Lassan nyitogattam ki a szemeimet a napfény miatt.

Azt vettem észre, hogy Mark szorosan mellettem alszik, és én meg átölelem.

Nem akarok felkelni.

Egyrészt, nehogy felébredjen, másrészt olyan jó így feküdni vele.

Elkezdett ő is mocorogni, és szembefordult velem

A szemei csukva voltak, de biztos vagyok benne, hogy már nem alszik.

Még jobban hozzámbújt.

Erre nekem elkezdett sokkal hevesebben verni a szívem, és egyre gyorsabban emelkedett és süllyedt a mellkasom.

Éreztem, hogy az arcom átveszi egy paradicsom színét.

Vajon most ébren van és ezt direkt csinálja velem?

Megéreztem a kezét a derekamon, amivel lassan simogatni kezdte az oldalamat.

Mostmár tuti, hogy nem alszik.

Akaratlanul is felsóhajtottam egyet, mire ő kinyitotta a szemét.

Amint rám emelte tekintetét, fülig húzta a száját, úgy elmosolyodott.

-Jó reggelt.-mosolyogtam vissza rá.

-Neked is Gyeomie.-pattant fel mellőlem.

Sajnos.

Pedig még eltudtam volna viselni ezt pár óráig.

Fel kéne öltöznöm...

De azt sem tudom mennyi az idő.

Felkeltem az ágyból, és elindultam a 'szekrényhez'. Ami igazából csak egy polc volt.

Ennyire futja a kórháznak.

De mostmár úgy is mehetek haza.

Végre.

Kivettem egy fekete, szaggatott farmert, egy sima pólót, meg egy pulcsit.

Jó lesz ez.

Megfordultam, és azt vettem észre, hogy Mark bámul rám.

-Én majd nálatok öltözök át.-mondta, aztán leült velem szemben az ágyra.

Szóval akkor most végig akarja nézni, ahogyon öltözöm?

Oké, legyen.

Ha egy csontvázat akar látni, akkor legyen.

Levettem magamról a pólómat.

Mark felkelt az ágyról, és mellém állt.

-Yugyeom... Te mikor ettél utoljára?-kérdezte, aztán a hasamra vezette a tekintetét.

-Már nem emlékszem...-gondolkodtam el.

Mark hirtelen csak magához ölelt, és simogatta a hátamat, ami jó érzést váltott ki belőlem.

-Ha hazamegyünk muszáj lesz enned valamit.-suttogta a fülembe, mire engem kirázott a hideg.

Most ezt miért csinálja?

-De én nem vagyok éhes.-toltam el magamtól.

-De az vagy.-vágta rá, aztán újra leült.

Felvettem magamra a pólót, aztán a pulcsit is.

Gyorsan átvettem a nadrágomat is, és leültem Mark mellé.

***

Kiengedtek, és hazasétáltunk Mark-kal.

Anya nincs itthon, gondolom dolgozik.

-Akkor adsz valami ruhát?-vágta le magát a kanapéra.

-Persze.-mosolyogtam rá, aztán bementem a szobámba.

Kutattam a ruháim között, hogy találjak valamit.

Végül egy sima fekete pólót, kék farmert és egy fehér pulcsit vettem ki neki.

Lehet, hogy egy kicsit nagy lesz rá, mert azért én jóval magasabb vagyok nála.

Visszamentem a nappaliba, és Mark kezébe adtam a ruháimat.

-Remélem jók lesznek.-ültem le.

-Szerintem picit nagy lesz.-gondolkodott el, a ruhadarabokat kémlelve, aztán lehámozta magáról a pólóját.

Azt a rohadt életbe!

Hogy lehet ilyen teste?

Egy ideje már bámultam, de még mindig nem vette fel a pólóját.

Szerintem észre vette, hogy nézem, de azokat a kockákat nem lehet nem nézni.

-Ennyire tetszik a látvány?-lépett közelebb, aztán megfogta a két kezemet, és felrántott.

Magához közel húzott, és a kezeimet a kockáira tette.

A szíves azonnal elkezdett gyorsabban verni, és a hőmérséklet is hirtelen megemelkedett.

Komolyan, miért van itt ilyen meleg?

-Megfoghatod ha akarod.-mosolygott rám, én meg végighúztam a kezemet a kidolgozott felsőtestén.

Ahh...

Olyan jó lenne ha végig puszilgathatnám...

Na jó...

Mi a fene ütött belém?

Mire észbe kaptam, már a karjaim körbefonódtak a nyakán, ő pedig a kezeit a derekamon pihentette.

És mosolygott rám.

Végtelenül aranyos, amikor mosolyog.

-Yugyeom, fel kéne öltöznöm.-suttogta, mire én elengedtem, és leültem.

Még egy utolsó pillantást vetettem a hasára, mielőtt felvette a pólómat, ami elégé nagy volt rá.

Átvette a nadrágját is, de a pulcsit most nem vette fel.

Gondolom nem fázik.

Amúgy nekem még mindig melegem van.

Levettem magamról a pulcsimat, aztán elindultam a konyha felé.

Nem vagyok annyira éhes, de valamit muszáj ennem vagy különben valószínűleg összeesek.

Belenéztem a hűtőbe, és találtam rántotthusit meg rizst.

-Mark, kérsz enni?-kiabáltam még mindig a hűtőszekrény felé fordulva.

-Nem kell ordítani, itt vagyok mögötted.-nevetett fel Mark.

Ezt hogy csinálta?

Nem hallottam, ahogyan utánam jött.

Tud teleportálni?

-Ezt meg hogy?-fordultam felé, ő meg csak nevetett tovább.

-Igen, én is kérek enni.-válaszolt az előző kérdésemre.

Kivettem a kaját, és bedobtam a mikróba, majd leültem az asztalhoz.

Mark is így tett.

-Amúgy Gyeomie... A héten jössz már suliba?-nézett rám, mire én csak megrántottam a vállamat.

Igazából tényleg nem tudom, hogy szabad-e.

-Nem tudom.... De ugye többet nem bántanak a haverjaid se?-halkultam el a mondat végére, mire ő megfogta a kezemet.

-Többet nem kell ilyenek miatt aggódnod. Szétverem annak az ökörnek a fejét amelyik hozzá mer nyúlni a legjobb barátomhoz.-mondta halál komolyan.

Most tényleg a barátjának nevezett?

Méghozzá a legjobb barátjának?

Én most álmodok.

-Mi barátok vagyunk?-kérdeztem meg csillogó szemekkel.

-Jajj, Gyeomie~. Persze. Te vagy ag egyetlen igazi barátom.-mosolyodott el, mire én fülig pirultam.

Fogalmam sincs, hogy miért, de teljesen zavarba hozott ezzel.

Ekkor pittyent egyet a mikró, ami azt jelenti, hogy kész a kaja.

Kivettem az ebédünket a masinából, aztán két tányérra tettem.

Mark-nak a háromnegyedét, nekem meg a maradékot.

Örülök neki, ha ennyit magamba tömök.

Letettem az asztalra a kaját, és leültem Mark mellé.

Ő csak elképedve nézett rám.

-Te csak ennyit eszel?-kérdezte csodálkozva.

-Igen.-válaszoltam egyszerűen, aztán eszembe jutott, hogy nem hoztam evőeszközt.

Felpattantam, és kivettem két kést meg két villát, és letettem az asztalra.

A kezembe vettem egy villát, és ettem volna, de ekkor észre vettem, hogy Mark kicserélte a kajákat.

Most nála van a kevesebb.

-Te kis sunyi.-motyogtam, mire elnevette magát.

-Addig nem kelsz fel, amíg meg nem eszed.-mondta szigorúan.

-De én nem tudom ezt megenni.-nyavajogtam.

-De meg tudod.-fogta meg a kezemet, és a villára szúrt egy kis darab husit.

-Tudok egyedül enni.-néztem rá nevetve, amit ő egy mosollyal díjazott, aztán elkezdett enni.

Én is próbáltam magamba tömni az ennivalót, de elég nehezen ment.

Sosem ettem még ennyit egyszerre egész életembe.

-Megeszed.-nézett rám, mire én csak sóhajtottam egyet, és lenyeltem az utolsó falatokat is.

Esküszöm, most nagyon büszke vagyok magamra.

-Ügyes vagy.-simította végig a hátamat, mire megint hevesebben vert a szívem.

Az érintése nagyon izgató hatással van a testemre.

Felkeltem a székről, és eltettem a mosogatógépbe a koszos tányérokat és az evőeszközöket.

Ekkor az ajtó kinyílt, és anya lépett be rajta.

Mosolygott, és vidámnak tűnt.

-Sziasztok fiúk!-jött bejebb.

-Szia anya!-köszöntem.

-Jó napot!-köszönt Mark is.

-Jó hírem van.-mondta, aztán bele is kezdett...

Sziasztook!*-*
Szerintetek mi lehet az a jó hír?
Ha érdekel a folytatás, vagy tetszett ez a rész, akkor: 👍&💬