a barátságunkat, de a tegnapi után úgy érzem, hogy egy időre nem kéne találkoznunk.

Sajnálom.

Szia!...

Mark

Ezt nagyon elrontottam.

Nem kellett volna ennyire önfejűnek lennem.

Elvesztettem, és talán sohasem kapom vissza.

Elfeküdtem a földön, és hangosan sírni kezdtem.

Egy darabig csak zokogtam, aztán eszembe jutott, hogy állást kell keresnem.

Nagy nehezen feltápászkodtam, és elvánszorogtam a kanapéig.

Az asztalon hevert a telóm, a kezembe vettem, és elkezdtem bújni az álláshirdetéseket.

Mindenhová vagy gyakorlat, vagy érettségi kell.

Hát nekem egyik sincs.

Szomorúan mentem be a szobámba, de véletlenül nekimentem a szekrénynek, ami feldőlt.

Csak én lehetek ilyen béna.

Felnéztem a falra, és láttam, hogy van egy doboz beleépítve, kivettem onnan, és felnyitottam.

Ki nem találjátok, hogy mi volt benne!

Annyi pénz, ami talán még három évre is elég.

Hogy került ez ide?

Eltettem a dobozt az ágyam alá, és valamennyire elégedetten feküdtem el az ágyon.

Legalább nem kell dolgoznom.

De akkor is, ki tette ide ezt a sok pénzt?

Mindegy, legalább nem halok éhen.

Ekkor csöngettek, úgyhogy elindultam az ajtóhoz.

Kinyitottam, és Youngjae-vel találtam szemben magam.

-Szia.-köszöntem, majd odébbálltam.

-Szia Yugyeom!-mondta, aztán bejött.

-Mark mondta, hogy összevesztetek.-ült le.

Nekem könnyek gyűltek a szemembe, aztán hirtelen kitört belőlem a zokogás.

Ölelő karokat érzetem meg magam körül, majd a fejemet a vállára hajtottam.

-Shh... Ne sírj...-csitítgatott miközben a hátamat simogatta.

-Deh Mark azt mondta, hogy nem meleg, és többet látni sem akar!-fakadtam ki, mire Youngjae leültetett, majd mélyen és komolyan a szemembe nézet.

-Akkor elmesélem.-jelentette ki, mire én abbahagytam a sírást, és figyelni kezdtem.

-Igazából nem akartam senkinek sem elmondani, mert nem vagyok éppen a legbüszkébb erre. Nagyjából két éve, voltam egy buliba, ahol Mark is ott volt. Mindketten jól lerészegedtünk, és elkezdtünk beszélgetni. A következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy ruha nélkül fekszem vele egy ágyban, és lefeküdtünk... Igazából semmit nem éreztem iránta, arra sem emlékszem, hogy hogyan történt. De körülbelül három napig úgy fájt a seggem, hogy menni sem tudtam.-hajtotta le a fejét, és talán elszégyellte magát. De várjunk csak. Ha Mark lefeküdt egy fiúval, az azt jelenti, hogy vonzódik hozzájuk.

-Mark meleeeg!!! Mark megleeeeg!!!!-ugrándoztam össze-vissza a nappaliban.

Visítoztam, sikonyáltam, aztán elterültem a földön.

Van esélyem nála.

-Yugyeom, kelj fel, a Bam mindjárt itt lesz.-mondta Youngjae Hyung, mire elégedetten felkeltem a földről...

Sziasztook! Remélem tetszett a rész, ha igen 👍 & 💬.