Kinézel az ablakon, egy átlagos napon
Csak szólj hozzám,  ígérem most lesz mit mondanom
Elmesélem szépen, mit is érez a szívem,
míg válaszodat várva  ülök a sötétben.

Ártatlan vagy mégsem, de szempár mely elveszlik a tiédben,?
Ártatlan vagy mégsem, hisz titkon téged hordoz szívében?
Ártatlan vagy mégsem, ha utánad epekedik ébren?
Ártatlan vagy mégsem, ha csak téged lát álom képében?

A város szemei lyukat égetnek belém,
Egyedül eme hamis fényjáték közepén,
Fölém magasodó beton óriások
Mindannyian csupán a vesztem akarjátok
Erősebbek vagytok nálam ezt most is tudom,
De még kellesz tanulnom mi is az az önuralom.

Nem mutathatom ki, nem mondhatom el neki,
Hisz a városban e pillanatban is bolyong valaki
Egy eltévedt, megsebzett, naív, fiatal lélek
Egy karnyújtásnyira tőlem, de leszólítani félek.

Valami azt súgja, hogy régről ismerem
Ekkor ő megfordul s szembe néz velem
Fájó emlék nem más, a feltámadt naivitás
Mostanra nem marad nekem csak az önámítás
Szótlanul,őszintén szerettem, többször is elestem
De felálltam, csak erre a látogatásra vártam

Itt egy a millióból, egy lány a távolból
Most innen szól hozzád a nagyvárosból.
Szemeidben élek,  kimondani félek
Én magam sem tudom mi is érzek

Egyszer zakatol a szív, másszor a bú táncra hív
Túl hagos a zene, talán van, ki megértene
A zajos csöndet fékcsikorgás töri meg
Valahányszor rájövök nem tárod ki a szíved

Mondd miért nem tudhatom barát-e vagy ellenség?
Mondd miért nem tudhatom te vagy-e kit szeretnék?
Mondd miért nem tudhatom igaz-e vagy színjáték?
Mondd miért nem tudhatom látod-e, mit én már rég?

Mint gitár elpattant húrral,
mint egy fiatal hasztalan reménnyel
Szemeid világában had tévednek el
Mint az ég csillagok nélkül,
mint egy fiatal tapasztalatlan szívvel
Tudom, hogy fájni fog de még nem érdekel

Csend van gondolataim zaját hallom csupán.
Az egyik ordít a másik  hallgat tétován.
Miért érzem magam olyan ostobán?
Egy pátói szerelem miatt talán?

Kinézel az ablakon, egy átlagos napon,
Ne szólj hozzám, hiszen már nem lesz mit mondanom.
Mit szívem érez, szomorú versbe foglalom,
Átadom majd neked ha eljő az alkalom.

Ez lenne a következő romantikus költemény, bár hozzáteszem szerintem ez még annyira sem lett az, mint az előző.😅
De azért remélem lesz olyan köztetek, akinek elnyeri a tetszését! Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
A kiritikákat és a voteokat szívesen fogadom!