Hétfő van.Kezdődhet a hét.Elindultam suliba és már előre féltem hogy mit fognak velem tenni az osztálytársaim,megölnek?vagy kiakasztanak a fogasra?-mondogattam magamba.Mikor bementem az osztályba senki sem volt bent.Ezek meg hol a faszba vannak?-mondtam magamnak.Leültem és készültem az első órára.Mikor becsengettek a tanár bejött:
-Hol vannak a többiek?-kérdezte.
-Hát...nem tudom.-mondtam.
Kopogtattak az ajtón.Erik jött be.Nagyon féltem,a tenyerem leizzadt,a lábaim meg csak reszkettek,végül leült mellém.
Kicsengettek.Gyorsan felálltam és kimentem ameddig még lehetett.Láttam hogy a fiúk megint összegyűltek,de szerencsére nem vettek észre.Mikor már vége lett a második órának Erik kulcsra zárta az ajtót.Mostmár nagyon féltem.Odahajult felém és felemelte az állam,de nem néztem a szemébe.Látta rajtam hogy félek tőle és csak kinevetett és ellökött.Mikor vége volt az utolsó órának is itt maradtam takarítani mivel Erik nem maradt itt velem,de nem is bánom.
16:00-kor indultam haza.Útközben éreztem hogy figyelnek engem.Elkezdtem gyorsabban menni de ekkor hirtelen valaki befogta a szememet és a számat.Elvitt valahova,és amikor levette a szememről a kezét láttam hogy Erik az.Egy nagy tóhoz vittek el.Bence is ott volt és Gergő is.Bence csak a földre nézett lefele,mintha valami bántaná őt.Erik elkezdett a tó felé ráncigálni,és nagynehezen eltolt oda.Egy kis hídon álltunk ketten,és Gergő csak nevetett.Féltem és éreztem hogy valami baj lesz.Erik erősen megcsókolt és belelökött a tóba.

-Te nem vagy normális!Megfog fulladni!-kiabált ijedten Bence Erikre.
Erik csak nevetett.Bence beugrott utánam a tóba és kihozott,de nem voltam magamnál.
-És ha meghalt?!Tedd le Bence és menjünk innen!-mondta rémülten Gergő.Mikor elmentek még mindig nem voltam magamnál.
19:00-óra volt.Még mindig ott feküdtem a földön kábultan.De Erik ekkor visszajött értem és elvitt valahova.Reggel arra ébredtem hogy meztelenül fekszem egy ágyban,és Erik pedig a nyakam csókolgatja.Ekkor hirtelen lelöktem magamról:
-Hogy tehetted ezt velem?!-ordítottam sírva.Csak sírni tudtam,de Erik nem szólt.Erik kiment és mérgesen rámcsapta az ajtót.Sírva megkerestem a ruháim,és amikor felöltöztem Erik bejött.Odahúzott és nekitolt egy falnak és azt súgta a fülembe:
-Nem fogom elfelejteni a tegnap estét.
Én csak sírni tudtam.Erik kiment és leborultam a földre és csak azt kiabáltam hogy miért?miért pont énvelem történik ez?.Órákig sírtam,végül Erik bejött:
-Minek vagy még itt?-kérdezte.
Láttam hogy a szemei piros karikásak,de nem hiszem hogy sírt volna.Elmentem abból a házból és hazafutottam.Szerencsére anyu nem volt otthol és a tegnap is elutazott a nővérénél és ott töltötte az egész napot.
Egész nap csak a szobámba voltam és párnámba bújva ordítottam.Mikor anya hazajött feljött a szobámba:
-Miért sírsz Emilia? Mi a baj?-kérdezte aggódóan.
-Nem érdekel anya!Én többet nem megyek iskolába!-vágtam ordítva a fejéhez
-De hát mi történt?-kérdezte.
-Nem akarok oda járni!Kérlek anya hadd menjek el innen máshová-könyörögtem anyához.
-Ezt nem lehet így Emilia!Megengedem hogy itthol maradj 1 hétig,de akkor sem mehetsz el onnan!-mondta anya.
-Jó..-mondtam.
Este felléptem fb-re és láttam hogy Ketrin egy képet tett fel Erikkel ahogy csókolóznak.Nagyon fájt,pedig utálom őt,de a szívem mélyén éreztem,hogy szeretem őt...