Épp hogy pár órácskát aludtam, mert időre kellett mennünk. Ez az egész Giran hibája, mert ő kapott megbízást. És ha ez még nem lenne elég, akkor csak úgy hozzá teszem, hogy két kölyköt kell elvinnünk a megbízóhoz. Giran a közvetítő a két fél között, ő tudja honnan hová és mikor kell menni, ilyen ügyekben teljesen rábízom magam.

-Kana elfelejtettem ezekért elmenni, elhoznád nekem őket? -nyújt felém egy rövid listát, rajta két szóval.

Gyógyszerek nevei vannak a papíron. Nem is tudtam hogy az öreg szed valamit, lehet jobban kéne figyelnem rá. Elveszem tőle a lapot, majd zsebre vágom és elindulok kiváltani őket.

-Majd gyere utánam, a cím a másik oldalon van -kiált utánam, mikor kilépek az ajtón.

A gyógyszertár pár száz méterre van innen, így gyorsan odaérek.  Bemegyek és megmutatom a cetlit amire ráírta, hogy mi kell. Bepakolja nekem őket egy szatyorba, amit el is veszek tőle, majd átnyújtom a pénzt, azután távozok.

A cím amit a papírra írt kicsit messze van, de tudok egy rövidebb utat arra felé. A sikátorok felé veszem az irányt, amik jóval levágják az utat. Elsétálok néhány hajléktalan mellett, akik egy pillantást sem pazarolnak rám. Csendesen tovább sétálok a végéig, utána megkeresem az utcát. Nos, az utca ugyan megvan, de fogalmam sincs melyik ház az, ugyanis legalább negyven van itt.

Tétlenül megállok egy oszlop mellett, majd előkapom a telefonomat, mikor eszembe jut, hogy felhívhatnám. Gyorsan tárcsázom a számot, majd a fülemhez emelem a telefont. Kicseng.

-Kana? -kérdezi nyugodt hangon.

-Melyik ház az? -térek rögtön a lényegre.

-A magas és lila. Tudni fogod melyik az, mert nem illik bele a képbe -jellemzi, majd kinyomja.

Elrakom a telefont, aztán körbe nézek, hátha megpillantom innen a szóban forgó házat. Mindenféle van itt, csak az nem amit én keresek. Tovább sétálok, hátha beljebb találom meg. Pár száz méter után megpillantok egy a leírásnak megfelelő épületet, de egyáltalán nem úgy néz ki ahogyan elképzeltem, ugyanis ez egy bár.

Közelebb érve hozzá, meglátok egy táblát, amire az van írva, hogy a legfelső emeleten van a bár része.

-Szuper, még lépcsőznöm is kell -sóhajtok egy nagyot, majd bemegyek az épületbe.

Az első két fordulóban még lendületesen haladtam előre, de a harmadiknál már nagyon untam. Mire felértem teljesen elment a kedvem mindentől.

Egy hosszú folyosó feküdt előttem, aminek a végén lámpafény világított. Elsétáltam egészen az ajtóig, amin egy nagyon furcsa alak tántorgott ki, miközben majdnem fellökött engem. Mintha meg sem történt volna, tovább sétált.

-Bunkó! -kiáltottam utána, de semmilyen reakciót nem váltott ki belőle ez a mondat.

Megfordultam inkább és megtettem azt a pár lépést, ami ahhoz kellett hogy belépjek a szobába. Odabent Giran és még három ember állt, bár az egyiket egyáltalán nem mondtam volna embernek. Giran a szemüvege mögül rám nézett, majd megszólalt.

-Lám megérkeztél...